Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-07-04 / 27. szám
2 „H E TI SZEMLE“ 27-ik szám.) buzgó tagjaihoz, kik távoli vidékekről eljöttek hozzánk, hogy dalegyletünk jubileumának fényét emeljék. Lengyel Imre szövetségi elnök válasza után megindultak zászlóik alatt az egyesületek a városház felé, honnan ki-ki szállásra tért, de rövid idő múlva ismét együtt volt az egész tömeg a Kossuth-kert kioszkjában, hol a vidám együttlét kellemei fűszerezték az estét, melynek fényét hatványozott mértékben emelte a dalegyletek közreműködése. Minden egyesület szebbnél- szebb dalokat énekelt. Kitűnt a debreczeni, az egyetértés, a nyíregyházai és szigeti dalárda, — mondanunk sem kell, hogy Szat- már dicsősége ezen a napon is ragyogott. Első nap. — A díszközgyűlés. — Ritkán látott annyi idegen arczot a városháza díszterme, mint jul. 30. d. e. V2II órakor. Daltestvéreink gyűltek itt egybe nagy számmal, hogy örömünkben résztvegye- nek s az elismerés adóját ierójják érdemekben gazdag dalegyesületünk előtt. Az emelvényen a főispán, a polgármester, dalárdánk volt elnökei s a megjelent dalárdák elnökei foglaltak helyet. A diszgyülést a főispán nyitotta meg. Költői szépségekben gazdag beszéd keretei közt fejtegette a dal összefüggését a nemzet gondolkozás, érzelem-világával. Tinódi, Balassa, Blaha Lujza szereplésében feltüntette a dal rendkívüli hatását a magyarra; hangsúlyozta, hogy nemzeti szempontból mily fontos kulturmissiót teljesítenek a dalárdák, fejlesztik az eg.yüvótartozást, szivünk húrjait mozgásba hozzák s kedélyünket észrevétlen átalakítják. E mellett a vele való foglalkozás, szórakozás-, pihenő, ellenkezőleg az irodalommal, a mely munkát ad, akár olvassuk, akár műveljük. A főispán beszéde lelkesedésre ragadta a közönséget s csak nagy nehezen csilapodott le az éljenzés és taps. Most Ilérmán Mihály polgármester, a dalegyesület elnöke állott fel s nagy hatást keltő beszédjében rámutat az ethikai alapra, amely indokolttá teszi a 25 éves jubileumot. Ez egyesület életében egy ily ünnep, mint a villamos vezeték accumulator, fokozott, áramot fejt ki s az egyesület igazi talaja, melyre ráillik a költő mondása : A hol édes-bájos hangok érző szívből zen- gedeznek, — oda siess; zord kedélyek dalra sohsem emelkednek ! Minden dalegyesület egy-egy nagy család, szülőkkel, testvérekkel és rokonokkal; öregekkel, ifjakkal és újszülöttekkel. A lét mindennapi küzdelme, az öröm és bánat érzelme ép úgy osztályrésze, mint akárhány családé. Itt is van keresztelési ünnep és anyakönyvbe való bevezetés; gondját viseljük a fejlődő ifjúnak, támogatjuk őt az atyafiság szerelőiével, tiszteljük a férfiút, s meghajlunk az öreg kor előtt. Megüljük a testvérek nevenapját, szülőinknek olykorolykor még ajándékkal is kedveskedünk ; örvendezünk egymás haladásának, a kitüntetéseknek, vagy egyéb elismeréseknek, s ha fájdalom sújtja le a szivet, vagy a bánat fellege tornyosul fejünk felett, vigasztaló szóval enyhítjük a keserűséget. Végre, ha a kérlelhetetlen Végzet kiragad közülünk valakit, könyek között kisérjük ki koporsóját s az utolsó „Isten hozzád“-ott mi zengjük el felette. Dalegyesületünk alapításának eszméje egy néhány lelkes, a szépért és művészetért erkölcsi erejét hatványozza. Majd ügyes fordulattal rátér arra, hogy állami konszoli- dácziónkra alig állott rendelkezésünkre 3 év tized. Ez alatt kellett s lázas tevékenységgel sikerült is századok mulasztását pótolni. Magyarország kulturális tényezői közt a leghóditóbb a magyar dal. A szabad nemzet, mely ennek tudatával birt, gyorsan hozzá fogott, hogy megteremtse a dalmüvészetet. Ez a revelatio keltette életre a Szatmár- Németi Dalegyesületet. Ezután ecseteli azt a gyöngéd viszonyt, mely a város és a dalegyesület között van. Most — igy végzi beszédét — a 25 éves jubileum alkalmából hajtsuk meg a zászlót először is közönségünk előtt, mely fölemelte az egyesületet, de hajtsuk meg lobogónkat a szeretett dalegyesületek előtt; előttetek is, mert részetek van nektek is e dicsőségben; a ti példátok buzdított, hogy ez egyesület mindig lankadatlanul előre törekedjék. Fogadjátok az egyesület köszönetét,- hogy oly szép érdeklődéssel jelentetek meg, hogy ez ünnepélynek az országos jelentőségét és fényét megadtátok. Hassa át ezt a nemes szövetséget a lelkesedés szent tüze! Az erők egyesítése forraszsza egybe mindnyájunk lelkét s ebből merítsenek az egyesületek, mint éltető forrásból, kitartást, lelkesedést. Égjenek soká ! 1 zu tán Jaskovics Ferencz katb. főgym. tanár az egyesület alelnöke olvasott fel részleteket alapos tanulmányra való és ragyogó tollal megirt munkájából : A „Szatmár Németi“ Dalegyesület történetéből. Lipeczky Elek és Bartha Endrének lelkében fogamzott meg az eszme s alig három hónapra már 1875 febr. 5-én nyolczan csatlakozva a kibontott zászlóhoz, életbe léptették a szatmárnémeti Dalegyesületet. Az egyesület felvirágoztatásában oroszlánrésze volt Hehelein Károly elnöknek, ő kivüle még Hofbauer Ignácz karmester, Viski Károly, Unger Gusztáv elnökök, Hármán Mihály, Jaskovics Ferencz elnökök ügybuzgalmának, tevékenységének, vezetésre termett szellemének és Méder Mihály kiváló szakértelmének s tapintatának köszön sokat dalárdánk. Este 6 órakor az összes dalárdák a Kölcsey-szobor elé vonultak s megyénk legnagyobb fiának emlékkövét megkoszorúzták. buzgólkodni tudó rokonszivben fogamzott meg az 1874. év őszén gyakori összejövetelkor, olykor pohárcsengés közben, mikor a lelkek őszintén megnyílnak. Kezdetben csak ketten valónak, — Bartha Endre és Lipeczky Elek — kik azt tartva, hogy „lelkem a dalban újra él,” majd többedmagukkal, mint a tornaegylet, tagjai, a tornaórák alatt, komolyabban tárgyalták az egyesülés eszméjének kérdését., s október végén már egy kis csapat verődött össze, s nap-nap mellett az esti órákban összegyűlve, az ev. ref. gymnasium! épület I. elemi osztályában szivvel- lélekkel tanulták a „Csendes estén erdő mellett megyek el“ kezdetű népdalt s buzgó hallgatójuk Böszörményi Károly polgármester vala. A mag, melyet nyolcz egyén elhintett, kedvező talajra talált, s csodálatra méltónak kell tartanunk azt a lázas gyorsaságot, mely- lyel az egyesült akarat az eszmét megvalósította. Mert alig három hónapra rá már a daltársulat működő tagjai: Bartha Endre, Exner Nándor, Batizi Gusztáv, Békéssy Géza, Viski Károly, Nagy Endre, Szabó Albert, Kolozsváry Károly, Lipeczky Elek, Kovách Lajos, Sáfár János, Valkó Sámuel A szebbnél-szebb zászlók, a jelvények változatossága s az impozáns menet rendkívül érdekes képet nyújtott. A dalegyletek üdvözlése. Igen szép és lelkesítő hatást tett a testvér-egyesületek üdvözlése, melylyel a szatmárnémeti Dalegyesületet kitüntették. Elsőnek MárJc Endre, a debreczeni dalárda sokszorosan kitüntetett érdemes elnöke, érdemjeleivel teljesen feldíszítve, üdvözölte dalegyletünket, selyem szalagot kötvén a dalegyesület zászlójára. Utána jött Pogány Ármin, a debreczeni Egyetértés dal- és zeneegylet nevében fehér- selyem ajándékával. Bogár Lajos piros kék szalagot nyújtott ót a nyíregyházi dalárda nevében. A nagyszalontai dalegylet részéről Szemes Péter elnök tűzte fel meleg szavak kíséretében a szalagot. A máramaros-szigeti dalárda nevében Vajay Endre beszólt hosszasabban s fehérszalagot kötött egyesületünk lobogójára. A hajdú szoboszlói és hajdu-nánási dalárdák nevében Zsigmond Sándor mondott üdvözlő beszédet. Ezután Jaskovics Ferencz alelnök fölolvasta a dr. Schlauch Lőrincz bíboros üdvözlő levelét, továbbá Hehelein Károlyét, ki betegségével mentette ki távollétét s ezután közli jó kivánatait.. Dr. Steinberger Ferencz kanonok meleghangú üdvözletét küldte, úgyszintén dr. Bartók Jenő üdvözlő sürgönye is felolvastatott, ki a nyíregyházi ev. ref. daltársaság nevében küldte el jókivánatait. A lelkes, tömör beszédek kíséretében történt üdvözleteket a közönség tapssal, éljenzéssel fogadta s gróf Hugonnai főispán az ülést még egy nehány üdvözlő szó kíséretében a legemelkedettebb hangulatban zárta be. Előadás a városi színházban. Valamivel 7 óra után kezdődött meg az előadás. A helybeli és vidéki inlelligentia, daltestvéreink családjai teljesen megtöltötték a színházat. A páholyokban ott láttuk Gróf Zichy Gézát a költőmüvószt, Gróf Hugonnai Béla főispánt kedves nejével, Dr. Keszler Ferencz praelatus nagyprépostot, Unger Gusztáv, Visky Károly táblabirókat és még sok karnagy, Kovássy Károly, Száz Géza, Timár Pál, Walkovszki Elek, Dr. Munkácsy Géza, Joó Ferencz, 1875. év február 5-én értekezletet tartottak. Szept. 21-én tartották az alakuló közgyűlést Bartha Endre ideiglenes elnöklete alatt 24 működő tag résztvevőse mellett, melyen a tisztikart választották meg. Elnöknek egyhangúlag Hehelein Károly választatott meg. Hehelein Károly, akkor k. kath. főgym- nasiumi igazgató (jelenleg szatmári székes- egyházi kanonok) ismeretes volt nagy tudománya és puritán Charaktere mellett, rendszerető ügybuzgóságáról, a dal és zene iránt élénk szeretetóről, kellemes hangjáról, s különösen arról az energiáról, melylyel az ügyeket határtalan szorgalmával és munkájával diadalra vezetni képes volt. A vezetésre született ilyen szellemre volt szüksége kezdő egyesületünknek, mely méltóbb kezekbe nem tehette le az elnöki gondokat. Az 1884-iki óv véghetetlen szomorúsággal köszöntött be. Hehelein Károly, az egyesületnek 1875. évi szeptember havától kezdve elnöke, halmozott teendői és megrongált egészségi állapota miatt lemondott az elnökségről. A január 27-én tartott közgyű-
