Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-03-01 / 9. szám
„hét I __S Z E M L E“ (9 ik szám) de h a általánosságban beszélünk, az a primitiv kör a legtöbb tárgynál jóval szélesebb mintáz állami képezdékben. Hogy silányak-e a tanulók ezrei, azt ennyi baklövése után az ön gyarló bírálatára nem bízzuk. Mi nem rettenünk meg senkitől, jöjjön intézetünkbe akárki (de tudományosabb fő mint ön), s vessen bennünket vizsgálat alá, — ha nem felelünk meg a kivánalmaknak, akkor önnek lesz igaza, de úgy én, mint társaim nagyon is Tamások vagyunk, vájjon volna-e önnek alkalma örvendeni az eredmény felett. Ezekben kívántam az ön mérges kifa- kadásaira reflektálni, még csak azt jegyzem meg, hogy intézetünkben 67 társam érez igy, amint elmondám. Most pedig engedje meg, hogy egy alázatos kéréssel járuljak magas színe elé : Az ifjúság rendszerint lelkesedik az eszményekért, mutassa be hát magát legalább úgy madártávlatból, hogy meghajolhassunk hazánknak egy ilyen nagy fia előtt. Ezek után még arról biztosítom önt, hogy obscurus támadásával nemhogy eltántorított volna bennünket intézetünktől, sőt inkább büszke mártyrjaivá tett annak. Jó anyánk nekünk ez az intézet, melynek hírnevét beszennyezni nem engedjük. Megtoroljuk és azután érdeme szerint megvetjük a rágalmazót. De önnel — legyen nyugodt — nem cselekeszszük ezt. Ön nem megvetésre, de szánalomraméltó. Az ön korlátolt eszejá- rása, feltűnni vágyó bogár alakja nem fog konkolyt hinteni a tiszta búza közzé. Az ifjúság megbízásából egy képzőintézeti nöíeudék. Titkári jelentés. a szatmári kath. legényegyesület múlt évi működéséről. Az elmúlt 1898. év az egylet beléleté- ben vajmi kevés említésre méltó mozzanattal záratott le. Számítások, tervezések egész sorrendje ez évben is megmaradt csak puszta reménynek a következő esztendőre, mi az egyleti tagok részéről tanúsított kevés, mondhatni lanyha érdeklődésben leli magyarázatát. Ezen körülmény arra tanít, hogy azon kevesek, kik az egylet érdekének előmozdítását mindig lelkiismeretesen viselték szivütüzelte, hogy felcsapott elébb kontrásnak, később ő vitte a prímet. Ezen összekaptak. Minek a kézzelfogható vége az lett, hogy a kántor ködmöne kikerült az udvar közepére, mikor véletlenül ő is benne volt. Sebaj! Elesett ő már máskor is. Felállóit most is. Hogy nemes paszszióját zavartalanul kielégíthesse, lebokázott a kertbe. A szilvafák alatt elterülő pázsit olyan hivogatólag tekintett felé, hogy nem tudott ellenállani, meghajlott az esdő tekintetek előtt s a következő perczben altató dalt suttogott fülébe az alkony! szellő. Ezalatt segítő társa lecsendesitette nemes felhevülésbe jutott kedélyét s keresésére indult. Szörnyűoktávát|készültajfülébezengeni, de mikor megtalálta a szilvafák alatt boldogító állapotában, felülkerekedett benne a jobb érzés segy vászonlepedővelóvatosan betakarta. Lassankint felvonta fényós sátorát az éj, a hold kíváncsian kandikált a fák lombjain keresztül, mikor pedig kigyultak az ég apró lámpásai, a csillagok, olyan álmodozó kedves érzés vett erőt a pihenni készülő halandókon, melyről minden valamire való költő zengett már egyet-mást. Néma csend honol mindenütt, „még az öreg éji őr egyhangú kopogása sem zavarta meg“, mert csupa kön, a jövőben kettőzött buzgalommal és odaadással működjenek egyleti életünk lendületének előmozdításán és felvirágzásáért kövessenek el mindent. Fogjunk tehát hozzá az uj esztendőben nyílt erővel és kitartással. Ezek előre bocsátása után a titkári jelentést következőkben van szerencsém előadni : Első jelszavunk, a vallásosság és erény ápolása végett, Szent József pártfogása ünnepén testületileg vett részt az egylet a Zárdatemplomban tartott szent misén és alkalmi beszéden. A sz. misét Elclcel Lajos elnök, a beszédet Dr. Wolkenberg Alajos tanár tartotta. Az egyház ünnepélyes körmenetei alkalmával saját zászlónk alatt vonultunk ki és sorakoztunk a hivek között. Husvét táján figyelmeztetve voltak a kath. legényegyleti tagok, hogy végezzék el szent gyónásukat s járuljanak az oltári szentséghez, a más vallásu tagok pedig vallásbeli kötelességeik teljesítésére szintén intve voltak. Hazafias érzületének szép megnyilatkozását tanúsította az egyesület márczius 15-én, mikor is testületileg zászló alatt részt vett abban a pompás diszmenetben, melyet a 48-iki nagy események 50 éves fordulójának emlékére Szatmár város hazafias polgársága rendezett. Részt vett az egyesület az országnak mély gyászában, mikor hőn szeretett királyi asszonyát veszté el a magyar. A jó királyné emlékének október hó 2-án gyászünnepséget rendezett az egyesület. Ez ünnepség alkalmával, melyen szép számú közönség vett részt, Ékkel Lajos elnök emlékbeszédet mondott, Dr. Wolkenberg Alajos felolvasást tartott, Pintye Pál egyleti tag szavalt, a tanítóképző ifjúsági énnekkara alkalmi gyászéneket adott elő. A testvéries együttérzés ápolására védszentje ünnepén társas vacsorát rendezett az egyesület a „Társas-kör“ üvegtermében. Tavaszszal kugli-verseny volt-kevés érdeklődéssel, amit a tekepálya kevésbé alkalmas voltának lehetett tulajdonítani. Az 1898. évben pártoló tagok szama 100,-alapitótag 21,-tiszteletbeli tag 3,-rendes tiszteletből e fenséges est iránt, őseitől öröklőit csizmába rótta végig a falut, sőt némi elnézést tanusilott a kapuk aljában imitt-amott ácsorgó, egymás nézésébe elmerült jámbor szerelmesek iránt is. Mintha csak az egész természet sejtelmével birt volna, mit rejt mé- hében a közel jövő. S ime mint lágyan csengő zene hangzik a falun át mólabusan, Circumdederunt me ... és a mint tovább haladnak a szöveg sorai, mind jobban és jobban kirí egy néma fájdalom szivetrázó keserve. Néma meghatottsággal hallgatják a még ébren levők e szokatlan időben történő temetést, de midőn meggyőzödnek róla, hogy ez nem a képzelődés játéka, hanem valóságos kántori hang, felébred bennök a műélvezet és a már teljes erővel hangzó „Requiem aeternam . . . irányába indulnak. — Mit csinálsz te ilyen olyan adta korsója ? hangzik a kontrás szava. Hallgass asszony, temetünk. Nem látod itt köröskörül a gyászoló közönséget. — Hisz azok fák! Istenem elment az esze! Benedictus Dominus .... hangzik tovább az ének, de már ekkor ébren volt a falu kicsinyje, nagyja. — A kántor megbomlott, maga magát temeti, sajnálkoznak itt is, ott is. tagnak 65-an iratkoztak be, de időközben többen eltávoztak. A tisztikarban is több változás történt. Jurcsó Antal volt egyleti titkár 1898. november havában magát önállósitá és eltávozott városunkból lemondván titkán tisztjéről, melynek ideiglenes betöltésével elnök Brand Imre egyleti jegyzőt bizta meg. — Jurcsó Antal az egylettől szívélyes búcsút véve távozott, mit az egylet éidekében kifejtett buzgalmáért az egylet tagjai hálás köszönetük nyilvánításával viszonoztak. Az óv folyamán 12 választmányi gyűlés tartatott; tárgyai : az egyesület folyó ügyeinek elintézése. Ezen kívül többszükebb- körü értekezlet. A farsangi bál szinielőadással egybekötve 1898. január 23-án tartatott elég nagy számú és válogatott közönség részvétele mellett; szinrekerült a „Betyár kendője“ czimü népszínmű kiváló sikerrel. — Julius 3-án nyári tánczmulatság. A szokásos szüreti mu- mulatság az országos gyász miatt elmaradt. A pénztár állapota, mint az a pénztári jelentésből ki fog tűnni, nem mondható kedvezőnek, a minek oka a szüreti mulatság elmaradásán kivül, mely az egyesületnek évenkint 120 frtnyi tiszta jövedelmet hozott, az a sajnálatos tény, hogy a tagok éppen nem erőltetik meg magokat, a tagsági dijak befizetésével. Ezen anyagi kedvezőtlen helyzet volt oka, hogy ez évben a könyvtárra sem fordíthattunk nagyobb gondot. — A házépítés ügye ez évben is csak kísérletezés maradt. Nevezetesebb mozzanat még, hogy a kath. legényegylet az 1898. évben belépett az országos kath. legény egyesületek szövetkezetének kötelékébe, melynek alapszabályai most vannak jóváhagyás végett felterjesztve. Felemel és örömmel tölt el a Püspök ur O méltóságának érdeklődése és jó indulatu pártfogása, melylyel az elmúlt évben is viseltetett egyletünk iránt. Hálás szívvel kell megemlékeznünk mindig jótékony figyelméről. Viszonozzuk s köszönjük meg azzal, hogy a jövőben se téveszszük szem elől katholikus vallásunk iránti érzelmeink ápolását és egyleti létünk voltakópeni hivatása czélját, melynek vezóri szerepe lankadatlan buzgalmu, — Jól jártál te szép virágszál . . . Bizony jól jártál, hangzik sz asszony szava, nem a legbiztatóbb gesztusz kíséretében Mert nagy örömre jutottál .... folytató rendületlenül a kántor. Hallgass már! Gyere be 1 Megmondom a plébános urnák, jaj vesz ékel az asszony. Bánom is én — volt rá a felelet. Megmondom a püspök Urnák! fenyege- tődzik tovább az asszony. Még azt se bánom — dünnyögi tovább a delinquens. Feljelentem a prímásnak. Hm ! Megmondom a római pápának I Na asszony — emeli fel fejét a kántor — azt mán szeretném látni. Hallod-e, az még Páduvától is lakik olyan messze, mint ide a harmadik faluban lakó Gyuri komám. — Aztán ismét lepihent. Hanem mikor ezen okos megnyilatkozásból “látták, hogy még nem vett búcsút egészen ószbeli tartalmától, szépen felkarolták s bevitték. Ha pedig már meg volt a temetés, legyen tor is. A komák helyeslőleg bolintgat- tak. És meg is lett. Erről azonban csak annyit tudok, hogy: volt. Károlyi.
