Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-04-05 / 14. szám
2’ S Z E M L B“ (14-ik szám.) JI továbbra is a felekezetien állam gyámkodása alatt akarják hagyni, az egyháznak legalább is a protestánsokéval egy mértékű függetlenségét többnyire azok követelik, kik politikai tekintetben a néppárt zászlója alatt állanak. Az is igaz azonban, hogy e férfiak Zichy Nándorral élükön, nem azért és azon a czimen foglalnak állást, mert néppártiak, de mert az egyháznak igaz fiai s az egyház javát ez állásponton vélik legbiztosabban megvédhetőnek az állami érdek és jogkör minden csorbitása nélkül. A politikai pártok szerinti eikülönzés még azért is igaztalan, mert hiszen a Zichy Nándor és társai programmjának leglényegesebb pontjait, melyek az egyház függetlenségét biztosítják, más pártbeliek is hangoztatják. 1) A kegynri jogon kívül más befolyás az autonómia ügyeibe ne avatkozhassék s az államnak csak felügyeleti joga maradjon, a mint a protestánsok felett. 2) A kath. iskolák felett csak az egyház gyakoroljon felügyeletet, czenzurát és fegyelmi hatóságot — mint a protestánsok iskolái felett. 3) Az egyház a saját vagyonát önmaga kezelje vagy a saját hatósága alá tartozó közeggel kezeltesse, — mint teszik a protestánsok. Ezeket a leglényegesebb pontokat nem csak a néppárti tagok hangoztatják, hanem mint a jogos követelmények elengedhetetlen részeit, hangoztatta a herczegprimás és a püspöki kar, — hangoztatták Polónyival és Ugronnal élén a függetlenségi pártiak is. Ne üljenek föl tehát a katholi- kusok a lapok emez eljárásának, a mely a pártpolitikai küzdelmet bele akarja vinni e pártkülönbség nélkül mindnyájunk lényeges érdekét érintő fontos ügybe. Ne nézzük azt, minő pártiak hangoztatják ezen fentemlitett legfontosabb követelményeket, — hanem ragaszkodjunk azokhoz pártkin és gyötrelem. Miért ts kellett oly hamar a rideg valóra ébrednem ? Mégis szeretem pályámat. Fáradtam és történi magam, hogy nemzetem ifjú reményeinek szivébe, a jó, nemes és hasznos munka csiráját ültessem. Érdeklődést akartam kelteni mindenkiben e magasztos munka iránt. S kikhez bizalommal fordultam, hidegen utasítottak el. Oh a közöny olyan bénító. Mások meghallgattak. S jutalmam mi volt? Szép szavak tettek nélkül! Vagy talán egy szánalmas mosoly. A ki már annyit csalódott a szavakban, hogy higyjen az ? Egy szánalmas mosoly kit lelkesít? Magamra hagytak. Ekkor hivatkoztam a szeretette, ezt tanultam isteni Mesteremtől. Ez megkönnyíti a munka terheit. Testvérek vagyunk, szeressük egymást. Részesei a fajdalomnak, mostohái az örömnek, örökösei a halálnak. Oszszuk meg az örömöt és fájdalmat. Enyhítsük a lét küzdelmét. Mindenki sajnálattal tekint felém, mintha mondaná: Idejét múlta. Ki-ki magának és magáért. Ez ma a jelszó. Önzők lettünk. Erre a hitetlen kor oly jó tanító. E T I külömbség nélkül egyórtelmüleg, — mert ezekkel áll vagy bukik autonómiánk. Főleg pedig kérünk mindenkit fent lent és egyaránt, hogy a többi pontokban, a melyek e három lényegesen kivid állanak, menjünk el egymással szemben az engedékeny- séglegszélsőbb határáig. Engedjenek azok is, a kik az államnak e pontokon kivid egyben-másban nagyobb befolyást akarnának adni; mert hiszen bizonyosak lehetnek abban, hogy a hazafias kath. egyház, a mely hazaíiságának a múltban és jelenben annyi fényes bizonyítékát adta, — az ő nagyobb jogkörével és befolyásával soha sem fog visz- sza^lni a haza rovására, a melynek eddig is legfőbb fentartó oszlopa volt az egyház. Engedjenek azok is, a kik a világi elemeknek akarnának több jogot biztosítani, — mert hiszen ők is biztosak lehetnek arról, hogy a főpapság és clerus nagyobb befolyását és megerősödését épen az egyház javára fogja fölhasználni, — ami utoljára a világi elemeknek is első czélja. Végül amennyire a hierarchiai szervezet lehetővé teszi, — engedjen a clerus is, — mert hiszen, amit veszteni fogna esetleg eddig birt jogköréből a világi elem befolyásának javára, — azt visszafogja nyerni, ama bizonyára nagyobb érdeklődésben és hathatósabb védelemben, a melyet a több jogkörrel felruházandó világi elem fog igazainak nyújtani. Mindenek fölött pedig ne feledjük,hogy bel ügyeinkben az önrendelkezés kivívása a legfőbb czél, a melyért minden lehetőt föl kell áldoznunk, s melyet ha elértünk, — az esetleg nem minden tekintetben megfelelő benső berendezkedésen, a minő például a clerus és világi, elem közötti viszony — később a tapasztalatok után könnyen javíthatunk. I)e ha a függetlenséget a felekezetien állam illetéktelen gyámEgyenlők vagyunk. Az Ur nem sze mélyválogató. Kinevettek, a világ mást bizonyít. Szabadok vagyunk. Ne engedjük, hogy a gonoszság bilincset verjen kezünkre s elvezessen, mint rabszolgáit. Van akaratunk, van meggyőződésünk, ne adjuk áruba. így beszéltem ón. Feledem, hogy ma minden eladó. Jogainkat ne engedjük, kötelességünket teljesítsük. Enyhítsük a nyomort. Áldozzunk üdvünk s a közjóért. Kevesebb gazdagság, élvezet, több becsület. Az elenyészik, ez éltet. Hiába, mindhiába. A ki felé szeretettel közeledtem, gyűlölettel taszított, el ; kinek segélyt nyújtok, kérkedéssel vádol ; a koldus szemrehányást tesz, s többet követel. A ki maga is hibás, a legelső látszatra rám dobja a kárhozat kövét. Egyik gyanúsít, másik rágalmaz. Senki sem keresi az igazat, de mindenki Ítél. Kinek jut ma eszébe Jézus szava : Ne ítélj, hogy ne Ítéltessél. Mig szárnyaimat nem szegték, szembe néztem a viharra], nem éreztem az élet ólomnehéz terhét. De ma már minek ? Az erősebb hatalmasabb, övé az igazság; a gyenkodása alól benső mellékes perpatvarok miatt ki nem vívtuk,—akkor semmit sem értünk el. X. á kis-iparosok reménye. Az uj kormány és ezzel remélhetőleg a régi lelketlen liberális rendszer bukása — ha a jelek nem csalnak — a kis-iparos osztállyal is éreztetni fogja kedvező hatását. Hegedűs miniszter ugyanis általános megelégedéssel fogadott beszédében a költségvetés tárgyalásánál elismerte a kis-iparosok helyzetének kétségbeejtő, tarthatatlan voltát és megígérte az ipartörvény módosítását. Felesleges is volna részünkről hosszasabban feltárni azt a nyomorúságos állapotot, amelyben kis-iparunk tengődik. Elismeri ezt mindenki, de a nagy tőkét, gyáripart és kereskedelmet dédelgető eddigi liberális rendszernél siket fülekre találtak eddig a mind hangosabban kiáltó panaszok. Pedig épen e rendszernek lett volna kötelessége orvosolni a bajokat, mert az ő törvényhozása és lelketlen eljárása okozta e hajdan oly vagyonos és tekintélyes kis- és közép-iparos osztály minden szerencsétlenségét. Ám, hogy e téren megindulhasson az óhajtva várt javulás, ismerni kell a bajok forrásait, ezek pedig legio-számmal vannak. A bajok legkiválóbb forrása, az idegen, főkép ausztriai gyártmányok beözönlése. Hogyan lehelne ezt. megszüntetni? Elsősorban mindenesetre az önálló vámterület által, amely sorompot állitna az idegen gyártmányoknak a hazai termékek védelmére. Ez nemcsak a belföldi fogyasztást, szorítaná a hazai ipartermékekre, — de esetleg az iparban hátrarna- radt szomszédos keleti kis államokban is piaczot nyitna. Épen azért nagy fontosságot kell tulajdonítanunk Ugrón Gábor fellépésének, aki az önálló vámterület jelszavával lép a parlamentbe s főczéljául tűzte ki egy szövetség létrehozását pártkülömbség nélkül e vívmány keresztülvitelére. Az 1872-i XVIII. t. ez. —-ipartörvény — a másik fő oka a bajoknak, ez ugyanis minden vedelem nélkül hagyta a kis-iparos osztályt, s teljesen kiszolgáltatta a szabad versenynek,- amelyben nagyon természetesen géé a csendes resignatio. Mikor erőt vesz rajtam a fájdalom, kifakadok s aztán . . . küzdők napról napra. Kinos vergődésembe belevegyül a szükség szava, a keserűség hangja. Ha lecsillapul egyik, nyomon követi más. Mi is az ilyen élet? Örömnek kevés, reménynek megjárja. Kigunyolnak, sértegetnek, félre magyarázzák legjobb szándékomat. Tópelődöm, fellobban bennem a harag tüze. Boszura gondolok. De nem! Mit érnék vele! Lelki küzdelmemben megjelen előttem kereszted édes Üdvözitőm ! Szemedből a fájdalom könye, szivedből a szeretet vércseppje hull. Kereszted tövében összevegyül a szeretet, a fájdalom könyóvel, én átölelem hideg keresztedet, elsírom rajta megmaradt kőnyomét, Ez egyetlen fénysugár e rideg világ sötét utvezetőjén 1 De ez megnyugtat. A felkorbácsolt szenvedély lecsilapszik, lelkem háborgása megszűnik, kereszted tövében békét, nyugalmat lel. Máznom háborog a szív, a megadás csendes nyugalmával viselem sorsom. Megbocsátok. Te is megbocsátottál mindenkinek, bocsás meg nekem is. Károlyi.
