Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-06-13 / 24. szám
IX. évfolyam. 3t-ik szám. Szalmái'. 11)00. jiaains 13 HETI SZEHL POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. E. V"' ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évra —------------— — — — — 6 korona — fillér. I Fé lévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — L 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkeszt? HÁT II O K Y END K E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget ;és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyllttér sora 40 fillér. A 1 ;ij> megjelenik miiMleu szerdán. A plébános! szék betöltése. Nem akartunk e kérdéshez hozzászólni, mert azt hittük, hogy a város valódi érdekeinek és a kath. hivek lelki szükségleteinek nyugodt mérlegelése helyes és a megoldásnak — mondjuk — egyedül lehető módjához fogja vezetni az illetékes faktorokat, — de miután a mozgalmak a városi választó közönség egy részétől nagyon sajnálatraméltó irányba tereitettek, ugy hogy ma már sokkal több aniinositással mint prudentiával s még kevesebb jóakarattal folynak be némelyek a tárgyalások menetébe, kénytelenek vagyunk felemelni szavunkat álláspontunk megvilágítása, a kedélyek nyugalma és a helyes megoldás sikere érdekében. A kérdés geneologiájához talán felesleges is hozzászólnunk, hiszen köztudomású mindnyájunk előtt, hogy a város választási joga kezdettől fogva megvolt, de a püspökség alapítása óta, az akkor tett legfelsőbb rendelkezések értelmében csak a kanonokok közül választhatott s újabban ezt a szép jogot pár esetben az egész egyházmegyei papságra kiterjesztve gyakorolta. Azt is tudjuk már püspök ur 0 méltóságának a városhoz intézett átiratából, hogy az utóbbi esetekben a választás nem törvényes utón eszközöltetett, mert az alapítólevél rendelkezései afelsőbbsóg által megváltoztatva nem lettek. Feleslegesek tehát, sőt az ügy érdemére nézve károsak az olyan eredményű értekezletek, hogy hívjunk ■meg papot, mert nem képzelünk az egyházmegyében olyan embert, ki az egyházjoggal ellentétbe helyezkedvén azt a meghívást elfogadná, s times a világnak az a püspöke, ki az ilyen eljárást hozzájárulásával sanctionálhatná. Eltekintve attól, hogy ez a fellépés egy városi képviselőtestület vezérférfiaiboz méltatlan volt, mert onnan sokkal több komolyságot és majestást vár a közönség, másrészt törvénybe ütköző és a jogérzéknek legkisebb látszatával sem bir. Ne csináljanak tehát a képviselő testület vezetői olyan spektákulumot, mely inig egyrészt komikus helyzetet teremt, más oldalról sok. keserűségnek csiráját hordozza méhében, hanem törvényes utón haladva észszerű és jogalapon tegyék meg a további lépéseket. És ne beszéljen jogcsorbitásról senki, midőn az ügy elintézésének épen az egyedüli jogos formája lett igénybe véve. Hiszen a város választási jogán az előbbi gyakorlat visszaállítása által nem esik semmi sérelem, TARCZA Lenüvay emlékezete. Csak az a nemzet él igazán, csak az a nemzet biztathatja magát jövendővel, a melyet a nagy embereire való emlékezés soha sem hagy el. (Beöthy Zsolt Munkácsyról.) Hősidnek szobrot fejedelmi kegyből Emelsz, hazám ! S hálád nagy, mint e hősök, Bár szobraik csak „kisebb méretűek“ . . . Werbőczy, Zrínyi,Pázmány,Bocskay, Bethlen: Jog, hősiség, hit, — magyarlelküsóg mind, Méltó Pároszra, méltó Phidiászra, Ők kőbe, érezbe vésve éljenek, Nevök aczól nyelv zengje márvány ajkon ! De mért felejti öt a szózatos hir, Ép őt, kinek legszebben zenge ajkán nyelvünk, mint hir s dicsőség harsonáján ? Holott e nyelv az ősöktől öröklött Egyetlen kincsünk, — semmi egyebünk 1 S ezt védenünk szent honfi kötelesség, Mert egyedül ez védi meg hazánkat A partjaink mosó nem lassú árban, Az idegenség óriás tengerében. Alakját mért nem óvjuk századokra A nagynak, aki élőszobrakónt, Nagyoknak, volt a nemzet nagy művészei Már tetszhalott volt szellemünk s megásták Sírját és megkisérlók eltemetni; De keltek a szegény apostolok, Hazafiság vándor madarai, Magyar szív, ajk, szó szentlelke sugallván, Elolthatatlan ihlett érzetekkel, Keltek, hirdetni a magyar igét. Hajléktalan múzsánk, — ütvén tanyát, Itt-ott, — szégyenkezőn fogadta be; S koplaltak, rongyosak valának ők, de Királyok voltak, — koronát fejőkre 1 — Ők alkoták ez országot magyarrá 1 mert a két utóbbi választás nem jogalapon történt. Szerintünk nincs más alternativa, mint a választást az alapítólevél rendelkezései értelmében gyakorolni, mert az adott helyzetben egyedül ez a törvényes. És ha az egyházmegye főpásztora ily irányban való cselekvésre hívta fel a választó közönséget, nem tett egyebet mint kötelességét teljesítette tiszteletben tartásával a jognak, mérlegelvén a kath. hívek lelki életének fellendítésére szolgáló ama rendkívüli előnyöket, melyeknek megítélésében egy egyházmegye főpásztora bizonyára sokkal illetékesebb, mint bárki más, s egyházának érdeke sokkal inkább fekszik szivén, mint akármelyik — s miként a megtörténtekből látszik — a szenvedélytől elkapott szónoknak. Nekünk ugy tetszik, hogy a város nyakra-főre választani akar, holott nem az volna a fődolog, hogy ez a jog meg legyen, hanem hogy az egyház magasztos érdekeinek megfelelő módon gyakoroltassék, melyek a közügy kívánalmaival semmi szin alatt sem lehetnek ellentétesek. Ha a város netalán ki akarná terjeszteni az egész egyházmegyei papságra választási jogát, mely a püspökség alapításakor megszoriitatott, ne ragadS ki jár elől, oly büszke dólczegen ? Reng a világ hóditó léptein, S fejét felhőkben hordja, onnan is szól, — Színpad deszkákról, színfal fellegekből. S a múzsa mind szerelmes lesz belé, Könnyet, mosolyt csal férfi, női szembe; Mélyebbre ássa a sekély kedélyt, Vetvén belé lángérzést, szenvedélyt; Kilopja szived és hazádnak adja, S szivedbe lopja az édes magyar szót. így pazarol kincset üres zsebekből, Tanít emelt homlokra, férfiságra A természet virágzó dísze, ő, Lehelve honszerelmet — éhezőn, S a részvétlensógtől didergő múzsát Fedvén egész köpenyével — ha volna, — Mint szent Márton lovag. Te Lendvaynk vagy I Helyet neked dicsőség-templomunkban, Szobrot neked, s nem „kisebb méretűt“ ! Állnak dicső s fenséges templomok, De oltár egy: az embersziv csupán, mely INGÜK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölsze~ relési czikkek raktára, tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.
