Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-01-17 / 3. szám
4 HETI S Z E M L E“ (3-ik szám.) oly gyors eszü, gyors elhatározásu, gyors tettü királyfi, kinek Rákosi Jenő szavai szerint több a tettereje, mint a darab akármelyik más alakjának. Ezért huzza egyre tovább a végrehajtást. Először feltétlen bizonyossággal meg akar győződni a király bűnösségéről. Van erre szükség? Hiszen a szellem, egész háborodott lelki világa azt harsogja, hogy Claudius a gyilkos. Elhinné ez a Hamlet valakinek, hogy a nagybátyja ártatlan ? Az egész vizsgálat csak ürügy a halasztásra. És mikor végre meg van a kétségtelen bizonysága, a szinjáték után, miért nem szúrja le hát a királyt ? Megvan a kedvező alkalom is : egyedül találja, imazsámolyánál, Istennel békülve. És Hamlet bedugja a kardot: tanuljon szörnyűbb markolást. Majd ha olyat cselekszik a király, „a min üdvösség zamatja nincs,“ akkor fogja ledöfni. Ez ismét nem más, mint kibúvó. Hamlet fél a tett elkövetésétől. Nem azért mert gyáva, ez rég meg van czáfolva, hanem mert lelkiismerete érzi, hogy neki nincs jussa ehhez az önbíráskodáshoz. Ha egy kevósbbó lelkiismeretes ember volna az ő helyén, az leszúrná egy-kettő a királyt, s trónra jutva boldogan élne tovább: elvégre Claudius gazember, gyilkos volt, elvette a büntetését. De ez az út elvan zárva a finom lelkiismeretű Hamlet elől ; ő érzi, hogy e tett szigorú erkölcsi elbírálása elmarasztalná őt is, ő pedig szigorú erkölcsbiró. Még volna egy harmadik mód a kigázolásra : az ön- gyilkosság. Hamlet ezt sem meri megtenni ; ismét finom erkölcsi érzéke, s a nem ismert tartománytól való félelem, melyből nem tért még meg utazó — visszatartják ettől. És így hányódik iszonyú lelki kínok között a szerencsétlen királyfi. Apjához való szeretető, lángoló fiúi érzése sarkalja arra, hogy boszut álljon csalárdul elpusztított atyjáért. Erkölcsi érzése, finom lelkiismerete mind tovább veti őt a végrehajtástól, melynek gyorskezű megtétele épúgy összetörné a végrehajtás után az ő csupa lelkiismerettel megtöltött lelkét, mint a hogy igy tördeli, hasgatja a habozás, kétségek ezerhegyü tőre. Más módon csakugyan nem tudnám megmagyarázni magamnak megnyugvásomra azt, hogy miért béna ebben az egy pontban a másként fizikailag és szellemileg oly tevékeny, sőt frappáns módon gyors Hamlet. A Shakspere-magyarázók eddig is azt mondották, hogy Hamletet aggályos lelkiismerete tartja vissza a tettől. De miért aggályoskodik a lelkiismerete? Nem attól való féltében, hogy ártatlant talál megölni, hanem mert most érzi jogtalanságát a bűnössel szemben is a tett elkövetésére. Hamletnek meg kell tennie a dolgot — ráparancsol a szellem, saját fiúi érzése — s visszatiltja a lelkiismerete : te nem lehetsz biró a fiúi lelkeden esett sérelem ügyében. Hamletet lelkiismerete épúgy elpusztítaná a gyors végrehajtás után, mint a hogy elpusztul igy, a gyötrődések tengerén hányatva, közben isszonyu ballépést csinálva (Polonius megölése) s az utolsó perezre hagyva a királyon való boszut. De Hamletet nemcsak az aggályos lelkiismeret, hanem a heves vérmérséklet, tüzes szenvedély, izzó képzelet is messzibb és mesz- szibb sodorja a tettől. E kettő : a képzelhető legérzékenyebb lelkiismeret s a tüzes képzelettel párosult szenvedély — mint Beöthy Zsolt jeles „Tragikumáéban mondja — az esze és vére: a két sarok, melyen boldogtalansága megfordul. Hogy e kettő nem zárja ki egymást, Montesquieu ethnographiailag is bebizonyította. A Hamletet alakitó szinész most már ha igazán a Shakspere Hamletját akarja bemutatni, e két — mindenesetre nem köny- nyen egységbe hozható — jellemvonást fogja játékában összeolvasztani, úgy hogy a kettő egymáson átésillogva, egységes jellemképet adjon. Mindenesetre a legnehezebb feladatok egyike, mely színészre vár. Azt mondják, Zacconi, a nagy olasz művész, meg tudta csinálni. Meglehet, még nem láttam tőle. De ha ezt meg tudja tenni, kétségtelenül egyedül shaksperei az ő alakítása lehet. A Hamletalakitások rendes hibája, hogy o két jellemvonást nem tudja a színész játékában egységes jellemképpó egyesiteni. A leggyakoribb az az eset, hogy inkább az elsőnek: a töprengő aggályosságnak kidolgozására helyezi főtörekvósét, komor bölcselőnek, vagy — kellő erő nélkül — épen sentimentáhsnak alakítva a királyfit. A ki Hamletet többször megnézte már, bizonyára látta efféle alakításban. Láttam én is gyermekkoromban is, azóta is. Evvel az alakítással éppen ellenkező végtelen, a királyfi jelleme másik vonásának túlsúlyra juttatásával jelenik meg a legújabb időnek — már csak excentricitása miatt is — leghíresebb Hamlet-alakitása a Sarah Bernhardt Hamletje.*) Nagyon kérem önöket ne mosolyogjanak ezen. Az ő Hamletját komolyan kell venni. Első jelenése után senkinek se jutott eszébe arra gondolni, hogy ez a Hamlet nő. A görög világban, az egész középkoron át (persze a mysteriumokban), még az újkor elején is férfiak játszották kivétel nélkül a női szerepeket. Még Shakspere idejében is. Shakspere sobásem látta Cordéliát, Desde- monát, Opheliát nő alakításában. Halála után jelent meg az első franczia színtársulat Londonban, melynek női tagjai is voltak, s az angolok kifütyülték a nőket. Most ennek az ellenkezőjére, nő léttére férfiszerep kreálására vállalkozott az Istentől megáldott tfagy művésznő, Sarah Bernhardt. Bármint csatázzanak is a vélemények, kétségtelen, hogy nem vallott vele kudar- ezot. A nagy művészete által elragadtaknak eszükbe se jutott az a kicsinyesség, hogy nem férfi mozog a Hamlet fekete köntösében. A mozdulatok is mind férfiasak, s a hang alig különbözött egy fiatal emberétől. Persze, a hogy Hamletet játszotta, ez nem a Shakspere Hamletje volt, ebben igaza van legelégedetlenebb kritikusának, Ábrányi Emilnek. Nem játszotta Hamletet úgy, a hogy azt az imént vázolt s egyedül helyes felfogás szerint alakítani kell, — ez szent igaz ; de a hibák nem nő voltából, hanem franczia voltából következtek. Ha franczia férfi játszotta volna Hamletet, az még ke- vésbbó lett volna az igazi, mint a Bernhardt Sarahé. Hire k. Szép alapítvány. Ő méltósága a püspök ur az 1900-ik év folyamán az egyházmegyei papok nyugdíj alapjának gyarapítására alapítványul 20 ezer koronát ajánlott fel. Nemes adományok. Szabó Norbert és dr. Kádár Ambrus kanonokok a múlt évre az egyházmegyei papok nyugdíjalapjára 200-200 koronát adományoztak. Kanonoki beiktatás. A nemrég tiszteletbeli kanonoknak Kinevezett dr. Binder András papnöveldéi lelkiigazgató beiktatása — *) Franczia társulatával való vendégszereplésekor a pesti „Magyar színháziban, m. é. okt. 16. és 17-én. mint értesülünk —holnap, csütörtökön reggel 8 órakor lesz a székesegyház káptalani sekrestyéjében. A beiktatást dr. Keszler Fe- rencz praelatus kanonok fogja végezni. Visszavágyott hozzánk. Áiben Mátyás, a kir. kath. főgymn. volt igazgatója szülőföldjét, a kies fekvésű Máramaros Szigetet választotta nyugalma napjaira állandó lakhelyéül. Ott tartózkodott azóta, de úgy látszik, a múlt kedves emlékei visszavonzották városunkba, arra a helyre, hol ifjú és fórfikorának — azt hisszük — boldog napjait leélte. Örömmel üdvözöljük öt körünkben, midőn arról értesülünk, hogy lakhelyéül ismét Szatmár városát választotta. Egy derék képviselő. Beregmegye több községében a gör. kath. karácsonyi ünnepek alkalmából a lelkészek több községben nagy mennyiségben osztottak ki csizmát és pénzsegélyt a szegények között. A jószivü adakozó Barta Ödön országgyűlési képviselő volt, ki e czélból 600 koronát bocsátott a papok rendelkezésére. Hány képviselő cselekszik ilyet ? . . , Felhívás« A közelmúltban Szatmáron elhalt Jandrisics János apátplebános, nyug. főgymn. tanár díszes síremlékére 1000-nól több élő tanítványa a társadalom minden körében gyűjtést indított. A gyűjtő bizottság ez ügyben szétkűldötte felhívásait ; mivel azonban sokan vannak a tanítványok közöl, kiknek tartózkodási helyét nem sikerült megtudni, ez utón is ismételten kéri mély tisztelettel az érdeklődőket, hogy a ki a kegye- letes emlékhez az ünnepelt jeles tanár s apátplebános iránt való tiszteletből hozzájárulni óhajt, küldje szives adományát a gyűjtő bizottság pénztárosához a következő ezimre: Unger István, Szatmár, Eötvös- utcza 5. Gyászhir. Simkó Géza vármegyei alszám- vevő édes atyja, Simkó Ferencz rimaszombati kir. telekkönyvvezető váratlanul elhunyt. — Vida Gyulánó. szül. Asztalos Klára e hó 11-én életének 30-ik évében Nagy-Károlyban elhunyt. Földi részeit e hó 12 én helyezték örök nyugalomra. Vendégszereplés. Kaffka Lászlóné, Hegy esi Mari, a legszebb magyar színésznő szerdán, január 17-ón lép fel először színházunkban mint vendég Fedorában. E darabot most Hegyesi Marival elevenítette föl a nemzeti színház. Vasárnap is adatták a nemzeti színházban. Január 18-án, csütörtökön Hegyesi Mari a „Londoni árva“ czimszerepét játsza, pénteken pedig búcsúzóul Várady „Rafael“- jában Stellát. E szerepet a költő Hegyesi Marinak irta és Nagy Imrének kellett volna játszania, ki az előadás előtt főbe lőtte magát. Az élvezetes előadásokra felhívjuk a közönség figyelmét. Hivatalvesztésre ítélt főszolgabíró. Nagy Ákos volt erdődi főszolgabirót a vármegyei közigazgatási bizottság fegyelmi választmánya hivatalvesztésre és 250 frt költség megtérítésére Ítélte. Hymen. Bolváry Géza margittai kir. telekkönyvi betétszerkesztő jegyet váltott Gaál Kálmán nagy-károlyi földbirtokos leányával, Ilona kisasszonynyal. — Asztalos Kálmán fábiánházi ref. lelkész örök hűséget esküdött Csőkör Ferencz nagykárolyi földbirtokos leányának, Róza kisasszonynak. — Irsik Lő- rincz m. kir. honvédőrmester nőül vette Kovács József helybeli iparos leányát, Gizellát. — Wagner János nagy-szőllősi uradalmi gazdatiszt vasárnap esküdött örök hűséget Südy Károly városi számtiszt leányának, Margit kisasszonynak.
