Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-12-20 / 51. szám

6

..HETI SZEMLE“ (51-ik szám.)

ház képviseletében Jókey Károly, Lengyel Imre, Páskuj Imre és Komka Alajos urak Tóth József h. lelkész vezetése alatt, a benső hálának adtak kifejezési tegnap délelőtt előbb püspök ur őmgánál. ki a tisztelgőket szokott atyai szívélyességével fogadta, aztán p. Riesz a kedvelt hitszónok előtt, ki apostoli műkő désével városunk hiteleiére valóban üdvösen hatott.

Karácsonyi segélyül a szegények számára kiosztás vegett püspök ur ő rulga 100 frt. es 12 öl tűzifát, a sz. Antal perselybe szintén 100 frt. adott, Poh! Antal elhalt kanonok ur hagyatékából 52 frt. 20 kr. osztatik szót a szegények közt.

Szép adomány. Steínberger Ferencz dr. nagyváradi kanonok a katholikus tanügy kilenczszázados történetének megírására ezer koronát ajánlott fel pályadijul. Nemes cselekedet, mely méltán fogja hálára és tiszteletre hangolni minden tanügybarát szivét az irodalmi stallum legfiatalabb birtokosa iránt, ki legelső adakozását is oly distingvált tapintattal tette meg, mint a minő minden szereplése a társadalmi élet mezején. Az irodalmi kanonoki székhez legméltóbb volt első adományát irodalmi czélra fordítani.

A tanári szakvizsgálatot Fölkel Béla kir. kath. főgymn. helyettes tanár e hó 14-ón a kolozsvári tudományegyetemen a latin-görög szakcsoportból szép sikerrel tette le.

Hymen. Vida Elek kir. telekkönyvezető a napokbau esküdött örök hűséget Szabó Ilona úrnőnek, herei Bottyán János volt pénzügyi titkár özvegyének, Nagy-Károlyban.

Áthelyezés. Ujfalvi Kovács Gyula állam- vasúti tisztviselő a helybeli forgalmi főnökség központjából a in. kir. államvasutak igazgatóságának központjába helyeztetett át.

A Jandrisics bizottság a napokban bocsátotta ki adakozásra szólító lelkes felhívását, melyet az elhunytnak volt tanítványai között osztott ki, hogy a nagyközönség körében is gyűjtést rendezzenek. A felhívás következőleg szól: Igen tisztelt utam! „Valamint a gyermekben kezdődik az ember, úgy bizonyára az iskolában kezdődik a társadalom ... Kicsiny ugyan a mag, melyet a tanár növendékei szivében elhint, de vájjon a rengeteg erdők tölgyei s a hegyek égbe nyúló fenyvesei nem ily kis magnak köszönhetik lótöket ? . . “ Jandrisics János, Szatmár városának a közelmúltban elhunyt apátplebánosa mondá

e szavakat, ki . aga is 20 éven át volt a szatmári kir. kath. főgymnasium ünnepelt tanára, tudományát, szivének melegét nemzedékekre hagyta örökül, hogy ma egész erdő azok száma, kik gyermeki hálával gondolnak reá még a síron túl is. Hosszú küzdelmes tanári jpályáján s 17 éven át mint lelkész, anyagi kincseket nem tudott gyűjteni, de mindennél becsesebb kincse az a közrósz- vét s igaz fájdalom, mely most jeltelen sírját körül öleli. E sírnál a részvéi, a hála, a szeretet összehozza minden tanítványát. O érező szivünkbe irta nevét, mi most a mesz- sze időkkel daczoló kőbe akarjuk vésni azt s ezen emlékkővel sírhelyét megjelölni. Mivel pedig Jandrisics János a közélet embere volt, a kegyelet ilyen megnyilatkozásánál méltán óhajt részt a nagy társadalom is. Ha igen tisztelt Uraságod körében az elhunyt Jandrisics Jánosnak van olyan tisztelője, ki emlékkövére szívesen adóznék, szíveskedjék erre szánt adományát átvéve s a gyüjtőiven megjelölve, saját kegyeletének adójával együtt bizottságunk pénztárosához (Unger István, Szatmár, Eötvös u. 5.) mielőbb beküldeni. — Kitűnő tisztelettel — Szatmár, 1899. decz. 7. — Melles Emil gk. főesperes-lelkész, a gyűjtő bizottság elnöke. — Ennek kapcsán mi is felkérjük lapunk tisztelt olvasóit, hogy a kinek keblében az elhunyt főpap emléke iránt tisztelet vagy hála honol, kegyeskedjék adományát lapunk szerkesztőségének beküldeni, melyet nyilvánosan nyugtázni és a legnagyobb készséggel fogunk illetékes helyére juttatni.

Törvényszéki iskola. Beregszászból vesz- szük a hirt, hogy a kir. trvszók tagjai a törv. széki elnök felhívása folytán a legközelebbi napokban csaknem minden napon összegyűltek a törv. széki épület helyiségében s az elnök részvételével s vezetése mellett odaadó szorgalommal és lelkiismeretes buzgalommal tanulmányozták az uj esküdtszéki eljárásra vonatkozó törvényeket s utasításokat, hogy azoknak az esküdtbiróság közeli életbeléptéig teljesen gyakorlatába jöjjenek. Ez a sok lelkiismeretességre valló cselekedet talán nálunk is elkelne.

Szigorlat. Dr. Komoróczy Iván nagybányai szolgabiró és tiszteletbeli főszolgabíró f. hó 16-án Budapesten letette a jogtudoraányi

szigorlatot. A tisztviselői kar ezen rokonszenves és igyekvő tagja most már két tudori diplomával dicsekedhetik.

A testvérgyilkosság ügyében biztos mederben folyik a vizsgálat, noha valószínűleg jóelőre megállapított terv szerint a vádlottak konokul tagadnak. Egyes fővárosi lapokban napról napra sensátiósabb fordulatokról jön tudósítás; ilyen a legújabb kacsa, hogy Papp Zoltánná megszökött, mert félt a letartóztatástól. Azt is kürtőitek, hogy a vizsgálóbíró országosan körözteti, egyes városokban táviratilag is tudakozódott utána. Mindezekből egy szó sem igaz. Papp Zoltánnó nem szökött meg, hanem a vizsgálóbíró engedélyével van távol, kinek hollétéről tudomása van.

A nőogylet kalikó-bálja január 13-án lesz. Hangverseny fogja megelőzni Rákosi Viktor felolvasásával. A hölgyek már a kalikó-ruhát is megválasztották, piros lesz, feketével díszítve. A ki kalikóban akar megjelenni, forduljon Páskuj Imréhez, ki a kartont már meg is rendelio.

Vizsgaletétel. Sunkó Géza vármegyei számvevő, a „Nagy-Károly és Vidéke“ laptársunk főmunkatársa a debreczeni jogaka- dómián folyó hó 15-ón az államtudományi államvizsgát jó sikerrel letette.

A borellenőrző bizottság tagjának nevezte ki vármegyénk és városunk főispánja Morgenthal Antal törvényhatósági bizottsági tagot.

lótékonyság. A tisza újlaki rom. kath. templom szamara Tímár Zsigmond m. kir. sóellemőr ez évben is egész évre szóló olajjal látta el az öröklámpát. Kőszegi János áll. el. isk. tanító egy pár oltár gyertyatartót, özv. Bereghy Antalué szül. O^h Karolin pedig egy pár oltár-teritőt adományozott a templom számára.

Visszanyert szabadság. Raáb Gyula dr. nagyváradi ezredorvos csaknem másfél évig volt vizsgálati fogságban azon gyanuok miatt, hogy katonakötelezettek jogtalan kiszabadításában pénzért közreműködik. Az ügyészség most bizonyítékok elégtelensége miatt a vádat elejtette és a meghurczolt egyén visszanyerte szabadságát.

Gyászhir. Hanser László gyógyszerész f. hó 15-en 38 éves korában Harászban (Szabolcs m.) meghalt. Özvegye és két kis gyermeke siratja.

A tisza-njlaki városi biróválasztás iránt nagy az érdeklődés a polgárok részéről. Trombita-zengés mellett járják be a város utczáit a kortesek. Parragh János és Szabó

más hangok üték meg a kis hópehely füleit.

— Állj meg csak egy perezre bácsikám, valami sirást hallok. Nézzük meg mi az? szólt a szélhez. És szél bácsi engedelmeskedett.

Visszatekintve, egy falhoz támaszkodva hiányos ruházatban ott állt előttük egy kis leány. Hidegtől didergő tagjai, lehulló köny nyei, fájdalmas sóhajai szánalomra indították mindkettőjüket. Úgy szerették volna vigasztalni azt az elhagyatott kis teremtést, de a részvét fájó érzete lezárta ajkaikat. S amint ők teljes részvéttel szemlélték a kesergőt, egy úri nő jött feléjük, ki hallván a kis lány panaszos hangját, megállott.

— Miért sírsz kis leányom ? kérdő az

úrnő.

A kis lány félve emelte fel szép kék szemeit és — szótlan maradt.

— No, mondd meg kis fiam, mi bajod, miért sírsz ? bátoritá az úrnő.

A kis lány hangosan kezdett zokogni.

— Nincs talán otthonod ?

— Ninesen.

— Hát édes atyád ?

— Meghalt.

— Édes anyád, testvéreid, rokonaid ?

— Meghaltak mind.

— Tehát nincsen gondozód. ?

— Nincs senkim. Magamra hagyatva egyedül állok a nagy világban.

A jó szivü utmő meghatottan állott itt a szegény árva előtt; a kis hópehely meg bu san hallgatta a szivszaggató párbeszédet. Istenem! — sóhajtott fel — ha tudnék rajtad segíteni, mily szívesen tenném azt! S a mit a kis hópehely meg nem tehetett, azt megtette az úrnő.

Jöjj édes leánykám velem, szólt a kis árvához — anyád leszek. Nem fogsz többé dideregni, fázni, enyém lész. És kezénél fogta a kis leányt, ki a mesék világába képzelő magát. A kis hópehely meg örömében forró csókkal illeté as úrnő áldott kezét s aztán felülve szól bácsi vállára ismét tovább ment. Parányi szive örömmel telt el, látva azt, hogy e szent estén valóban boldog a föld s alig várta a pillanatot, hogy elbeszélje többi társainak a látottakat s hogy őket is lecsalja ide a rögös földre, hol diadalát üli a szent szeretet. Már-már arra akarta kérni a jó szél bácsit, vinné fel őt ismét a magasba, amidőn megkondult a székesegyház nagy harangja. A szokatlan szózat hallatára kíváncsian kórdó a szelet:

— Micsoda zaj ez ?

— Most harangoznak.

— És miért ?

— Miért? mert a harang szavával hívják össze az embereket.

— Hova ?

— A templomba.

— Hát a templom micsoda?

Isten háza. ‘Oda járnak az emberek imádkozni, a jó Istent dicsérni.

Ilyenkor éjszaka ?

— Dehogy! Nappal mennek a templomba; karácsony éjjele kivétel.

— Oh édes bácsikám! Menjünk mi is oda 1

— Hiszen ón is éppen azt akartam mondani — szól a szél és aztán méltóság- teljes lassúsággal vivé a kis hópelyhet a templom felé. A kis hópehely látta, mint özönlik & nép az Isten házába: hallotta, mint beszélik el egymásnak az emberek, hogy mit hozott nekik a jó Jézuska 1 majd feltünteti előtte a székesegyháznak büszkén égfelé törő tornyai. Szól bácsi a hatalmas ajtón bevitte őt s hogy jól szemügyre ve-