Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-03-08 / 10. szám

POLITIKAI ÉS TÁRSADALMI HETILAP. Vili. évfolyam. lO-ik üízáin. Szatmár, 1800. márcziuft 8/,» n ELŐFIZETÉSI ARAK : Egy évrs----------------------— — —---------3 frt — kr. Fé lévre-----------------------------------------------1 frt 50 kr Negyedévre----------------------—--------------frt 75 kr. Ta nítóknak és kéz mii ipa fosoknak egy óvro 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadóba : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ. A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány - sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A. lsxi> megjelenik minden szerdán. Uj szellem. A magyar parlament nehány nap óta megújult, feliidült. Eddig féltettük az enerválástól, az elkorhadástól; aggódva néztük, mint tengeti napjait anélkül, hogy közhasznú munkát képes volna fel­mutatni; sajnálkoztunk afelett, hogy benne egy numerikus többség hát­térbe szorítja a rágalom, az erőszak és befeketités fegyvereivel a tehet­séget, az önérzetet és önzetlen haza­fiasságot; részvéttel néztük a jobbak csüggedését, a nemesek kétkedését egy üdvös kibontakozás lehetőségé­ben ; megdöbbentünk a czinikus gúgyojvaineíylyel a többség meg­hamisította.. á közvéleményt és fel­áldozta a haza^-jogait, alkotmányát és szabadságát^ az önérdekért és magájijövedélinekért . . . E& egyszer csak hirtelen, — úgy­szólván — minden átmenet nélkül mily változás! Az algák közt vannak oly szer­vezetek, melyek elvénhednek ... és mikor minden emberi számitás sze­rint el kellene halniok... gyorsan,... anélkül, hogy idegen életelemet vet­tek volna kividről magukhoz . . . megújulnak, megifjodnak; ily meg­lepő átalakuláson ment keresztül a magyar parlament sokkal magasz- tosabb szervezete; nem járult hozzá semmi idegen elem, semmi uj élet­TAIiCZA Ä pillanatnyi pénzzavarról. Irta s a szatmári e. m. Írod. kör és kath kaszinó felol­vasó estéjén felolvasta: Orosz Alajos. Jól tudora, kedves hallgatóim, hogy önök nem azért jönnek ide a mi felolvasó estéinkre, hogy itt kellemetlenségeket halljanak, épen azért örülök, hogy nem ma egy hete tartot­tam e felolvasásomat, a mikor önök közül sokan voltak pillanatnyi pénzzavarban, a mi a hónap 25-ikón a legjobb családokból szár­mazó egyénekkel is meg szokott történni. Utó­végre is kellemetlen dolog, ha az emberi az ilyesmire emlékeztetik; de igy 5-ike táján még van foganatja az e baj ellen 1-jén ka­pott koronaszorum beoltásnak s igy elég nyu­godt lélekkel állhatja meg mindenki (?), ha a nem egyszer átélt pillanatnyi pénzzavarról hall egy kis elmefuttatást. Hát bizony kellemetlen dolog az a pilla­natnyi pénzzavar; kellemetlenebb, mint a szegénység. Mert a szegénységet meg lehet szokni; vágyainkat mérsékeljük, igényeinket leszállítjuk a legcsekélyebb mértékre, esen­erő ... és mégis, mintegy villany- ütósre megifjult. Benne volt már régen a parlament sejtjei közt ez az életerős, tiszta szellem,de lenyűgözve, kigúnyolva, megrágalmazva, tétlen­ségre kárhoztatva, — most Széli Kál­mán felszabadította, belehelyezte jo­gaiba ... és ezzel a magyar parla­mentet oly magas piedestalra emelte, melyre egész Európa tisztelettel te­kint. Ez az uj szellem zászlójára irta a lelkiismeretes munkásságot. A kormány — igy szól Széli — összes erőit és összes tehetségeit a jelen szükségleteinek és a jövő reform- kérdések feladatai által elénk tűzött tevékenységnek akarja szentelni. Alig nehány nap alatt a programul kezd lestet ölteni ... az indemnitás és a véderő provisorium letárgyal­takat és aztán jönni fog a többi nagy horderejű javaslat . . . Az uj szellem zászlójára irta az egységes magyar állam kiépitését. .. „Politikám vég<; góljaként tekin­tem — mondta Szélmmárczius i-én — a magyar nemzet számára foly­tatni az egységes magyar állam ki­épitését, alkotásaiban, intézmények­ben." És, hogy nem akarja szavait puszta phrázisokként tekintetni, meg­mutatta azzal, hogy elvileg kimondta Magyarország önrendelkezési jogát, ha Ausztriával a kiegyezést a tör­vényes formák közt megkötni nem lehet. Az uj szellem zászlójára irta a kultúra terén a haladást, a tanügy terén a fokozatos fejlesztést — a katholikus autonómia és kongnia életbeléptetésének előmozdítását. Az uj szellem ügyeimet fordit a gazda­sági és socialpolitikai kérdésekre, tanulmányozni fogja a parezellázás és telepités módozatait és végül min­den körülmények között az alkot­mány, a jog és igazság keretében fog mozogni. Nincs az országban oly hazafi, aki ne érezne tiszteletet és rokon- szenvet az elnök személye iránt, akinek köszönhetjük az uj aera fel- virradását; nincs, aki ne gerjedne hálára a trón iránt, hogy ily férfiút tüntetett ki bizalmával. Végre meg­találta a lovagias és alkotmányos magyar nemzet a neki megfelelő kormány-elnököt. A néppárt és a függetlenség az uj elnökkel szem­ben is ellenzéket fog képezni, de ezt csak helyeselni tudjuk. A parlament organizmusa olyan, hogy «! len őr­zésre szükség van; másrészt a haza­fias pártok nemes vetélkedése csak üdvére van az államnak. Ez a vetél­kedés épen azért, mert nemes lesz, sohasem fogja fegyverül alkalmazni a gyűlöletet, a szenvedélyt, „a sze­mélyeskedést és rágalmat. És bár elvi ellentétek lesznek a pártok kö­zött, az ellenzék mindig méltányolni fogja, hogy a Széli-kabinet adta meg mi épen összeesik az egyetemi évekkel. En­nek a kedélyes emlékű egyetemi életnek a tragikomikumát teszi a minden hónapban járványosán fellépő pillanatnyi pénzzavar. — De azt sem lehetne mondani, hogy a felnőt­teket teljesen megkímélné ez a kellemetlen baj, mert bizony akárhány meglett ember is megkaphatja, a mit egyébiránt minden sze­mélyes czélzás nélkül mondok. — Mellesleg azt is megjegyzem itt, hogy ez az elnevezés „pillanatnyi pénzzavar“ teljesen hazug. Nincs pillanatnyi pénzzavar; eltart az napokig, sőt hetekig, de mindenesetre 1-jéig, sőt vannak olyanok is, a kik állandóan'pillanatnyi pénz­zavarban szenvednek ; a kik a temetési költ­ségek hiányában még a nagy kaszástól is halasztást kérnének — legalább 1-jéig, ha ugyan az e mber ilyenkor törődnék azzal, hogy ki fogja a czechet fizetni. S mert a dolog igy áll, mit sem ér, ha azt a szépnek látszó tanácsot követjük, a melyet szegény Peczek Demeter apróságai közt olvas­tam valaha: Kedves barátom nincs egy heverő ötösöd, épen pillanatnyi pénzzavarban vagyok! Barátom, pénzem nincs,hanem adok neked egy jó tanácsot: várj egy pillanatig, mig ez a zavar elmúlik s akkor a dolgod magától rendbe jő. des egyszerűségben éldegélünk s még boldo­gok is lehetünk abban a tudatban, hogy sze­gények vagyunk, de becsületesek! De pénzzavarba jutni olyankor, a mikor a pénzre okvetlenül szükség van, a hitel pedig nagyon fogyatékos, vagy épen nincs, az már fatális dolog. Képzeljék el például, kérem, azt az esetet, hogy holnap bál lesz s a fiatal ur frakkja a zálogházban várja a rég óhajtott kiszabadítást; vagy szive válasz­tottjának név- vagy születésnapja lesz s éjjeli zenét szeretne adni vagy egy csokrot csinál­tatni ; vagy hivatal-főnöke tiszteletére disz- bankett lesz s ő el nem maradhat anélkül, hogy az ünnepelt neheztelését magára ne vonná; vagy ma jár le a váltó s nincs még kamatra se pénze; vagy, — a mi legfatáli- sabb (velem megtörtént), hogy a nőegylet küldöttei jelennek meg azzal a bizonyos Ív­vel ; ilyen esetekben borzasztó, ha az ember­nek véletlenül nincs pénze, mert még ahhoz a már nem szokatlan mentséghez sem lehet folyamodni, hogy „véletlenül otthon felejtet­tem a bugyellárisomat“. A pénzzavart bizonyos tekintetben ifjú­kori betegségnek lehetne mondani, mert leg­több pusztítást úgy a 18-évtől 24-ig tesz, a

Next

/
Thumbnails
Contents