Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-11-14 / 46. szám

,.H E T I SZEMLE11 (46-ik szám.) 3 rő a legszorosabb összefüggésben vannak egymással. Ugyanis munka árán alkalmas gép segiiségóvel létrehozhatunk bizonyos természeti erőt — mondjuk, hogy villamos­ságot és az igy létrehozott villamos erővel ismét tetszés szerinti munkát végeztethetünk. Ezen fizikai törvény szerint a külső munká­val egyenlő értékű villamos erő jön létre, úgy, hogy a termelt villamos erővel éppen olyan nagyságú munkát végeztethetünk, mint a mily nagy munka létesitette a villamos erőt. Munka árán jön létre az a villamos erő, mely a kocsikat a síneken tovaröpiti. Vannak villamos gépek, melyeket ha forga­tunk, akkor villamos erőt termelünk. Ez a forgatás nagy munkába kerül, melyet ismét vagy vizi erő, vagy gőzerő visz végbe. Eze­ket a villamos gépeket dinamó gépeknek mondjuk. Több ilyen gép van a szamosparti épületben elhelyezve, melyeket gőzgép for­gat. Már most, ha egy ilyen dinamó gépet forgatunk, akkor villamos erő jön létre, me­lyet drótokkal bárhova elvezethetünk. A levegőben kifeszitett drótban ott van tehát láthatatlanul a villamos erő. Ha most ebből a drótból a villamos erőt belevezetjük egy másik dinamó gépbe, — melyet motornak neveznek — akkor a motor forgásba jön. íme a munka és villamos erő közti szo­ros összefüggés. Ha egy dinamót forgatunk, akkor villamos erőt gyűjtünk s ha ezt a vil­lamos erőt bevezetjük a motorba, akkor ez forgásba jön s alkalmas módon egy kocsi­nak kerekeit is forgásba hozza. Ezek után nagyon könnyű megérteni a a villamos vasútnak működését. Ugyanis a villamos házban ott forog a dinamó gép, melynek villamossága bele megy a sinek fe­lett kifeszitett drótba. Ebből a drótból a neki feszülő csiga s a rudban elhelyezett drót se­gítségével bevezethető a villamos erő a kocsi kerekei között elrejtett motorba, mely aztán a kerekeit forgásba hozza és igy repül tova a kocsi a síneken tetszés szerinti irányban és sebeséggel. A villamos erőnek egyik sarka a leve­gőben kifeszitett drótban van, a másik sarka pedig a sínekkel van kapcsolatban. A két sark közzé igtatható be kormányozhatólag a kocsi. A megállítás abban áll, hogy a hajtó erőt kikapcsolják a kocsiból és azután féke­zik. A csigából oly drótok is ágaznak le a kocsiba, melyek világítási czélokra szol­gálnak. Mihelyt egy kissé rezeg a csiga a ve­zetéken, azonnal szikrát hány a villamos erő a vezeték és csiga között, úgy szintén a ke­rekek és sinek között is, hogy ha valami kis kavics vagy kissé vastagabb földréteg kerül a kerék és sin közzé, mert a villamos erőnek az a sajátsága van, hogyha megsza­kad bármily kis mértékben is férni útja, ezt szikrával hidalja át. Ezért látunk a villamos kocsi tovarobogásánál, hol fent, hol a síne­ken fónyvillanásokat. Ez képezi rövid általános vonásokban a villamos kocsinak — némelyek előtt cso­daszámba menő — működési módját. -P. Városi közgyűlés. Szatmárit, 1900. november 12. Városunk törvényhatósága tegnapelőtt délután tartotta meg november havi rendes közgyűlését. A gyűlésen Hérmán Mihály polgármester elnökölt, ki a távollevő főispánt helyettesítette. Mint rendesen, úgy most is a polgármesteri havi jelentés felolvasása ve­zette be a tárgysorozatot, mely daczára, hogy kevés számból állott, a gyűlés mégis jó ideig eltartottt; mert sűrűn történtek felszólalások tt is, ott is, melyek a vitát, kiszélesítették s azt érdekessé tették. A komoly szó mellé társul szegődött a humor is, mely nem egyszer derütvarázsolt a városatyák arczára. A polgármesteri jelentést, melyhez senki sem kívánt szólani, s mely a törvényhatóság állapotáról s a közel múltban végbement ut- munkálato róI, gőzfürdő-értésről, villamos­vasút megnyitásáról, a gör. kath. egyház templomának felszentelési ünnepéről számolt be a közgyűlésnek, tudomásul vették. A módosított Vigadó és szálloda épület tervére vonatkozólag leérkezett a miniszter elvi döntése. Aleiratban a:miniszter megem­lékezik arról, hog}7, habár a tervek még fe lülbirálat alatt vannak, már most hozzájárul ahhoz, hogy a régi törvényszéki palota le­bontassák. A mi más szóval oannyit je­lent : teljesítem vigadó-párt kívánságodat, a módosítot t tervekhez megerősítésemmel hozzá­járulok. A középitészeti szakbizottság, majd a tanács a min. leirat értelmében megkezdték az előmunkálatokat a lebontásra vonatkozó­lag s felhívták a lebontást teljesítő Grünvald és Schipfeld czéget, hogy a szükséges mun­kálatok megtételéhez ők is fogjanak hozzá, hogy az építkezés már kora tavaszszal meg­kezdhető legyen. A közgyűlés ehhez hozzá­járult. Csomay képviselő arra inti a képviselő­ket, hogy ne siessenek annyira a bontással, mert ő úgy emlékszik, hogy a közgyűlés egyszer azt a határozatot hozta, hogy a le­bontásba addig nem megy bele, mig az ér­demleges miniszteri döntést maga előtt, nem látja. Ma még ilyen nincs. Várjunk, hátha a jól informált miniszternek más lesz a véleménye. (Célzás akart ez lenni a le­küldött min. iratra, melyet nem a minisz­ter irt alá, hanem egyik tanácsosa.) Fejes képviselő belenyugszik a változ- hatatlanba. Egy dologra azonban mégis fel­hívja a figyelmet: arra, hogyha az épületet lebontása előtt, le kell fényképeztetni, hát azt annyi példányban pfotografálják le, hogy minden bizottsági tag eltehessen egyet em­lékül s azon kívül az egyes iskoláknak is juttassanak egy példányt belőle. A képviselő ur által kívánt sokszoritásba — annak költ­séges voltánál fogva — nem ment bele a közgyűlés, hanem csak annyi példányban fényképezted le a lebontandó épületet, a hány példányt a miniszter egyik leiratában már felemlített. A város által alkotott uj építési sza­bályrendeletben a jóváhagyás alá terjesztés után a belügyminiszter néhány korrigálni való passust talált. Ezek pótlása után a szabályrendelet jóváhagyás végett ismét fel­terjesztetik a közgyűlés által. Az aug. havi adó elő- és leírások tör­lését tudomásul vették. Pótor Dániel szatmár-németi ev. ref., és Gramma J. hegyi gör. kath. lelkészek sze­mélyes pótlékot kértek a közgyűléstől. Mind­kettőnek kérelmét egyházi községük elöljá­rósága pártolólag terjesztette a közgyűlés elé. A személyi pótlék megadásánál élénk vita indult meg, melyek között legnagyobb feltűnést keltett Jáíeó Mihály képviselőnek, volt ev. ref. főgondnoknak kemény hangú beszéde, melyben azon kijelentést tette, hogy a németi egyház nagytiszteletü lelkészének semmiféle személyi pótlékot meg nem sza­vaz, mert arra érdemet sem a múltban, sem a jelenben nem szerzett; de a jövőben sem fog szerezni. Azon az állásponton van, melyen volt a közgyűlés akkor, mikor a nagytiszteletü ur személyi pótlékát megta­gad a. Ezt tegyék most is. Hisz azóta sem­mit, sem változtak a körülmények. De mégis változott valami : Matray képviselő urnák meggyőződése; mert ő a múltban ellene volt a pótlék megadásának s most maga kel annak védelmére. Ha a személyi pótlék min­den lelkésznek megadatik, az nem lesz többé személyi pótlék, hanem állandó fizetéseme­lés, melytől nem fogunk szabadulni. Ennek meggátlása végett indítványozza, hogy a köz­gyűlés utasíts i a tanácsot, tegyen javaslatot, a személyi pótlék helyett, a lelkészek fize­tés javításának emelésére. Mátray bizottsági tag minden személyes tekintettől eltekintve, az egyházra való nézve kéri a sz. pótlók megadását. Keresztszegi ellene van a pót­léknak. Domahidy Ferencz röviden kiván szólani. A közgyűlés — úgymond — nem Ítélheti meg a kérelmező lelkész érdemeit. Arra egyedül az ő hívei illetékesek. Nehogy annak látszata tűnjék fel, hogy itt e terem­ben személyes ellenszenv vezet bennünket, Pótor lelkész pótlékát teljesíthetőnek tartja. Ily értelemben szólalt fel Fejes István is. Ezen az állásponton volt a tanács ál­tal beterjesztett javaslat is, mely Pótor Dá­nielnek 1200 k.-t, Gramma hegyi lelkésznek 200 k.-t véleményezett magadatni. Ehhez hozzá járult a közgyűlés is, annak kijelen­tésével, hogy a pótlék mindig csak az illető lelkész személyét illeti. Ez volt a helyes megoldás. Báró Feje'rváry honvédelmi miniszter értesítette' a várost, hogy a közös hadügy­miniszterrel folytatott tárgyalások után, a 15. számú cs. és kir. ezred pótkeretét kész a városba helyeztetni, ha a város a megfe­lelő helyiségekről gondoskodik. A gazdasági szakbizottság és a tanács a pótkeret elhe­lyezésére a legalkalmasabbnak a régi hon­véd laktanyát tartja s annak megfelelő át­alakítását s kijavítását javasolta a közgyű­lésnek, mely azt elfogadta s megbízta a tanácsot, hogy a további lépéseket a hon­védelmi miniszternél ez ügyben tegye meg. Valkovics Sámuel, a kioszk bérlője, sok mindenféle indoknál fogva az alapbér elen­gedését kérte a közgyűléstől. A kérelem nem kis feltűnést keltett a városatyák között. Ha kárja van Valkovics- nak, úgy azért csak magára vessen, mert bizony a közönségnek nem egyszer volt a kiszolgálás s más egyebek ellen panasza. A kérelmet, mivel arra alapos ok nem volt, a közgyűlés kereken elutasította. Ilyen elbánásban részesült Berky István is, mert az utcza területéből uj lakóházához elfoglalt 6 és Va D-öl területért reárótt 204 koronát nem engedték neki el. A Deák-téri piacz rendezése kérdésénél szélesedett ki legjobban k vita. A szónokok egymás után állottak fel s egyik a régi ál­lapot visszaállítását, a másik a piacz szét­osztását kívánta. Nyomós okok hangzottak el úgy az egyik, mint a másik mellett. A kereskedelmi társulat hosszabb kérvényben a szétosztás ellen kérelmezett. Az indokok közt felhozták, hogy már most is, mig az ideiglenes állapot tartott, tetemes anyagi veszteséget szenvedtek. Seres István nómetirészi „népképviselő“ nem látja be, miért ne lehetne a piacz egy részét Németibe áttenni. Ő harmincz év óta jár Debreczenbe s ott is meg van osztva a piacz. Miért ne lehetne ez itt is ? Meggazda­godtak már a szatmári boltosok, meg a ház­

Next

/
Thumbnails
Contents