Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-08-01 / 31. szám

A HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. IX. évfolyam. 3l-ik szám. Szatnuír, 1900. augusztus 1. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évrs — -----— — — — — 6 korona — fillér. Fé lévre — — — — — —-------3 „ — Ne gyedévre — —- — —------- — l 50 „ Ta nítóknak és kézmiiiparosöknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 20 fillér. Felelős szerkesztő HÁT II O II Y 2-2IV I> II E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, péaíTok, -hirifetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők\(Deák-tór 19. szám.) Hirdetések jutányos árokn vetetnek fel. Nyilítér sora 40'filléi*. Y l;ip meg-jelenik minden szerdán. Nyugalom van. A belpolitikában nyugalom van. Kínában, Dól-Afri kában ember vért iszik a szomjas föld, de ez nem érint bennünket. A kormányzás úgyszól­ván magától döczög. A miniszter urak nagy része fürdőzni ment, má­sok utazgatnak a vidéken s a mi­niszterelnök hüsöl Rátóton. A hót legnagyobb eseménye az volt, hogy Horánszky Nándor meglátogatta Széli Kálmánt. Pesten mindennap találkoznak együtt, sokszor órákig tanácskoznak anélkül, hogy valaki­nek feltűnne, de most az uborka saisonban hasábos combinatiókat fűznek ehhez a látogatáshoz. A volt, nemzeti párttal rokonszenvező la­pok menesztik Fehórváryt s megte­szik Horánszkyt a közeljövő belügy­miniszterének, a telivér liberis lapok azt vélik, hogy 0 íelsége semmi körülmények között sem fogja en­gedni a honvédelmi minisztert, hogy megváljon a kabinettől s elitélik Széli Kálmánt, hogy időközönként kokettiroz az Apponyi-párttal, ezzel vérszemet ad a „régi rendszer ül­dözöttjeinek, a klerikális érzelmű katholikus mágnásoknak s agrárius uraknak.“ Pedig a közeljövő megmutatja, hogy Széli Kálmán csak egyszerűen társalgód Horánszkyval, ő nem ko­kettiroz az Apponyi-töredékkel, ő nem akar miniszterválságot, ám, ha magától menne az egész, nem bánná, de nem ér rá, hogy „tettek­kel tényező“ legyen, mert hüsöl. A főispánok szépen megmarad­nak helyükön. A közigazgatás re­formja elodázódik, a pártkassza üresen áll és senkisem törődik vele, mert Széli Kálmán pihen. Hogy a főispánok (a Bánffy aera oszlopos tagjai) maradnak, abból kiviláglik: Széli Kálmán csak hangoztatja az elveket, csak Ígér rendszer-változást, de nem mer hozzá kezdeni. A köz- igazgatás reformjától nem sok jót várhat a megyei autonómia s az a tény, hogy a pártkassza üres, ör- vendetés jelenség az országra, a megvesztegetlen közvélemény job­ban érvényesülhet a választásoknál. Mindezek miatt tehát Széli Kálmán nyugodtan hüsölhehrcy de égető kér­dések tolulnak egyre-másra a fel­színre. Bács-Bodrogmegyében 893, Békés megyében 660, Csongrád me­gyében 264, Jász-Nagy-Kun-Szolnok megyében 225, Mármarosmegyóben 738, Pestmegyében 80, Torontálme- gyóben 275, Tolnamegyóben 12, Szi­lagymegyében 334, összesen: 3555 dolgozni szerető munkás kaszájára nincs szükség, — ezek tehát és csa­ládjuk önhibájukon kívül remegve néznek a tél zordon hidege s az éhség elé. Magában a „Székely föl­dön“ évenként 15— 20 ezerre lehet tenni a kivándorlók számát, a miből világos, hogy az erdélyi magyarság életereje fogy s a nép a züllés utján van. Egész vidékeket sújtott a fagy, ahol egy szem gyümölcs sem lesz s kereset forrásának nagyrészétől elesik a gazda, a szőlőgerezdek szűk szüretet Ígérnek; a gabona árak csekélyek, a szegény földmives alig- birja fizetni adóját, családja elé a nyomor ineredez. Hogy lehetne e kiáltó bajokon segíteni? . . . Ki tö­rődik velük! a kormány hüsöl, (ké­sőbb pedig absorbeálja erejét a napi politika.) Szerencsétlenség a népre s a nemzetre az ilyen pihenés! Ä Kereszténység ünnepe. Lázasan folynak az előkészületek arra a magasztos ünnepre, mely a keresztény Magyarország kilencz százados dicső múlt­jának minden jó hazafi szivében kedves em­léke leend. A katholikus magyarság bontotta ki a zászlót, ő hordozza körül diadallal az egész országban, hogy ne maradjon talpa­latnyi hely, melyet meg ne szenteljen szent István birodalmában a nemzeti kegyelet. A katholikus magyarság fűpásztorai TÁRCZA. Egy szent beszéd*) Édes Hazám Fiai! Zarándoktársaim ! A hazafias érzés melegével, a keresz­tény szeretet bensőségóvel üdvözlöm Önöket, a kik ez órában, a fenséges hajlókban a magyar kath. világot képviselik. Itt vannak főpásztoraink és lelki ve­zetőink; itt van a tudomány, a magas mű­veltség, a társadalmi állás és jámbor népünk képviselete. Rangban, gazdagságban, értel- mességben, foglalkozásban különbözők lehe­tünk ; de igaz hitűnkben, vallásos és haza­fias érzéseinkben Anyaszentegyházunk iránt *) Tartotta Fehér Ipoly pannonhalmi főapát Rómában a zarándoklat alkalmával. Kiváló szépségei miatt kiadjuk. való hűségűnkben és szeretőiünkben — mindnyájan egyek vagyunk. Összejöttünk ma, hogy még egyszer együtt nyíljanak meg ajkaink buzgó imára; összejöttünk, hogy még egyszer tanúságot tegyünk egységes érzelmeinkről és arról, hogy mi, valamint egy anyának, édes hazánk­nak vagyunk hü fiai : ép úgy egy atyának, Szentsóges Atyánknak vagyunk engedelmes gyermekei. Ahitatunk helyéül, Róma száz és száz temploma közül ezúttal azt választottuk, mely az Anyaszentegyház fejének, a római püspöknek székesegyháza s a mely annak a nagy pápának áldott emlékét őrzi, a ki nemzetünket, 9U0 évvel ezelőtt, a keresz­ténység nagy családjába befogadta, apostol­fejedelmünket pedig a királyi fenség szim­bólumával, a szent koronával megajándé­kozta. Alkalmasabb helyet valóban nem is találhattunk volna. És én boldognak érzem magamat, hogy kedves hazám fiainak, za­rándoktársaimnak gondolatait, otthonunkba való visszatérésünk előtt, e magasztos helyen én irányíthatom rá még egyszer zarándok- utunk indító okaira és körülményeire. * * * Néhány nap előtt búcsút vettünk ott­honunktól, a Kárpátok bérczeitől, Erdély havasaitól, a termékeny rónáktól; búcsút vettünk családi tűzhelyünktől, barátainktól, szeretteinktől ; búcsút vettünk, hogy messze útra keljünk az „örök város“ felé. S mi hozott, mi vonzott bennünket ide? Talán az a szándék, mely Róma felé terelte a hunnok rettegett királyát, Attilát, hogy megostromolja a szent város falait, de a kit egy nagy Leo pápa fenséges alakja visszavonulásra birt? Vagy talán az a vágyakodás vezetett benuünket ide, a mely a kincsek, a gazdag INGÜK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölsze­relési czikkek raktára, egy éves önkéntesek, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszerelteinek, elvállalom mindennemű egyen­ruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint kószittetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.

Next

/
Thumbnails
Contents