Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-03-29 / 13. szám
VIII. évfolyam. 13>ik szám. Szalmái*. 1800. márczius 20. HETI SZEMLE POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. A ELŐFIZETÉSI ÁRAK: _ Egy évr3----------------------------------------------3 írt — kr. Fé lévre---------------------------------------------- 1 frt 50 kr. Ne gyedévre------------------------------------------frt 75 kr. Tanítóknak és kézmiiiparosoknak egy évre 2 frt. Egy os szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő IS A I" 11 O K V ENDUE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ." A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A l:i]> megjelenik minden szerdán. A nemzet glóriája. Nem szükséges erősen bizonyítani, hogy az utóbbi évtizedek alatt az emberiség veszedelmes lejtőre lépett, hogy mindig jobban távozott a keresztény elvektől, s jól érezte magát az istentelenség karjai között. Általánosságban mondjuk e szavakat, mert azt sem tagadhatja senki, hogy voltak és vannak erényekkel vértezett szivek úgy a főranguak, mint a középosztály és a nép rétegeiben. Különösen a nők jártak jó példával elől, a vallásos érzelmek az ő keblükben találtak leginkább állandó otthonra. Ennek daczára tény az, hogy olyan irányzat került felszínre, mely azt az ősi hitet, mely fentartója volt egy ezredéven át ennek a hazának, amely jó sorsában felemelte, balszerencséjében megvigasztalta, kiirtani törekedett a családi szentélyből. Meg kell vallani az igazat, hogy akiknek érdekükben volt a vallás- talanság ápolása, s tovaterjedésének tért kívántak nyitni, sokkal nagyobb eredményt értek el, mint aminőről álmodni merészeltek. Tele van mételylyel a magyar társadalom, bármerre tekintsünk. Az irodalom hemzseg az erkölcstelenség bacillusaitól, a művészet profa- náltatott, Thália kapui megnyíltak a szemérmetlen darabok előtt, s már a zsenge gyermeki szivekbe belopják az újabb keletű modern Ízlés lélekölő magvait. Innen van aztán, hogy egy 15—16 esztendős gyerek, mert az ilyet felnőtt számba még nem lehet venni, sokkal több tapasztalattal rendelkezik oly téren, mely elébb-utóbb testileg-lelkileg tönkreteszi, mint hajdan ősapáink ötveti esztendős korukban. A családi nevelés jórészt el van hanyagolva, vagy épen ferde irányban vezettetik. Legtöbb helyen a gyermek az ur a háznál, ő parancsol a szülőknek és nem megfordítva. Hogy az ilyen egész életén át telhetetlen lesz vágyaiban, erőszakos cselekedeteiben, az nagyon természetes. Nem tetszik neki a szolid életmód, kelletlenek előtte szent vallásának tanításai, szivesebben hallgatja meg és fogadja keblébe a könnyelműség csábitó szavait, kapkod a gyenge lelkek megejtésére kieszelt divatos szólamok után. Epen azért ment olyan könnyen a dolguk a lélekkufároknak, mertisten- telen működésüket a családi nevelés nem ellensúlyozta, sőt jórészben elősegítette, legtöbb esetben nem ellensúlyozta az iskola sem. A felekezetien állam katedráiról olyan igéket hintenek el, melyeknek romboló hatása már-már felforgatással fenyegeti a társadalmat, s rövid idő múlva beláthatatlan következményei lesznek, ha idejekorán gátat nem vetnek nekik. De hála a gondviselésnek, úgy lálszik, hogy talán fordulat fog be- állani a dolgokban. Kezdik belátni, sokan azok közül is, kik eddig szívesen hódoltak az úgynevezett modern ízlésnek, hogy vallásosság nélkül olyan az emberi lélek, mint a jégverte mező. Kezdik belátni, hogy azon elvek alatt, ama nevelési rendszer mellett, mely újabb időben divatossá vált, satnyul a nemzedék, pusztul a magyar faj. Kezdik belátni, hogy elvadul a nép erkölcseiben, ha elfojtották szivében a vallás nemes érzelmeit, hogy a nép alsóbb rétegeiben nem lehet hatalmasabb kerékkötő, mint az Istentől való félelem. Igaz, hogy erre a történelem kioktathatott volna bennünket, mert évezredek életében megdönthetetlen igazság, hogy amely nemzet eltávozott az Istentől, annak sirhalma felett minél hamarabb tanyát ütött az enyészet. Mi nem vettünk leczket a történelemtől, mert régi közmondás, hogy a maga kárán szokott tanulni a magyar. Ez rajtunk most is beteljesedett. Harmincz esztendő kínos vergődése, harmincz esztendő keserűségei és csalódásai, harmincz esztendő szomorú tapasztalatai után jutottunk el ahhoz az időponthoz, midőn észrevették és pedig a legilletékesebb helyeken, hogy a mindig szélesebb körben elharapódzó korPerosi miséi, melyeket egész gyerekkorától fogva nagy szorgalommal irt, többkevesebb értékűek; mindazáltal megszerezték neki a velenczei Santo Marco dom karmesteri székét. Regensburgban képezte ki magát, a hol az egyházi zeneiskolának, mely a világon most leghíresebb, legjelesebb növendéke volt. Ideális természete, olasz vér- mérséklete, hitéért való lángoló buzgalma s az egyházi zene hanyatlása adta neki az eszmét, hogy a szentirás egyes részleteit megzenésítse. Rómában előadják „Krisztus feltámadása“ czimű oratóriumát és a diadal hire bejárja Európát s minden valamirevaló város iparkodik megszerezni magának azt az élvezetet, hogy a hires oratóriumot hallgassa. . ... És előadja a „Lázár feltámasztásá“-t! Mily szándékos roszakarat — ennek tulajdonítom, — hogy egy fiatal és izmos zeneköltőnek egy gyönge zenemüvével csaknem tönkreteszik jövőjét. Azt az oratóriumot, a mely Rómában és Párisban lázba hozta az az embereket, ahol templomokban s igaz művészi erők adhatták elő, még máshol elő nem adták. Bécsben a szerző személyes vezetósóvel csak április 5-én és 8-án fogják előadni és azt hiszem okulva az olasz úgynevezett művészek kudarczán, német solis- tákkal. Perosi oratóriuma templomi ének ; a a szentirás szószerinti megzenésítése. Jézusnak tudtára adják Lázár betegségét, de ő azt mondja, nagy ez a betegség nem halálos. Az Üdvözítő Lázár halála után elmegy Bethániába s halljuk azokat a fönséges vigasztaló szavakat: „Énvagyok a feltámadás és az élet, ki én bennem hiszen, ha meghal is szintén, élni fog.“ Ez az első rész tartalma. A második részben Jézust elvezetik a sirhoz s ott könyezik és ezután mindenki csodálatára feltámasztja a halott Lázárt. Először is kifogásoltam az oratórium előadásának helyét. Szerettem volna inkább templomban hallani, mint hangversenyteremben ; Budapesten pedig az operaházban adták elő, a hol az operák dallamossága s a balettek keringő modorához hozzászokott fülek bizonyára alaposan csalódhattak az oratóriumban. Pedig ez a hatalmas alkotás inkább passio-szerü. Erre vall beosztása. Storico (evangélista) tenor, Krisztus bariton, TÁRCZA ~ffi§ Perosi „Lázár feltámasztása“. Irta: Szőke Béla. Olaszországnak mindig meg van a maga újdonsága a zenei téren. Egy időben Mas- cagnival hóditolta meg a zene-világot, majd Leoncavallo bájos dallamai járták be Európa színházait és salonjait s most egy fiatal alig huszonnyolcz éves, majdnem gyermekarezu pap Perosi Lorenzo nevét emlegetik mind sűrűbben hol csodálattal eltelve, hol pedig kicsinyéivé tehetségét, Írói hírnevét. Magam részéről az arany közép utat választom s kegyes olvasómat elvezetem a bécsi Musik- vereinsaalba, a hol az olasz maestro hatalmas oratóriumát végig hallgattam és azt felfogásom szerint a nagy közönség lelkesült- ségéből olvasva közepes diadalra emelni segítette, nem az olasz solóónekesek, kiktől bátran megbukhatott volna az oratórium, hanem Mahler Gusztáv zeneigazgató vezetése mellett a száz tagból álló philharmonikus egylet és a háromszáz számot jóval túlhaladó énekkar. Ijapunk mai száma ÍO oldalra terjed.
