Heti Szemle, 1900. (9. évfolyam, 1-52. szám)
1900-04-18 / 16. szám
2 HETI SZEMLE“ (16-ik szám.) nem némult el a pápák szava: Segélyt Magyarországnak! HiS később a másik megpróbáltatás napjaiban a pápák sohasem szűntek meg erő- siteni, vigasztalni a nemzetet. Igen Péter, neked részed van a világosságban, melynek boldogító fényében a magyar ma ragyog. Fenséges tiara, te 9 száz éven át hű maradtál szövetségesedhez, barátodhoz, fiadhoz, a magyar nemzethez. Vatikán bölcse, a világ fényessége, Isten keze által övezett ősz feje a 19 százados egyháznak . . elődbe megy most a lovagias magyar nemzet, hogy a pápaságtól nyert jótéteményekért őszinte, mély háláját lerójja s hagyományos ragaszkodását magához méltóan kifejezze. Fogadd szivesen fiaidat . . . s a téged környező csodás légkör, szived élő hite s áldásod gyújtsa fel az immár halványulni kezdő régi hitet s virágoztassa fel a tüne- dező régi erkölcsöket a nemzet lelkében. Telepítés. (Folytatás.) A telepesek, ha az 1898. XXIII. t.-cz alapján gazdasági szövetkezetté alakulnak, a melynek meg van az eszköze, csak olyanokat venni föl tagjai közé, akik egyrészt kellő vagyoni biztositékot tudnak fölmutatni kötelezettségeik teljesítésére, másrészt, akik a kötelezettségek teljesítését egyetemleges kötelezettséggel el is vállalják. Ily szövetkezet tagjai a szövetkezet kötelezettségeiért szövetkezeti részük ötszörös vagy még annál is többszörös összege erejéig vállalhatnak kötelezettséget. Tehát csak azt kell kikötni, hogy üzletrészük ötszöröse elérje a beszerezendő összeget, mi a jelen esetben az üzletrésznek 400 frt, 800 koronával való megállapítása esetén áll elő, s azonkívül, gondoskodni kell, hogy e felelősség érvényesítésére legyen meg a kellő vagyoni hely' zetük : azaz összes ingó és ingatlan vagyonuk érje el a 2000 frt, — 4000 korona befektetési összeget. Ebből 400 frt, — 800 korona készpénzül fizetődik be a szövetkezeti üzletrészekre, s azonkívül 1600 frt, — 3200 korona kell, hogy legyen az egyéb vagyonuk. Úgy kell tehát megszabni számukra a kimutatandó fölszerelést, hogy annak értéke ezt az összeget elérje. Ha ez meg van, akkor a berendezés költségeire a teljes fö- dözet is megvan. Szomorú volna azonban, ha csak ilyen teljes födözet mellett volna a telepesek szövetkezete hitelképes. Mert ez nem jelentene egyebet, mint azt, hogy e követelmények megszabásánál már eleve abból indultunk ki, hogy minden egyes telepesek teljesen és rögtön minden törlesztés nélkül fizetésképtelenné válik, a mi természetesen már önmagában véve is lehetetlen, a kezdettől fogva fizetésképtelen emberekkel persze nem állunk szóba. Tapasztalati tény, hogy ekkora biztonság nem szükséges, le lehet szállítani e biztonsági követelményét minden veszély nélkül V20— V10 részére, s már akkor is minden huszadiknak, illetve 10-iknek lehetne kezdettől fogva minden törlesztés nélkül fizetésképtelennek lennie veszedelem fölidózése nélkül. Pedig már csak nagy hibának kellene a szervezésben lenni, ha mindjárt az első törlesztéskor ily nagy arányufizetésképtelenségről lehetne szó. Amin aztán a törlesztések fokozatosan teljesit- tetnek, mindig kevesebb és kevesebb biztosíték kell, az eleitől kezdve meglevő s bizonyára szaporodó biztosítékok mindig több és több garancziát nyújtanak, a veszély mindinkább csökken. S kell a biztosítékoknak az idő folytán szaporodni, mert hisz csak az maradhat meg telepesnek, a ki boldogul, gyarapszik ; a ki pedig elmaradt kötelezettségeit nem teljesiti, az kiesik, s a helyébe jövő már kész dologba, részben törlesztett terhekbe lép, már kisebb koczká- zattal, kisebb veszólylyel, a boldogulás nagyobb esélyével. ilyen egyetemleges felelősséggel alakult szövetkezetnek nyugodtan adhatná át a város a tanyákat, nem kellene aggódnia, hogy nem lesz, a ki a tanyák előállítási költségeinek a kamatját és törlesztését, meg a földbért fizesse, teljes nyugodtsággal gondoskodhatnék a város a tanyák előállításához a terület berendezéséhez, a közintézmények előállításához szükséges pénz beszerzéséről. S ezt teheti annál is inkább, mert a telepítés s a kérdéses területek értékesítésének ajánlatunk szerinti módja a város pénzügyi érdekei szempontjából is a legelőnjm- sebb. Mi 6 koronától 20 koronáig terjedő évi bért vettünk kilátásba, ez átlag 12,4 koronát tesz holdankint egy évre. Ennél többet a város bizonyára nem kap e kérdéses egész területért. Egyes részekért talán lehet többet is várni; de vannak olyan területek, a melyek kibérlésére bizony ingyen se fog vállalkozni senki. A mi ajánlatunk mellett azonkívül a tuskóirtás is ingyenbe jő a városnak, se ingyen nem kell a földet adnia a tuskóirtás fejében, se költenie nem kell sem erre, sem a területnek bármi néven nevezendő előkészítésére sem. Pedig a kérdéses területnek bármi más földművelési módra való használata mellett a terület berendezési költségeitől a város nem menekül. S aztán a közönséges bérlet lejártakor mit kap a város vissza! Kihasznált, elhanyagolt puszta fődet. A mi tervünk szerint pedig milliókat érő tanyákat, elrendezett utakkal, belsőségekkel, a városnak ingyenbe jutó középületekkel stb ; egy egész virágzó uj városrészt, a melynek egyes tanyái egészen más áron adhatók ki, mint az egyes bérlet után maradó földdarabok. S az általunk kilátásba vett bérösszegek nem változhatatlanok, lehet még azok mértékéről sokat, is beszélni : mindenesetre szem előtt kell tartani, hogy a bérösszeg ne legyen akkora, hogy a telepes meg ne bírja. Ennek a határnak a megállapítása azonban nem mi reánk, ehhez nem igen értő iparosokra tartozik : bizonyára számíthatunk e bérösszegek megállapításánál úgy a város, minta földmivelósügyi minisztérium szakközegeinek a közreműködésére, azok segélyével megleljük a mindnyájunk érdekében szükséges határt. Ebben nekünk közös az érdekünk a várossal : mert minél Feleségeikkel Folyton Hadilábon Álló Jó Madarak Liter Czimü Egylete“ s kérem büszkén mondhatom, hogy az egylet nagy- rabecsült tagjainak közbizalma folytán vagyok szerencsés e nagy névnek örvendő egylet elnöki tisztét viselni. S a legszerényebben vagyok bátor megjegyezni, hogy elnöki tisztségem körül felmerülő nemes kötelességek teljesitésében kifogástalan vagyok, mit bizonyít ezen pontosságomért a feleségem által arczomra, fejemre és kezeimre rakott érdemjelek halmazza. Ily kitüntetés csak engem, Boros Ivót, érhet. Csak az a sajnálatos a dologban, hogy ily kitüntetés majdnem minden 24 órában ér, minek természetes következménye az, hogy legújabban nyert érdem-jellel mindig mutatkoznom kell az egyletben, hol száz rekedt torokból .éljen1“ „zsivió,“ „hoch,“ „vivát,“ brávó“ egyvelege harsog felém, ilyenkor intim barátaim legmelegebben üdvözölnek és gratulálnak. Legelső közöttük mindig az egylet első és második alelnöke, Háromdeczy Izor és Gugyi Brúnó, majd követi ezeket Fertály titkár, Seres jegyző és a többiek sorban, legutoljára jelentkezik az öreg Kisüsty és egyletünk derék háznagya Trinken, kinek biztató neve is elég garanczia, hogy egyletünknek gondját viselje tovább is, hogy az a kellő polczra emelkedjék. Ilyenkor aztán, mikor újra összejövünk az egyletbe, folytatjuk az érdemjeleket szerző nemes, szép foglalkozást az — ivást. Én aránylag keveset fogyasztok, naponta alig iszom egy-két-tiz liter bort. Az ötödik liter után olyan bátor vagyok, hogy merészelek arra gondolni, hogy haza is kellene menni, de megtenni nincs bátorságom csak a 8-ik vagy tizedik liter után. A mi egyletünk kérem csupa derék, hires emberekből áll s engem roppant nagyra becsülnek és tisztelnek, mert mint elnök a jó póldaadásban mindig az első vagyok. Ezért aztán a feleségemmel folyton nézeteltérésekben vagyunk. Sokszor akkora közöttünk a nézetkülönbség, mint Lauger ur és Scizens- teiner Solomon ur vagy Reb. Menakem urak között. És mondhatom, hogy a nézetek kiegyenlítése nem „kis Miska“, mert sokszor a vita oly heves közöttünk, hogy a döntő eszköz az az átkozott (elkeseredve) seprű, piszka-fa, vagy nem tudom ón micsoda, persze mindig én vagyok a vesztes fél. (Kissé büszkén) No de hát az elnökség, az elnökség az a szép bizalmi állás, a szép közbizalom megnyilvánulás, az a sok éljen stb. stb. azokat nem lehet hallgatással megszerezni, azo kért küzdeni kell, harczolni, nemes harczot vívni. Áh ezt senki sem teheti csak ón, én Boros Ivó elnök ur. De hol lehetek én hát tulajdonképen ? {körül néz) el nem tudom képzelni, hogy hol is vagyok ? Talán csak nem kerültem véletlenül egyik jó barátom lakására ? Oh bár úgy volna, mert akkor a feleségem — ma kivételesen — nem osztogatna érdemjeleket újra. (Bátran) Ah, mit félni? Mit rettegni? Az nem is férfi, ki fél a feleségétől, ki retteg, mikor egy kissé későbben jön haza, mint a nyárfa levél. Ki, ha 9 óra után akar haza jönni, kimaradási engedélyért folyamodik, az nem ember. Ismerek sok ily hőst, do ily gyenge fráterekkel {büszkén) igazán kár még szóba állani egy oly embernek, ki nem hajlandó függetlenségét, szabadságát, férfiasságát csak potom eladni, elvesztegetni, mint ón Boros Ivó elnök ur. Mit nekem a kötelesség? Tudom ón azt igen jól úgyis, nincs reá szükség, hogy még a feleségem is serkentsen kötelesség teljesítésre. Ez aztán emánczipált férfi, (újra körül tekintget és figyelmesen néz körül, majd
