Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-01 / 31. szám

HE TI SZEMLE“ (31-ik szám)

3

czélzó affirmátiókat kellő értékükre redukálni és kérni a tek. szerkesztő urat, miszerint ha már a bennünnket megtámadó czikknek becses lapjában helyet adni méltóztatoit, rek tifikatiónkat hasonló elbánásban részesíteni méltóztassék, már csak a méltányosság és az „audiatur et altera pars“ elvénél fogva is.

Azt mondja a főtiszt, czikkiró ur, hogy e hó 8-án Réztelek község elöljáróságának firmája alatt a biró, jegyző és egy korcsmá- ros a községben bált rendeztek, s az elöljáróság csak a meghívókból értesült a neve alatt rendezendő "'bálról. Továbbá azt az állítást koczkáztatja a főtiszt, ur, hogy ezen bálrendezéssel a rendezőként szereplő biró jegyző és korcsmárosnak nem volt egyébb, czélja, mint az, hogy a tisztán grk. vallásu községi lakosság vallási érzületét sértse és a vallási bókét megháboritsa, mert hiszen máskép a főtiszt, ur nem képes felfogni, mi okon lett a kérdéses bál épen sz. Péter és Pál apostolok böjtjében rendezve? Hát ez a főtiszt ur részéről egyszerűen tudatos elferdítése a tényeknek, mert nemcsak az egész elöljáróság tudott a rendezendő bálról, hanem annak megtartása és a megtartás határideje épen a főtiszt, ur jelenlétében lett elhatározva, sőt helyiségül az egyházközség tulajdonát képező és a főtiszt, ur haszonélvezetében levő csűrt kértük a főtiszt, úrtól kinek ekkor egyáltalán nem jutott eszébe, hogy a bál böjtre esik, mindössze annyit látott jónak kijelenteni, hogy a csűrt nem adhatja, mert fél az esetleges tűzveszélytől, hanem kérjük el e czólra a szomszédságában levő Kővári János rózteleki lakos csűrjék Mikor aztán a meghívók ki voltak bocsátva, a főtiszt, ur jónak látta tudomást venni a böjtről, s kapacitálni hol enyhébb hol drasztikusabb argumentumokkal a lakosságot, hogy a rendezendő bálban részt venni ne merészeljen, sőt egyéb tárgy hiányában egy nappal előbb predikatiójában is a bálban való megjelennés ellen foglalt állást. Szándékos valótlan állítás az, hogy a főtiszt, ur által összeállított triumvirátus im- pertinentiájában odáig ment volna, hogy a meghívókra tentával reá vezesse, miszerint az az iskola javára rendeztetik, ha ez valamely meghívón felmutatható lenne, nagyon

minden sikere mellett is csak fokozta a lelkek nyugtalanságát, szaporította a kielégítetlen vágyakat ; inkább gyengítette, mintsem erősbitette az emberekben való bizalmat, az örök igazságokban való hitet. De ezzel tetőpontra is juttatta a szivek epedő vágyát egy tisztább légkör után, oly légkör után, a mely ne zárja el a népek sóvárgó tekintete elől a derült eget, a csillagok biztató ragyogását.

Mert a XIX. század gyermeke sokat, igen sokat tud, csak hinni nem tud ; értelme világos, de lelkesötét; mert hiányzik belőle az élő hit világossága. És a magasabb czó- lokra hivatott ethikai lény, az ember, nap- ról-napra nyomasztóbb módon érzi a kinos dissonancziát az éltelem gazdagsága és a lélek üressége között; érzi és hinni szeretne ; hinni abban, a mit eddig tagadott, a mire őt korának tudománya nem tanította meg. Imádkozni szeretne, de nem tud ; mert leikéből hiányzanak a felemelő gondolatok, szivéből hiányzanak a vallásos érzések.

Szánalomra méltó gyermeke századodnak ! Jöjj ide; jöjj Rómába. Keresd fel a Colosseumot, a hol a vértanuk ezrei ontották vérüket hi tökért : és megtanulsz hinni. Járd be a katakombákat, a hol az ős keresztéörvendenénk, mert azt hisszük ebből kitűnnék az, hogy mindig az kiabál, a kinek a háza ég. Sapienti sat.

Hát hiszen főtisztelendő ur 1 Nem vagyunk Rézteleken Írástudók olyan sokan, hogy egymás Írását ne ismernők, legyen hát kegyes kirukkolni az ilyen tentával eiékte- lenitett meghívókkal, hadd lássuk, nem-e mindnyájunk, a különösen főtisztelendőséged állal igen jól ismert írással lesz dolgunk ?

Nem leszünk olyan vakmerők — és ezt a főtiszt, ur megnyugtatására jelentjük ki — hogy a jövedelemmel az iskola javára való gyümölcsöztetés végett a főtiszt, urat megkínáljuk. Van nekünk az ilyen jövedelmek elhelyezésére igen alkalmas helyünk, hiszen maga a főtiszt, ur beismerte, hogy bankunk van és mindnyájan bankárok vagyunk, s abban a bankban bizonyára jobban lesz ez a kis pénz elhelyezve, mint egy bárki által hozzáférhető helyen, a hol még hozzá kamatot sem adnak, ha csak az ellenőrzés gyatrasága folytán a tőke is le nem apad. Távol legyen tőlünk, hogy a főtiszt, urat gyanúsítani volna szándékunkban, de — sajnos — hasonló eseteket már láttunk, még pedig nem nagyon ritkán.

A mi a főtiszt, ur azon állítását illeti, hogy a rendezőség, már t. i. az alulírtak látva azt, hogy a — véleményünk szerint a főtiszt, ur által fanatizált — nép gyéren gyülekezik a bálra, s megijedve attól, hogy nem lesz a ki a „bankár — korcsmáro9“ Dreher sörét, ujmódi borát és pompás gubalevesét megigya, ez okból a kerülőket, baktereket, kisbirót, s több effélét a lakosság nyakara zúdítottuk, s - csak a főtiszt, ur pihent fanatáziájában megszületett — fenyegetésekkel a bálban való részvételre kény- szeritettük, hát ez — kérjük szeretettel — szemen-szedett valótlanság; hisz maga a főtiszt, ur beismeri czikke további folyamán, hogy az efféle folyadékokkal magunk is rengeteg mennyiségben tudunk megküzdeni, mi pedig az előzmények után a legutolsó per- czig abban a reményben ringattuk magunkat, hogy a főtiszt, úrhoz feltétlenül szerencsénk lesz, a miben — sajnos — csalatkoztunk, a „bankár-korcsmáros“ odahozott italai elfogyasztásáról biztos lehetett volna.

nyék imádkoztak ; járd be a fényes templomokat, a hol ma nemzetek buzgó imája emelkedik az ég felé; és megtanulsz imádkozni.

S ha mindezt végig jártad, te, a ki tudományodban és műveltségedben elbizakodva, de hitedben, vallásos buzgóságodban megfogyatkozva léptél az „örök város“-ba: elbizakodottságodban ugyan megalázkodva, de hitedben megerősödve, kételyeidben megnyugtatva, bajaidban megvigasztalódva, boldogan térsz vissza otthonodba.

Krisztus Urunk az Ő Anyaszentegy- házát egy kősziklára építette, arra a kősziklára, a melynek gyökerei Róma talajában állnak szilárdan, rendületlenül, s a mely kőszikla Sz. Péter trónjában, a pápaság nagy intézményében, immár 19 század óta foglalja el kimagasló helyét nemcsak a kereszténység, hanem az egész emberiség történetében is.

Csodálatos egy intézmény ez a pápaság ! Nincs hozzá hasonló az egész világtörténelemben. Páratlanul áll ez az ő magasztosságában, tekintélyében, szilárdságában és erkölcsi erejében egyaránt.

Csodálatos volt már keletkezése is.

Egyébként, hogy a bált nemcsak a főtiszt, ur által említett triumvirátus rendezte és hogy tényleg a böjtöt a főtiszt, ur sem vette előleg komolyan figyelembe, kitűnik abból, hogy a bál előtt egy héttel, ugyancsak böjti időben, B. Szilágyi György csűrjében a rézteleki fiatalság egész nap tánczolt és ezt a főtiszt, ur nem rótta meg, de még kitűnik abból is, — a mit a főtiszt, ur jónak látott czikkében elhallgatni — hogy a bál pénztárnoka épen a főtiszt, ur egyházi főgondnoka volt, de ezt a főtiszt, ur nem említi, mert hát a papnak sokféle összeköttetése van a főkurátorral, néha „lázas“, sőt „váltólázas“ összeköttetések is és az ilyen emberek dolgait nem igen tanácsos bolygatni.

Hogy a rendezett bálnak mennyi volt a jövedelme, arról a főtiszt, ur igen köny- nyen meggyőződhetik, ha vesz magának annyi fáradságot, hogy a községházához eljöjjön, á hol az elöljáróság a leszámolást szívesen rendelkezésére bocsátja.

Hogy a „fedett helyiség“ miként lett megszerezve „bálteremül,“ ahhoz véletnó- yünk szerint épen a főtiszt, urnák van legkevesebb köze, de annyit megnyugtatására jelezhetünk, hogy a csűrt a kiskorúak gyámja és nagybátyja minden ellenvetés nélkül bocsátotta az elűljáróság rendelkezésére, s igy a főtiszt, ur csak a legélénkebb fantáziáról tesz tanúságot akkor, amikor elhiteti magával és el akarja hitetni másokkal, hogy a tulajdonos kis leány sírva panaszolta neki, hogy az elöljáróság erőszakkal tolakodik a csürjébe.

Már most, miután a főtiszt, ur czikkét a közigazg. hatóságokhoz intézett kérdésekkel végzi, legyen szabad nekünk is a nagyváradi gör. kath. egyházmegye főhatóságához egy alázatos kérdést intéznünk :

Osszeegyezhetőnek tarija-e az egyház- megyei főhatóság, hogy egy általa a hívek lelki üdvének és a hívők közötti békességes állapotnak előmozdítására kirendelt lelkipásztorba hívek között az egyenetlenség csiráját hintse el, s ezzel a hivek előtt szükséges tekintélyt eljátszva, a gondjaira bízott népet vallásától elidegenítse, s nem tartja-e még elérkezettnek az időt arra, hogy az állapoPéter az egyszerű, félénk és tanulatlan halász, a kinek látóköre falujának határán sem terjedt túl, s a ki egy szolgálóleány előtt sem merte megvallani mesterét, — egyszerre csak kilép szűk köréből, ide jön Rómába, a pogány világnézet központjába, a hatalmas és kegyetlen császárok székvárosába ; és itt mint hittudós, mint szónok nyíltan fejtegeti mesterének uj elveit; bátran élére áll Krisztus egyházának.

Ily csodálatos módon keletkezett a pápaság abban a Péterben, a kinek Krisztus Urunk kijelentette, hogy „te vagy Péter, azaz kőszal, és én erre a kőszálra építem az én Anyaszentegy házamat.“

És Péter nyomába utódok léptek ; az egyház fejlődött, a pápaság izmosodott; a pogányság meggyengült, a római birodalom mállott. S rövid néhány század múlva ott állott a pápaság az ő egész dicsőségében a Caesarok trónjának romjai felett; ott áll ma is, 19 század múltával, és fényes neve be van írva minden század, minden világrész, minden nép történetébe.

A régi Rómának csak emléke maradt meg; az örök jövő a pápaságé!

Lehet-e emberi intézmény az, a mely