Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-03-15 / 11. szám

2

„HETI S Z E M L E“ (11-ik szám.)

városunk előkelőségei is megjelentek, hogy kifejezést adjanak ama tisztelet és nagyrabecsülésnek, melylyel e kiváló tanférfiu egyénisége és a tanügy szolgálatában eltöltött buzgó működése iránt viseltetnek.

A két főgymnasium és városunk többi intézetének tanári karán kívül ott voltak társadalmi életünknek illustris fórfiai: Galba Lajos tszeki elnök, Hérmán Mihály polgár- mester, dr. Korbay Károly főkapitány, Papp Géza főjegyző, Dénes Lajos kir. ügyész, dr. Farkas Antal, lelkészek, ügyvédek, orvosok, mérnökök, összesen 100-an. A hangulat emelkedett volt, a jubiláns főigazgatót rendkívüli óvátiókkal fogadták. A pohárköszöotők sorát Galba Lajos nyitotta meg, lendületes beszédben ehetve a királyt, mit a közönség állva hallgatott végig. Ezután Ratkovszki Pál, a kir. katii. főgymn. igazgatója emelt szót, szép beszédben éltetve a jubilánst. Egyremásra következett most a szellemes tósztok sora. Hérmán Mihály Szatmár közönsége, Farkas Antal a ref. egyház, Veréczg Antal a szülők nevében köszöntötte az ünnepeltet, Borsos Benő a főigazg. családját éltette, dr. Stein- berger Ferencz a tanítóképző, dr. Wolkenberg Alajos a volt tanítványok nevében mondottak elmés tósztokat. Galba, Tabajdy, dr. Fech- tel, Melles, Papp Lajos, dr. Fejes István szintén a jubilánsért emeltek poharat, mig Kádas László a két főgymn. tanári karát éltette. Kellemes hatást szült, midőn vármegyénk főispánja gr. Hugonnai Béla, ki az esti gyorsvonattal érkezett, megjelent az ünneplő közönség körében. Ratkovszki Pál e szép tettéért azonnal köszönetét mondott, mire a főispán a főigazgatót éltette. A hangulat mindvégig emelkedett volt, o főigazgató jóval éjfél után távozott. Mi is csatlakozunk a/, ünneplők jókivánataihoz, adjon Isten hosz- szas és nagybecsű munkálkodása után öntudatában megnyugvást, boldogságot és hosz- szu életet.

Felhívás

a hazai katholikns taaité-egyesaletekhez. *)

A magyar kath. tanítóknak régóta táplált hő óhaja teljesítve van : az összes hazai kath. tanítóságot képviselő 100-as bizottságunk, a mille- niumi kath. tanítói kongresszusnak alkotása, a Bibornok Herczeg-Primás Ő Főmagasságának f. évi január 31-én 912. sz. a kelt magas leiratával hivatalosan jóváhagyást nyert s igy kath. tanítóságunk szerves egészszé, egy tömör hadsereggé van összeforrasztva, hogy 900 százados tanügyünket a haladó kor követelményei keretében és az egyház szellemében tovább fejlesz- sze és ezzel a nemzetnek erkölcsi és értelmi erejét hagyományos hűséggel és lelkes buzgósággal növelje.

A tettre vágyakozott lelkes magyar kath. tanítóság lépjen hát a kath. népoktatásügy országosan és egységesen történő fejlesztésének kitartó munkát kívánó, tágas mezejére, hogy országos bizottságunk a hazai kath. tanítóság egyetemességének értelmi és erkölcsi nagy erejével sikeresen oldhassa meg a nagyméltóságu püspöki kar magas várakozásának megfelelő feladatát.

Elvünk lesz ez uj korszakot megnyitó munkában : nem függetlenül létesíteni a szükséges reformokat, hanem a nagyméltóságu püspöki karral szemben köteles alárendeltségben, amely magas testület nekünk nagy erősségünk és biztos Útmutatónk is ; elvünk lesz: a kath. közok*) Ez a felhívás az egyházmegyei főtanfelügyelősé- gek utján, f. márczius hónap 12. napján küldetett a jelzett tanítóegyesületekhez. Ez utón is fölhívjuk reá a fi. gyeimet.

tatás fejlesztésében folyton haladni, de nem rohamosan, hanem óvatos előrenyomulással, mert a roham után elernyedtség szokott erőt venni a munkára hivatott izmokon ; elvünk lesz : kedvezőbb viszonyokat teremteni, de nem a mások munkáinak a gáncsolásával, hanem a saját képességünknek a latbavetésével, nem várva minden eredményt másoktól, hanem a nemes versenyben önmagunknak is részt követelve, mert a gáncsolás nem érdem, az ügyet eredményre vezető munka teljesítése pedig kötelessége a szent ügy szolgáinak; elvünk lesz minden lépésünkben: szabadon nyilvánítani meggyőződésünket, de soha sem feledni a higgadt mérsékletet; öntudatos szívóssággal ragaszkodni a kivívott jogokhoz, de elhirtelenkedéssel nem koczkáztatni az elért sikereket; kitartóan munkálkodni, de soha sem türelmetlenkedni, mert várat nyer, a ki várni tud. Elvünk lesz: a kölcsönös szeretet és a mások meggyőződése iránt való tisztelet.

Ilyen szellemben óhajtja országos bizottságunk a magyar kath. tanítóegyesületeknek a korszakos munkában való szives közreműködését.

Bizottságunk jóváhagyott alapszabályzata a következőkben körvonalozza a bizottságnak a hazai kath. tanítóegyesületekhez való viszonyát és az ebből folyó összemüködést: az országos kath. tanítói bizottság közvetítő szerv gyanánt szolgál a nagyméltóságu püspöki kar és a kath. tanítóság között; a kath. tanítók jogainak védője és méltányos óhajainak szószólója; a korszerű reform-kérdések érlelésében, tisztázásában igénybe veszi a tanítóság szakértelmét, felszínen levő országos érdekű nevelésügyi kérdéseket intézvén megvitatás végett a kath. tanitó-egye- sületekhez, s melyeknek a közgyűlés előtt hat héttel beadott javaslatait a bizottság tanügyi tanácsa véleményezi a közgyűlés elé.

Eze-kosk "'luitjltpc—f-anügj'i tanácsunk azon tisztelettel teljes kéréssel fordul a hazai kath. tanitó-egyesületekhez, hogy a folyó évi julius hó 11. napján Budapesten tartandó közgyűlésén napi rendre kerülő, alább irt teteleket közgyűléseiken megvitatás tárgyává tenni és a vita eredményét tömör rövidséggel f. évi május lió 15. napjáig az egyházmegyei ns. főtanfelügyelőség utján a bizottság elnökségéhez beküldeni szíveskedjenek, azt óhajtván a bizottság ez által elérni, hogy a hazai kath. tanítóság egyetemességének elméleti tudásán és gyakorlati tapasztalatán megszürődve jusson közgyűlésünké lé mindaz, amit bizottságunk a nagyméltóságu püspöki kar magas színe elé terjeszteni kíván az életbe való átültetés czéljából.

Azt is kérjük tisztelettel, hogy a minden egyes tételre vonatkozó észrevételeket, javaslatokat külön ivre szíveskedjenek vezetni, mert e javaslatokat a kijelölt előadóknak külön-külön kell megküldenünk, a kik a júniusi tanácsülésre fogják e munkálatokat feldolgozni.

A most mielőbbi megvitatás alá eső tételek a következők :

1) A tanítóképző intézetek tanterve. (Előadó : Ember Károly).

2) A polgári iskolák reformja. (Előadó: Breznay Imre).

3) A kath. tanítók és kántortanilók nyugdíj-sérelmei. (Előadó : Erdődi János).

4) A kilátásba helyezett népoktatási törvény revíziójánál miként óvassanak meg a kath. egyház jogai ? (Előadó : Petrovácz József).

5) Az állami tanképesitéssel szemben a kath. álláspont kifejtése. (Előadó.; Mócsy Antal).

6) a) JA népiskolai záróvizsgálatok mai rendszerének reformálása időszerü-e?

b) S ha igen, mily alapelvek szerint volnának reformálandók e vizsgálatok?

(Előadó : Dreisziger Ferencz).

7) A háztartásiam iskolák. (Előadó : Szőke Sándor).

8) A magyar közgazdasági életet újabban veszélyeztető szoczialistikus törekvésekkel szemben milyen munkát, magatartást várhat a magyar kath. tanítótól az egyház? Előadó: (Szőke Sándor).

Ha a mélyen tisztelt tanítóegyesületek közül egyik-másik a jelzett határidőn belül a helyi viszonyok miatt nem tarthatná meg ez évi közgyűlését, akkor választmányi ülésen vagy a kerületi körök ülésein kívánatos a megvitatást eszközölni.

Szeretettel és kartársi bizalommal kérjük a mélyen tisztelt tanitó-egyesületeket, hogy a tömörülésben és egyetértésben rejlő erőt a régóta várt munkában a beállott kedvezőbb viszonyok között érvényesíteni szíveskedjenek, mert amint osztozkodunk a dicsőségben, úgy közös lesz a veszteségünk is, melyet a kedvező időnek ki nem használása fog maga után hagyni; mert bizottságunk ügye a tanítóság egyetemességének és 900 százados kath. tanügyünknek magasztos ügye. A magyar kath. tanítóság osztályrészt kívánt magának a kath. népoktatásügy fejlesztésében. A nagyméltóságu püspöki kar bölcsesége és jósága megnyitotta erre előttünk a tért. Építsük hát 900 százados tanügyünknek a múlt áldásaitól megszentelt templomát, le nem térve az alapról, melyet Jézus Krisztus vetett meg, óvatosan megtartva a régi épület használható köveit és gondosan összehordva a tapasztalat gazdag kincses házában fölhalmozódott újabb anyagot.

Kelt a magyarországi kath. tanítók országos bizottsága tanügyi tanácsának 1899. évi február 27. napján tartott üléséből.

Br. SteiBfcergor Ferencz,

a magyar kath. tanítók országos bizottságának o. elnöke.

Vármegyei közgyűlés.

Színtelen, egyhangú közgyűlése volt a vármegyének folyó hó 9-ón. A vidékről alig jött be egy pár bizottsági tag, s az óriási 328 tételből álló tárgysorozattal 2 óra alatt végeztek.

Pedig ha ez a közgyűlés nem a béke után, hanem még a parlamenti liarcz közepette lett volna megtartva, igen érdekes és bizonyára heves jelenetei lettek volna.

De ugylátszik, hogy a politikai béke megtenni gyümölcseit a vármegyeháza termében is, hol a politikus pártok egymással vállvetve igyekeznek kiküszöbölni a szenvedélyességet.

Ha mégis történtek egyes felszólalások, ezeknek nem volt meg a szokott élességük.

Gróf Hugonnai Béla főispán, a jelenvoltak éljenzései között délelőtt 11 órakor nyitotta meg a közgyűlést, éljenzések által többször megszakított szép beszéddel :

Legmelegebben üdvözlöm a törvény- hatósági bizottság tisztelt tagjait és midőn szerencsém van a közgyűlést megnyitnom, mielőtt a tárgysorozatban foglalt ügyek elintézésébe fognánk, el nem mulaszthatom visszapillantást vetni a legutolsó közgyűlés óta mai közgyűlésünkig fonál lőtt állapotra.

Mindannyian igen jól tudjuk,| hogy múlt év szeptember óta a parlament működése meddő volt, tudjuk, hogy ezen idő óta törvények nem alkottattak, szomorúan kellett tapasztalnunk, hogy az ipar, kereskedelem és gazdasági érdekeink csorbát szenvedtek, szóval, hogy ezen időszak összes érdekeinkre zsibbasztólag hatott.

Ezen állapotnak természetes folyománya volt, hogy az összes hivatott faktorok belát