Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-10-10 / 41. szám
POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Egy évre - Félévre - Negyedévre Tanitókuak ELŐFIZETÉST ÁRAK: — — — — — — — 6 korona — fillér.---------,------------------------3 „ --------------------------------I 50 „ és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő HÁTHOR Y ENDRE. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „ Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) A lap kiadója : Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. A .PÁZMÁNY-SAJTÓ." Nyilttér sora 40 fillér. A. Inp megjelenik minden szerdán. Tisztogatás. A napokban egy csomó főispán lett menesztve. A régi gárdából valók, a szeplőtelen liberalisinusnak mindnyájan tenkölt lelkületű har- czosai. Bánffy teremtette őket a saját képére, hogy nagy szellemének a vidéken representátorai legyenek. Ki is állották a tiizpróbát becsületesen. Nem emelkedtek ki magasabbra a tuczat emberek sorából, de ezt alkotójuk maga sem cselekedte. Miért lettek volna külömbek nála. Fődolog itt, hogy az adminisztrátió menjen mint a karikacsapás,. — ahogy felülről parancsolják. Az pedig ment, --- csakúgy nyögtek bele sokszor a vármegyék. Kétségkívül fontos positió volt hajdan a főispáni állás. Akkor, midőn a kaczagányos főurak a vármegyék érdekeit képviselték felfelé, — a hatalommal szemben. Tisza idejétől napraforgó lett a főispáni kar. A hatalom fényében sütkérezik, annak érdekeit köteles érvényre emelni a vármegyékkel szemben. Ez a külömbség a múlt és jelen között. Ezért van letarolva a főispánok halantékairól az a tiszteletreméltó nymbus, melyre a kormányozandó nép mindig bizonyos pietással tekintett. Mert hajdan hatalom volt a főispán, — csak az ő testén keresztül lehetett a polgárság jogaiba belegázolni ; ma eszköz, ki ezt az a . yongázolási műveletet felsőbb parancsra maga hajtja végre. Hajdan ha beutazta a főispán a vármegyét, az az ut diadalmenet volt. Justitia istenasszonyát hordozta jobbjában, melytől hideglázba esett minden hivatalnok, kinek lelkét kötelességmulasztás, vagy bármi másfajta bűnök terhelték. Akkor szeretettel és örömmel várta őket a nép. Ma a főispánok utazásának más jelentősége van. Szinte fázunk tőle. Nem a hivatalnokok, — de mi, a polgárság. Biztosra vehetni, hogy valami nagy manőver készül, rövidre kell fogni a gyeplőt, szorosabbra vonni a nyakkendőt a torkok körül. Hajdan és most! ... Itt a nagy külömbség! . . . Akkor várta a nép és örvendett neki, ma úgy tekint reá, mint a gyenge bárány az akol közelében leskődő ordasra. A liberális rendszer hatalmas vívmánya ez a felfordulás. Nagyon jól tudták, mit cselekszenek azok az érdekkovácsok, kik a vármegyei életnek első méltóságát ilyen csudálatos formába öntötték. Mert a főispán ma nem ur, hanem szolga. Abban a pillanatban csapja el a miniszter, mikor neki tetszik. Mint a béresgazda az engedetlen ostoros legényt. Ha nem hajt földig fejet, vagy épen protestálni mer, rögtön politikai üldözött, s néhány nap alatt „egészségi okokból, . saját kérelmére“ a legteljesebb elismerés nyilvánítása mellett megérkezik a legmagasabb felmentés. Prózai stílusban ezt úgy kell lefordítani, hogy a miniszter kitette a szüret a főispáni székből. A magyar alkotmány őreinek körömszakadtáig védelmezni kellett volna a magyar alkotmánynak ezt a szegletkövét. Védelmezték is, nagyon bölcsen tudjuk. Tisza rettenetesfalanxával leszavaztatta őket. Lett hát a főispánból porkoláb, lett a miniszter privadinerje. Azoknak az elemeknek, melyeket akkor az ellenzék soraiban mint küzdőket tiszteletünk és ma már a felszínen látjuk őket, ma is tiltakozni kellene ez ellen a lealázás ellen azzal az energiá/al amint hajdan tették. A magyar alkotmánynak egy védő bástyáját törték ki barbar kezek akkor, — a méltóbbak állítsák helyre. Legyen a főispán, mint volt hajdan vármegyéjének atyja és nem adjutáns az erőszak szekere mellett. Hazánk alkotmányos életére épenséggel nem mellékes dolog ez. Nincs addig mentsvára a magyar polgárság jogainak, inig a főispán spiczli és pandúr marad. Most menesztettek egy csomót TARCZA. Képes levelező-lapok. í. Üdvözlet Székely-Udvarhelyről. Kép: Ipariskola. Munkács. Az agyag-, fa-, fém-, jégipariskola tanári testületé a szünidőben kóborló zalatnai kollegáit és a művezetőket növendékeikkel együtt szivesen fogja látni. A disz bankettre pénteken este téged is meghívnak. Étlap : tokán és túrós palacsinta. Jöjj vidéket látni 1 Ölel Dezső s. k. 2. Üdvözlet Munkácsról. Kép: Goldstein Számi. Székely- Udvarhely. Majd megmutatom én a tanár uraknak, hogy ki vagyok. A gyorsvonattal utazom Püspök-Ladányban az autumatán megnézem magamat, mennyit nyomok. Egyedüli vágyam sokat nyomni a latban, hogy megtudják m en ten, hogy ón Munkácson születtem. Ezer üdv és millió piczula. Sámuel. 3. Üdvözlet Püspök-Ladányról. Kép: A vasúti állomás. Székely- Udvarhely. A ladánvi vagy jlódányi menykű nem hiába hires. Beleütött az automatába, mert nem működik. Veszedelmes útonálló automatája! Hat fillérem oda van. Megkönnyebülve gond nélkül megy a gőzös. Ezer üdv és millió automata! Sámuel, alias János. 4. Üdvözlet Segesvárról. Kép: Petőfi halála. Ungvár. Meglőtték az utamat! Egész éjjel és szürkületkor az esti és hajnali csillagot néztem, annyin utaztak. Ma hasznomat senki sem veszi ; álmos vagyok, mint a halál. Ezer üdv és harsogó trombita. János, alias Jancsi 5. Üdvözlet Héjjafalváról. Kép: Képtelen. Nincsen itt csak máié, meg krumpli, azaz török búza és burgonya. Micsoda kosz- tosok lehetnek itt 1 ? Üdv és csalamádó 1 Jancsi. 6. Üdvözlet Székely-Udvarhelyről. Kép : Reáliskola. Munkács. Megérkezésemkor az öröm ideális reá- litást öltött. Ur és — vendég vagyok. Ma szerda, a pénteki tokán és palacsintáig még INGÜK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelési czikkek raktára, egy éves önkéntesek, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban. .
