Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-12-13 / 50. szám
2 HETI S Z E M L E„ (50-k szám') a mit nyomtatva lát, mert már elég tapasztalatokat szerzett a sajtó egy részének megbízhatatlanságáról, ámde az az osztály sem gondolkodik behatóan az olvasottak felől. Az élet ezer küzdelmei, a kenyérkeresés gondjai, a hivatásos munkakör miatt, amely talán egész napi idejét lefoglalja, reá sem ér arra. A maga lapjával gondolkodik, érez s cselekszik is többnyire. A politika, a társadalmi kérdések, tudományos problémák, gazdasági mozgalmak mind külön-külön szak képzettséget, az azokkal való beható és hosszas foglalkozást, az illető ismeretkörnek a maga egészében és összefüggésében teljes ismeretét tételezik föl, hogy a napi események által fölvetett egyes részletkérdésekben tájékozza magát az olvasó, s meg tudja Ítélni a talán nagyon is alacsony érdekből vagy mellékczélokból Írott tendentiosus közleményeket. Azért többnyire kész igazságnak veszi őis, amitelébe tárnak. Azért, lia valakinek gondolkodása módját, elveit ismerni akarod, nézd meg, minő lapot olvas rendesen, — és tisztában lehetsz felőle. Mert, a miként a testi táplálók minősége nagy mértékben hatással van a testre, a vérképzésre, a test minőségére és, az ettől függő véralkatra s functióira, — a mindennapi szellemi táplálók is lassan- kint átváltoztatja az egész gondolkodást, érzelemvilágot s magát az életet. Ez a meggondolás, a melynek igazságát senki sem tagadhatja, adja magyarázatát egész politikai, társadalmi életünk hanyatlásának, a keresztény alapokról való letérésnek s a közélet minden téren tapasztalható sülye- désének. Mert valóban elszomorító az a gondolkodás irány, a melyet a magyar sajtó legnagyobb része a magyar közönségbe naponkint beplantalni igyekszik. Szó sincs róla, hogy a keresztény emberiség közkincsét, az emberi társadalom alapjait képező s hazánkat, is megálapitó keresztény elvek irányfénj'énél Ítélnék meg az eseményeket; a legtöbbször támadják, gunytárgyává teszik azokat s üldözik ez elvek képviselőit. Míg az önfeláldozó erény nemes példáinak alig szentelnek egy pár szót, hasábszámra közük az élet salakját, a gonosztetteket, s leirás— Nem jó ez a kifogás sem. Újból kezdjük I — Iván hol van a négyszarvu kos? — Oda adtam műtősigo-t uram a ra sík grófnőnek, mert oda adnám életemet is érte, mert úrnőm volt és ő boldogságára kérte. — Jól van Iván, felelte Iván, a gróf Iván levette a botról s feltette újra fejére b kalapot. Rendben volt. Egyszer jön a gróf, már messziről kiáltja: Iván hol a négyszarvu kos ? Iván elébe szalad, leveszi kalapját a botra teszi s rágyújt a mondókára; oda adtam raéltóságos uram a jmásik grófnőnek, mert oda adnám életemet is érte, mert úrnőm volt és boldogságára kérte. — Jól van Iván, folelte a gróf, még adhattál volna egyet ráadásul. Nyertem szól az egyik gróf, a négyszarvu kos az enyém. Iván ide adta. Nyertem, szólt a másik gróf, kérdezd meg a feleségedet, majd megmondja, hogy ez a fiú csupa hűségből nem csak ezt a kost, de az életét is oda adja régi úrnője boldogságáért. Ilyen hűséges szolgák voltak régen. Pillich Oltó. sál, képekkel valódi hőssé teszik a legnagyobb gonosztevőt. Monopóliummá teszik a hazafiságot is, melynek nevét többnyire csak ajkukon hordozzák, mig szivökben az „ubi beue, ibi patria“ (ott a hazánk, a hol jól megy dolgunk) kosmopolitikus elvnek hódolói. Pénzért mindent megtesznek, ma égig magasztalják, a kit tegnap a sárba rántottak s ma küzdenek az elvek ellen, a melyeket tegnap életre halálra védtek. Mert csupa üzletté vált ma már a hírlapirodalom, a nemzetközi tőke szolgálatában, mely csak pár évvel előbb is a napi s heti lapok egész tömegét vásárolta meg hazánkban is s szórja általuk u nemzet réteget közé kostnopoliti- kus laza elveit, melyeket naponkint gyanútlanul szív magába a nemzet nagy többségét képező keresztény társadalom. Ily sajtótól, a mely tulnyomólag nem keresztény vagy a keresztény elveket elvető szabadkőműves J ró k kezében van, hiába várjuk a keresztény elvek és erkölcsök támogatását, hiába reméljük a társadalom visszatérését a keresztény alapokhoz és élethez.*) Már ennek meggondolásából, ezeabői a kétségtelen s szomorú tényekből egy elu- tasithatatlan következmény domborodik ki : Mindazoknak, akik keresztényeknek vallják magukat, a kik ragaszkodnak a kereszténység örök igaz magasztos elveihez s erkölcseihez, mindazoknak, akik szivökön viselik a mai politikai, gazdasági és erkölcsi és társadalmi életnek javulását s ezzel hazánk anyagi s szellemi állapotának jobbra fordulását, — száműzniük kell körükből a nem keresztény sajtót, s minden eszközzel és máddal felkarolni és terjeszteni a keresztény hírlapirodalmat. Most már, hála Istennek, senki sem | hozhatja föl mentségül a keresztény sajtó mellőzesére azon körülményt, hogy a keresztény sajtó nem áll a kellő színvonalon. A napi lapok közt ott az „Alkotmány“, mely akár tárgyalási módjára s irányár«, akár a közlemények frisosógére, akár terjedelmére, akár olcsóságra nézve kiállja a versenyt a legtöbb napi lappal. Vannak kitünőleg szerkesztett kér. néplapjaink, heti lapjaink, tudományos folyóirataink a „Katii, tízomle“, magas színvonalú szépirodalmi lapunk a „Magyar Szemle“, a melyek azonkívül hogy a meggyőzés és halas minden tisztességes modern eszközével rendelkeznek, s a legkényesebb Ízlést is kielégítik, nagyérdemű apostolai a keresztény szellemnek s előharczosai egy szebb és jobb jövőnek. Keresztény embernek tehát, a ki méltó e névre, szeut kötelessége a keresztény sajtót támogatni, miként szent kötelessége a katonának védtn, diadalra vinni a zászlót, a melyen jeligéje lobog. Hogy minő módon történjék ez legközelebb fogjuk kifejteni. *) Napilapjaink között tulnyomólag nem keresztény szerkesztőséggel és munkatársakkal működik a Pesti Hírlap, Egyetértés, Pesti Napló, Budapesti Napló, Magyar Hírlap ; Pester Loyd, Neues Pester Journal stb A zsidó vallásu és szellemű igen sok iró közül ime egy nehány : Ágai Adolf, Alexander Bernát, Aczél Endre, Bá- nóczy József, Barát Armin, Barna Izidor, Barna Izsó, Bihari Imre, Bogdányi Mór, Boros Samu, Bródy Ernő, Bródy Sándor, D’Amant Leo, Dóczi Lajos, Fekete József, Feleki Sándor, Fenyő Sándor, Forrai Soma, Gelléri Mór, Goldzieher Vilmos, Gonda Béla, Gonda Dezaő, Guthi Soma, Holtai Jenő, Hevesi József, Jutassy Ödön, Kabos Ede, Kálnoki Izor, Koszler József, Kiss József, Kóbor Tamás, Kormos Alfréd, Kulinyi Zsiginond, Lázár Béla, Lenkei Henrik, Makai Emil, Malonyai Dezső, Márkus Miksa, Mezőt! Vilmos, Miskolczi Henrik, Murányi Armin, Neumann Armin, Neuhauser I Arthur, Palágyi Lajos, Pap Dávid, Radó Antal, Rudas Izsó, Sajó Aladár, Sebők Gyula, Sebők Zsigmond, Simonyi Zsigmond, Strausz Adolf, Szalai Mihály, Szatmári Mór, Székoly Béla, Szeredai Leó, Szilágyi Géza, Szomaházy István, Szomory Dezső, Tábori Róbert, Vázsonyi Vilmos, Veigelsberg Hugo (Ignotus), Vészi József. Keresztények ugyan, de müveik keresztényellenesek : Gárdonyi Géza, Gracza György, Hentaller Lajos, Karczag Vilmos, Kenedi Géza, Lipesey Ádám, Papp Dániel, Szávay Gyula, Vértessy Gyula, Kozma Andor, Szabó Endre, Pékár Gyula, Zsoldos László, Murai Károly. Városi közgyűlés. 1899 deczember hó 11., A rendes mederben haladt a mai közgyűlés is. Egy kis érdeklődést ismét a villamos világítás keltett, a mely ügyre vonatkozólag örömmel registráljuk, hogy a jövőben egészségesebb állapotra van kilátás. Reményünk lehet tehát, hogy jobb lesz a világításunk s még sem fog húsz ezer forintot fizetni a város évenkint. Ugyancsak a villamos ügygyei függ össze az a csendes derültség (?), a mel et az erdőalap újabb 10 ezer forintnyi megterhelése, kölcsönvétele idézett elő. Bizony az az erdőalap nagyon sokat elbír. A gyűlés lefolyása a következő volt. A hitelesítő küldöttség 13-án d. u. 3 órára rendeltetett. A polgármesteri jelentésben emlités van téve a Pap-féle gyilkosságról, továbbá közli, bogy az esküdtek száma 132. A hegyi vasútról is említést tesz és közli, hogy az erre vonatkozó törvény- javaslatot a t. Ház letárgyalta. Majd Kovács Leo indítványa következett, a mely Kertészfly Gábor városi pénztáros érdemeiről emlékezett meg. Kertószffy G. 25 éven át rendkívüli szorgalommal, lelkiismeretesen, mindenki megelégedésére vezeti a város pénztárát. Ezen — valljuk meg — manapság ritka érdemet, jutalmazta meg a közgyűlés, a mikor általános éljenzésével a derek hivatalnok mellett tüntetett. Majd a belügyminiszter leiratát olvasták tel, a mely szerint a szatmárliegyi gyógyszertár személyjogát Almasi Józsid elhunyni folytán özvegyére ruházta at a belügyminiszter. A napirend további folyamán a közigazgatási bizottságot, az igazoló választmányt (Uray Gáspár, Antal Dániel, Losonczy József, Harasz’liy Tamás, Csomay Imre), szin- ügyi-, szegény ügyi — összesen 15 szakbizottságot alakítottak. — A tanács valamenyi előterjesztése elfogadtatott; így a Kosstitb- kerti kertészlak épitése miatt fölmerült költségre vonatkozó előterjesztés, az árvédelmi szabályrendelet módosítása, az október havi adó elő- és leírása. Ezután a hatósági átiratok kerültek sorrra, a melyek közű Szolnok- Doboka megye átirata érdemelt különös figyelmet. Szól ez az átirat arról, hogy a képviselő választásnál a helyi, a lokális nagyságokra legyenek tekintettel a választók, azok közül választassanak a képviselők. — A gazdusági szakbizottság előterjesztései közül a villamos világítás ügye keltett, egy kis vitát. Ugyanis a világítási alapnál észlelt hiány pótlására 20 ezer korona kölcsönvéte- lél indítványozta a bizottság, természetesen az erdő-alapból. Dr. Kelemen szólalt fel erre s utalva a sok kellemetlenségre és bajra, a melyet ez az ügy már okozott, javasolja, hogy a város adja el a villarntelepet, Pap Géza nyugtatta meg ezután a kedélyeket, általánosságban remén} t jelezve, hogy a
