Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-05-02 / 18. szám
IX. évfolyam. 18-ik szám. Szatmár. 1900. május/3^ HETI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI .ÁRAK : Egy évrs — — — —• -— -— -— — 6 korona •— fillér. Félévre — — — — — — — — 3 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő ■ í 5 A T 11 O U Y E TV 1> K E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ i A szerkesztőséget és kiadóhivatalt, illető összes küldemények, pénzok, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. ■ Nyilttér sora 40 fillér. A lap meg-.jelenik: miudeii szerdán. A vérszipók. A magyar nép elszegényedésének okait kutatni óhajtó „Korszerű indítvány“ visszhangjaként, ez alkalommal egy oly visszaélésre hívjuk fel a nép barátainak figyelmét, a mely széliében dívik e hazában és nem egy kis gazdának tönkre- jutását mozdította elő. És ez a gabona-uzsora. És hogy mi ez, ezt egy egészen megbízható kutforrás, a kir. kúriának égjük nem régi határozata szó- ról-szóra igy adja elő: „K. E. (kereskedelmi vigécz) beismeri, hogy panaszos (kis gazda) 1897. márczius havában azzal jővén hozzá, hogy pénzre van szüksége, ő előbb 40 forintot, majd 60 Irtot adott neki és mind a két Ízben egy-egy oly német szövegű nyomtatványt íratott alá a panaszossal, mely szerint panaszos' a 40 frt fejében 8, a 60 frt fejében pedig 14 mm. összesen tehát 22 métermázsa búzát tartozik neki őszszel adni. Eszerint vádlott (vigécz) az adott 100 frt helyett öt hó múlva 2427 frtot vett meg a panaszoson. “ Nem elég tehát a kis gazdát sújtó, s mondhatni legnagyobb mértékben őt sújtó nagy közterhek, mert hiszen inig például a hivatalnok 500 frt tiszta fizetése után 5 frt. állami adót fizet, a kis gazda egy 500 frt. tiszta jövedelmet hozó földbirtok után 109 frt állami adót fizet nem számítva azon sokféle pótadót törvényhatósági, községi, egyházi, iskolai, vizszabályozási, biztosítási s egyébb sok terhet, a melyet mind a földbirtok állami adója után vetnek rá. Nem elég tehát a kis gazdának terményeit sújtó elemi és egyébb csapások, az eső, rozsda, üszög, köd, bogár, jég, szárazság, melyek egyike vagy másika majd minden évben meglátogatja a szegény gazdát és épen tavasztól kezdve, amikor a szép zöld vetés a legszebb reményekkel kecsegteti, kezdi apróról apróra vagy egyszerre megsemmisíteni kilátásait. Nem elég tehát a föld megmunkálására fordított sok költség és fáradság: vető mag, szántás, fogasolás, vetés, gyomláíás, trágyázás, aratás, behordás, tűz- és jégkárbiztosi- tás, cséplés, rostálás: fuvarozás, a melyek értéke nem egyszer a tiszta jövedelmet is felülhaladja, úgy, hogy a kis gazda gazdaságának más ágaiból vagy hitellel kénytelen pótolni a jobb jövő reményében a hiányt. Nem elég tehát, hogy még jó termés esetében is ott ólálkodik a termény árának nagy hanyatlása, melyet a hasonlíthatatlanul olcsóbban termelő külföld behozatala, a börze lelketlen spekulácziói, és az úgynevezett papiros-termény-üzlet hazug kötései idéznek elő, melyekkel egy éven át több terményt ad- nak-vesznek a börzespeeulánsok, mint a mennyi száz esztendő alatt is alig terem Magyarországon. Mindez nem elég. A vérszipók épen most tavaszszal, mikor a kisgazda legjobban meg van szorulva, mert legkevesebb a bevétele s legtöbb a kiadása, és amikor a szép zöld vetés a legtöbb vérmes reményt és eredmónynyel talán korai elbi- zakodást és hazárd hangulatot kelt a kis gazdában, -— épen most keresik fel saját otthonában a meg- szorultat, életét támadják meg, mert hiszen a magyar nem ok nélkül nevezi oly találóan „élet“-nek a gabonáját, — és tapasztalatlanságát és szorultságát rutul kiaknázva, döntik a gazdasági megsemmisülés örvényébe. Alert a ki egyszer körmeik közé került, az ugyan meg nem menekül többé. Még a bíróság sem segíthet rajta, mert hiszen a gazda a „német“ nyomtatott szerződést aláírta; — e szerződésben az uzsorás nem „kölcsönzött“, hanem „vett“ és a pénz „előre kifizeti vételáraként szerepel, a gazda pedig gabonáját tonna szerint „eladta“. Nincs tehát uzsoráról szó. Nincs mit büntetni a bíróságnak sem bíinfenyitő, sem polgári fű TARCZA fga Ad Mariam, ad fidelem ... Jézus sz nt nevében Hogyha már bevógzein Ezt a földi pályát . . . 8 testemet a sirba — Nem zokogva sírva — Csendben lebocsátják . . . S lelkem, mint az árva Költöző madárka, Messze —- messze elszáll S megjelen az élő Istennek Ítélő Trónja zsámolyánál . . . S megnyílik a.könyv, mely Sok sóhajjal s könynyel Lön megírva rólam . . . És csendül a mérleg, Mely azonnal végleg Dönt örök sorsomban . . . S látom, hogy az angyal Remegő ajakkal Esd, könyörög értem, Mig a gonosz szellem Üdvösségem ellen Harczol, küzd keményen . . . Irgalmasság anyja 1 . . . Óh csak ott ne hagyna Pártfogásod még el! . . . Könyörülj a szolgán S szent Fiadhoz szólván Ments meg kegyelmével 1 . . . Sárköz, 1900. áprliis hó. PÁLY EDE. János várur búcsúja. Tompa moraj, messziről jövő lárma, néha élét vesztett, sóhajjá vált sikitás, zugó, pezsgő falusi ólet hangja zavarta János várurat magányos szobájában. Felkelt medvebőrős pamlagjáról és bosszankodott. Lenn a faluban templomi búcsút ült a paraszt nép, délutánra a sok bortól, a mint az ész berekedt, annál jobban nyílt, meg a torok. János várur tudta ezt, de nem kórt belőle; nagyon unta az elevenséget, az életet ; mindenben csak a szomorú véget, a múlandóságot látta és kereste. Mit ér a legelevenebb legény is, ha megvónül? Mit ér a dal, ha elhangzik örökre ? Mit érnek az izmok, ha a csonthoz aszalódnak? így gondolta. Éppen azért nem nézte a virágot, mert elhervad; nem vett fel szép ruhát, mert roügy lesz belőle ; nem gyönyörködött a szabó üzletében Szatmár Deák-tér (városház épület.) Teljes katonai fölszerelés! czikkek raktára. Tartalékos tisztek elegánsan és előnyösen fölszereltetnek, elválallom mindennemű egyenruhák átalakítását, polgári ruhák a legújabb divat szerint készíttetnek. Papi öltönyök, reverendák előnyös árban. KULIK JÓZSEF
