Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-23 / 21. szám

4

„Ii ETI S Z E M L E“ (21-ik szám.)

Egyébként Zsoldics a kutyáktól sem közelíthetett a házhoz.

Elnök. Folytassa !

Papp B.: Szept. 30-án bejöttem Szat- márra, hogy a lóversenyre jegyet váltsak s este a színházba menjek. Zoltán egy levélben 50 frtot kért tőlem s egyszersmind értesített arról, hogy 28-án miért nem végezhetett. E levelet utókban az ember a szakácsijának adta át, azzal a megjegyzéssel, hogy azt csakis nekem lehet átadni. A szakácsnő sietségében feleségemnek a levelet átadta, ki annak tartalmáról tőlem magyarázatot kért, mert amint mondó, abban rettenetes dolgokat olvasott. Semmi magyarázatot nem adtam, — motyogtam valamit. E percztől elhatároztam, hogy Zoltánnal többé ez ügyben nem érintkezem. Zoltán kijött: ekkor a féleségem Károlyban volt az atyjánál, ekkor mondtam neki: Ember, figyelmeztetlek, ne firkálj, mert a feleségem a levelet elolvasta. Ez a lóverseny utón történt.

Elnök: Hát a lóverseny előtt nem történt megállapodás Zsoldics és maga közt?

Papp-B\ Nem történi.

Elnök: Zsoldics azt mondta, hogy maga Elemért el akarta vinni a vasúti hídhoz s ott együtt, belelökik a vízbe.

Papp B : Ha mondtam volna, bizonyosan ott lett volna ; egyébbként a dolgok ilyen fordulata miatt magamat október elején meg is akartam mérgezni, mit meg is tettem s e miatt, beteg is voltam. 2-án Zoltán kijött hozzám s n ondtam, hagyjunk fel a dologgal, mert a feleségem lesz az első, ki nyakunkat szegi. ■

Elnök: Szeptemberben nem történt-e maguk közt valami megegyezés, hogy a gyereket behozzák ide s hogy a borbély fog végezni vele?

Papp B: Szeptember 10. vagy 11-ikén lehetett; lehet, hogy tévesztettem, mert akkor még a dijnokról volt szó. Zolián bejött, hogy Elemért a gőzmalommal szemben levő korcsmába viszi, mire én azt mondtam neki, ha akarod teyyed, de vigyázz, azt mondom ; azt felelte, de ő biz megpróbálja és ki is viszi.

Bejöttünk hát Szalmáira, kutyákat is hoztam. Majd elmentem a Domahidy házba; ott egy cseléd kérdésemre azt mondta, hogy Zoltán elment hazulról Elemérrel. De nem mehettem a korcsmába, mert a kutyákkal feltűnést keltettem volna s haza mentem.

Elnök. A szeptember 28 iki eset a dij- nokkal történt-e avagy már a borbély volt jelen ?

Papp B: Ebben az esetben Zoltánnak és borbélynak kellett szerepelni, mert 24-én a dijuokot állítólag megölte a borbély, de az eset nem sikerült, mert — mint Zoltán mondja — a borbély részeg volt.

Elnök-. Beszélje el a sárerdei dolgot! Papp B. Ennek az esetét Lázár M. is tudja. Mikor Zoltán kijött szekérrel hozzám, hogy menjek én vele, elmentem vele csupa kíváncsiságból, hogy mit akar hát csinálni. Zoltánon kocsis ruha volt.

Elnök: Akkor keresték e Elemért?

Papp B. Igen, de nem találtuk 1

Elnök -. Azzal az elhatározással jöttek, hogy Elemért kiviszik mégis a Sárerdőre.

Papp B : Én azért jöttem, hogy lássam, miként svindlizik Zoltán.

Elnök : A szept. 28-iki esetre vonatkozólag még van itt valami. Maga azt mondotta, hogy beszélt akkor Zoltánnal a borbélyról is. A vizsgbiró előtt azt mondá, hogy Zoltánt erre maga birta rá és maga adta a tanácsot.

Papp B: Hogyne 1 Mikor ő mindig hívott. — October 2-án kijött Zoltán hozzám és mondtam, hogy hagyjunk ennek békét, mert nőm tudja és nyakunkat szegi. Az adott pénzt 100—150 frtot nem számitom, a mit 5—10 frtonkint adtam.

Elnök: A Sárerdőről akkor nem volt

szó ?

Papp B: Különben is Zoltán kezdte ezt. Ő ajánlotta! Zoltán hajtott, kocsisa nem volt. Másnap kérdezte Lázár Móricz tőlem, hogy miért történt ez? Mondtam, hogy Zoltánnal volt egy kis dolgunk, erre Lázár azt mondta, ne kezdjen ezzel az emberrel, mert én jobban ismerem. Oct. 2. mondtam Zoltánnak, hogy abba kell hagyni a dolgot.

Ami pénzt adtam, nem számitom. Ott a lo és rédia. Add el, adok egy zsák búzát és télire valami hivatalba is besegitlek, de a házunkhoz ne jöjj. Oct végéig nem is jött, akkor előadta, hogy miként járt öcscsével, jött a feleségemet kérni, hogy írjon az atyjának, hogy protegálja a polgármesternél. A feleségem irt is az atyjának. Másnap eljött és mondotta, hogy milyen szerencsétlen. Orvosnak fizetget, mikor eladta a lovát, megcsalták, szóval elmesélte, hogy november elején 60 frt házbért kell fizetni. Nov. 2 án Udvariba mentem, felkértem apámat és Horváth Jánost, hogy zilált anyagi viszonyaimat. rendezni segítsék.

Ekkor kijött. Zoltán, nincs pénze mondá és pénzt kért. Mondom, édes barátom, azt tudhatod, hogy azt nem adhaiok, mert öt forinttal is be kell számolnom ; ő nem hitt nekem és arra kért, hogy házi asszonyánál álljak jót érte. Szívesen megteszem, mondám. Egy darabig nem szólt Elemérről, csak pénzt kért, azt is mondta, hogy neki muszáj elintézni a borbóiylyal az ügyet, mert ez mindenkor készen van, kulcsot is csináltatott az Elemérék kapujába. Jön a tél is ! Azt mondtam, jöjj a cselédházba lakni. O ezt feleségére való tekintetiel nem fogadta el. Azután majd csak beteszünk valami hivatalba. Akkor hát menjetek koldulni, mondtam határozottam. Tőlem most már ne kivánj semmit, nem akarom magam tönkre tenni. A borbélyt kezdte emlegetni megint. Nincs abból semmi, — mondám — te gyáva vagy. Pénzt, nem adhatok. De eredj Udvariba, adtam számlát neki, melyet apámnak kellett kifizetni, s ott látni fogod zavart anyagi viszonyaimat. Körülbelül nov. 10 én kijött Zoltán ismét, nagyon el volt keseredve, mert látta viszonyaim ziláltságát s hogy én sem segíthetem őt.

Ugyanekkor redezett előttem valami ájulási scénát., mert nemsokára kilökik a házból, keménymagos levessel élnek stb. Mire búzát s főzeléket küldtem. Október végével nap-nap után kijött s forsirozta, hogy adjak neki pénzt, ha lehetett volna, adtam volna is. Azzal fenyegetett, ha nem kap pénzt a borbély dolgaiban Írott leveleimet megmutatja anyámnak. Még egyszer mondtam, hogy a feleségem a levelet elolvasta, így fenyegetése alaptalan. Zoltán akkor ismét szóba hozta a dolgot s ekkor jött fel a Zsoldicscsal való tervünk is. A borbély elutazott, ő gyengének érzi magát Elemérrel szemben, hanem vegyük igénybe a Zsoldics segítségét. Szombaton vagy vasárnap végezhetünk Zsoldicscsal, mert máskor nincs ideje. Én nem akartam e szerencsétlen embert, bekeverni, hogy tönkre tegyük, mondom Zoltánnak.

— Meghiszem, hogy képes vagy e leveleket megmutatni az anyámnak és feleségemnek, de ismételten figyelmeztetlek, hogy nagy baj lesz. O nem bánja — mondá. Zoltán szeptember 28-án olvasta levelét s én teljesen meg lettem volna ölve, nem volt mit tennem beszélnem kellet Zsoldicscsal. Ki is küldtem nov. 17-én délben Zsoldics után, hogy jöjjön haza minél előbb s ekkor Zsoldics előjött.

Emlókezik-e maga Zsoldics, — mondám — mit mondtam macának az őszszel s elmondtam neki, hogy Elemér V26 kor a Dezső-réten lesz, óvatosságot ajánlottam. Azt mondta Zsoldics, hogy nincs patronja, csak egy van s többet nem is vásárolhat, mutatja a patront s ekkor láttam, hogy ez éppen olyan, mint a milyen az enyém. Adtam is neki egynéhányat. Mondtam Zsoldicsnak, hogy vigyázzon nagyon, mert ez nem tréfa dolog. Mondtam menjen a kettős kuiig, mert oda fog jönni Zoltán Elemérrel, Zoltánnak is mondtam, hogy ha nem találja Zsoldicsot, menjenek vissza Szatmárra. Azt mondta, hogy ez esetben feltétlenül megölik, erre azt mondtam, gyáva vagy te arra. Ha csak lehet Zsoldicsot ráveszem, de biztosat nem Ígérek, mert Zsoldics nagyon változékony ember. Én azalatt Batizra megyek 1 — mondám. El is mentem délután Batizra és mikor hozzájöttem, megláttam Elemért ott feküdni. Tisztában voltam vele, hogy Zsoldics végeztette ki. Megnéztem a messzelatót, ott volt a tök és ekkor már tisztában voltam mindennel.

Elnök: Az istállóban mondta azt nov. 18 án Zsoldicsnak, hogy most kövesse el a tettet ?

Papp B. Azt mondtam, hogy most gyilkolja meg.

Elnök: Adott-e maga a revolverbe golyót.

Papp B. Igen 1

Elnök: Volt-e szó ismét, a pénzről?

Papp B. Most nem, nem emlékszem. Úgy szeretett, különben Zsoldics, hogy minden szent ígéret nélkül is megtette volna ezt. Különben volt szándékom, hogy a pénzt megadom. Másnap Zoltánnak a botját is megtaláltam a hullánál, utána küldöttem, hogy,, tudjam, miként, ha jtották végre a tettet. O kijött, elmondta, hogy rávette uzsona- kor a kimenetelre és véletlenül a botját is odaadta neki.

Elnök: Irt maga levelet Elemérnek, melyet Zoltán adott volna át.

Papp B. Nem 1 Felesleges is lett volna. Mert az anélkül is kijött volna én hozzám egyszerű hívásra, ha levelet, küldtem volna, tanórával is tudatta volna. Zoltán magához hívta, de nem beszélt a hozzám való jövetelről Elemérrel, csak magához hívta el őt lakására. Zoltán nekem úgy beszélte el az esetet.

— Magamnál tartottam V25-ig Elemért s akkor elindultak a Promonád felé, előbb Elemér s nemsokára utána Zoltán. Találkoztak egy kocsival. Majd egy szekér jött, ettől megijedt és egyenesen visszarohant a vasúthoz és még útközben a Zsoldics lövéseit is hallotta.

Elnök-. Magának azt mondotta Zoltán, hogy a Dezső-rétig kisérte Elemért?

Papp B. Azt mondta, hogy akkor mikor a szekér jött, visszafordult és szaladt Szatniár felé.

Elnök-. A gyilkosság után mennyi pénzt adott maga Zoltánnak?

Papp B. A gyilkosság utáni vasárnap kihivattam, mondta, hogy a gyilkosság estéjén az alibijét igazolta. Rendkívül kétségbe volt esve, én azt mondtam neki, hogy lehet valaki olyan őrölt, hogy a botját is odaadja. Az volt a meggyőződésem, hogy ő is ott volt. Mondám :

— Nem tudom, hogyan gázolunk ki ebből 1

Mondom kétségbe volt esve, revolvert vagy mérget kért tőlem, de ón inkább azt ajánlottam, mivel úgy is tudtam, milyen gyáva vagy, mint sem magad kivégezd, hogy szökjél Amerikába. Különben is jobb, ha kimégy, mert ha itt maradsz, a családot bla- mirozod, mert a doktorok, mind reád gyanakodnak. (Zugás.) (Elnök czenget. 1)

Papp Bélának több mondanivalója nincs. Az elnök figyelmezteti vádlottat, hogy állításai között és a Zsoldics valiomasa között ellentmondás van.

A vádlott Zsoldicsnak bizonyos elpusztítandó egyénről, valami okiratról beszél és hogy a sors reá esett és ha nem végez evvel, őt teszik el láb alól, továbbá maga Zsoldicsnak pár ezer forintot Ígért s ez ekkor ajánlkozott a tett elkövetésére, de mikor megtudta, hogy Elemér ez, akkor nem akart a tettre vállalkozni. Ekkor azt válaszolta ön, hogy „egyik golyó az enyém, a másik a magáé.“ Erre Zsoldics hajlandónak mutatkozott a tett elkövetésére, de nem komoly szándékkal, csak áltatta Bélát..

Az elnök törvény szerint előadja Papp Bélának a Zsoldics vallomását.

Papp B. Észrevételem az, hogy feltétlenül kellett valami szint adnom a dolognak, de hogy éppen sorshúzásról és okiratról beszéltem volna, arra nem emlékszem. ígértem ezer forintot a magam szakállára, többet nem. Valamint azt is kifogásolom, hogy Zsoldics a kantár szárát a lónak meg nem fogta volna s hogy komoly szándéka ne lett volna, mert ő kiment s a fegyveren kivül éles be- retva is volt nála.

Szembesítés.

A két fővádlottat szembesítik.

Elnök: Forduljanak egymással szembe 1 (Zsoldicshoz) Mondotta-e magának Papp B. hogy valakit el kell pusztítani s hallotta-e, hogy Elemérről van szó s ha meg nem tör