Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-07-25 / 30. szám

3 „HETI SZEM L E“ (HO-ik szárm) viselőtestület pedig a terület átengedése ellen sem kifogást nern tett, sem azt meg nem tagadta. Engedőimet kérek, de kénytelen va­gyok, képviselőtársaim nevében is, nevén ne­vezni a gyermeket s nyíltan kijelen­teni, hogy a közigazg. bizottság az idé­zett szavakban roppant elhajította a sulykot és tudva, szándékosan nem mondott igazat. Hiszen ugyanez a közigazg. bizottság volt az, mely 1895-től fogva minden évben két­szer semmisítette meg a „határozni hivatott (nagyon helyes! csakis.) képviselőtestület“ azon határozatát, melyben folytonosan a te­rület átengedését kifogásolta s azt mindig kereken megtagadta. Ezt csak nem tagad­hatja a közigazg. bizottság? Hogy a folyó évi márczius 28 án 1701. sz. a. kelt engedélyt nem kifogásolta s el­lene nem fellebezett, az tény. De miért ? En­nek is meg van a maga oka. Kitűnő kriminista hírnévnek örvendő kedves barátom s egykori osztálytársam be­szélte nekem egy alkalommal a következő jellemző történetkét. Hatalmas, atlétái alakú s tagbaszakadt, de irtózatot keltő arczu, erő­szakos betörés- és rablással vádolt férfiút kellett kihallgatnom. —-Igaz-e kérdem tőle, hogy maga erőszakosan és saját szemeláttára rabolta ki az itt jelenlevő és panaszos urat ? En nem raboltam erőszakosan, hanem, amint mondani tetszett, felelte ő, saját szemeláttára szedtem össze az arany- és ezüstnemüket, valamint a pénzt is, anélkül, hogy legke- vésbbó kifogásolta vagy akadályozta volna ezen működésemet. Lehetséges ez? kérdem a panaszostól. Igaz, kérem aláson, de hogy akadályozhattam vagy kifogásolhattam volna gonosz cselekedetét? hiszen kezeimet, lábai­mat guzsbakötöite, hogy mozdulni se tud­tam, számat pedig úgy betömte, hogy egyet­len kukkot sem szólhattam. Tessék e példát alkalmazni. A képviselőtestület azért nem tett sem­mit a főszolgabíró hires márcziusi törvény­telen engedélye ellen, mert a mozgósított 24 csendőrre! kezeit és lábait gúzsba kötötte, száját pedig betömte azzal, hogy mint afféle pictus masculus testületet birtokon kívül helyezte. Majd fog most kifogást tenni és Balázsffyék kastélyának ablakából sem lehetett semmit sem látni; pedig ott állott valaki s idegesen fürkésző szemével erősen belebámult a széltől hányatott ködtengerbe s mintha bizony valakit ki akart volna venni abból a hullámzó párából. Az a kutatni látszó alak nem volt más, mint a ház ürnője s az, akit oly ideges siető­séggel látni vágyott: az orvos. Igen, azt várta, mert hat éves fia, An­dor lázas beteg. A gyermek ott feküdt hó­fehér párnáin, hideg verejték ült homlokára, ajkai lázasan remegtek, orczái majd ki­csattantak a pírtól, szemei tűzben égtek, de kezei jéghidegek voltak. Kis ajkai zihálva sóhajtották az „édes mamám“-at. A gyermek fájdalmas nyögésébe belevegyült az őszi szél siró zokogása s a kétségbeesett anyai szív dobogása. Végre megjött a várva-várt segítség. Tüdőgyuladás — szólt az orvos. Meggyógyul-e ? kérdezte az anya. Ha a jó Isten segít . . . Nehezen hi­szem, hogy gyenge szervezete kibírja — válaszolt vállát vonogatva a doktor. meg f°í?.ja tagadását ismételni, mert nincs többé szája betömve s a gúzsba kötéstől is megmenekült. Ha még van törvény Magyar- országon és nem halt meg az igazság, nem lesz működése meddő és eredménytelen. Is­ten se nem siet, se nem késik. Hrabovai Hrabovszhy István, plébános Széchenyi-mulatság. Vármegyénk eme szép sikerrel működő kulturegyesülete, a Széchenyi-Társulat, min­dent elkövet, hogy magasztos czéljainak elő­mozdítására megfelelő anyagi erővel rendel­kezzék, és a kultúra érdekében kifejtett nemes tevékenységét intensivebbé tegye. Városunk és a megye müveit társadal­mához fordul, hogy törekvéseiben támogassa, hozzon áldozatot nemes törekvéseinek oltá­rára, mely bőven meg fogja teremni gyü­mölcseit a nép szellemi művelődésének és erkölcsi netnesedésének előmozdításában. Szeptember másodikén mulatságot ren­dez. Legyen ott egygyé vármegyénk társa­dalma, — hiszen szebb, nemesebb ezélra alig lehet áldozatot hozni. A rendező bizott­ság már most tevékenyen működik, nagy­részt megállapította a mulatság programmját, s szétküidötte a felszólításokat azon úrnők­höz, kiknek szives közreműködését igénybe óhajtja venni. A programmot és a felhívást a következőkben adjuk: I. ) Szept. 2-án d. e. 11 órakor a tár­sulat diszközgyülést tart, melyen az elnöki megnyitó beszéd után Széchenyi emléke czimü ódát szavalja el egyik közreműködő; majd felolvasás lesz a társulat eddigi közre­működéséről és jövő ezeljáiről, végül a tár­sulat igazgató választmánya fog újból meg- alakittatni. A diszgyülésen való megjelenésre dr. Schlauch Lőrincz diszelnök, Nagyvárad tudós bíboros püspöke, az ország közműve­lődési egyletei, a vármegye orsz. képviselői, Szatmár város díszpolgárai is meghivatnak. A diszgyülésen a társulat hölgy tagjai s általában a nők is szívesen láttatnak. II. A mulatság három zenekar közre­működése s este a kert tündéri kivilágítása Az orvos elment. Balázsffyné pedig bizalomtelt lélekkel folyamodott Ahhoz, ki az életnek és a halál­nak Ura. Könyörgése meghallgatást nyert. A sötét éj leplében jött a remény. A gyer­mek láza csillapult. Az anya, ki ott ült ágya mellett, szemét szomorúan függesztve gyer­mekére, látja, mint emelkedik föl párnáiról, majd átölelve imbolygó karjaival szorongó keblét, töredezett hangon súgja fülébe : „édes mamám! jobban vagyok.“ A gyermek arezának nyugodt sugárzása megerősítette szavát. Balázsffynénak arczán két csillogó könycsepp futott végig. — Istenben való erős hitének hála-könyei voltak. Andorból pedig később nagy ember lett, mint azt a mama Háninak, a házi daj­kának megjövendölte. Skrábatovics Endre. mellett délután 5 órakor nyílik meg s kez­detét veszi a kert különböző ponijaiu felállí­tandó 11 sátorban különféle czikkeknek a felkért ürnők és leányok állal a társulat ja­vára való szives árusítása; lesz: 1) Pezsgő csarnok : pezsgő, ásvány, szódavíz és hideg étkek árulása ; —2) Czukrázda: kávé, likőrök, szörpök és sütemények árulása ; — 3) Csárda : borok, ásványvizek és hideg étkek árulása ; - 4) Sörcsarnok : sörök és hideg étkek áru­lása ; 5) dohány- 6) ujságcsarnok, hol a megjelenő alkalmi Széchenyi Újság, melybe vármegyénk kitűnőségei imák szellemes dol­gokat, fog árusittatni. — 7) Posta csarnok, hol az összes közreműködő asszonyságok és leányok csoportos képeit feltüntető levelező­lapokat nemcsak árulni, de a feladott s a Társulat levélbólyegével ellátott levelező-la­pokat a felkért postás kisasszonyok a tár­saságbeli czimzett részére nyomban kézbesí­teni fogják. III. Este 8 órakor a pavilion tánczter- mében szavalattal összekötött hangverseny. IV. Este fél 10 órakor nagy tűzijáték. V. Éjjel 12 órakor vacsora tűzijáték mellett. VI. Közben táncz tetszés szerint. VII. Éjjel 3 órakor a legnagyobb ösz- szegü bevételt felmutató asszonyság és leány nevének kihirdetése és a „Széchenyi asszony“ és „Széchenyi leány“ czimével való ünnepé­lyes kitüuletése. A bementi díj személyen- kint 2 Korona, családjegy 6 korona lesz. Hogy a társulat minden téren a ma­gyarságot szolgálja, a rendezőség akként határozott, hogy a vendég hölgyeket a ma­gyar ipar pártolása czéljából s a kedélyességet inkább biztositó egyszerűség indokából arra kéri fel, hogy csakis hazai kelméből készült kretop ruhában szíveskedjenek megjelenni. A közreműködő asszonyságok és leányok csakis az előirt s meghatározott szabású magyar gyártmányú kreton egyenruhában kéretnek megjelenni. Fekete lakczipő, fekete harisnya, kreton szoknya és derék, fehér mellkötő ; fejdisz a pezsgőcsarnokban : csokor elől a fejre, a czukrázdában : kis fejkötő, csár­dában : hátrakötött fejkendő, sörcsarnokban : elszászi másli, a dohány tőzsdében, újság csarnok-és postacsarnokban a kreton kelmé­ből készült elieuzős sipka — elől megfelelő felirattal: „Dohány“, „Újság“, „Postás“. Az előirt kelme mintája s illetőleg a kelme, valamint netaláni egyéb felvilágosítások Pás- kuj Imre ur szatmári üzletében szerezhetők. A tendezőség e csarnokok vezetésére csakis asszonyságokat kór fel ; a felkért asszonyságoknak lesz feladatuk maguk mellé két-két kisasszonyt felkérni; az asszonyság a maga és az általa felkért két leánya visit vagy kabinet alakú fényképet lesz szives f. évi julius hó 31-ig Szatmárra a Széchenyi Társulat Igazgatóságához (Kir. Tanfelügye­lőség) beküldeni, hogy azok alapján a képes levelező lapokat a rendezőség elkészíthesse, mert a netalán később érkező fényképek már felhasználhatók nem lesznek. Minden csarnokban lesz egy férfi ren­dező, ki a csarnok elkészíttetése, berendezése és felszerelése iránt fog intézkedni, úgy hogy a csarnok hölgyei az apróbb részletek felüli felvilágosításokról a csarnok férfi rendezői­hez fordulhatnak. Ezek főbb vonásai és tudnivalói az ünnepélynek, melyeket, ismerve Nagyságod­nak honleányi érzelmét, oly kéréssel bátor­kodunk teljes tisztelettel közölni, hogy a csarnok-asszonyi tisztet a . . csarnokban,

Next

/
Thumbnails
Contents