Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-12-28 / 52. szám
2 „HETI S Z E M L E“ (52-ik szám.) irgalmában miérettünk leszált az égből, megalázta magát, engedelmes lévén mindhalálig és pedig a kereszt haláláig, (Filip. II. 8.) hogy kinteljes szenvedése és kereszthalála által megváltson bennünket bűnösöket; leszállt az égből, hogy szent taniiása, szent kegyelme által az embert, a szolgát, a bűnös szolgát visszahelyezze ama dicső, minden földi méltóságot túlhaladó méltóságba, amelybe őt Isten teremtésekor emelte s amelytől megfosztotta a bűn; leszállt az égből Isten egyszülött fia, hogy Isten fogadott gyermekeinek méltóságába helyezze vissza az embert s mérhetlen boldogságának részesévé tegye. Tudjátok — miként az Apostol korinthus híveihez Írja — a mi Urunk Jézus Krisztus kegyelmességét, hogy ő gazdag lévén, ti érettetek szegénynyé lett, hogy az ő szegénysége által Ti gazdagok legyetek (II. Kor. Vili. 9.) És tudjátok, hogy mielőtt eltávozott e földről az Ur Jézus megalapitá anyaszent- egyházát, létévé abba minden szent tanát, minden szent kegyelmet, minden hatalmat, mindazt, a mire az embernek szüksége van, hogy legelső, legfőbb legszentebb érdekét biztosítsa örök üdvösségét; ezt a legfőbb érdekét, amely ha biztosítva nincs, nyomorult az embert, a világ minden gyönyörű, sége között, miként mondja az Ur, az örök igazság, Jézus Krisztus : Mit használ az embernek, ha az egész világot megnyeri is, lelkének pedig kárát vallja? vagy mi váltságot. ad az ember leikéért ? (Máté XVI. 26. S tudjátok, hogy az Ur Jézus megígérte, hogy anyaszentegyházával lesz a világ végeztéig, megígérte s elküldötte anyaszent- egyházának a Szent Lélek Ur Istent, az igazság lelkét, hogy kegyelmével világosítsa meg a tanító egyházat, Pétert, az egyház látható fejét s annak utódait, a római pápát s a Péterrel egyesült Apostolokat, s azok utódait a püspököket, és erösitse meg akaratukat, hogy tisztán, teljesen, minden téve dóstői menten, őrizzék s hirdessék szén tanát az emberi nemnek a világ végeztéig. Elküldötte a szent Lelket, hogy szent ke gyeimével hassa át az Ur Jézus anyaszent- egyházát., mint a nemzetek között felemelt zászlaját, (Izsai, Xi. 12. Concil. Vat. Constit. sem, végre megtaláltam. Egy-kettő, előre a rendőrkapitányhoz ! — De uraságod talán . . . — A törvény nevében előre! — Várjon hát, hadd beszéljem ki magam 1 — Egy szót sem, hanem a törvény nevében előre I De uram ez nem az én esernyőm. — Éppen azért, hogy nem az öné, a törvény . . . — Kutya menydörgős! Hiszen ez a ba rátom esernyője s nem loptam — rivaltam rá a túlbuzgó rendőrre. A barátjáé ? — meresztő reám vizsla szemeit. Hm ! S barátja hol lakik ? — Itt az emeleten. — Akkor lesz szives velem jönni. Megindultunk ; elől ón, utánam a másik kettő. Feri barátom még az igazak álmát aludta, midőn hozzá betoppantunk. Nagyot nyújtózott s még nagyobbat ásított, aztán csodálkozva tekintett reánk. — A törvény nevében keljen fel azonnal az ur s igazolja magát! kezdő teljes szigorral a titkos rendőr. Micsoda izé ez — pattant fel barátom Dogm. de fide C. 3-) hogy hívja a föld minden népét magához : szent tanával, szent kegyelmével tegye őket Jézus szentséges szivére, a mely érettünk átdöfetett, s vezérelje anyai kezével át a boldog örökkévalóságba, amelyet az Ur Jézus drágalátos vére árán szerzett a bűnös emberi nemnek. S Ti tudjátok, hogy immár tizenkilenc századon át járja be Krisztus szentegyháza áldó kezével a földet. (flolyt. köv.) á vizsgálat eredményei az udvari gyilkosság ügyébea. A merre csak lapok járnak mindenütt elterjedt Papp Elemér iragikus sorsának hire s a merre csak elterjedt, mindenütt részvétet keltett az ártatlan rokonszenves ifjú, a ki élete tavaszán esett a gyilkos golyó áldozatául s megdob benést az a com* binatio, mely a mbrénylet indító okául felmerül . A terhelő körülmények összehalmozása támogatta ugyan a kombinatiót, de teljes világosságot e szerencsétlen ügyre csak Pa- polczy Gyula dr. energiája s éles elmiiség- gel vezetett vizsgálatai derítettek. S e világosság egyúttal ismét látiatta beteg társadalmunk egyik égetőn fájó sebéi, a nagyzási hóbortot, melyet oly undokká tesz a kiontott testvérvérj ip A vallomás. Papp Bélát a több napig tarló vizsgálati fogság megtöijte. Eleinte őrültséget színlelt, de Papolczy erélyes fellépésére felhagyott a színleléssel, s ma már, midőn a keresztkérdések, egészen sarokba szorították, bevallotta, hogy ő biztatta föl Papp Zoltánt és Zsoldicsot, hogy gyilkolják meg Papp Elemért. Szerinte az ötjsese egy romlott fiú volt, aki szégyent hozóig volna a család, a, s a kit ő régen utált. Megrendült hitelképességét akarta növelni,s azért gyilkoltatta meg Elemért. Ha a gyjtnu nem irányul felé, a gyilkosság után mar harmadnapra 5 ezer frtot szándékozott felvenni egyik szatmári — hogy mer ön háborgatni ? Takarodnak kifelel — Csak lassabban, lassabban fiatal barátom, szólt az előbbi. Ön orgazda, vagy tolvaj. Keljen fel azonnal s előre a kapitányságra I — Lánczos, lobogósa! Én tolvaj, én orgazda 1 hol a botom ? — Csendesen viselje magát, mert a törvény emberével van dolga, szólt a rendőr s láttatni engedé jelvényét. Nagy dolog a hatalom ! Feri barátom is meghunyászkodott. A rendőr meg kajánul mosolygott azon biztos tudatban, hogy egy jelentőségteljes fogást eszközölt? ki tudja, még valami veszedelmes betörő bandának avagy zsebtolvaj szövetkezetnek jutott a nyomára. — De hát mit loptam én tulajdonkópen — kórdó Feri barátom a titkos rendőrt. — S még kérdi? Hát az esernyőt? — Esernyőt? melyiket? — Ezt ni, ott van a barátjánál. — No hát tudja meg, hogy ez az esernyő nem lopott jószág, érti ! Ezt én bériem. pénz intézetből. Most nyugodtan viseli magát, s abban reménykedik, hogy 5-6 év múlva szabad lábra helyezik. Papp Zoltán és Zsoldics szintén beös- merték, hogy a gyilkosságot ők hajtották végre. Papp Béla azt Ígérte Zoltánnak, hogy fiai részére egy kisebb birtokot fog venni, s a felveendő 5 ezer forintból egy jelentékeny összeget ád neki. Zsoldics pedig 200 frtot kapott már a gyilkosság elkövetéséért. A gyilkosságot megelőző nap — pénteki nap — november 17-én Zoltán és Zsoldics juhász megbeszélték a gyilkosság módozatait a Papp Béla tanyáján. Ezek szerint Zoltán kivezeti Elemért a Dezső rétjéig, innét ő visszatér és a vasúti indóházhoz megy, Zsoldics pedig tovább kíséri az ifjút s vezeti a szülei ház felé . . . útközben azonban revolverrel lelövi. Másnap — szombaton —- nem úgy történt minden, amint megbeszélték. Egy Biró nevű szatmári földműves lóbőrt vitt ki délután Zsoldics juhászhoz, maivet ez meg is vett 5 frtért. Papp Elemér és Zoltán épen a Dezső rétjénél voltak már, midőn Biró a tanyai utón jött Zsoldicstól fogatával. Amint Papp Zoltán kocsizörgóst hallott, izgatott lett; nem várta be Zsoldicsot, hanem biztatta az ifjút, hogy csak menjen a tanya felé, — a mely különben is 6—7 pereznyire volt — majd megtalálja Zsoldicsot s átadva a remegő ifjúnak saját botját . . . futásnak eredt állítólag, hogy a vonatról le ne késsen, tulajdonkópen pedig, hogy beszéljen a szekerén ülővel s ezzel alibijét igazolhassa. A szerencsétlen ifjú alig tett egy nehány lépést . . . szembe jött vele Zsoldics, aki nyájas hangon igy szólt: engem küldött az urfi elé a nagyságos ur, tessék sietni, mert már aggódtak, hogy hol késik . . . aztán maga elé bocsátotta az 'ifjút az utón s midőn ez égy -nehátry‘lépést,jtett eriőre .hátulról lelőtte, majd a vonaglóba másodszor is lőtt a halánték táján. Ezek — a vallomások alapján — a gyilkosság részletei. Az igazságszolgáltatás bizonyára nem fog késni e századvégi go noszságot, a megérdemelt büntetéssel megtorolni. — Szép kifogás igazán ! csak egy kitanult tolvajtól telik ki. — Szedte vette rendőrei — tört ki a megsértett önérzet hangján az ón Ferikém. Hol a revolverem? Engem egy ősi nemesi család sarját, igy sérteget ? Attól tartottam, hogy egy megrendítő drámának leszek a tanúja s e gondolatra égnek meredt minden hajamszála. De mily nagy volt a meglepetésem, midőn Feri barátom felöltőjét villámgyorsan magára vette s késznek nyilatkozott követni a rendőrt. Életemben ekkor voltam legnagyobb ur, mert sem az előtt, sem azután nem utaztam soha diszkisórettel. Mi állítólagos tolvajok, előlmentünk, utánunk tisztes távolban a rendőr s az a másik, ki hogy ki legyen, egyáltalában nem tudtuk. A rendőrkapitány ur nagy buzgalommal fogott ügyünk megvizsgálásához. Kisült, hogy eddigi előéletünk büntetlen volt. A titkos rendőr lelkiismeretes pontossággal számolt be felfedezéséről s bemutatta a megkerült esernyő tuladonosát, azt a másikat, ki eddig a rendőr oldalán csak szemlélődő életet folytatott hallgatván mint a hal a vizben ; vala pedig becsületes neve ennek a
