Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)

1900-05-02 / 18. szám

4 „HETI SZEM L E“ (17 ik szám.) Májusi előléptetések. A városunkban ál­lomásozó 12. honvéd gyalogezred tisztikará­ban a májusi előléptetések alkalmával a király sepsi-szent-királyi Szent-Királlyi Fe- rencz első oszt. századost őrnagygyá, Simkó József és Hajts Lajos II. oszt. századosokat 1. oszt. századosokká léptette elő. László Imre cs. és kir. közöshadseregbeli hadnagy fő- hadnagygyá lett előléptetve. Dr. Sebök Antal ezredorvos, ki városunkból a múlt évben helyeztetett át a nyitrai 14. honvéd gyalog­ezredhoz, törzsorvossá lépett elő s megbiza- tott az ottani honvéd állomás orvosfőnökó- nek teendőivel. Gyászllir. Vármegyénk ősi nemes csa­ládjának egy tekintélyes sarja hunyt el a múlt hó 28.-án Ér-Körtvélyesen id. irinyi Irinyi István földbirtokos és vármegyei bi­zottsági tag személyében. A boldogult éle­tének ifjabb éveiben a vármegyei élei tevé­keny tagja volt, hol jelentékeny részt kívánt magának a munkából, az utóbbi időben elő­haladott kora miatt visszavonult a tettek mezejéről s legifjabb leányának gondozása alatt csendes magányban töltötte napjait. A családapák mintaképe volt, ki gyermekei boldogságának megalapításáért semmi áldo­zattól nem riadt vissza. Tisztelettel és sze­retettel környezte minden ismerőse tisztes alakját, s fájdalommal veszi tudomásul, hogy eltávozott közülünk oda, hol derék ősei nyugszanak. Hirtelen lepte meg a halál angyala, pár perez alatt kioltotta szerettei előtt annyira drága életét. Úgy látszik, meg akarta Isten óvni a hosszantartó szenvedé­sektől, azért engedett számára ilyen gyors kimúlást. A gyászoló család a következő halotti jelentést adta ki: Dr. irinyi Irinyi Tamás szatmári egyházmegyei áldozópap, dr. irinyi Irinyi István ügyvéd és neje baróthi Nemes Ilona s gyermekeik: István, Kálmán s Ilike; irinyi Irinyi Leona férjével Vidovich Menyhért gyug. honvédezredes s gyermekeik : Georgine, Leo, Ernő s Andrea; irinyi Irinyi Szeréna férjével k aszó n i mp ér fa Iv i Balás’i József és gyermekeik: József és Stefánia úgy a ma­guk, mint a számos rokonok nevében a leg­mélyebb fájdalomul 1 tudatják a feledhetet­len jó apa, szerető nagyapa, após és rokon­nak id. irinyi Irinyi István földbirtokos, Szatmárvármegyo törvényhatósága bizottsági csak borral, de szemmel is tartotta őket hogy sokat ne igyanak. Igyatok ! kiáltott János várur. Hót kol­dus koczczintott vele egyszerre. János ur ivott s hétbe állt a szeme. Hó, hányadik a pohár? Bertók úgyse igyál ! Iszom János ur, szólt Bertók. A világ minden koldusát az asztal alá iszom. No hét szomorúság igyatok ! kiábált Bertók. De mi ez? Ki virított a rózsafa, hiába volt tövis rajta, János várur danolni kezd. Hallatlan! De a hót koldus meghallja s mint az éjjeli baglyok nesztelenül szétrobban­nék az ablakok fülkéibe. János várur feláll, hogy megkeresse őket, nehezen emeli nagy csizmáját s húzogatja a függönyöket. A bag­lyok a szoba közepére suhannak ; János várur a fülkékben csak rongyokat talál, de az asztal mellett hét czigány húzta a nótá­ját szép fekete ruhában. És János várur nem sirt, tánczolt, mert sirt helyette a he­gedű. Ez volt a János várur búcsúja. Pillich Ottó. tagjának folyó évi ápril hó 28 án délután V26 órakor, életének 86-ik évében, rövid szenvedés után történt gyászos kimultát. Megboldogult kedves halottunk hűlt, tetemei f. hó 30 án d. u. 3 órakor fognak Er-Kört- vélyesen beszenteltetni s onnan Irinybo át­vitetni, s ott az engesztelő szentmise áldo­zatnak f. évi május 1-én d e. 9 órakor tör­ténendő bemutatása után a családi sírboltba örök nyugalomra helyeztetni. Ér Körtvélyes, 1900. ápril hó 29-én. Az örök világosság fó- nyeskedjók neki! Bucsuebédet rendezett vasárnap a tiszti­kar a távozó Habrovszky József tábornok tiszteletére, kit úgy a civil világ, mint a katonaság tisztelettel és szeretettel vett körűi. Az ebéd alatt a búcsúzó tábornok igen me­leghangú szép beszédben mondott Isten-hoz- zádot a volt bajtársaknak, mire Wukovics János az uj dandarparancsnok és Ludmann Gyula ezredes válaszoltak, kiemelve a kiváló férfiú rendkívüli nagy érdemeit. Habrovszky Budapesten fogja tölteni a nyugalom napjait. Kívánjuk, hogy annyi szeretettel vegyék ott is körül, mint városunkban. Hymen. Botfalvi Felföldy István Ungvár városának t. irodaigazgatója a múlt vasárnap esküdött örök hűséget a szerednvei róin. kath. templomban bánhegyi Kulin Adél kisasszonynak, az ősi Kulin család ifjú sar­jadékának, ki csak nemrég tért át a ref- vallásról a róm kath. egyház kebelébe. Nász­nagyok kölesei Kende Péter c-. és kir. ka­marás, alispán és Felföldy Ödön nagybirtokos voltak. — Havas Antal zilahi állami elemi isk. tanító a múlt vasárnap vezette oltárhoz városunkban Fógel Juliska tanítónőt. Jótékonyság. Kádár Ambrus dr. prépost kanonok a zajtai templomban felállított uj oltár költségeinek fedezésére 200 koronát adományozott. Értekezletet tartottak a katholikusok a múlt vasárnap a városház tanácstermében. Többek hozzászólása után abban állapodtak meg, miszerint kérni fogják a püspök ur Ő méltóságát., hogy az utóbbi évek gyakorla­tának fentanásával a pályázatot az egész egyházmegye papságára terjeszsze ki. Gyászbir. özv. Rottmann Józsofnó szül. Csánk Mária, Beregvármegye tiszti főorvo sának özvegye Beregszászban elhunyt. A boldoguhban Péchy László, az ecsedi-láp le­csapoló társulat igazgató főmérnökének neje édes anyját, dr. Csánk István fényi plébános nővérét veszítette el. Múlt hó 26-án helyez­ték örök nyugalomra. — Kriizselyi Bálint máramarosszigeti jogakadémiai tanár és volt igazgató múlt hó 28-án életének 06 ik évé­ben elhunyt. Temetése hétfőn délután volt nagy részvét mellett. Székfoglaló. A múlt vasárnap tartotta meg az uj ref. lelkész, Biky Károly, székfog­laló beszédét, melyről a jelenvoltak dicséret­tel szólanak. Délben a „Társaskörében ban­kett volt tiszteletére, melyen számos felkö­szöntőt mondottak. Pályadijra. Steinberger Ferencz dr. nagy­váradi kanonok, ki a helybeli tanítóegyesü­letnek éveken keresztül buzgó elnöke volt 40 koronát küldött pályadijra az egyesület­nek, egyúttal kijelentette, hogy a jövő évre 50 koronát tűz ki. Elég világos bizonyíték, hogy dr. Steinbeißer a tanítóknak mily jó barátja. A dalárda Ünnep*. Krasznay Ferencz, a debreczeni dalegylet agilis titkára, a múlt este városunkba érkezett rövid tartózkodásra. Itt időzésének az volt a czélja, hogy a da­lárda itteni vezetőségével eszméket váltson a jubilaris ünnepség rendezését illetőleg. Az eszmecsere a kath. kaszinó helyiségében volt megtartva, hová a kedves vendég iránti tiszteletből a működő egyleti tagok közül is számosán gyűltek össze. A Széchenyl-Társulat ma délután két órakor a városháza kis tanácstermében vá­lasztmányi gyűlést tart. Tárgya lesz a gyű­lésnek az óvodai segélyek- és óvónői kine­vezésekről szóló jelentés, továbbá két al­igazgatói és a titkári állások betöltése. Folyó ügyek. így jár az istenkáromló. Ncvetlenfaluban, a gör. katholikusok nagypéntekjén Fancziky Sándor, református vallásu, körülbelül 35 éves ember ebéd alkalmával azt parancsolta fele­ségének, hogy délután a kertben ásson, mert ő megy a hornyukkal a mezőre. Az asszony görög kath. vallásu lóvén, kérte fér­jét, hagj'jon békét neki, hogy délután oda haza imádkozhassók, mert a templomba nem mehet a gyerektől ; O neki is van Istene. A mig e beszéd folyt, az alatt az utczán a kutyák kegyetlenül ugattak és összemara­kodtak, ekkor a férfi kimutat az ablakon és igy szól: „Ott ugat az Isten az utczán !“ Többet nem mondhatott, mert abban a pil­lanatban hanyatt esett és a száját sem volt képes felnyitni. Rögtön orvoshoz vitték, de mitsem tudtak rajta segíteni. Most is fek­szik, mint egy fadarab az ágyon, — se nem beszél, se nem néz, csak lélegzik; arról le­het tudni, bogy tnég él. Villámcsapás áldozata lett a múlt hó 26 án Mikolában Müller János földbirtokos cselédjének, Lukács Györgynek fiatal felesége, ki apjával burgonyát ültetett a mezőn. Mi­dőn a villám lesújtott, apja, ki közel állt, elájult. Némileg magához jővén, leányát, ki arczczal esett a földre, meg akarta fordítani, de ismét elájult.Eszméletre ébredve, megfor­dította leányát, akkor látta, hogy meg van halva, jobb része teljesen összeroncsolva, ruhája teljesen leégve. A faluba futott sze­kérén. Férje, ki a Túr mellett volt munká­ban, csak este tudta mega leverő hirt. Most kedden foglalta el helyét, hova Homokról jött. Két kis gyermeket hagyott hátra. Megvadult tehén. Nagy riadalmat idézett elő vasárnap reggel a Deák-téren egy meg­vadult tehén, mely a vágóhidról épp akkor szabadult el, mikor a vágóbelyiségbe akar­ták bevezetni. Előbb a vágóhíd udvarát nyargalta körül a megvadult állat, majd ke­resztül törve a kapun, onnan vad futással a Deák-térre rontott, hol minden útjába eső tárgyat feldöntött. Az árusok és közönség rémülve futottak szét a megvadult állat ut- jából, melyről eleinte azt hitték, hogy meg van veszve. A nagy zűrzavarban többször hangzott a kiáltás: veszett tehén, veszett tehén, üssék le ! Egy rendőr útját is próbálta állani; de szerencsétlenül járt, mert a tehén legyűrte s esésében fején egy kiálló kőda­rab oly veszedelmes sebet ejtett, hogy most lakásán betegen fekszik. Egy másik rendőr­nek azonban sikerült megfékeznie a megva­dult állatot. Karddal állotta útját s egy jól irányzott csapással oly ütést mért az állat fejére, hogy az összebukott s egy-két rúgás után kiadta páráját. Hendel közgyűlést tart e hó 16-án a vármegye törvényhatósági bizottsága, mely­nek napirendjére több fontos tárgyon kívül az erdődi főszolgabírói állás betöltése is ki van tűzve. A let. Plébános arak figyelmébe. „Bér­máláéi jegyek„, valamint „A bérmálandók

Next

/
Thumbnails
Contents