Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-01-18 / 3. szám

2

„HETI S Z E M L E“ (3-ik szám.)

illetőleg azt az eszmét, mely legbiztosabban mozditja elő megizmosodását? Aki akarja tehát a nemzet felvirágzását, annak nem szabad hallgatnia az önzők és érdekhajhászok lármájára, mely a mostani állapotok fenntartását kiabálja az ország leg- vitálisabb érdekének, hanem szivvel lélekkel a békebarátok pártjára kell állania.

A vallás és a társadalom.

A szatmári kath. kaszinóban 1899.január 15-ón tartott felolvasás

Dr. Steínberger Ferencztöl.

Azt mondják némelyek, hogy a nagy közönség, különösen a nők, nem szeretik a komoly irányú kérdések taglalgatását. Nekik csak könnyebb modorban tartott, mulattató, szórakoztató tárgyak kellenek.

Én sokkal megtisztelőbb nézetet táplálok a nőkről, hogy sem ennek az előítéletnek hódolnék. Hát a nők nem öntudatos elemei-e a társadalomnak, akiknek a saját hatáskörükben a saját fejőkkel kell gondolkcdniok ? Hát a nőknek a társadalmi élet mozgatására való befolyása nem bir jelentőséggel ? Hát nincsen-e sok eset az életben, hogy nem a férfi vezeti a nőt, hanem a nő irányítja és befolyásolja a férfiút? Hát a nők hivatása az volna, hogy az életnek csak szórakozásait keressék és a számot tevő munkásságból kizárassanak ?

Mert a nőkről megtisztelőbb felfogást vallók, mint a most érintett előítélet, bizalommal várom, hogy ők is szives figyelemmel fogják kisérni komoly tárgyú felolvasásomat.

Ne ijedjen meg azonban a t. közönség, hogy talán bölcseleti, mélységes fejtegetésekbe bocsátkozom. A csontkeménysógü diót is lehet élvezni, csak a kemény hóját kell megtörni.

*

Felolvasásom tárgya az a fönsóges intézmény, mely — minden alkotások között a legnagyob jótétemény az emberiségre, de melyet nem becsülünk meg és nem aknázzuk ki eléggé. Épen úgy, mint a gyermek nem becsüli a pénzt, mert nem ismeri annak a benső értékét.

Ez az intézmény, melyet a mi nagy

veszteségünkre nem becsülünk meg eléggé — a kér. k. vallás. Azért nem becsüljük, mert nem ismerjük annak benső értékét. S mert nem becsüljük, azért szakad annyi baj a nyakunkba a mindennapi életben.

Azt gondolják sokan, hogy a vallás nem valami praktikus, gyakorlatias, hanem nagyon is eszményi dolog, mely szépnek szép, de nem hasznos, mert ebben az önző világban mindent a haszon mértékével mérnek.

E felolvasásból ki fog tűnni, hogy a vallás a legpraktikusabb dolog a világon — minden eszményi tartalma mellett is.

Azt vélik sokan, hogy a vallás csak külső disz, a melyet más disz által köny- nyen lehet pótolni.

E felolvasásból ki fog világlani, hogy a vallás dísze az embernek, de olyan dísze, melyet semmi más diszszel, p. tudománynyal, művészettel stb. pótolni nem lehet. Lehullott fejednek koronája, ha elvetetted magad tói a vallást. Csorba esik emberi méltóságodon, ha nem sugalmazza szivedet a vallás. Nem fejtegetem mélyreható okoskodásokkal, hanem csak egy-két képet vetek ide a mindennapi életből, hogy a maga nagyságában és fönségóben tündököljön előttünk a vallás.

Azt mondják némelyek, hogy a vallás fínségét azért hirdetik az egyházi férfiak, mert az érdekök úgy kívánja. A vallás ad nekik hivatalos állást. Ha vallás nem volna, az egyházi férfiaknak nem volna miből megélniük. Éppen mintha azt mondaná valaki, hogy azért vannak betegségek a világon, hogy az orvosoknak legyen miből megélniük. A józan gondolkozás azt tartja, hogy az orvosok azért vannak, mert van betegség is a világon, melynek enyhítésére valók az orvosok. Egy szükség teremtette az orvosi pályát, nem pedig üzleti számítás. Amit szédelgés, önző érdekek hoznak létre, és ami nem birja gránit-alapjául a viszonyok által teremtett közszükséget, annak előbb utóbb buknia kell. Ideig óráig lehet megtéveszteni a közvéleményt, de előbb-utóbb lehullik b lepel a szédelgőkről és a leálczázott hamisságnak szégyenpirral kell leszállania a nyilvános élet szinpadáról.

Ha a vallást önző érdekek hozták volna létre, úgy már régen nem volna vallás a világon, mert ami hamisságon önző számításon

alapszik, azt összezúzza, az emberiség igazság- érzetének érez karja.■'Hát mikor zúzta össze a vallást az emberiség* több ezer éves történetében a kiábrándulás félelmetes hatalma ? A vallást mindig támadták, mint a tenger haragos hullámai mindig mossák a habokból kiemelkedő kőszirtet, de azt el nem mossák. A vallást sem képesek a legádázabb gyűlölet és ostromok sem eltörölni a föld színéről, mert a vallás a legerősebb talajban, az emberi szív természetében, ösztönében birja szikla szilárd alapját.

A szívnek is vannak betegségei, melyeket orvosolni a vallás van hivatva. Azért van tehát vallás, valamint orvosok is azért, vannak a világon, mert léteznek betegségek, a ló leknek épen úgy, mint a testi szervezetnek betegségei.

Mennyi betegség szaggatja, gyötri, hervasztja az emberi szivet, Isten a megmondhatója. Egyiket a vagyonszerzés láza emészti; a másik a féltékenységnek leszen martirja, a harmadiknak nem enged nyugtot a naggra- vágyás; a negyediket sorvasztja a fösvénység. S igy tovább. Sokat kell szenvedni annak a szívnek, nem annyira a mások rosszakaratából, mint inkább saját gyarlóságaink miatt. Mi magunk okozunk magunknak legtöbb izgalmat, fájdalmat., nyugtalanságot, sötét hangulatot, sorvasztó lázt, mert megszállta szivünket a szenvedélyek démona és folyvást ostromolnak a természetünkben fekvő és gondatlanságunk miatt elszilajosodott ösztönök. A vallás mint jótékony nemtő tapintatos kezekkel nyu! be az emberi szívbe és minden nemtelen érzelmet vagy kiolt belőle, vagy legalább nagyon megzaboláz.

Ha a vallás nemesitő hatása elől elzárkóznak az emberek, torzsalkodások, politikai kavargások és'erkölcsi ^földrengések rázkód- t atják mega társadalmat. Példa rá a szocziáliz- mus, melynek kitörése csak nem rég döbbentette meg a magyar társadalmat. Honnan jött létre ezaszocziálizmus ?Ez is mint minden társadalmi baj a vallásosság hanyatlásának a természetes következménye épen úgy, mint a villamos feszültségű felhők egymásba kavarodásának természetes következménye a villámlás és az ég zengés.

Az emberi szivnek egyik szenvedélye a fösvénység, melyet ha a vallás a maga isteni erejével nem zaboláz és féken nem tart, köoyjutott ki a nagybácsinak a nevetségesből, mint Misinek a büntetésből. Sőt mondhatjuk, hogy az öreg kénytelen volt megelégedni azzal, hogy rószarányosság kedvéért a másik bajuszát is utána metélje.

Mikor a nevelő szárnyai alól kikerült, első szereplését, amit rendes körülmények között kolloquálásnak szoktak nevezni, már mindjárt az év elején megkezdte az akadémián. Nagy társaság gyűlt össze a szomszéd kávóházban. Ott voltak a jogtanárok is. Rendesen oda szoktak menni családjaikkal együtt, hogy egy pár órát egymás között kedélyes beszélgetésben eltöltsenek. A mellék asztalok azonban ez alkalommal szokatlanul benépesültek. Év eleje volt. Oda tartott az egész jogász sereg ismerkedni a körülményekkel. Csengett a pohár, húzta a czigány rendületlenül. A nők még kezdették magokat jobban találni. Tetszett nekik ez a bohém sereg, mely a mamák szárnyai alól kiszabadulván, olyan jól érzi magát a függetlenség aegise alatt. De csakhamar olyan hangok forogtak közkézen, melyeket a női füleknek épen nem volt tanácsos hallani. Az egyik professzor oda is szólt, s tisztességesebb magaviseletét igényelt. Misinek ez olaj volt a a tűzre, melyet már előzetesen sámpáner képében beszedett, sleendő professzorát, figyeltetni kívánván a jövőben iránta tartozó tiszteletre, széklábat ragadott, melylyel a tolakodó professzor koponyáját mindenáron érintkezésbe kívánta hozni.

Az akadémián, azon az utón, amelyen megindult, óriássá nőtte ki magát. Miskára, mert most már tényleges érdemein kívül azzá avanzsirozott, minden leányszem örömmel tekintett, jó parthiet gyanítván benne, mert gazdag földbirtokosnak egyetlen beezé- zett örököse, kire még a bajusztalan és gyermek nélküli nagybácsiról is sok ezer nézett.

Nem mondom, hogy minden leányt ez a számítás vezetett, hiszen közöttök is még tán több bakfis akad, mint a fiuk közt lurkó és a fiuknál többnyire csak egy kis életrevalóságra és csinos külsőre reflektálnak. No ez Miskában mind a kettő nagy mértékben megvolt. Életrevalósága a torony tetejéig terjedt, dólczeg termetén, a bódításig bájoló szemeállásán igazítani valót női szem aligha tapasztalt volna.

Miska azonban megszokta az ilyen dolgokat nem komolyan venni. Abban a lég- korban, melyben ő nevelkedett, s melyet az akadémián js maga köré gyűjtött, nem tanulta meg azt, hogy az érzelmeket néhanapján méltányolni is szokás. Ő a női szivekkel is úgy bánt, mint azzal a torzonborz bajuszszal, melyet széles jókedvében parlagon hagyott.

Mindig szánalommal emlékszem visza az alispánnak arra a kis pöszke lányára, aki Miskában jövő boldogságát vélte letéve. Ábránd 1 . . . Szerelem ! . . . A mai korban mindaz léhaság 1 .... A kicsike ábrándozni is tudott, és érezni őszintén, igazán I . . Nem ismerte a világnak azt a színvonalát, amelyben Miskája hajózott. Jó, hogy nem ismerte. Ne is vegyen tudomást róla egyetlen egy leány. Ők a világot másként tanulmányozzák, mint sok haszontalan jogász. Később esik nehezen a csalódás.

Miska nagyon jól tudta, hogy nyert pere van, de ő nem akart pert nyerni, holott még nem is volt fiskális. A kis szerelmes