Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-12-12 / 50. szám

3

HETI SZEMLE (50-ik szám.)

törlésére vonatkozó beterjesztések tudomásul szolgáltuk. A távollevő állítás kötelesek ki- puhatolására a közgyűlés egy három tagú bizottságot, küldött, ki.

Az erdei termékek árát a közgyűlés a múlt évi egységárakban állapította meg. Az eladásra egy évi próba időre behozta azt az újítást, hogy megfelelő bárczakönyv mellett a helyszínén, az erdőkerülőknél is vásárolható legyen a fa. A begyült pénzzel a ke rülők annyiszor tartoznak számolni, a hányszor 400 koronát ér el az összeg. Az erdőhivatal a tanácsnak havonkint tartozik számadását bemutatni.

A gránit és keramit burkolatozási munkálatokról beterjesztett felülvizsgálati jelentéseket a közgyűlés elfogadta s az esedékes összeget 60 félévi, egyenlő részletekben kiutalja a Kissebesi Gránitbányák R. Társaságnak, illetve a Magyar Kerámiái gyár r. társaságnak. Az előbbi útburkolat 3036.48 négyszögül., az utóbbi 7469.28 négyszögm. területen eszközöltetett, és egyik 41606 koronába, a másik 114,739 koronába került.

Most következett a gyűlés legfontosabb tárgya, az adómentes házak után kivetendő községi adó kérdése, melyet a közjövedelmek fokozására kiküldött bizottság hozott javaslatba. A tanács a javaslatot pártolta, már csak azért is, mert ezen a czimen 15000 kor. bevétel remélhető a város háztartásához. A tanácsi javaslat az uj adó behozatalát 1902. évtől hozza javaslatba s a főszámvevőt uta- sittatni rendeli, hogy az 1902. évi költség- vetést már ezen alapon állítsa össze. Fejes dr. képviselő a jövőré nézve helyesli az intézkedést, úgy azonban, hogy az intézkedésnek visszaható ereje ne legyen. Kovács Leó egyáltalán nem látja szükségét az uj adó behozatalának. Több kárt tesz azzal a város, mint a mennyi hasznot fog hozni. Ha már minden áron a közjövedelmeket kell szaporítani, ott vannak a luxus tárgyak. Vagy hozzák be az agglegényi adót! A javaslatot elvetendőnek tartja.

Ifj. Farkas Antal kárhoztatja az intézkedést, melylyel meg fogják bénítani az építkezést. Keresztszeghy a községi adó behozatalát nem tartja jogtalannak, sőt méltányosnak. A város eddig is nagy mulasztást követett el, hogy az adómentes uj házakat községi adóval meg nem terhelte. Hivatkozik a főváros példájára, hol meg van a 30, 20, 15 éves adókedvezmény, de a községi adót minden háztulajdonos fizeti. Elfogadja a tanácsi javaslatot. A polgármester a javaslat mellett érvel, a főjegyző ellene szólal fel s azt jogtalannak, igazságtalannak tartja. A város két főtisztviselőjének egymással ellenkező vélemény nyilvánítása az uj adóról nem kis meglepetést keltett.

Idősb. Farkas Antal pártolja a javaslatot. Érveléseit igy fejezi be : — Van-e joga ezt meghozni a városnak ? — Igen. Van-e szükség erre ? — Van ! Mert szükség van rá, azt elfogadom. Csomay elvettetni kéri a pártoló javaslatot, de még a Fejes indítványát is. A tervezett adó behozatalával megakasztjuk az építkezést, pedig szópitószeti szempontból mennyire kívánatos, hogy arra a sok kiépittetlen területre mielőbb uj épület kerüljön. Az uj adóval való megterheltetés után a házak értéke 50% al csökkenni fog. A régi házak értéke is le fog esni, a ház- bér meg magas lesz. A városi pénztárnak megszerzőnk 15000 koronát, a kőművesek s más építő iparosok kereset, munka nélkül maradnak. Miből fogják ezek fizetni adójukat ? Nem több lesz-e a kár, mint a haszon ?

Ha az iparos munkakörének megfelelő munkát talál, fizeti adóját. Nincs állama Európának, melyben 50% ot lenne ki az állami és házbéradó, csak Magyarországon.

Magyarország még nincs felépülve. E feladat megvalósítása a polgárokon áll. Indítványozza mindkét javaslat elvetését.

Szavazás rendeltetvén el, a közgyűlés 24 szóval 19 ellenében az uj adót 1902.-től kezdődőleg megszavazta, úgy, hogy a községi adó után késedelmi kamatul 5%-ot rendel el.

1898. évben a hegyen két fúrását határozta el a közgyűlés. A kút fúrására most volna ajánlkozó, de a két kút költségét — 4400 k-t, mivel ott kísérletezés számba megy a kútfúrás — vonakodik megadni, hanem elrendeli, hogy a meglevő kutak jókarbantartásáról tanult kutmester félfogadásával gondoskodjék a város.

A népszámlálásra vonatkozólag előterjesztett költségvetés — egy naptbiztosnak az összeírás tartamára 40 korona — összesen 1200 korona helybenhagyatott a kövezet vámdijtételek módosítására vonatkozó tanácsi előterjesztéssel együtt.

Özv. Kolozsvári Lajosné telkének ketté osztására a közgyűlés megadta az engedélyt.

Frölich Róbert villamvilágitási igazgató továbbra is ideiglenes alkalmaztatásban hagyatott.

Hatósági átiratok.

Szabolcsvármegye átiratát a köztisztviselők hivatali fizetésének adómentességi tárgyában tudomásul vették. Háromszék vármegye átiratát pedig az 1868. évi 44. t. ez. módosítása tárgyában hasonló szellemű felirattal támogatja. Hat óra volt, mikor a közgyűlést a főispán berekesztette.

Élő Rózsafüzér.

Boldogasszony szeplőtelen fogantatása ünnepén, deczember 8-án volt az Élő Rózsafüzér ímatársulat ünnepélyes megalakulása Szatmáron. A sz. misét teljes segédlettel a

h. lelkész végezte ; mise után a papság lejött a templom hajójába, a keresztelő kút mellett kifüggesztett, virággal koszoruzott, égő gyertyákkal körülvett kegyképhez, mely előtt a polgári leányiskola tanulói állottak félkörben sorfalat. A kép megáldása után a

h. lelkész beszédet tartott az összesereglett ájtatos közönséghez, amely beszédből idézzük a következőket:

— „Azokhoz kívánok most szólani, akik szeretnek imádkozni; akik nemcsak kötelességből, megszokásból jönnek a templomba, hanem lelki szükségből; akiknek van : miért, van : kiért imádkozniok.

Azokhoz szólok, akik igazán tisztelik a bold. Szüzet; szívből, lelkűk nemes érzésével hódolnak a Megváltó Jézus édes anyjának ; akik hittel, bizalommal vannak az ő égi pártfogása iránt; akiket már az a szűz Anya valamikor meghallgatott, megvigasztalt . . .

Miért állunk most itt ?

Mert egy képet avattam fel ájtatossá- gunk újabb buzdító jeléül, egy képet szenteltem meg itt, mely kétszeresen becses mi- előttünk.

Becses ez a kép, mert éveken át függött boldog emlékű Hám János püspök alvó szobájában, ez a kép látta a szent életű püspököt a késő éji órákban is imádságba merülve, ez a kép nézett le reá, mikor utolsót lehelve nemes lelkét visszaadta Teremtőjének. Kedves hivek ! Ez a kép látott,

buzdított már egy szentet, adja Isten, hogy itt uj helyén lásson nagyon sok szentet, buzdítson minden szivet Isten igaz szeretőiére.

Becses ez a kép másodszor, mert a bold, szűz Máriát ábrázolja; a mi édes meny- nyei Anyánk üdvözült alakja néz le róla mireánk, e siralom völgyében kesergő gyermekeire. Kedves hivek ! Közöttetek hánynak nincs már édesanyja, hány siratta meg ezerszer azt a porladó szivet, mely egyedül szerette őt igazán . . . Nos, én azt mondom, itt e csodás nőben újra megtaláljátok az édes anya szerelmét, öntsétek ki előtte szivetek keservét, hiszen „sohasem lehetett még hallani, hogy valaki tőle gyámoltalanul magára hagyatott volna, ki oltalmát kérte s pártfogásért hozzá folyamodott.“ — Akiket pedig még ölel az édes szülő gondviselése, azoknak kétszeres okuk van e kép elé borulva fölajánlani családjuk boldogságát az égi Anyának.

Ide tettük szűz Mária képét jegyesének, sz. Józsefnek szobra mellé, hogy akik a földi életben oly hü társak voltak, álljanak örök példaképül lelkünk előtt: Jézus, Mária, József !

Ide tettük e képet a keresztelő kút mel é, hogy midőn újszülött kisded gyermekeiteket az egyház tagjává fölavatjuk, mikor a keresztvíz malasztja hull a kedves főre, az égi Anya nézzen le reá kegyesen, vegye lelkét oltalmába s szeresse őt mind a sírig.

Égő gyertyákat tettünk a sz. kép mellé, melyeknek fénye jelképezze a mi élő, lángoló hitünket. Hiszszük ugyanis, hogy Mária Isten-anyja ; hiszszük, hogy akit az angyal malaszttal teljesnek, az asszonyok közt ál- dottnak nevezett, tiszta volt az eredeti és minden cselekedeti bűn szennyétől ; hiszszük, hogy Mária az égi dicsőségben szent Fia jobbján ül s közbenjárása által rajtunk legtöbbet segíthet. Ezt hitték atyáink is, ez a hit volt a magyar nemzet ősi erénye, kik Máriát Nagyasszonyunknak neveztük, ez a hit legyen a jövő nemzedék erénye, vigasztalása. S én hiszem, hogyha e gyertyák itt leégnek, a ti buzgóságotok, Mária gyermekeinek égő áldozatkészsége gyújt ismét uj gyergyá- kat a mi kegyképünk előtt; hogy szüntelen tanúskodjanak erős, eleven hitünkről.

Virágokkal öveztük a képet, hisz a gyöngédséget, a kegyeletet mi sem fejezi ki oly kedvesen, mint a virág, mely mosolyogva öleli a szeretett tárgyat s ott hervad, ott hal el reá borulva.

Mi is virágok, élő virágok óhajtunk lenni a bold. Szűz koszorújában, azért alakítottuk meg az Élő Rózsafüzért, ezért zeng ajkunkon nap nap után a Szűz Mária zsolozsmája. Hallgass meg minket, Mária 1 . . .

(A bold. Szűz s a rózsafüzér rendkivüli segítségéről mondott érdekes történet, s ennek alkalmazása után igy fejezte be beszédét)

. . . Ezer és ezer ilyen és hasonló példa buzdít, lelkesít minket arra, hogy Máriát tiszteljük, szeressük, hogy a sz. olvasót imádkozva Mária oltalmát lelkűnknek biztositsuk.

Jól tudom ón, hogy sokan vannak a jó érzésű férfiak közt is, kik szivesen imádkoznék mindennap a rózsafüzért, de nincs rá idejök, nincs türelmök, nincs hangulatjuk. íme, aki imatársulatunkba lép, naponta csak egy tizedet kell imádkoznia, — semmi egyéb más kötelezettsége nincs! — s ép oly érdeme lesz, mintha mind a 15 tizedet végig- imádkozta volna. Sőt ha netalán gondjai, munkája közepette elmulasztja egy nap imá-