Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-25 / 17. szám
IX. évfolyam. 17-ik szám. Szalmái*. 1900. április 35. HÉTI SZEMLE. POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évrs — — — —- — — — — 6 korona — fillér. Félévre — — — — — — — — 8 „ — Negyedévre — — — — — — — 1 50 „ Tanítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 4 korona Egyes szám ára 14 fillér. Felelős szerkesztő HÁTIIG K Y B > i) If E. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „ Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyiittér sora -40 fillér. A lap megjelenik minden szerdán. Egy korszerű Mitváay. Idestova kétezerév előtt Tiberius, a hatalmas római császár mély bánatba merült gondolkodott rengeteg országának szomorú sorsa felett. Ivét nagy társadalmi betegség sorvasztá népeit. Egyik oldalon a hihetetlenül és minden rétegben elterjedt élvezetvágy, fényűzés és istentelenség — a másik oldalon a milliók nvomora, o 7 mely sürgetőleg orvoslásért kiáltott. Kihez forduljon a hatalmas császár nagy tehetetlenségében? hogy visszaállítsa a régi egyszerűséget és istenfélelmet, a mely a régi birodalom világhódító erejének forrását képezte ? A törvényekhez ? Oh hiszen nagyszerű törvényeket hozott már elődje Augustus is, anélkül, hogy egj7etlen bajt is megorvosolhatott volna. A bölcsekhez? Azokban nem volt irgalom és részvét a „megvetett szegények“ iránt. Plátó, a hires nagy államférfim sem talált ellenük más orvosszert, minthogy „számüzzesse- senek a városokról, a fórumról és a tartományokból, úgy hogy egyetlen ily „állat“ se találtassák az egész államban.“ (De legibus lib. 11.) Tiberius, a világ ura, a kit a hízelgők istenítettek, kétségbeesett s legnagyobb kegyetlenségben és tobzódásba fulasztá caprii magányában bánatát. Ugyanakkor a rómaiaktól le- igázott és megvett országnak egy félreeső zugában egy kis gyermek születik, egy galicziai ácsnak műhelyében munkaközött fölnevelkedik, aztán kilép az életbe, körül jár jót cselekedvén (pertransit benefaciendo) maga köré gyűjti a szegényeket, testi lelki nyomorékokat, meggyógyítja minden sebeiket és megtanítja őket a nyolcz boldogságra. Amire Tiberius, a világ hatalmas ura, a senatus és az állam bölcsek képtelenek voltak, — azt megtette Jézus, ki ma is ott él a történelemben s legnagyobb diadalának ünnepét csak a múlt napokban ülte az egész világ. A ki az emberiség mai állapota felett behatóbban gondolkodik, nem kerülheti ki figyelmét az a nagy hasonlatosság, mely Tiberius kora és a mi korunk közt egy ben-másban megfelelőleg mutatkozik. Egyrészt a földi vagyonnak egy kevés számú Lucullusok kezében összehalmozódása, -ja másik részen a nagy tömegek ijesztő nyomora, a mely sürgős orvoslásért kiált, sőt az elkeseredés fenyegető morajával követelődzők. Es mit tesznek az uj kor tehetetlen Tiberiusai? Törvényeket törvényekre gyártanak, anélkül hogy egy bajt is gyökeresen megorvosolni tudnának. Oly törvényeket, a melyek csak papíron maradnak, a melyeket a hatalmasok, a csalók, a más nyomorát, tudatlanságát kiaknázó élősdiek ezer uíon-módon kijátszanak. A bölcsekhez fordulnak tanácsért ? Legnagyobb Plátójuk, az angol spencer Herbert sem tud egyebet Platónál s csak azt tanácsolja: „A szegényeket, a gyöngéket, a nyomorékokat az államnak nem kell támogatni, sőt épen az állam érdeke követeli, hogy azokat veszni hagyja és csak, a mi erős és fejlődésre képes, mozdítsa elő minden eszközzel. Es az aggódó államférfiak, ezek az újkori Tiberiusok, a kiket a hízelgők az „ál lain mindenhatóság“ elvével csak úgy istenítenek, mint Tiberiust, mit tesznek tehetetlenségükben? Kegyetlenkednek, erőszakoskodnak s az önzés szigetére vonulva temetik el a gondot, csak úgy, mint Tiberius. Ez alatt pedig a katli. egyház a maga papjaival, irgalmas nővéreivel és híveivel köröl jár jót cselekedvén (pertransit benefaciendo) maga köré gyűjti a szegényeket és inegorvosolja sebeiket, s hirdeti nékik a nyolcz boldogságot. A történelem megismétli magát. Mert az ember ember maradt a megváltás után is a maga rósz hajlamaival, szenvedélyeivel. A siralom völgye nem szűnt meg a siralom völgyének lenni. Csak az nagykülönbség mégis, hogy mig akkor fedetlen volt minden seb és nyomor, — ma minden sebre és nyomorra meg van a csalhatatlan gyógyszer, csak élni kell vele. Ez pedig az emberi szabadság dolga, a melylyel szemben tehetetlen maga az Isten is, a ki önmaga alkotván szabadnak az embert önmagának mondana ellen, ha ezt a szabadságot lerontaná. Miért utaltunk e világtörténeti párhuzamra ? Azért, hogy kiemeljük a kath. egyháznak nagy hivatását s ezzel járó jogokat és kötelességeket korunk anyagi bajaival szemben is. Hivatása szembetűnő és az ösz- szcs többi földi eszközök tehetetlensége mellett naponkint mindég általánosabb elismerést nyer. A letűnt közel századok nagy mozgató eszméi : a forradalomnak az egyháztól elsajátított, de roszul alkalmazott jeligéi: az egyenlőség testvériség, szabadság, a mely szent szavakat a liberalismus csak czégé- riil basznál, teljesen csődöt mondtak az emberi nyomor orvoslása terén, — sőt azon mértékben növelte a bajokat, a mily mértékben távolodott el ama szent eszmék ősforrásától, a kath. egyháztól. Helyet kell tehát engedni ismét az emberi élet s társadalom rendezésében az egyháznak, az elrablóit, megnyirbált, de elévülhetetlen jogok elismerésével. Az állam tehát csak saját alapját ássa alá, ha a családban társadalomban, intézményekben megbénítja az egyháznak mindent regeneráló hatását, ha a nép és egyház közé korlátokat állít, hogy egymás keblére ne borulhassanak; ha tehetetlenségével kizárólag maga akar uralkodni mindazon tereken, a hol legfeljebb csak, az egyházat támogató szerepe lehet köíelesságe. Hiába iparkodik az állam törvényei által szervezett jótékonysággal helyébe lépni az egyháznak; az önfeláldozó felebaráti szeretet, a mely csak a kér. vallásból táplálkozik semmi emberi erővel sem lesz képes pótolni. A jelen kor anyagi nyomorának enyhítése alapjában erkölcsi természetű feladat, a melyet az állam csak az egyházzal oldhat meg Minden jel arra mutat, hogy az uj század legelső mozgató eszméit, a melyek talán a kivénült rendszereket gyökeresen meg fogják változtatni, a gazdasági és annyagi kérdések fogják meghatározni, a m e- lyekkel előre számolni, a tevékenységet előre azok szerint irányítani az egyháznak is világmegváltó hivatása kívánja, a mi a papságra ha nem is uj kötelességeket de a régi eszközöknek fokozottabb s a viszonyokhoz alkalmazott kifejtését róvja. Ezért szentel az egyház bölcs feje is kiváló gondot a socialis kérdéseknek. Ezért dicséri és ajánlja minden téren a kér. szövekezeteket s óhajtja, hogy számuk s befolyásuk növekedjék. Ezért dicséri a kér. socialistákat, a kik a szegények védelmén, családi és egyéni jólétük
