Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-16 / 20. szám
IX. évfolyam. száia. Szaünár, 1900. május 16. << HETI SZEMLE. r t POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — — — — — — — — 6 korona — fillér. Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmiiiparosoknak eg-y évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő UÁTIIOKY EINPKE. A lap kiadója: A ,,P AZ MANY-SAJTÓ.“ | A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes j küldemények, pénzok, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szára.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyílttér sora 40 fillér. A Lii> megjelenik mindéit szerdán. Vallás s politika. Hazánk mostani szomorú politikai viszonyainak okait kutatva, önkényt eszünkbe jut egy nevezetes államférfin mondása: minden politikai kérdés, ha külső burl^áb^l kivetkőztetjük, tulajdonkép lényéé», ben vallási kérdés. És ez nagyon természetes. Hiszen mi érdekelhetné első sorban inkább az embert, mint a végczél, melyre teremtetett? És az egyesnek ép úgy, mint az egyesekből álló nemzeti társadalmaknak élete mi lehet egyébb, mint e célhoz való közeledés vagy eltávolodás tőle, akár öntudattal, akár öntudatlanul? Ámde a cél kérdése vallási kérdés. Azért végelemzósben minden kérdés viszonyban van a vallással. Ez a központ, a mely körül forog a világtörténelem. Mi volt az emberiség élete a kereszténység előtt? Egy nagy világsóhaj az Isten után, a mint a hajótörött, ki kincseit elvesztve a roncsok után kapkod, hogy legalább életét megmentse; mint a bolyongó Isis, kinek fiát Osirist a kegyetlen Typhon megölte, sírva járta be a földet, hogy az egész világon szétszórt drága ereklyéket összeszedje, — a szegény emberiség is siratta, kutatta elvesztett nagy kincsét. Kereste Istent az égen,, a napban, holdban, csillagokban. És nem találta. Kereste a földön: kőben, fában, állatokban. És nem találta, De megtalálta Krisztusban és az ő általa alapított katkolikus egyházban. v- És azóta Krisztus és egyháza lett a központ, mely körül forog a világtörténelem. Tagadni lehet, de mellőzni nem. Áldva vagy káromolva, szeretve vagy gyűlölve, de ő és egyháza az elmék és szivek legkimagaslóbb tárgya. A kőszikla, a melyet a ki átkarol, megmenekül; a ki beleütközik, összezúzza magát. Üres beszéd az tehát, a mely azt mondja, hogy a vallásnak nincs köze a politikához. Hiszen épen az által, hogy ki akarják zárni a politikából, bizonyítják, hogy nagyon is összefügg a politikával, miként maga az istentagadás sem egyébb, mint egy negativ hitvallás. Semmi sem igazolja ezt jobban, mint azon kétségtelen tapasztalati tény, hogy minden politikai tévely bölcseleti tévelyből és minden bölcseleti tévely valamely vallási tévelyből keletkezett. A 16. század vallási forradalma szülte a 17. század bölcseleti forradalmát, s viszont ez hozta létre a 18. század politikai forradalmát. Mert az emberi lelket nem lehet megosztani. A politikát az élet csinálja, az életet az erkölcs szabályozza, az erkölcs az ősz elvei (lelkiismeret) szerint igazodik, a lelki- ismeretet pedig a positiv vallás világosítja, óvja a tévedéstől s látja el egyedül sanctióval. Ha csak egyet is kiszakítunk e lánczszemből, mely az egész embert alkotja, fel van dúlva a rend és harmónia s kikerülhetetlenül indul meg a bomlás processusa, s a siilyedós, mint egy oly emberé, ki egy feneketlen in- goványra lépett; minél tovább halad, annál mélyebben sülyed, mig feje fölött összecsapnak a piszkos hullámok. Mert valóban, he az ember teljesen függetlenannak megítélésében, mit higyjen és tartson igaznak, (Luther) akkor az ész állapítja meg Istentől függetlenül azt is, hogy mi az erkölcs (Kant). Az ész Ás akarat fiiggetlenitése Istentől pedig mi egyébb, mint az eníber isteni- tése? (Hegel?. Ha pedig az ember az Isten, akkor minden hatalom és jog egyedüli forrása az ember, (liberalism us), végczélja az ember (humanismus), végczéljának eszközei egyedül a földi javak (materializmus). Miután pedig a föld összes javai sem boldogítják az embert, a végczélra nem érdemes törni, (pessi- mismus, nihilizmus). TÁRCZA Várrom. Ha majd a jövő századok valamelyikének régészei csontjaink között turkálnak, Szatmármegye egyik főúri tanyájának tágas parkjában érdekes leletre bukkannak. Találnak majd egy váromladékot, melyet a kövekbe vésett óvszárnok a XV-ik századból származtatnak, s megállapítják, hogy a XIV. századba ennek létezéséről még mit sem tudtak, falait megszenesedett vastag korom réteg födi, s az egykor zöldelő repkények kővé meredve épen úgy fognak oda simulni a lesülyedt romok párkányaihoz, mint hajdanába viruló korukban. De honnan tudom én, hogy mindez igy van, vagy igy lesz? Egyszer a 90-es évek valamelyik nyarán valami romantikus vágy fogott el bennünket. A kerti tó partján kis emelkedés volt, mely igen alkalmas támpontot nyújtott álmodozásainknak. „Milyen szép volna itt, a kis dombon egy rom, egy omladók, tele zöldelő repkóny- nyel, melyek a falak repedésein bújósdit játszanának s kecses virágaikkal kilesve egymás búvó helyét a tó tükörében, játszadoznának. Milyen pompás tanyája lenne itt a kis gyikoknak, melyeket a kertész mindenünnen kiüldöz czifra virágágyaival . . . Egy talpalatnyi vadon kellene nekünk. A falak töveit vadrózsával, nagylevelü páfrányokkal s az erdő vad virágaival áraszt- nánk el. . . . S ezt mind magunk csinálnánk, tulajdon kezeinkkel. , Romot — építeni! Milyen ellenmondás. Felcsaptunk „szabad kőmüvesek“-nek. Egyikünk megrajzolta a tervet s keménypapirosból kivágva elibünk terjesztette. Nagy lelkesedéssel fogadtuk el, hogy a rom bástyaszerü, félköralaku legyen. A tó felől áttört előrószéhez lépcsők vezessenek. Balról stilszerü ablakocska, azután lőrósek. Jobbról egy nagyobb, födetlen nyílás, talán ajtó, talán ablak nyoma, következnek. Hátul közvetlen a falhoz pillérek s csonka torony építendő. Tömérdek követ és téglát hordtunk össze, a mi kastélyok körül a folytonos építkezések miatt bőven található. Megvallom e munkánkban iskolás gyermekek segítségével is éltünk, kiket azután jutalmul édes tejjel, fris kenyérrel megvendégeltünk. Mikor annyi anyag össze volt hordva, HSUK JÓZSEF szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek raktára. Tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elvállalom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint, készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban.
