Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-23 / 21. szám
2 A tárgyalás lefolyása. Az első napnak délelőtti tárgyalásáról a következő részletes tudósítást adjuk. Az esküdtbiróság következőleg alakult meg: Elnök: Galba Lajos, kir. törv. elnök. Szavazóbirák : Balogh József és Szabó József, pótbiró : Szoboszlai Sándor. Jegyző: Oláh Miklós. Ügyész: Dr. Németh József. Papp Béla védője: Dr. Kelemen Samu. Papp Zoltáné: Dr. Fejes István. Zsoldics Mihályé: Dr. Herman Lipót szatmári ügyvédek. A kisorsolt esküdtek a következők : Ifj. Baranyi Miklós, Kató Antal, Farkas Viktor, Ferenczy Béla, Horváth István pók, Gyene Károly, Kállai József, Gyulai Lajos, gr. Te- leky János, Jenei Pál, Lévai Károly, ifj. Fehér István. Pótesküdtek : Győry Károly és Felker Gyula. Miután az elnök a gyűlést megnyitja, figyelmezteti a hallgatóságot a csend és rend megtartására, óvakodjanak a tárgyalás menetének megzavarásától ; ne sértsék a tárgyalás menetének méltóságát tetszésük vagy nemtetszésük nyilvánítása által. Ellenkező esetben a törvényben előirt módon fog eljárni az illetőkkel szemben. Az összes megidézett felek behivatnak, Zsoldics Mihály vallomása. Zsoldics Mihály kihallgatta tik személyes viszonyaira vonatkozólag. Mikolai szül. 40 éves grk. nős, családos juhász, kakszentmórtoni lakos, vagyontalan, katona-viselt ember, Írni, olvasni tud, büntetlen előéletű. Azután Papp Béla hallgattatik ki személyes viszonyaira nézve; született Udvariban 28 esztendős ev. ref., lakása Kak-szent- márton foglalkozása: gazdálkodó, nős, egy gyermeknek atyja, vagyonos, katona volt, jelenleg tartalékos hadnagy 14. huszárezrednél. Büntetve volt kétszer párbajért. Papp Zoltán 31' éves ref. Nagy-Szőlősön született, lakik Szatmáron, biztositó intézeti hivatalnok, nős, bárom gyermeke van, katona volt, három gymn. osztályt, végzett. A tanuk behívattak s igazolás után délutánig el bocsáttattak. Az esküdtek közül Szőke Ödön és Ma- darasy László beidézett esküdtek, az első, mivel tanúként szerepel, az utóbbi mivel rokona a vádlottnak, fölmentettek. Miután az esküt letették, az elnök Zsoldics Mihályt hallgatta ki. Zsoldics Mihály az elnök azon fölszólitására, hogy időrendben jobb tudomása szerint adja elő a bűntett részletét, elmondja, hogy magát bűnösnek érzi, az esetet pedig a következőleg adja elő : 1899. szept. 26-án Papp B. ur üzente a fiamtól, hogy beszédje van velem. Elmentem tehát hozzá s kimentünk a Dezső rétre, a hol én a juhokat őriztem s akkor azt beszélte Papp B. hogy valakinél van egy irás, melylyel az ő családjának nagy bajt okozhat; azért a család öt tagja elhatározta, hogy ezt az embert megölik. Sorsot húztak s a sors ő reá esett s igy- neki kell a kérdéses egyént megölni ; ha ő ezt okt. 15-éig meg nem teszi, a többiek őt fogják elpuszti- tani s kért engemet, hogy pusztítsam el ezt az embert, tudja rólam, hogy ügyes ember vagyok s ő egy pár ezer forintot Ígért nekem. Azt mondtam neki, hagyjon nekem békét a tekintetes ur, ón még soha sem próbáltam ilyesmit, de azt, hogy kit kell megölni, ekkor még nem árulta el. Én azt mondottam neki, hogy fogadjon más embert, mert nekem nincsen szükségem a pénzre, bár szegény ember vagyok, hanem itt vannak szegény cseléd emberek, kik jobban rá vannak szorulva pénzére. Erre Papp B. azt válaszolta, hogy azok nem tehetik ezt meg, mert nem szakadhatnak ki a cselédség közül, ő mint mezei ember minden feltűnés nélkül megteheti. Erre én azt mondtam a tekintetes urnák : ne tegyen engem s gyermekeimet szerencsétlenné, hanem fogjon magának más embert. Mire Papp B. azt. válaszolta, barátom, ha meg nem teszi, akkor egy golyó a magáé, a másik az enyém. Végre ily fenyegetődzós után beleegyeztem s kérdeztem, hogy ki legyen az az ember. Ekkor ő azt mondta, nem is ember; hanem egy semmi, s megnevezte a saját öcsesót Papp Elemért. Elcsodálkozá.somban össze csaptam kezemet, egyátalában nem akartam a tettre vállalkozni s azt feleltem, hogy milyen szemmel fogna a tekintetes ur rám nézni, ha az öcscsét megölném. Barátom — mondá — ennek igy kell lenni. Én beleegyeztem ebbe is, mert féltem, hogy még engem is elpusztít. Papp B. ekkor pénzt adott nekem 10 forintot, konven- cziómból, 5 frtot pedig saját, pénzéből, hogy revolvert vásároljak rajta. Én szerdán be is jöttem s egy revolvert vettem Keiner szatmári vaskereskedőnól. A revolver 12 mm. volt; délután kijött hozzám Papp B. s megtekintette a fegyvert s azt mondta, hogy jó. Saját 12 m. m.-res revolverét azért, nem adtaidé a tett elkövetésére, mert mint mondá, olyan a vidéken csak neki s Papp Jánoséknak van s igy hamar rájönnek arra, ki követte el. A revolver vásárlás szept. 27-én történt. Másnap szept. 28-án kijött hozzám Papp Béla este felé, s elbeszélte nekem, hogy Elemér este 7 óra körül lóháton ki fog jönni a tanyára s kérdezte, hol lesz jobb jönnie, az urszáguton e, vagy a mezőn keresztül. Erre ón azt feleltem, hogy nekem mindegy Ekkor a tekintetes ur azt mondotta, hogy várjam meg az urfit, akt az országúton fog jönni s bújjak el egy bokorba, megmutatta, hogy melyikbe, ragadjam meg a lovat, s lőjjem le Elemért, de úgy, hogy ne^yavaiyogjon, hanem azonnal haljon meg. Én megígértem neki, hogy megteszem, de gondoltam magamban, hogy rászedem a lek. urat. Kifordítottam a bundám és a sipkámat, hogy az ur lássa, hogy akarok valamit csinálni csakugyan, ezzel mellényembe tettem a revolvert, melyben 2 töltés volt s mikor hallottam, hogy az urfi lassú trappolásban közeledik, elbújtam az országút, mellett a bokrok közé, az urfi köszönt, de én nem fogadtam. Bot. volt a kezemben s rácsaptam a lóra, mely hirtelen megugrott. Elemér urfi erre hirtelen megijedt, megpálczázta a l'övtft s tova nyargalt. Az elnök azon kérdésére, ha nem akarta meglőni, miért vitt magával revolvert. Erre ő azt mondta, hogy gyermekkorától kezdve mindig revolverrel járt. S azt mondja, nem akarta ő Elemért bántani, a lovat is csak azért ijjesztette meg, hogy gazdájának azt mondhassa, hogy kísérletet tett, de a ló elugrása miatt nem sikerült'.' Mikor haza értem, kijött Papp B. tek. ur s mikor elbeszéltem a dolgot, boszanko- dott és azt mondta, mit fog már most. mondani az apja és Horváték, hogy az urfi ilyen későn lóháton jött ki Az urfi is, mikor a tanyára ért, elbeszélte, hogy mi történt vele s hosszabb ideig beszélt a kondással, de nem hallottam mit, mert százötven lépésre lehetett hozzám. A tek. ur pedig ugyanekkor ra akart bírni, hogy még azon az éjjelen lőjjem le az urfit a szobában, vagy vágjam el a nyakát borotvával, lesznek ott párnák, miket rányomhatok, hogy ne is mukkanjon. A vizit,-szobába fogja fektetni s nyitva hagyja az ajtót, hogy könnyen bemehessek ! En erre nem vállalkoztam, mert mondtam neki, ez nagy lármával jár s a kutyák engem nem szenvednek, bár már régen ott lakom s nem eresztenek zaj nélkül a házhoz, s azt ajánlottam neki, hogy tegye megő ezt, inkább odadom neki borotvámat s revolveremet, de Papp B. azt válaszolta, ha ő akarná megtenni, nem kérne rá másat. Ekkor éjszakára Végső Mihályt hívtam, hogy feküdjék velem a boglya alá, gondolván, ha egyedül talál az éjszaka, behív az ur, hogy öljem meg az öcscsét. Pár nap múlva megnézte juhait s én kértem, hogy engedjen Szatmarra a lóversenyre, a melyet okt. 1-én tartottak. 0 elengedett, de égyszersniint föl is szóiilott, hogy estefelé legyek a töltésen, ő kiviszi oda az urfit s ketten megöljük s belökjük a bokrok közé a füzesbe. En tényleg bementem a kérdéses napon Szatmárra, magammal vittem a kondást is s kértem Papp Bélától egy pár forintot. Több korcsmában megfordultunk, a lóversenynek azonban csak végére értünk. A mondott „H ETI S Z E M L E“ (21 k i helyre nem mentem el, hanem hazafele jövet újra betértünk a korcsmába s úgy nyolez óra tájban haza mentünk. Másnap jött hozzám a tek. ur s kérdezte tőlem, hogy miért nem jöttem el; nagyon jó alkalom lett, volna, könnyen bele lehetett volna dobni a sok fa és bokor közzé. Én azonban azt válaszoltam, hogy a helyet, megnéztem, de szerintem nagyon is alkalmatlan vol\ Ezután egy, jó darab ideig nem volt a dologról szó. Én többször hívtam, hogy jöjjön, nézze meg a juhokat, meg akartam tőle kérdezni, hogy miért akarja velem megöletni az urfit. 0 azonban sokáig nem jött ki azt mondván, hogy nem ér arra. Később aztán okt. 15-ón megtudtam Lázár Móricztól, a ki urának minden gazdasági ügyébe be volt avatva, hogy Papp B. anyagi zavarok közt van ; tartozik 28—-30 ezer forinttal. Ekkor értettem meg, hogy miért sir olyan sokat a nagysága a tek. ur felesége, mert én azt gondoltam, hogy azért sir, mivel nem pusztitottuk el az urfit, s e miatt a tek. urnák baja lesz. November 17-ón aztán kiküldte hozzám a fiamat, hogy mennék be másnap, szombaton reggel egy kis beszédre. El is mentem s ő ekkor ismét, felhívott, hogy öljem meg az öcscsét.. Előadta, hogy Eiemér V26 óra tájban fog a Dezső réten a dűlő utón a tanya felé jönni, menjek elébe a kettős kutig,, várjam meg s revolverrel lőjjem agyon. Én azt válaszoltam egész nyersen, hogy tőlem ug yan jöhet is, mehet is, mert én nekem az sincs, amivel meglőjjem ; erre azt mondta : van nekem ; kihozott négy golyót., belepróbáltuk a revolverbe és bele is illett s újra megígérte, hogy abból a párezer forintból, amit szeptemberben meg Ígért, egyezret mindjárt a tett elkövetése után ki fog fizetni. Délután ismét kijött a juhokhoz s azt mondta nekem, legyek készen, mert már minden elvan rendezve s Elemér V26 óratájban megérkezik. Egyu’tal meghagyta, hogy ha a tettet végre hajtottam, tegyek jelül egy fél tököt a forraszra, mert ha ő haza jön 8 órakor Papp Jánostól, a hullát elviszi a bokrok közé, melyek a tarlón voltak ; én azonban azt mondottam, hogy nem vihetem a féltököt a forraszra, mert a‘ kutyáktól félek, erre a tek. ur bele egyezett abba, hogy vigyem a kertbe s tegyem a messzelátóra. Majd így szólt, ha öcsémet megölte, magának nem lesz semmi baja, ne is törődjön aztán semmivel, engem pedig megment attól, hogy saját kezemmel hajtsam a tettet végre. Három óra tájban elváltunk egymástól. Én az időt, V28 óráig kisgyermekemmel eljátszva s dolgom végezve töltöttem, akkor pedig elindultam a Dezső-rét felé s alig ériem ki a tanyából, már hallottam, hogy valaki az én nevemet kiáltja; de még akkor nem tudtam csak gondoltam, hogy az urfi, még egyszer hallottam a kiáltást, ekkor már megismertem az Elemér urfi hangját s elkezdtem feléje szaladni, mikor oda értein, az urfi kezet fogott velem, mire én elkezdtem sírni. Elemér urfi kérdezte, miért sir Zsoldics bácsi, erre ón nem válaszoltam semmit, hanem Elemért a nyakszirten megütöttem a revolverrel, mire ő oldalt esett; aztán a revolvert fejének tartottam s keresztül lőttem , mielőtt tovább mentem volna, ismét rá lőttem hátulról. Az egész dolog rövid ideig tartott, mert mindenütt futva jártam, s azután elmentem Bojczán Lászlóhoz s több helyen megfordultam, a tököt pedig kilencz óra után oda tettem a messzelátóra. Papp Béla ekkor még nem volt otthon. Másnap vasárnap reggel megmondottam a tek. urnák, hogy agyon lőttem az urfit, mire ő azt felelte, hogy látta a hullát, de a bokorba nem húzhatta el, mert a kocsis is észre vette útközben. Elnök-. Meg sem vizsgálta Elemért, hogy meghalt e csakugyan ? Zsold: Nem, katona ember vagyok, tudom, hogy olyan közelről egyszeri lövés is biztos halál. Ezzel Zsoldics vallomása végét ért. Az elnök 15 perezre felfüggesztette a tárgyalást szünet után pedig Papp Bélát vezették elő. szám)___________________________________
