Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-08 / 32. szám

2 HETI SZEMLE“ (32-ik szám) lekedjék az élet minden viszonyá­ban ; hogy továbbá akarata az elme által megismert igaz és jó fogalmai szerint cselekedni készséggel, szi­lárdsággal birjon. Ehhez pedig föl­tétlenül szükséges, hogy az igaz és jónak kielégítő indító okairól is tel­jesen meg legyen győződve. Ha ily indító okokkal nem bir, hiába is­meri a szabályt, nem fogja követni, különösen az élet nehéz körülményei közt. A helyes életszabályok és ezek okainak ismerete sem elég azonban ; hiszen a legnagyobb bűnös is igen jól tudja, mi a jó és rósz. Azoknak követésére állandó gyakorlattal rá is kell szoktatni az akaratot. A szo­kás ekkor úgyszólván második ter­mészetté válik. Ez aztán együttvéve a nevelés, a melynek mint látjuk a tanítás csak egyik, még pedig nem is a legfőbb része. Már most akár a tanítást, akár a nevelést tekintjük, nincs a vilá­gon egyetlen tudomány vagy neve­lési rendszer, a mely a vallást pó­tolni képes lenne. Megkísértették a francziák a szabadkőműves Ferry miniszter alatt vallás nélkül állítani össze s tanitni az iskolában nagyobb­részt a kér. vallásból elcsent erkölcs s életszabályokat, de a legcsufosabb kudarczot vallottak vele. Mert ezek­nek nem tudtak adni kielégítő oko­kat és sanctiot. Kudarczot vallottak, mert a puszta üres szavakon és buzdításon kívül semmi más eszkö­zük sem volt, hogy az úgyis leve­gőben függő szabályaik követésére szorítsák az akaratot. Erre egyedül csak a vallás képes, legfő kép a kath. vallás, a maga erkölcsszabályainak mindenki által megérthető hatalmas indító okaival, az észt és szivet egyiránt megragadó s az ifjút min­denütt körülvevő s kisérő vallás­gyakorlataival, az imával, prédiká­cióval istentiszteletével, képeivel, szertartásaival, különböző ájtatossá­Az alsó-sztregovai kastély. Uj otthonomba menvén, utam az alsó- sztregovai kastély előtt vezetett el, azon örök emlékű hely mellett, hol Madách meg­alkotta halhatatlan müvét. A visszaverődő napfény a fák és épületek egyrészét pirosra festette. A piros fényben megcsillant a fész­keikbe siető fecskék melle. Nyugaton a ha­bos, ezüst fényű égen egy-egy sötét., aczél- szinü darab úszott: mint valami nagy for­gács, czikk-czakkos szegélyei égő piros fónynyel lángoltak. Alább a fátyolos hegyormok felett végig nyúlt egy tüzes vonal, mintha arany patakocska bujkálna a felhők alján. Mély elmerültsóggel tekintettem a parkra, s úgy éreztem, hogy most meg tudnám kérdezni a százados tölgyektől a régmúlt idők egyes eseményeit. De nehéz volt elkezdeni. Ke­restem a kifejezéseket . . . vagy talán csak kérdeztem egyesen: mi volt a valódi oka az Ember tragédiájának ? Lelki szemeim előtt megjelent a legen­dás Hérosz, a szerelmében megcsalatott igaz hazafi s ezzel együtt .a könnyelmű asszony gaival, megragadó ünnepeivel, szent­ségeivel, a melyek az élet-igazsá­gokat folyton szemléltetik, felnyit­ják, erősitik; az akaratot pedig a kegyelem erejével támogatják. Azért megdönthetetlen I. Napo­leon cultusministerének a szomorú tapasztalatokból merített mondása: „Oktatás nincs nevelés nélkül, Ne­velés nincsen erkölcs nélkül. Er­kölcs nincsen vallás nélkül.“ „Val­lás pedig — miként Caprivi minisz­ter is hangoztatá — nincs megha­tározott positiv hitvallás, vagyis egyház nélkül. Az iskolának tehát szükségkép hitvallásosnak kell lenni, hogy a nevelés czélját elérje. Vájjon elérhetik-e a mi állami és közös iskoláinkban ? Majd megr látjuk legközelebb. A bikszádi uj zárda felszentelése. — 1900. árig. 5. — A hegyekkel koszoruzott Bikszád falu északnyugoti részén van egy szelíd lejtőjű, magánosán álló domb, oldalán százados töl­gyek diszlenek, ezeken túl zöld lombok közül nemes gyümölcsök piroslanak elő, majd a terméssel megrakott szőlőfák emelik a ter­mészet nyújtotta kilátás báját. A domb tetején csinos templom, s mel­lette egy díszes, nagyarányú uj épület van a szerzetház. A templom íkonostásiáján arany és ezüstkeretben a Boldogságos Szűz kegyképe függ, ki e helyen századok óta annyiszor nyilvánította hatalmát csodás gyó­gyulásokban s hirtelen megtérésekben. A kegykópet a „Szent Bazilita“-rend tagjai gondozták. A jámbor atyák Izaiás archimand- rita vezetése mellett telepedtek le e vidékre 1608 ban. Az arehimandrita a Károlyi grófok családjából származott s azzal az intentióval küldetett ki, hogy rendtársaival az uniót terjeszsze. Az eszme megvalósitása nem ment könnyen, — mint a szerzet ebédlőjében levő képen látható — egy házfőnököt s nehány társát meggyilkolták a felbőszült Fráter Erzsi, ki elsötétítette a nemes, ma­gyar udvar tiszta világát. A park hatalmas tölgyei élő tanuk, de sajnos, szólani nem tudnak arról az időről, mikor a nagy költő magába zárkózva meg­teremte halhatatlan müvét. Madách ifjúkori élete, mikor lyrai köl­teményeit irta, egy szép álom, melyből akkor ébredt, midőn Fráter Erzsit nőül vette. Vi­gasztalást keresett az ifjú s talált boldog családi életében. Nője s gyermekei megara­nyozzák életét. A kies fekvésű, vadregé­nyes Csesztvén éltek igazi, csak költő teremthette boldogságban. Az özvegy Madáchné idegenkedéssel viseltetik menyével szemben, talán anyai szive előre megsejtette a jövőt, azt a kínos és szenvedéssel telt időt, mikor fia a földi Golgothán futja meg útját. Magára hagyja a fiatalokat s Sztregovára költözik, vas kezek­kel igazgatandó az ősi birtokot. A költő lírájában átmenet lesz, lantja már csak boldogságról tud énekelni, kedélyé­nek komor zárkózottsága a megelégedés derűjében oszlik szét. Egy váratlan körül­mény azonban foszlánynyá tépte az egész boldogságot, oláhok, de a hosszú, csendes és mégis ki­tartó munka megteremte gyümölcsét s ma már az Avasban nincs egy község, melynek tagjai a rómaikath. egyház fejével ne volná­nak élő összeköttetésben. Aszerzetes tagok sok ideig egy szűk, alacsony épületben laktak, mely 1898. aug. 18-án leégett. Pásztory Árpád házfőnök a viszonyoknak megfelelő palotát emelt. Ez a hely ugyanis mióta ő áll az ügyek élén, nem csak az „Avas“ vallási, kulturális és társadalmi életének központja, hanem messze földről seregle­nek ide vendégek, kik mindannyian igazi magyar fogadtatásra találnak. Ily sokoldalú és intensiv tevékenységnek megfelelő keret kellett. Az lesz az uj szerzetház, mely­nek vendég-szobái a legelőbbkelő vendégek igényeit is kielégítő kényelemmel és Ízléssel vannak berendezve. A szerzetesek csellái azonban a fényt nélkülözik s Ízléssel páro­sult nemes egyszerűséget tüntetnek fel. A czellákban a főnökön kívül a következő ta­gok vannak : Gavris Kelemen vikárius, egy­házigondnok, titkár. Karpiják Ozsób gyóntató. Áczél György növendék. Az atyák nemes vetélkedéssel követik Pásztory Árkádot s iparkodnak a hozzájuk sereglő nép ezreit az egyház hü fiaivá, a magyar állameszme hí­veivé s a magyar hon munkáspolgáraivá ké­pezni. Nagy szolgálatot tesznek a szerzetes atyák azzal is, hogy a szükségben levőket segítik s a környék hajléktalan betegeit és elaggott embereit védszárnyaik alá fogadják. Vajha mindenütt ilyen vezérek állanának a nép élén, akkor nem recsegtetné az anarchia a társadalom alap oszlopait! Az uj épületnek, mely belső berende­zéssel együtt 100 ezer forintba került — felszentelését Fehér Emmanuel kanonok vé­gezte, mint Firczák püspök megbízottja 10 pap segédlete mellett. Már kora reggel nem­zeti színű zászlók lengtek a falakon s dia­dalkapu fogadta az érkezőket. Gavris Kelemen atya magyar és román nyelven, tiszta csengő hangon s ékes sza­vakkal fejtegette a nap jelentőségét. A szentelés után 300 teritékü bankett volt. A megjelent notabilitások közül felem­lítjük Hugonnay Béla gróf főispánt, kit Széli Kálmán bízott meg, hogy személyét repre- sentalja, Nagy László alispánt, Majos Károly Madách honvéd-menekültnek adott ven­dégszerető szállást s ezzel egyúttal elkövette a legnagyobb rosszat a Bach korszakban. Éjnek idején rontanak reá, s mint a legna­gyobb gonosztevőt a börtön sötét falai közzé zárják. Két évig sinylett az élők nagy kopor­sójában s ette a rabság keserű kenyerét, de hitt ártatlanságában s napról-napra várta a szabadulás fehér galambját, A börtönből nejének irt levelei vigasztalással vannak telve s hasznos utasításokat adnak a gazda­ság miként való vezetésére. Jó lelke nem is sejtette, hogy otthon mi történik, hinni sem merte családi tűzhelyének feldulását s nejé­nek hűtlenségét. Pedig börtöne nagyon szo­morú volt. Előbb Pozsonyba, majd a Neuge- beideba hurczolták. Fráter Erzsi kedélyén mi sem látszott, reá behatással nem volt, hogy férje, gyer­mekei atyja fogoly. O fiatal volt s élni akart, vigasztalót keresett és talált egy vidéki, il­letve környékbeli földesur személyében, ki gazdag, fiatal és csinos is volt. A hir azt beszélte, hogy a földesur nem is az egyedül vigasztaló. Majtényi Anna, Madách édesanyja vérző

Next

/
Thumbnails
Contents