Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-16 / 20. szám

3 ETI S Z E M L E“ (20-ik szám.) Városi közgyűlés. 1900, máj 14. Városunk törvényhatósága folyó hó 14-én tartotta meg május havi rendes köz­gyűlését Papp Géza helyettes polgármester elnöklése mellett, kit a megjelenésben aka­dályozva levő Hugonnai gróf, főispán bízott meg a gyűlés vezetésével. A gyűlésen nagy esemény történt : leszavaszták a tanács ál­tal nagyon melegen pártolt s a miniszteri leirat szerint Bálint és Sándor építészek által átdolgozott Vigadó-tervüzeiet. A Vigadó-pár­tiak pedig egészen bizonyosra vették, hogy az építés ügye minden akadály nélkül fog keresztül menni a gyűlésben. E hiedelmet igazolni látszott az a körülmény, hogy a középitési szakbizottság a hozandó közgyű­lési határozatnak miniszteri jóváhagyását sem tartotta szükségesnek bevárni, hanem, a tanács által támogatva, a tornyos épület lerombolását már most elrendelni javasolta a közgyűlésnek. Ez a javaslat nem hogy használt volna az ügynek, hanem határozot­tan ártott. Egész biztos tudomásunk van róla, hogy egyes városatyák e javaslat hal­lattára változtatták meg eddigi álláspontju­kat s ezért szavaztak az ellenpárttal. A gyűlés lefolyásáról részletes tudósí­tásunk a következő: A polgármesteri jelentést, mely a gyű­lést bevezette, Vári aljegyző olvasta fel. A jelentés felölelte mindazon nevezetes mozza­natokat, melyek az elmúlt hó folyamán tör­vény hatóságunk területén felmerültek. A jelentést a belügyminiszter leiratával együtt, melyben a házi pénztár is a hozzátartozó alapok 1898. évi számadásait hagyja jóvá, — tudomásul vette a közgyűlés. Főszámvevő beterjesztését a múlt évi bevételekről és kiadásokról-bevétel 6069588 k. 06 f., kiadás 4961639 k. 16 f.-tudomásul vet­ték s a felmentvényt megadták. A Kossuth-kerti kertész-laknál szüksé­ges javítások végrehajtására 320 koronát utaltak ki. A városi törvényhatóság tulajdo­nát tevő, letarolt erdőterületek betelepítése iránt Rózsa Károly, az Ipari Hitelszövetkezet igazgatója egy terjedelmes memorándumot terjesztett be a tanácshoz, hogy az abban foglalt eszméket tegye tanulmány tárgyává s terjeszsze javaslatát a közgyűlés elé. A memorándum felküldetett a földművelésügyi minisztériumhoz is, honnan azt az informá- cziót kapta a h. polgármester, hogy a tele­pítés ügyébe csak akkor mehetne bele a város, ha a talaj telepítésre előkészíttetnék. A telepítés azon módozatok szerint, amint az a memorandumban van tervezve, óriási pónzáldozatába kerülne a városnak s egye­lőre kilátás sincs arra, hogy a kormányha­tóság anyagilag hozzájárulna a város támo­gatásához. A közgyűlés a tanács javaslatára ez ügy tanulmányozására egy vegyes bizott­ságot küldött ki s e bizottság feladatává tette, megállapítani a módozatokat, melyek szerint a letarolt területek kitisztítása a leg­kedvezőbb feltételek mellett megtörténhetik. A villamvilágitási alap 1899. évi zár­számadása a közkórház 1899. évi szárszáma­dásával és 1901. évi költségvetésével együtt egyhangúlag elfogadtatott. Az árvapónztár 1899. évi számadásait a vagyonnal együtt szintén elfogadták. Korbay Károly dr. főkapitánynák üdü­lés czéljából hat heti szabadságot engedélye­zett a közgyűlés. A szatmárhegyi gazdatanács kérelmére a Csonka-erdőn a legelőterületet újból visz­_________ „H sz aállitja a közgyűlés s a legelőbért egy jó­szág után 5 koronában állapítja meg. A szatmár-hegyi közút helyrehozatalát czélzó mérnöki javaslat .élénk vitára adott alkalmat. Főmérnök sajnosán, de még is elismeri a hegyi közút rósz voltát, melyért azonbau a mérnöki hivatalt nem lehet fele­lőssé tenni. Az utat a Neuschlosz fuvarosai tették teljesen tönkre, akik a letárolás alatt levő erdőből a rönköket szállították. E fu­varozás annak idején a tanács által be is tillátott s újból csak akkor engedtetett meg, mikor j^euschlosz egy bizonyos évi összeg­gel kötelezte magát az ut jókarban tartásá­hoz hozzájárulni. Ez az összeg azonban ele­nyésző csekély az útvonal rendbehozatalához szükséges összeghez, a 34468 koronához. Daróczi bizottsági tag az utkaparók lustasága miatt kelt ki, a kik a sarat az útvonalról nem, vagy csak egy részén tisztítják le. Böszörményi Károly hibáztatja, hogy a Neuschloszszai megkötött szerződésben e körülményre nem voltak tekintettel s nem tették felelőssé Neuschloszt az utrongálásért. Ezek után nem volt más hátra, mint elfo­gadni a tanács és gazdasági szakbizottság javaslatát, mely az ut mielőbbi rendbehoza­talát ajánlotta a közgyűlésnek. A közgyűlés ily értelemben hozta meg a határozatot s a kijavításra szükséges 34468 koronát meg­szavazta. Minthogy pedig a közúti előirány­zatban ezen összeg nem volt felvéve, az erdő alap is teljesen elfogyott, a közoktatási- és árvaalapból utalja ki, úgy, hogy ez összeg Neuschloss által 1901. november hóban fize­tendő erdővételárból visszafizettetik. Az avasi erdőségek kataszteri felméré­sének költségeire 1360 k. 40 fillér utaltatott ki a közpénztárból. A Dalegyesületnek kérelmét lelkes szimpathiával fogadta a közgyűlés s a jubi­leumi ünnepség rendezésére kért 1200 k. összeget egyhangúlag megadta. Most következett a csattanó: a szálloda és Vigadó bővített terveinek elbírálása. Mint tudvalevő, a miniszter az eredeti Vigadó tervezetén számos hiányokat kons­tatált s leiratában e hiányok pótlására hívta fel a város közönségét s kimondotta, hogy a város törvényhatósága ez ügyben újabb határozatot hozzon s azt hozzá terjeszsze fel. A miniszteri leirat megemlékezett még más­ról is. Arról ugyanis, hogy a tornyos épü­letről egy festményt vagy fényképfölvétell csináltasson a város, és azt a műemlékek országos bizottságához megőrzés végett küldje fel. De meglehet az is, úgymond a leirat, hogyha a lebontás történik, a falak között Rákóczy-korabeli régiségeket fognak találni, miért is figyelmébe ajánlja a városnak, hogy a lebontást óvatosan és felügyelet alatt vé­geztesse. A kívánt módosításokat a Vigadó ter­vezetén Bálint és Jámbor építészek elvégez­ték, de olyan redukálásokat tettek azon, hogy — mint egy bizottsági tag megjegyezte, a Vigadó úgy nézne majd ki, mint egy kí­vülről fényes kalitka. Az átdolgozott tervezetet a középitési szakbizottság és tanács együttes javaslata elfogadásra ajánlja, annak kimondásával, hogy a tornyos épület lebontását a közgyű­lés már most rendelje el. A javaslat ellen szólaltak fel Keresetszeghi, Veréczy, Daróczy, Heinrich és Fejes István bizottsági tagok, akik az építkezés ellen érveltek és indítványozták, hogy a Vigadó építését a közgyűlés egyszer s mindenkorra vegye le a napirendről. El­nök az indítványt azzal a megokolással, hogy azt nem nyújtotta be tíz bizottsági tag, sza­vazás alá nem bocsátja, hanem felteszi a kérdést: akarja-e a bizottság a Vigadót a módosított tervekkel építtetni, vagy nem? A szavazás névszerinti szavazással megejtet- vén, a tanácsi javaslatot 26 szóval 25 elle­nében elvetették s kimondatott, hogy a Vi­gadó építését a bizottság nem akarja. Az eredeti tervet a miniszter nem tartja kivihetőnek, a módosított terv keresztülvite­lét pedig a törvényhatósági bizottság sza­vazta le, igy nem maradt más hátra, mint Vigadó ügyét végleg levenni a napirendről. Ez volna a legjobb megoldási mód. Félünk azonban, hogy valamelyes formában a Vi­gadó ügye ismét szőnyegre fog kerülni. Debreczen sz. kir. város közönségének a törv. hatósági joggal felruházott, vá­rosoknak az állami funkcziók teljesítésére fordított költségek megtérítése iránt megkül­dött átiratát párlolólag tudomásul vette a közgyűlés, mely Pólyák Jenő gyógyszerész oklevelének kihirdetése után vegyes érzel­mek között oszlott szét. Közigazgatási baklövés. Mérk község elöljárósága f. évi május hó 6-án a következő belügyminiszteri Ítéle­tet kapta: „Másolat. 2432/1900. Kig. — M. Ki,-. Belügyminiszter 31969/IV. A. sz. Szatmár vármegye közönségének Nagy-Károlyban. A múlt évi május hó 4-én tartott bizottsági közgyűlésben 389 sz. a. hozott határozatott, melylyel Mérk község képviselő testületének 1898. Deczember hó 29 én 25 sz. a. létre jött megállapodását, mely szerint az ottani ev. ref, egyház által ujonan építendő tem­plom és torony helyéhez szükséges mintegy 100 négyszög m. utczai területnek az ev. ref. egyház részére leendő átengedése meg ("nem) adatott, — a törvényhatóság feloldotta és a kérdésben levő területnek átengedését határozatilag kimondotta. Mérk község kép­viselő testületé továbbá Hrabovszky István és társai Mórki lakosok részéről közbevetett fellebbezés folytán a vallás- és közoktatás- ügyi miniszter ur meghalgatása után felől­vizsgálván a fellebbezett közgyűlési határozatot feloldom s felülvizsgálat tárgyát képező köz­ségi határozat ellen beadott fellebbezést elutasí­tom. Mert a községet akarata ellenére arra kö­telezi, hogy tulajdonát képező utcza terület va­lamely meghatárosott részét elajándékozza nem lehet. Megjegyzem azonban, hogy amennyi­ben a község az ottani egyik hitfelekezet tét templom építés czéljaira szolgáló te­rület ingyenes átengedése által segélyben részesítette, és az ottani másik hitfelekezett ugyanezen czélra a községtől az 1868. Lili. t. ez. 23 §-alapján szintén segélyt igényel, az ez iránt támasztott követelés érvényesí­tése a közigazgatási hatóság elé tartozik ugyan, de miután senkit arra, hogy egy bizo­nyos ingatlanra vonatkozó tulajdon jogáról le­mondjon, közigazgatási határozatokkal kötelezni nem lehet, ennél fogva önként értetődik, hogy a hasonló követelés esetében, a közigazga­tási hatóság az idézett törvény szakasz ren­delkezésének csak is oly módon szerezhet érvényt, hogy a községet az esel körülmé­nyeihez képest számszerűleg meghatározandó készpénzbeli szegély adásra kötelezi. Ameny- nyiben tehát a jelen esetben a törvényha­tóság a mérki ev. ref. hitközség részéről a község ellen támasztott követelésnek jogo­

Next

/
Thumbnails
Contents