Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-02-22 / 8. szám
VMS, évfolyam. Q»ik szám. §zatmár, 1899. Február HETI SZEMLE OA POLITIKAI EB TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ÁRAK: Egy évre — —-------------------------------------3 írt — kr. Félévre — -----------------------------------------1 frt 50 kr Ne gyedévre-----------------— —--------------frt 75 kr. ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. BánSy megbukott. Végre győzedelmeskedett a nemzeti öntudat, melyet úgyszólván ennek az erőszakos embernek hazánk jogai és alkotmánya ellen elkövetett merénylete keltett életre. Bekövetkezett, a mit már hónapokkal ezelőtt látni lehetett, mért halál ellen nincsen orvosság, a bomlásnak indult szervezetben mesterséges eszközökkel csak ideig-óráig lehet megtartani az életerőt. Hozzá is láttak a kuruzsoláshoz minden oldalról, Tisza és érdektársai nem kímélték a nemzetnek legféltettebb kincsét, agyongázolták alkotmányát, csakhogy épségben tarthassák azt a rendszert, mely egy érdek- szövetség jólétéért, hatalmának fennmaradásáért mindig kész volt kizsákmányolni a polgárság anyagi jólétének erőforrásait, megnyirbálni szabadságát, gyakran a legdurvább eszközökkel kioltani magának a hazaszeretetnek fellángoló tüzet. A mentési kísérlet azonban nem sikerült. Amit a Tiszák ezúttal kieszeltek, csak jobban siettette Bánffy végóráját. Fegyverré vált minden eszme, minden gondolat, mely rendkívüli erővel fordult a feltalálók ellen. S ime most szabadabban lélegzik fel a nemzet, midőn hírül veszi, Felelős szerkesztő UÁTHOBY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZ MÁN Y-S AJTÓ.“ hogy ennek a rendszernek legerőszakosabb fentartója, kiérdemetlenül foglalta el s méltatlanul töltötte be Magyarország miniszterelnöki székét, a gőgjében és ha'aknában elbizakodott Bánffy helyéről távozni kénytelen. Nem önkényt, nem jószántából megy, nem a nemzet részvéte és sajnálkozása kiséri utolsó útjára, hanem az érzelmek olyanféle vegyü- léke közt veszi kezébe a vándorbotot, mint akit garázdálkodásai miatt az ajtón kidobnak. Megmutatták neki már régen az utat, melyen haladva legalább a tisztesség látszatával búcsúzhatott volna. Nem tetszett. Szívósan ragaszkodott a bársonyszékhez, melyet a maga számára még hazája alkotmányának árán is meg akart menteni. Most pusztulnia kell csúfosan, mert az alkotmányos király maga akarja igy. El akarta adni végleg a nemzetet, meg akarta végleg fosztani önrendelkezési jogától, a '.ól sem riadt vissza, hogy a királyt esküszegésre csábítsa, csakhogy megmaradhasson azon a polczon, melyen hazájának kárára és szégyenére vált. Bármit is hozzon a jövő, a mostani állapotnál veszedelmesebb helyzetet teremteni nem lehet. A visszahatás idejét éljük, midőn a megnyilatkozott nemzeti akaratnak érvéA szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető össze küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmánya sajtó“ czimére küldendők, (Deák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyllttér sora 30 kr. A lap meg-jeleiaik minden szerdán. nyesülni kell és fog is érvényesülni olyan formában, mely az ősi jogoknak biztosítéka lesz, s útját vágja a polgárság anyagi pusztulásának is. Nagy küzdelmeket csak erősebb rázkódtatások provokálnak, de ha egyszer felkorbácsolta a vihar a hullámokat, ha a minden oldalról szenvedett bántalom ellenállásra hívta fel a nemzet erejét, az soha sem szokott elsimulni anélkül, hogy nyomot ne hagyjon maga után történetében, hogy meg ne orvosolja azokat a sérelmeket, melyek létérdekeit koczkára tették. Az ellenkező csak akkor következhetik be, ha a felébredt nemzeti öntudat az erőszak elnyomásának engedni kénytelen. Nálunk most nem igy volt. A hazaszeretet aratott győzelmet az erőszak felett, a nemzet közvéleménye érvényesült, mely félúton bizonynyal meg nem fog állani, kétes értékű eredménynyel nem fogja beérni. Ez a csomópont az, mely Bánffy bukását nagyhorderejűvé teszi. Nem egy ember fejéről van szó, hanem azokról az iizelmek- ről, azokról a törvénysértések és jogtiprásokról, melyeket a hatalmon levők a szabadelvüség czégére alatt évtizedeken keresztül elkövettek. Biztosítékok kellenek most ennek a mélyen sanyargatott nemzetnek, hogy a mult a jövőben meg^TÁRCZA^ Páduai szent Antalról. Legenda. Jön a gyászhir szent Antalhoz : — Atyád gyilkos ! Törvény mondja ! A holnap rá csúf halált hoz, Hóhérbárd a vérét ontja. És a szent a porba hullva Hő imát küld föl az égbe ; Fölkel onnan óra múlva, Arcza boldog pírban égé. Páduából indul este, Másnap reggel Lissabonban A bírákat fölkereste, Atyja lánczra verve ott van. — „Ártatlan vagy, tudom én azt, Mi igazság, védi Isten. Kértem Őt, hogy adjon vigaszt, Kértem Őt, hogy megsegítsen. Ti bírák, kik vak gyanúra Szembehunyva Ítélkeztek, Üljetek ma törvényt újra, Uj tanút én hozok nektek. Hiteles lesz, senki jobban: 0 maga, kit meggyilkoltak. Jertek velem ! Sírja hol van ? Ha én kérdem, válaszol csak. Atyám élte, becsülete, Mind itt van most két szememben. Hadd nézzek rá: szólj nekem te! Hiszem Istent, meghall engem.,, — Tódul a nép, őrség, bírák, Fia karján vádlott atyja. A meggyilkolt ember sírját A törvényszék felásatja. A koporsó zára pattan, Rothadó bűz árad széjjel, Néma hulla látszik ottan Féregmarta undok képpel. És most Antal térdre roskad Hantjain a szentelt földnek, Megérinti a halottat: — „Csak annyit szólj: atyám ölt meg ?“ Borzad a nép. lm, a hulla Ajka mozdul, fény szemében S hogy mindenki értse, hallja, Hangos szóval feleié: — „Nem!“ — Visszhangozza millió száj. Fia keblén boldog atyja . . . Oh szent Antal, imádkozzál Mindnyájunkért! Te kérésed Isten mindig meghallgatja. TÓTH JÓZSEF. Nagyböjti chronostichonok. (Máté 6. r.) ThesaVrlzate Vobls thesaVros, Vbl neC aerVgo neC tinea DeMoLItVr, neC fVres eos slbl sVrrlpIent. IelVnatls? noLIte fieri slCVt hypo- Crltae tristes; eXterMInant fades sVas, Vt appareant IelVnantes. DIer. Pagát ultimo. Szörnyen csalódnak, kik azt gondolják, hogy most egy művészi kártyafogásról fogok előadást tartani. Annyit értek én kérem a kártyatudományhoz, mint a közmondásbeli hajdú a harangöntéshez. Másról szóland ez a nóta. Nem tudom, hogy önök is — tisztelt olvasóim — olyanok-e mint én; hanem én mindazt, ami a nagybácsi fogalma alá tartozik — nagyrabecsülöm. Három nagybácsival áldott meg a Gondviselés s mivel különböző természetük vagyon, osztályoztam is őket annak rendje s módja szerint. A No 1. agglegény, igen gazdag — de fölötte fösvény; a No 2. jómódú s ha erős rohamokat intézek ellene, megadja magát s megnyitja
