Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-24 / 4. szám
4 S Z E M L E“ (4-ik Mám.) „H E T I pere azt az utasítást adja a párbajhoz, hogy a vívók a küzdelem hevében összecserélik a kardokat. Ezt Sarah B. így játszsza : A küzdelemben a már sebzett Hamlet kiüti Laertes kezéből a kardot; Laertes védtelenül marad. Hamlet odaugrik most arasz-közelnyire elébe, kardját egészen Laértes homlokához tartja, körülbelül egy perczig, iszonyú tekintettel kísérve. A néző visszafojtott lélekzettel várja, mikor hasítja szót a koponyáját, e helyett azonban Hamlet odanyujtja neki a kardot : folytassuk a viadalt ! így történik a kardcsere, igy jutott a mérgezett kard a Hamlet kezébe, hogy visszaadja a halálos sebet. Még csak egy két illustratióját hozom fel a művésznőnek. Polonius bolondnak tartja Hamletet, de ez kölcsönbe megy, mert a király meg őt tartja s mondja is szemben unalmas vén bolondnak. A csufolkodások- hoz, melyeket Shakspere Hamlet szájába ad Poloniussal szemben, a színésznő egy nagyszám illustratiót fűz. Legyet akar fogni a Polonius köntösén. A szokásos csapó mozdulatot teszi, s aztán összeszoritott ököllel odaáll a vén udvaroncz elébe. Erősen a szemébe néz, s aztán a másik kezével erős mozdulatokkal fejti ki az összeszoritott ököl ujjait. Végre kitűnik a tenyér — s nincs benne semmi. Hamlet fejéhez csap, s Polo- niusra mutatva, tagadólag rázza a kezét : a mint nem volt légy az ő öklében, épen úgy nincs ész a Polonius koponyájában. Csak még egyet említek. Sarah B. fekete keztyü- vel vív. Mikor Liertes a mérgezett karddal megsebzi öklét, a művésznő megáll, másik kezébe fogja a kardját, (azaz rapirját), lehúzza a keztyüt, s a kézén, a szövet által elmosva, jól látszik a piros vér. Ez az egyszerű szinbenyomá« mennyire emeli a tragikai hatást ! Képzeletünkben, ahhoz a szinhatáshoz társulva, már holttestekkel van beborítva a színpad, a mint az rövid perczek múlva csakugyan be is következik. Mi tudjuk, hogy a sebzés mérgezett karddal történt, Hamlet bele fog halni, és vele a tragédia erkölcsi igazságszolgáltatása szerint mind a bűnösök. A katasztrófa bevonult a színpadra avval a piros folttal. Nyomon követi a halál, a tömeges halál. íme, egy pár vonásban a Sarah Bernhardt Hamlet-alakitása. Isten őrizz, hogy például állítsuk oda magyar színészeinknek. De egyet tanulhatunk tőle. Hogy Hamletet nemcsak tehetetlen filozófnak gyötrelmei közt hányatott embernek kell festeni; benne e mellett meg van a heves érzés, a szenvedély, a vér vágtató heve, mely őt néha az őrület szomszédságába hozza, s ezt is — természetesen ez előbbivel együtt —- a színésznek kifejezésre kell juttatnia. Ez nem a Shakspere Hamletja volt, de tanulhatunk belőle nem keveset abból, hogyan kell a nagy költőnek ezt a nagy alakját a színművésznek ábrázolnia. Hírek. Személyi hír. Püspök ur Ő méltósága titkára kíséretében f. hó 27 én szombaton a reggeli gyorsvonattal Budapestre utazik, hogy a püspöki tanácskozmányokon és az autonómiai tárgyalásokon részt vegyen. 6yászmise Tolt e hó 20-án, szombaton délelőtt 9 órakor a székesegyházban a szentség hírében elhalt szatmári püspök, Hám János lelki üdvéért, kitSzatmár város megalapítójának méltán lehet mondani azon fejedelmi bőkezűsége miatt, melylyel mig egyrészt (számos kulturintézetnek vetette meg alapját, másrészt pompás palotákat emelt s elhintette a fejlődés magvait, melyek pár évtized múltán városunkat virágzóvá tették s hazánknak számottevő városai közzé sorozták. A szent misén, melyet maga a püspök ur mondott, jelen voltak az összes kath. intézetek növendékei tanáraikkal és tanárnőikkel együtt, hogy lerójják a kegyelet és hála adóját ama kiváló férfiú iránt, kinek jótéteményeit az utókor évszázadok múlva is élvezni fogja. Racz Pál. Az egyházmegyének egy tiszteletreméltó öreg papja halt el váratlanul e hó 21-én. Mindenkit meglepett a gyász- hir, mert halálát betegség nem előzte meg, szivszólhüdés oltotta ki néhány pillanat alatt életét. Szinte nem akarták az emberek hinni egymásnak, hogy Eácz Pál, nagybányai prépost-plébános már nincsen az élők sorában. Halála mélyen megrendített mindenkit, mert a társadalom egy kiváló lelki erényekkel tündöklő férfiút veszített el benne, ki sze- retetreméltóságával magához vonzotta a sziveket. Tiszta jelleme, papi buzgósága, szelídsége, az a pontosig, melylyel kötelmeit mindenkor teljesítette, I övetésre méltó mintakép gyanánt állította őt paptársai elé. Tehetségéhez képest, nap nap mellett készséggel nyújtott segélyt a szegénység nyomorának enyhítésére. Az elhunyt főpap életrajzi adatai a következők : 1824. január 24-én született, iskolai tanulmányait és a theologiát Szat- máron végezte; 1847-ben nagy-szombaton lett áldozópappá szentelve. Ezután mint segédlelkész működött Beregszászban, Tisza- Ujlakon és Szatmáron, 1850 ben tanár lett a szatmári kir. kath. főgymnásiumnál, 1855-ben józsefházi, majd 58-ban csomaközi lelkész; — 1871. aug 1-én a nagykárolyi kerület esperesének neveztetett ki. 1874. szept. 7-én fehérgyarmati plébános lett és kerületi esperes, 1876. jan. 10-én szeutszéki tanácsos. A nagybányai plébániát 1882-ben nyerte el, 1888. szept. 15-én steinbachi préposttá, 1889. jan. 3-án a nagybányai kerület esperesévé neveztetett ki. Temetése, melyet, dr. Keszler Ferencz praelátus kanonok végzett, tepuap délelőtt a lelkiüdvéért bemutatott szent mise után Nagy-Bánya város közönségének óriási részvéte mellett ment végbe. Könnyes szemekkel kisérték, a hívek utolsó útjára a jó lelkiatyát, ki buzgó működésével, s mindenkit lekötelező angyali szivjóságával feledhetetlen emléket hagyott maga után. Elhunytét a nagybányai esperest kerület papsága a következő gyászjelentésben tudja : A nagybányai latin szertartásu róm. kath. esperest kerület Krisztusban vigasztalást kereső szívvel tudatja, hogy nagyságos és főtisztelendő dicskei Rátz Pál aranyoméit áldozópap, steinbachi ez. prépost, ki- érdemült esperes, Nagybánya szab. kir. bányaváros plébánosa megerősítve az üdvösségünkre rendelt szentségekkel, folyó hó 21-én, rövid szenvedés után elhunyt életének 76. évében. Temetése a folyó hó 23-án d. e. 11 órakor tartandó gyászmise utáu lesz. Nagybánya, 1900. évi január hó 21. Az örök világosság fényeskedjék neki ! Kinevezés. Nyárády László, a helybeli folyammérnöki hivatal főnöke, kir. főmérnöknek neveztetett ki. A hordónál pihenőt tartott; mindketten jót ittak, aztán szép csendesen kivonultak az ajtón s a publikum ezt is természetesnek találta, elvégre arra volt Egyptom ! Perczek múltak el gyors egymásutánban s a közönség várva — várta az Egyptombol vissza- érkezőket, de bizony hiába, mert Kopár ur és Társulata eközben vígan szállt, fel a vonatra s futott nem ugyan Egyptomba — hanem Bátyúba. A csúnyán rászedett n. ó. közönség felháborodott mint a tenger s dühösen hagyta ott rászedetésének szomorú szinhe- lyét. Dobosné asszonyság meg nem állhatta, hogy belső érzelmeinek külső kifejezést ne adjon : — Hunczfutja! Az drága pénzemmel hogy elillant. — Bizony hallod lelkem I — szólt Mihály gazda — furcsa volt ez az hestória! Még szamarat sem láttunk ! Hogy az ragya üsse meg! Pedig .........! Tovább nem Írom. Ti bai Károly. & Zalmn Béri leánya. — Irta: Marosán János. — Sürü, sötét köd ereszkedik Tengelyes község határára. A nap már lenyugodott, kezd komor sötét lenni ; a sötétség beálltát elősegíti a falura is leereszkedett köd-tenger. Tengelyes utczái csendesek, némák, csak egy-egy alak vehető észre a sötétben, mint halad csen desen czélja felé. Csak egy-egy hü házi eb ugatása szakítja meg a néma morózus csendet. Pénteken este van, majdnem minden házból kiszökelő világosság jelzi, hogy az emberek még nem tértek lenyugodni. Némely házból a világosság élén- kebben, jobban hatol ki a szabadba, ha az ember betekint a be nem függünyözött ablakon, az asztalon sok égő gyertyát lát, miből nyilván azt következtetheti, hogy a ház lakója izraelita, ki a sabesz előestéjét üli családja körében. Ha Tengelyes község Mocsaras nevű utczáján haladunk felfelé, egy elég csinos külsejű két ablakkal az utczára nyiló uj házat találunk, ebben a házban lakik Zalmn Béri kerületi rabbi. Az egész környéken a akbuzgóságáról, szép bariton hangjáról hires rabbi az elébb érkezett haza az imaházból. Hazaérkezése után nyomban megmosta kezét, majd a már megtérített asztalfőre foglalt helyet és egy pohár bort téve maga elé, elkezdette énekelni a szokásos „kidist“ Nagy kiterjedésű hangja természetesen betöltötte kis szobája valamenyi zege-zugát. A rabbi különösen meghatóan énekelte ez este a „kidist“, hangja mintha erőteljesebb, szebb lett volna, mint máskor. A „kidist“ nem egyedül énekelte a rabbi, kisérte az énekben két fia is Hájem és Jutnám Mig az ének tartott, felesége és gyönyörű szép leánya, az Ita, imakönyvből olvasgattak. A rabbi feleségén meglátszott, hogy áhítattal és híven fohászkodik az Istenhez, de Ita nézte ugyan az imakönyvet, annak tartalmából azonban egy szót sem engedett ki ajakán. Lelke másvilág felé szállott, egész benső valóját más gondolatok tölték be. Egy féléve már, hogy oly eszmék körébe lett ragadva, melyek előreláthatólag ki fogják űzni családi otthonából. . . . De azért nem tágít a leány, bár előtte a veszélyek, a csapások óriási tömege tárul fel; halad tovább megkezdett utján. ... A rabbi ének után az asztalfőn helyet foglal, hogy egyék, majd hozzá csatlakozik az egész család. Már hozzá
