Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-12-12 / 50. szám
XII. évfoyam. ííO-ik szám. §zatmár, 1900. Deczember 12 HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. £$****% ■A. iá ir> ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évrs — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — —-----------1 50 „ Ta nítóknak és közmiiiparosoknak egy évre4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő I ÍÁ I II O If V END Ií E. A lap kiadója : A ,PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - najtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban ve'tetnak fel. Nyllttér sora 40 fillér. A. lst|> ineg-jeleiiik minden szerdán. A szekunda. (***) Magyarul írjuk ki ezt a latin szót, mert hiszen a mi hazánkban, a mi társadalmunkban, iskoláinkban legkülönösebben a szülei házakban polgárjogot nyert — ő kegyelme. A diákok jnegénekelték. Azt mondják róla, hogy egy szekunda nem a világ,,pedig hej’ bizony világ az, még pedig czudar világ — különösen igy karácsonykor, mikor a diákok a.folyó tanévben először hozzák haza értesítőjüket. A szekunda olyan, mint egy kajánul mosolygó ellenséges szellem. Azt a kis világot, hol az áldozatkészség, az aggodalom és reménység legjobban szeret tanyázni, azt a kis világot, a családot zavarja meg, s teszi lehangolttá, szomorúvá. A családokban most már sóhajtva kérdik a szülők: — Vájjon a Jóska, a Gyuri, a Tóni és a többi, hogy jön haza karácsonyra ? Szekundával-e vagy a nélkül ? Bizony megható, gondolkozásra méltó küzdelem az, mit a szülők gyermekeik jövője érdekeiben kifejtenek. Minden szülő arra törekszik ma, hogy gyermekeiből tanult ember legyen. Nincs akadály, melyet le küzdeni képes ne lenne, nincs áldozat, melyet ezért meg ne tenne. 0 maga rongyokban fog járni, megválik attól, a mi a legkedvesebb 1 neki, csak tudja, csak lássa, hogy gyermeke iskolázik és azon a pályán halad, mely az értelmi osztályba vezeti őt. Lehet-e csodálkozni ezen? Ki fogja megtagadni e jogot — az áldozatkészségnek, a jövőbe helyezendő erős bizodalomnak jogát a legszegényebb szülőtől? Bizonyára senki sem! De más részről lehet-e csodálkozni, hogy a szülők boldogtalanoknak, sőt szerencsétleneknek érzik magukat, ha a szekunda kíméletlen valósággal teszi tönkre minden reményüket, miket maguknak olyan szépen kihimeztek? Kétségtelen, hogy varinak e tekintetben jogos fájdalmak, mik részvétünkre érdemesek. Ha például a gyermeknek tehetséget adott a jó At on s az a gyermek könnyelmű, hanyag, figyelmetlen stbbi. — a szülők kesergése indokolt. De ezzel mit sem érnek! Kesergés helyett inkább nyúljanak szigorúbb eszközökhöz. Legyenek sarkában annak a gyermeknek s határozott erélylyel vezessék a szorgalom útjára. Ismertem családot, a hol a sze- kundával hazatérő fiút apja meg- czirógatta s azzal biztatta: — Tudom fiam, hogy a tanárok voltak igazságtalanok, csak te ne búsulj. Ilyen eljárás mellett az a fiú sohasem fog kellő öntudatra és szorgalomra jutni. Sőt ellenkezőleg a végromlás útjára lép. Vannak gyermekek, kik szorgalmasok, a tanulással majd megölik magukat és mégis szekundát hoznak haza. Itt két eset lehetséges ! ... Vagy nem helyes módon*, tanul ez a gyermek, azaz: tanulása merő gépiesség, mely sikerhez őt sohasem vezeti, vagy nincs szegény gyermeknek tehetsége. Az első esetben mindent el kell követnie a szülőnek, hogy az eredménytelenség forrását felfedezze vagy felfedeztesse. Az a nagy szorgalom kárba vész, ha a gyermek nem helyes módon tanul. Mert tanulni tudni kell ám! Annak is megvan a maga módja. Találkoztam nem rég egy jó barátommal, ki keservesen igy panaszkodott : — Barátom, az én fiam reggeltől napestig, sőt éjjel is tanul. Már elvesztette a hangját, teljesen bele rekedt a tenger tanulásba és mégis szekundába esett. Megszántam barátomat s utána néztem: mi lehet oka ennek a szomorú eredménytelenségnek? Hát rá is akadtam a forrására. Az a gyermek mikor tanult, csak TARCZA. Levél a kis Jézushoz. Karácsonyi történet a kedves gyermekek számára. A Rajna partján fekvő X. szép kis városkában ólt egy szegény özvegy egyetlen gyermekével, kilencz-tiz éves fiával. Korán fosztotta meg férjétől a halál és most egyedül és elhagyatva áll a világon. Más egyébb bajok is látogatták meg és látható nyomokat hagytak hátra arczán. Frigyes, igy hívták a fiút, ez volt egyetlen öröme. Jó tulajdonságokkal látszott bírni és a jámborságra fogékony szive volt. Az édes anya azért fáradhatatlan gondossággal őrködött fölötte és a mint csak tudta és birta jó nevelésben részesítette. Majd ebben, majd másban igyekezett neki örömet szerezni, daczára szorult helyzetének. Főleg ha megjött a karácsonyi sz. idő és a jobb módú gyermekek gazdag ajándékokat kaptak, Frigyes is megkapta a magáét. Vett a píaczon egy kis karácsonyfát és a téli estén, mig a fiú aludt, folóletösitette azt és tarkaszinü gyetyácskákkal, almákkal és aranyos diókkal gazdagon megrakta. Karácsony estéjén aztán Frigyes a mellékszobában várakozott, mig a a gyertyák meg nem voltak gyújtva és egy csengetyü a fényesre megvilágított szobába be nem hivta. De ebben az évben a szegény özvegy teljesen vigasztalás nélkül maradt. Keserves Ínség költözött kis otthonába, melynek hatását a gyermek most a legérzékenyebb módon érezte. A kis Frigyes kiolvasta édes anyja szemeiből,fbogy valami titkos búbánat nyomja szivét és miután a karácsonyi ünnepre a szokásos előkészületeknek semmi jelét sem vette észre, aggódva kérte, hogy a karácsonyfáról meg ne feledkezzék. De ah! az édes anya most kénytelen volt legnagyobb fájdalmára neki kijelenteni, hogy annyira szegény, hogy nem képes a szükséges diszitéseket a karácsonyfához megvenni, de még annyi pénze sincs, hogy a szükséges ruhákat beszerezze. Frigyes vigyázott, nehogy könyei által az édes anya fájdalmát még nagyobbitsa; de ha este az ágyban feküdt és arra gondolt, hogy más gyermekek mily boldogok, keservesen sirt. De gyermeki bizalommal eltelve, nem akart oly könnyen a reményről lemondani és ez a bizalom végre egy tervet érlelt meg benne, mely, a mint ő hitte, biztosan czélhoz fog vezetni. Egy hideg téli estén, midőn az anya épen a szegényes vacsora elkészítésével volt elfoglalva, Frigyes kisurrant a házból, a legközelebbi postahivatalhoz sietett^ és egy darabka papirt kért. A kérdésre, hogy mit akar azzal, azt felelte, neki egy igen fontos levelet kell Írnia. A postahivatalnok kiváncsi volt, hogy ugyan micsoda levél lehet ez és megadta neki a mit kivánt: papirt, tentát és tollat, és Frigyes csakhamar leült és irt, és addig irt, mig az egész papirost tele nem irta. Azután a levelet szorgalmasan összehajtotta, borítékba !?*te és ezt a czimet irta rá: „A mennyei kis Jézusnak.“ A gyermek talán hallhatta, hogy egykor egy fiú levelet irt a boldogságos Szűznek és meghallgatást nyert és azért egy perczig sem kételkedett, hogy ő vele is ugyanez fog megtörténni. Alig hagyta el a szobát, mire egy úrnő belép. — A levélboriték a gyermek- irással és a sajátságos czimezóssel ott feküdt 4
