Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-30 / 22. szám
„H E T r S Z _E M L E“ (22 ik) szám. me lynek hitvány és kétes értékét sajnosán tapasztaljuk és szemléljük. Csak előre liberális urak ! Annál hamarább fog a már csak szundikáló oroszlán fölébredni, (folyt, kov.) Hrabovcti Hrabovszlcy István. Tanító gyűlés. A szatmár-ugocsamogyei róna. kath. néptanító-egyesület folyó évi rendes közgyűlését május hó 29-én, kedden délelőtt 10 órakor tartotta meg Szatniáron, a „Czeczil“- egylet helyiségében. A gyűlést a székesegyházban tartott szent mise előzte meg. A közgyűlésen megjelentek az egyesület t. tagjai, a tanügybarátok, a városi hatóságot dr. Korbay főkapitány képviselte. A közgyűlés tárgyai: 1. Bodnár Gáspár egyesületi elnök megnyitó beszéde, ki a kor színvonalán álló, magas lendületű beszédben fejtegette a tanítónak kötelességét kapcsolatosan a társadalom bajaival. Az elnöki megnyitót zajos éljenzés követte, mely után Lang Pál nagy - majtényi káutor-tanitó indítványára az egész beszéd dicsérettel jegyzőkönyvben örökittetik meg. 2. Mondik Endre titkári jelentésében szépen fejtegeti a népnevelés ügyét, meg- emlékszik közéletünk két nagy halottjáról : Novák Antal s Jandrisics Jánosról. 3. Ezt követte a számvizsgáló bizottság jelentése a pénztár állapotáról és a felmentvények megadásáról. Negyedik pont volt a biróló bizottság jelentése a pályázat eredményéről ; összesen három dolgozat érkezett be, melyek közül kettő pályadijra ^érdemesnek nyilváníttatott, a harmadik tartalmi hibák miatt elvettetett. Az előbbi két pályanyertes munka szerzője : Bodnár Alajos szatmári tanító, ki egy pár részletet fel is olvasott művéből. 5. A „szövetkezetekről“ gyakorlati tanítás a szatmári kir. kath. tanitóképző-inté- zet III. IV. éves növendékeinek, tartotta Bodnár Gásgár egyesületi elnök. Az egész tanításon meglátszott a szakképzettség, az igazi munka, mit a közgyűlés tagjai zajosan megtapsoltak. 6. Tanterv kérdés. Kell-e külön tanterv minden rendben van e s csak azután tért nyugalomra. De azért már reggel korán fenn volt. Elkészítő a reggeli postát, melyet atyja nevében kezelt, elinditá a csomagokat s elkészült, hogy kikisórje öcscsót a vonathoz. Csokrot kötött üde harmatos virágból, hogy a szemináriumi kápolnában levő szent arczképe elé tegye a kispap. — Szép őszi reggel volt, a sikárlói hegyek a nap biborszinü sugaraiban ragyogtak ; üde reggeli szellő fujdogált tele illattal, ózondus léggel. Ha a válás fájdalma nem zavarja, igazi élvezel lett volna a reggeli séta a vonathoz. — „Hányszor kisértelek már ki, mondá Mariska, mikor jön el az idő, mikor te kísérsz ki engem? Én mindig csak a testvéreimet kisérem ki, de se te, se a többiek nem kísértek ki engem. Mindnyájan elkerültetek hazulról Laczi is, Elemér is. Piroska is postamester lett, csak ón vagyok még mindig itthon, hogy titeket, ha hazajöttök, kikisérjelek.“ — Majd reád kerül a sor, ha férjhez mégy, akkor azután kikósórünk. Csak mosolygott a jó nővér, hisz ő már az osztott s külön az osztatlan iskolákban? Előadó volt Mondik Endre szatmári tanító. Valóságos kis aestetikai tanulmány volt e dolgozat, mesteri kézzel festve benne minden motívum. 7. A jövő évi közgyűlés helyéül ismét Szatmár Németi állapíttatott meg. 8. Bodnár Gtspár szép indítványt terjeszt a közgyűlés ele, melyben Vörösmarthy Mihálynak, hazánk koszorus.költőjónek 100-ik évfordulóját kívánja megünnepelni. Kéri a közgyűlés tagjait, hogy hassanak oda,' hogy a nép fillérein állítsuk fel a nagy költőnek szobrát, s hogy ez eszme a szatmár-ugocsa- megyei tanító egyesület kebeléből induljon ki. A közgyűlést a -„Szózat“ eléneklése zárta be, mely után Ő méltósága a püspök ur a kath. kaszinóban ebédet adott, melyen a szép toásztoknak alig volt vége hossza. Bodnár Gáspár ő szentségét a pápát, az apostoli királyt és a megyés püspököt éltetie. Irinyi Tamás a tanítóegyesület tagjait. Báthory Endre, lapunk szerkesztője az egyesület elnökét, Bodnár Gáspárt, ki viszont a város jelenvolt képviselőjét, Korbay Károly főkapitányt éltette, Bodnár Alajos Nagy \tucze volt képezdei igazgatót, Wolkenberg Alajos a néptanítókat, Bodnár Gáspár a gör. kath. tanítókat és azoknak jelenlevő vezérét, Melles Emil főesperest. Ezután még több felköszöntő volt, a társaság vidám hangulatban élvezte a kellemes együitlót perczeit. Leszámolás. A múlt óv vége felé a helyi lapok ha stábjain tiszteletteljes kérelemmel járultam e város nemes közönségéhez és építés alatt levő templomunk belső felszerelésére a jótékony szivek áldozatkészségéből adományokat kértem. A hála szent érzelmével eltelten jelenthetem, hogy esdő szavam meleg visszhangra talált és e város fenkölt gondolkozásu társadalma oly mértékben juttatta kezeimhez adományait, minőre számítani nem mertem, miáltal lehetővé vált, hogy templomunk egész uj felszerelést nyerjen. A részletes kimutatást és nyugtázást már előbb tettem közé. Itt most raegismétközelebb áll a harminczhoz, mint a húszhoz s ha eddig nem ment férjhez, ezután . . . ? így tartott az több éven át. Midőn az utolsó évre a IV.-re ment a kispap, Mariska mosolyogva mondá: Lásd, én még mindig itthon vagyok, s alig jön el az idő, hogy alkalmad legyen engem kikisérni. Különben most kisérlek ki utoljára hosszabb útra. A kispap is úgy hitte, de nem úgy lett. A felszentelés után ismét intézetbe került s ismét hazajött vakácziozni ; Mariska pedig férjhez ment, de ott helyben. — Lásd hiába mentem férjhez, mondá pap öcscsének, midőn férjével együtt kísérte ki a vonathoz, C3ak itt maradtam a faluban s nem kísérhettél ki egyszer sem. — Hogyne, hát nem kisórtelek ki, mikor Piroskához mentél látogatóba férjeddel együtt ? — Igen, mi az két napra ? de ilyen hosszú útra, honnan egy évig vagy félévig sem jönnék vissza, mint a hogy ti nem jöttök haza, nem kisérhettetek ki. ★ * * Kilenc hónap múlva a gólya jött látogatóba, két kis gyermeket hozott csőrében. 3 _ le m főbb összegekben a gyűjtés eredményét, hogy a jótékony társadalom együttesen szemlélhesse, mily nagy mértékben kötelezett le bennünket. Végül elsorolom azt is, mire lesz fordítva az igy begyüli szép összeg. A leszámolt adomány-gyűjtés kimutatása : Házankinti gyűjtés 279 frt, 89 kr., Mesz- lényi Gyula püspök ur 40 frt, Szatmári káptalan 60 frt, Herman Mihályné őnsga 25 frt, dr. Chorin F. képviselő 50 frt, özv. Horváth Andrásnó őnsga 50 frt, Melles E. ivén 58 frt 50 kr., Binder A. ivén 10 frt, Tankóczy Gy. ivén 10 frt, Papp E. ivén 13 frt 70 kr., Lipeczky E. ivén 22 frt 50 kr., Spiry E. ivén 10 frt 50 kr., Fanta S. ivén 35 frt, Varga Gy. ivén 9 frt 50 kr., Dr. Hantz J. ivén 4 frt, Kurácz A. ivén 5 frt, Lipeczky E. ivén 29 frt, AugusztinyJ. ivén 3 frt 75 kr., Csizmadia Ipartársulat adománya 5 frt, Melles E. ivén 22 frt 28 kr., Veres J. ivén 4 frt, Rusolán M. ivén 2 frt 20 kr., Ékkel L. ivén 5 frt, Lipeczky E. ivén 25 frt 70 kr., -A Termény- és Hitelbank adománya 20 frt, a Szatmárvármegyei Takarékpénztár adománya 25 frt, Fanta S. ivén 10 frt, Rüsolán Róza kisasszony ivón 3 frt 35 kr., a németi részi birtokossági egyesület adománya 10 frt, a második számú temetkezési társulat adománya 20 frt, a 3. számú temetkezési társulat adománya 25 frt, a timár-ipartársulat adománya 5 frt, a Szatmárnémetit Népbank adománya 25 frt, a Szatmári Takarékpénztár Egyesület adománya 35 frt, a sárréti kertség birtokossági egyesületének adománya 10 frt, az első számú temetkezési társulat adománya 30 frt, Lipeczky E. ivón 32 frt, Jaskovics F. ivén 4 frt 50 kr., Pap Gy. 10 frt 40 kr., Cser- neknó Boksay Erzsébet őnsga ivén 15 frt 53 kr., Melles E. ivón 27 frt, Gazdasági és Iparbank adománya 10 frt. Az összes gyűjtés 1109 frt 30 kr., azaz ezerszázkilencz frt és hartnincz krajczár. E kimutatott összeg terhére eddig a következe kiadások és megrendelések történtek : Házankinti gyűjtőknek 20 frt, Oltár és szószék tervrajza 10 frt, Oltárasztalosmunka 250 frt, a szószék asztalosmunka 150 frt, a templomi pad 350 frt, az oltárlapok, lépcsők, De nyomában volt a halálmadár s elakarta venni tőle a kicsinyeket. Oh jaj ! a halálmadár erősebb s viszi, viszi a kicsinyeket. S ez nem elég neki, nyolcz nap múlva vis- szajö s többet követel, betör s reászáll az ágyra, hol az anya szenved kettős fájdalmat. Beteríti szárnyával az arczát s az elsáppad s mind fehérebb lesz: „Megyek, megyek a Golgotára mondja, intve hívnak gyermekeim s egy hang azt mondja: magamhoz veszlek édes gyermekem.“ S elment a Golgotán át a mennybe. Igen, a Golgotán imádkozó Jézus képe volt legkedvesebb kincse életében : sírva imádkozott előtte. Az jelent meg halála perczében, oda akart menni. El is ment. Fekete gyászkocsira tették s kikisértók. A rokonok ismerősök sokasága gyűlt össze, hogy kikisérje a hosszú, igen hosszú útra . . . honnan nincs többé visszatérés. Ki gondolt volna erre akkor, midőn pár hónappal előbb azt mondá : — ... Olyan hosszú útra, honnan egy évig vagy félévig sem jönnék vissza, mint a hogy ti nem jöttök haza, nem kísérhettetek ki.
