Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-28 / 48. szám

XS8. év io yam. 48«ik szám. Szalmái', 1900. loTembéi^S m HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évre----------—-------------------6 korona — fillér. Fé lévre — — — — — — — — 3 ,, — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója;' A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 40 fillér. A I>i]> megjelenik minden szeia<Utu. Vegyes érzelmek. A községi és állatni iskolákból nyakra-főre kitilják a keresztet, — az egyetemi polgárság visszakivánja termeibe. Amott egyes vallástalan potentátok dominálják a helyzetet, kiknek nagysága előtt hasra vágja magát minden ember a minisztertől kezdve az utolsó kisbiróig, s birka türelemmel nézi, miként tördelik ezek az urak a nép erkölcseinek alapjait, — itt egy lelkes tábor kiáltja bátran és büszkén oda a társadalom szemébe, hogy rósz utón halad, mi­dőn gyermekeinek szivét, hazánk jövendő boldogságának hordnokait megmételyezni engedi. Vissza a keresztet az egyetem falai közzé, ahonnan barbár kezek számkivetették. Vissza a keresztet, nemzeti nagyságunk éltető elemét. Vissza a keresztet, a nép erkölcsi életének iránymutatóját. Az ifjúság elmélkedni kezd,kezdi belátni, hogy fejetetejére állított helyzeteket terem­tett a liberálisok uralma. S ez ne­künk öröm, mert a jövő az ő kezük­ben van. És az egyetemi tanács? ... A tudós professorok ? . . . Cselekedtek szépet, nagyot, méltót a nemzet első ikolájának vezetőihez. Az egyetem meg fogja ünnepelni a TÁRCZA A magyar népoktatás és az agrár­kérdés. Megnyitó beszéd a Szatmár-Ugocsa vármegyei R. kath. Tanítói egyesület 1900.’ évi közgyűlésén. Irta és el­mondta : Bodnár Gáspár elnök. A legfontosabb feladatok egyike tehát a nemzet, életében m. t. Közgyűlés, bogy ha­tározottan tisz'rba jöjjünk azzal: mily fel­adata van né mvelésünknek, illetőleg nép­iskoláinknak. ’agy ha tisztában vagyunk, lelkiismeretes onddal arra törekedni, hogy népiskoláink nagy nemzeti feladatnak meg is feleljenek. Népiskoláink nagy nemzeti hivatásának tudatára vall azon lázas tevékenység, melyet alkotmányos életünk első virradásak or mindjárt kifejtettünk. Mert mi érezhettük, különösen az irás szavainak nagy jelentőségét, hogy el vész a nép tudomány nélkül! Meg is kezdődött a munka nagy ará­nyokban ! Nemes ambiczióvel tekintettünk a közel jövőbe, mikor nem találnak falusi em­bert e hazában, ki Írni és olvasni ne tudna. kereszténység lálenczszásados jubileumát. Kalapot emelünk e határozat előtt. Avagy tehetett volna-e másképen az az egyetem, melynek alapjait Páz­mány Péter, a magyar, bíboros főpap vetette meg? . . A kereszt mint egyetemi jelvény, nyo­matékosabb használatot nyer. Rövid, de velős paragrafus. Kihatása évszá­zadokra szól, eredménye az egyetemi polgárság határozott fellépésének. Attól a percztől, midőn a kereszt megtartja diadalutját az egyetem falai közzé, egészségesebb szellem vonul be a termekbe, mert a kik beviszik, bizonyára nem azért cselekszik azt, hogy puszta jel legyen, hanem ér­vényt fognak szerezni azon eszmék­nek, melyeket képvisel. Az egyetemen katli. erkölcstant tanszék állittatik fel és rendszeresitik az egyetemi hitszónoki állást. Régmúlt idők mulasz­tását teszi jóvá ez a határozat, — az ifjúságban az erkölcsi érzetet fej­leszteni, zsenge szivébe csepegtetni a jót és nemest egy nevelő intézet­nek principális czéljai közzé kell tartozni. Csak úgy oldhatja meg si­kerrel feladatát, ha nem veszti el lábai alól a talajt, melyen túl siip- pedékes ingovány, az elzüllésnek, a kétségbeesésnek chimerái leselked­nek a szárnyai alól szélnek eresztett áldozatokra. Midőn ilyen szépen folynak a Mikor majd a paraszt is saját kezével Írja meg a szükséges köziratokat, mikor az álta­lános iskolakötelezettség oly értelmi magas­latra emeli népünket, milyet e nemzet jeles tulajdonainál fogva méltán megérdemel. De mi történt, Uraim! Tagadhatlan, hogy az utóbbi évtizedek alatt népünk többet tud, hogy a parasztnak esze megnyílt . . . És mégis ... és mégis! Ma mór tisztában vagyunk, a legköze­lebbi események, szomorú tapasztalatok iga­zolják, hogy népünk ezt a tudást, eszének ezt a megnyílását nem tudta kamatoztatni a a maga jólétére, boldogulására. Sőt ma állam­férfiak, jeles szocziologok hirdetik, hogy az agrar mozgalom éppen azért szedhette le lábairól a magyar parasztságot, mert nem volt elég okossága, belátása, érettebb judi- cziutna felfogni, hogy a kétségtelenül létező bajok orvoslásának útja nem az az ut, melyre lépett, hogy velünk a szoczialis vezérek csak rut játékot űznek. Sőt többet mondok. Népünknek az is­kolában szerzett olvasási képességét egyene­sen arra végezhesség az izgatok, hogy a rombolást annál könnyebben és nagyobb ará­nyokban használják fel. Tehát éppen, a mi­dolg’ok az egyelem falai között, a zsidó-liberális sajtó undort és meg­vetést provokáló tolakodással üvölt bele abba a magasztos konczertbe, melyben az ifjúság és vezetői olyan distingvalt harmóniában egyesültek. Jezsuita, klerikális, ultrainontán, antiszemita, antiprotestáns, magyar­talan stb. jelszavak kőzápor módjára repülnek a tudós professorok fejé­hez. Ez a lelketlen fajzat mindenre képes, ha olyan irányzatot vesz észre, mely frondotcsinálévtizedek óta foly­tatott aknamunkájának. Miért le­gyen a magyar emberben erős jel­lem ? ................Jobb, ha el tudja al kudni a király koronáját! . . . . Miért legyen benne erkölcsi érzék! Hiszen akkor végok van a kufárok- nak ! . . . Miért szeresse őseinek val­lását? . . . Hiszen a felekezetnél- küliség talajában jobb anyag te­rem ! . . . Miért legyen meggyőző­dése és határozottság benne kitartani elvei mellett ? . . . Hiszen akkor hogy lehetne keresztülvinni a nem­zet megrontására irányuló törekvé­seket, melyekben annyira bővelked­nek a nemrég letűnt múlt történe­tének lapjai! . . . A piszkolódásban — bocsánat az illetlen kifejezésért, de más szó­val alig lehet jellemezni, — valami Magyar Szó nevezetű újság viszi a vezérszerepet, No hát mindenféle szó vei boldogítani akariuk népünket., az lehet ma az ő kárára, ha az iratok ellenében ira­tokat nem állítunk. Mi volt ezen sajnos jelenségnek kardi­nális oka ? Ma már teljesen világos előttünk . . . Népoktatásunk nagy munkájának zász­lajára reá mák, hogy elvész a nép tudomány nélkül. De következetesen kihagyták a szá­mításból, hogy a nép egymagával a tudással nem boldogulhat. Nem ismerték fel vagy nem akarták felismerni azt a lélektani igaz­ságot, hogy a lársadalomban nagyobb szerepe van a szívnek, mint az észnek, tehát a vallás erkölcsnek, mint az ismereteknek. Hazánk összes tanintézeteiben, úgy a népiskolákban is a lefolyt időleg nagyobb részében ezen lélektani igazság ell.eu követték el a legnagyobb hibát ! A tudás mindig csak a tudás ! -A kopo­nyának mesterséges módba való megtö­mése és a szívnek üresen való hagyása 'j— igen, ez járta nálunk! Csak azon törtük a fejünket, hogy mentői többet tanuljon Esz ifjúság, de mikor azt kellett /volna megfigyel nünk, hogy ezek a megtöltött koponyák mi­lyen társadalmat alkotnakcidjekoftötlük -ts®- meinket Ma már sírva látjuk a-pusztulást.

Next

/
Thumbnails
Contents