Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-03-08 / 10. szám
3 „HETI S Z E M L E“ (10 ik szám.) hatják, hogy társulatunk működése feléjök is irányittassék. A menhelyek elhelyezését rendezni kívánjuk, mert ez rendezésre szorul. A 3°/o-os óvodai pót- adóból az eddig segélyezett községek közül többen lesznek képesek a men- helyet önerejükből fentartani ; a felszabadulandó fedezetet tehát odaadjuk épitési sególykép ott, hol a menhely rendszeres elhelyezéséről gondoskodni kívánnak, és a hol arról gondoskodni kell. Jutalmazzuk a magyar nyelv és beszéd tanításban kiváló sikereket felmutatott tanítókat. Meg fogjuk látogatni fentartott men- helyeinket, esti tanfolyamainkat. Vándor könyvtárakat állítunk, és az idegen ajkú tanulókat magyar tankönyvekkel segélyezni fogjuk. Említettem, hogy rendkívüli közgyűlés tartása is vált szükségessé az alapszabályok módosítása végett. Mert ismeretes igen tisztelt választmány előtt, hogy a megye és társulatunk közötti viszony rendezve lett, melyből folyólag az alapszabályok módosítása s a megye és társulat közötti pénzviszonyt szabályozó megyei szabályrendelettel ossz hangba hozása szükségessé vált. De mert a szabályrendelet még nem nyert belügyminiszteri jóváhagyást, ennek leérkeztéig, ennek megtörténtéig, módosított alapszabályaink miniszteri jóváhagyatását függőben tartjuk. Társulatunk irodája nagyságos Kováts Béla kir. tanfelügyelő ur szívességéből a kir. tanfelügyelőségnél nyert elhelyezést. Folyamodni fogunk, mivel most van ideje, a nagymélt. vallás- és közoktatásügyi miniszter úrhoz is államsegélyért, s hiszszük nem eredménytelenül. És, hogy a társulat anyagi ereje és különösen, hogy a vármegye intelligentíájá- nak érdeklődése a társulat iránt erősittessék és felkeltessék, a tél folyamán egy táncz- vigalom rendezése iránt intézkedtünk. Es most szomorú, de kegyeletes kötelességet teljesítek, midőn megemlítem, hogy áldott emlékű Erzsébet királynénk elhunyta folytán ért nagy csapás súlya alatt, mély fájdalmunknak és pótolhatatlan veszteségünknek egyik választmányi ülésünkön kifejezést adtunk, áldott emlékét jegyzőkönyvünkben megörökítettük s szobrára a „Pesti Hirlap“ szerkesztősége utján 50 forintot küldöttünk. A halál különben társulatunk köréből is megkivánta áldozatát. Elődöm az igazgatói székben, Kováts Eduárd is elhunyt ez évben ; fájdalmas érzéssel vettük e szomorú veszteséget s kegyelete» kötelességnek tartottuk vég tisztesség tó telén részt venni, a családhoz részvétiratot intézni, ravatalára koszorút helyezni. Elhunyt továbbá Fésős András társulatunk tevékeny és buzgó tagja is. Midőn megemlítem, hogy irodánk 407 ügydarabot dolgozott fel, s hogy pénztárunk a múlt évben 8461 frt 57 kr. bevétel, 7572 frt 67V2 kr. kiadás, 888 frt 90 kr. maradványnyal zárult, bezárom jelentésemet és magamat s igazgató társaimat továbbra is a tek. közgyűlés nagybecsű támogatásába ajánlom, annak kijelentése mellett, hogy a társulat czéljait legjobb erőnk és tehetségünk szerint igyekszünk szolgálni. Az élénk helyesléssel fogadott jelentés felolvasása után báró Vécsey József elnök meleg szavakkal emeli ki Szuhányi Ödön igazgatónak önzetlen buzgalmát s nagy sikerű tevékenységét, melyet a társulat érdekében kifejtett, s neki, valamint az igazgató- tanácsnak ép úgy a maga, mint a közgyűlés nevében elismerő köszönetét fejezve ki, üdvös működésöket továbbra is kéri. 3. Sarmasáyh Géza titkár emlékbeszédet tart a társulatnak volt nagyérdemű igazgatója, beronczei Kováts Eduárd felett. Báró Vécsey József elnök meleg köszönetét fejezé ki az emlékbeszédért, s indítványára a közgyűlés azt megőrzés végett az irattárba helyezni és a társulat évkönyvébe fölvenni határozza. 4. Nagy Károly jegyző felolvassa a számvizsgáló-bizottság jelentését a vagyoni és pénztári állapotról,, mely szerint. 1898-ban; az okmányokkal igazolt bevétel volt 8271 frt 95 kr., a kiadás 7565 frt 19V2 kr. Egyenleg 706 frt 84V2 kr., vagyoni állapot 3801 frt 22V2 kr., melyből el nem költhető ala- pitványszerü vagyon 2873 frt 76 kr. A közgyűlés a jelentést a jövő évi költségelőirányzattal együtt helyesléssel fogadva, a pénztárosnak a fölmentvónyt köszönetének kifejezése mellett megadja. 5. Az igazgató-tanácsnak Majos Károly aligazgató által előterjesztett indítványára a közgyűlés a Nemzeti Kaszinó millenniumi alapítványának kamatain vásárolt ezüst emléktárgyat a társulati czélok szolgálatában kifejtett tevékenysége elismeréséül nagy- somkuti gróf Telelcy Sándornak Ítélte oda egyhangúlag. 6. Berenczei Kováts Béla indítványára a közgyűlés elhatározá, hogy Széli Kálmán miniszterelnököt táviratilag üdvözli. A távirat, a mely azonnal elküldetett, szószerint a következő : „A Széchenyi-Társulat, Szatmárvárme- gye közművelődési egyesülete örömmel üdvözli a dunántúli közm. egylet elnökét Magyarország kormányának élén és eltekintve azon politikai nagy nyereségtől, melyet Nagyméltóságod kineveztetése hazánknak szerzett, Nagyméltóságodtól azon eszméknek erősebb támogatását reméli, melyeknek közös har- czosai vagyunk. A Széchenyi-Társulat ma tartott közgyűlése nevében báró Vécsey József, elnök.“ 7. A közgyűlés a vármegyéből és városunkból a gyermekóvó-, nópnevelés és közjótékonyság iránt érdeklődő számos lelkes hölgyet tiszteleti tagokul választott, s az igazgató-tanácsot több uj taggal kiegészítette. 8. Elhatározta a közgyűlés, hogy folyó évi augusztus hóban a társulat javára Szalmáról), az újonnan alakított Népkertben közvacsorával egybekötött nagyobb szabású nyári tánczmulatságot rendez. 9. A közgyűlés Majos Károly aligazgató előterjesztésére egy számos tagból álló küldöttséget választott, a mely báró Vécsey József elnök vezetése alatt a nm. pénzügy- és közokt. miniszterhez még e hónapban Budapestre menve, kérni fogja, hogy a társulatot, tekintve eddigi jelentékeny sikereire, államsegélyben és a legközelebbi jótékony- czélu államsorsjátók jövedelmében részesítsék. Végül, miután bér. Kováts Jenő meleg szavakban köszönetét mondott br. Vécsey József elnöknek a gyűlés vezetéséért és nemes ügybuzgalmáórt, a mely a társulat még szebb jövőjének képezi zálogát, — a közgyűlés az elnököt éltetve feloszlott. Hire k. XIII. Leó pápa élete a napokban komoly veszélyben forgott. Erejében meggyengült, s a legválságosabb hirek érkeztek felőle, mes egy pár tallérja, a melyek, a mivel értékben kevesebbek a papírnál, pótolják a sulylyal, de úgy erezi Aladár, hogy a „ti terhetek könnyű Aladár most már csak villamoson jár, az elegáns vendéglők feszességét megunta s a vidám kedélyességet keresi, a mely a kisebb vendéglőkben található fel. Az étlapot behatóbban tanulmányozza s már az ételek ára iránt is érdeklődik, általában demokratikusabb gondolkozásu lesz, ételeit az étlap alsóbb rétegeiből keresi ki, megelégszik pl. egy gulyással is és arra kocsisbort iszik szódával, ez olcsó s a bor vele úgy pezseg, hogy a szemet csalódásba ejtheti, mintha pezsgőt innék. Szivarja, a melyet most a trafikban előre megvesz, nélkülözi a külső díszt s egyszerűségében megadással füstölög el az orra alatt; úgy találja, hogy a czigány kissé sűrűn tányéroz s mérges pillantással vet oda egy hatost; a fizető pinczérrel fölváltat egy hatost s azt osztja ki borravalónak 3 ember között igy 4. 3. 3. De az ezüst sem tart örökké s következik a nikkel-korszak: a 10 és 20 filléresek rövid uralma. A vendéglői zajos élet Aladárra már fárasztó s csak néha-néha néz be, úgy vacsora után; tisztesség okáért megeszik egy sajtot 3 kenyérrel, a melyből csak egyet vall be s rendel egy pohár sört, a mely ilyenkor rendesen rémitő hideg, úgy hogy egy óra is beletelik, mig óvatosan elszopogatja. Czigarettával a szomszédja kínálja meg, a kivel oly élénk diskursusba bocsátkozik, hogy nem veszi észre a tányérozó czigányt, a ki a tőle telhető legbájosabb mosolylyal már háromszor hajtotta meg magát mellette, mig végre is egy csalódással gazdagabban s egy reménybeli hatossal szegényebben kénytelen eltávozni.—A pin- czér egy garast kap, a borfiu semmit, hiszen Aladár csak sört ivott. A nikkel fogytával egy vegyes nikkelréz átmeneti korszak után végre beáll a rézkorszak, a mely azonban még kevesebb ideig tart. Aladár kerüli a korcsma romlott, füstös levegőjét s ebédlőjét a szabadban, a napnál üti fel, ételei légiesek: fütyörészés, nappal nap-, este holdsugár. Mikor azonban a gyomor már nagyon rakonczátlanko- dik, a sarki zsemlóstől — körülnézve, hogy nem látják-e, — megvesz egy zsemlyét s a hentes boltban egy szalvaládót s Bródy Sándorral nagy férfiúnak tartja ez olcsó és jó étel feltalálóját, „a kinek egyénisége ismeretlen, de tevékenysége a közre azért hasznosabb, mint sok könyviróé, művészé és politikusé“ (Az ezüst kecske.) Boldogan megy haza zsákmányával, elfogyasztja s lefekszik, nehogy a gyomornak eszébe jusson még többet is követelni sálmában folytatja a lakomát, dúsan terített asztal mellett ül s minden nehézség nélkül végig eszik egy 12 fogásos ebédet. A mint másnap útnak indul egy-kót krajczárral a zsebében s a reggeliről gondolkodik, elébe kerül egy koldus, a kinek 8 gyermeke van, most jött a kórházból, leégett stb s Aladár szánalomtól megindítva odaadja utolsó filléreit s üres gyomorral, de némi lelki elégültséggel megy tovább. Egy krajczár nélkül áll a világban ; beállt a teljes pénzzavar; erők kelnek benne életre, mert most már itt az idő, hogy tenni kell, mert enni kell s módokról kell gondoskodni, hogy az elsejéig még hátralevő időt valahogy kihúzza. Hát mi módon segít magán ? Takarékoskodik, még jobban, mint a nikkel- és rézkorszakban, mert már ott is igyekezett kerülni a felesleges kiadásokat, felfedezi,
