Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-12-13 / 50. szám
Vili. évfolyam. 50«ik szám. Szatmár, 1899. deczeinber 13 HETI SZEMLE; Vn ií POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSI ARAK: Egy évrs — — — — — — — — — — 3 írt — kr. Félévre — — — — — — — — — — 1 Irt 50 kr. Negyedévre — —- — — —- — —• — — frt 75 kr. Tanitóknak és kózmiiipurosoknak egy évre 2 frt. Egyes "szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő UÁTHOItY ENDRE A lap kiadója: A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ A szerkesztőséget és kiadóhivatalt illető összes küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajtó“ ozimére küldendők, (Doák-tér 19. szám.) Hirdetések jutányos árban vétetnek fel. Nyilttér sora 20 kr.-A. livp megjelenik minden szerdán. Előfizetési felhivás. A „Heti Szemle“ január 1-én IX-ik év folyamába lép. Sok nehézséggel, az intriguának ezerszámra menő polyp Ivarjaival, az indokolatlan előítéletek és az irigység alattomos aknamunkájával kellett megküzdenie, inig biztosítani magának, a^^jiK^ínyrtotta, hogy ebben a nmg^iéjí i rp#íncsak létjogosultsága, de^vMmSgos küldetése van. Ma már elismerik, mert kénytelenek elismerni, ellenségei is, bogy megállotta a helyét s hatalmasan kivette részét azon munkából, niedre a nemzeti kultúrának a vallásos, erkölcsi és szellemi niveau emelése érdekében oly égető szüksége van. Uj programinot nem adunk, jóbarátaink ismernek bennünket, ellenségeinktől kegyelmet nem kérünk. Nyílt homlokkal léphetünk a jövő év kezdetén ismét a nyilvánosság elé. mert működésünkben az igazság és őszinteség elve volt irányadó, melytől a jövőben sem fogunk egy hajszálnyira sem távozni, bár- mint búgjon ős Buda tornyán a vészmadár. Úgy a politikában, mint a társadalmi kérdések körül nekünk mindig a közügy lebeg szemeink előtt, félretéve minden párt- vagy egyéni tekintetet, — édes hazánknak, e szegény haza népének boldogulása dobogtatja keblünket. Nincs több politikai lap Szat- már vármegyében a „Heti Szemlén“ kívül. Egyedül neki van joga kritikát gyakorolni a politikai események felett és teszi ezt oly őszinteséggel, mintáz ügy érdeke megkívánja. A katholikus álláspontnak szintén ő az egyedüli hirdetője a megyében, annak az álláspontnak, j melytől^z erkölcsök tisztasága, a I nemzet jóléte függ, amelytől reszket a kurrupczio. nipen azért reméljük minden jó katholikus ember támogatását. Előfizetési ár egész évre 3 frt félévre 1 frt 50 kr. Tanítóknak, iparosoknak és kisebb gazdáknak kedvezményt adunk, hogy minden nagyobb megterhel- tetés nélkül járathassák a „Heti Szemlét.“ Nekik az előfizetési ár egész évrí 3 frt félévre 1 frt. Azon reményben, hogy eddigi szives olvasóink és előfizetőink a jövőben is a régi jóakarattal fogják törekvéseinket elősegíteni, mély tisztelettel maradtunk. Szatmáron, 1899. deczemberhó. A „Heti Szemle“ szerkesztősége. TÁRCZA A hűséges szolga. (Orosz meso.) Ük magok jóbaratok, uradalmaik pa- dip szomszédságban voiiak egymással. Mund- ják az emberek, hogy így éli hajdan kei giuf, kiknek számos szolgái közt, a leghűségesebb Iván volt, a juhász bojtár. Iván egy ideig az euy tk gróf urnái szolgált, csak a mikor oz túladott r ijtm ment a másikhoz, u ki ő' nagyon megszerette. „Iván a iegliüségesobb 'Zulgám“ szukia mondani a másik gróf ur, úgy, hogy az ei.-ő grófi gazda megboszankodott. — Fogadjunk, szólott egyszer, hogy én Ivánt megvesztegetem. •—Jó,fogadjunk,felelt a másik gróf, van az én nyájamban egy uégy.-zai vu kos, ha megkapod Iván ól, uradalmunk fele áll a fogadásban. Iván mit sem tudóit a dologról. Gond nélkül legeltette a bárányokat s ott volt közöttük a legszebb négyszarvu kos is. Egyszer látja, hogy szép kantárus lovak repito- nek egy koca', kerekei csak úgy fónyiottek a napsugárban ; a kocsi hozzá közeledik s kiszáll belőle előbbi gazdája, a gróf. „Iván, szépek a bárányok?'1 kérdi. Iván köszön s rnegmu atja a bárányok közt a négyszarvu kosi is.- Jaj be szép! Add nekem ezt Iván, sok pénzt adok neked.“ — Nem adhatom, méltóságos Uram. Egész nyájat adok érte neked, Ur leszel. — Nem adom. — Gazdád meg se tudja s te neked nem kell többet őrizned a nyája'. — Nem lehet. — Hit miért nem adod? kérdi türelmetlenül a gróf. — Azért, mert én őrzöm a nyájat. A gróf haragos volt. Otthon ‘-zép fiatal feleségének elpanaszoha a dolgot. Uradalmának fele vész el. — Nincs baj, szólott az asszony, megkapom én. Befogatott és elment Ivánhoz. — Iván rakj nagy tüzet és süss ! Itt a hús; lesz mit innod is. Iván tüzet rakott, sütött, evett és ivott is. — Iván, szólt a final asszony, add nekem azt a négyszarvu kost. — Nem lehet, méltóságos asszonyom. A keresztény sajtó fontossága. Lélektani igazság, liogy az eüber aka rátát, tetteit gondolatin ii.inyitják. A milyen irányt vesz a gondolat, olyan lesz az ólet. Az ember gondolkozás-irányára és igy tetieire s egész életére irányadó hálást, gyakorolnak első sorban az első és további nevelés, a melyben részesült, a környezet gondolkodásmódja, a melyben legtöbb idejét tölti, főkép pedig az olvasmányok, a melyeknek hatása annál kétségtelenebb, minél kevesebb tanulmány, Ítélő tehetség és élet- tapasztalat és igy a jó és rósz, az igaz, és téves megítélésében minél kevesebb önálló bírálati képesség van meg az olvasóban. Ebből Ítélhető meg, mily nagy hatása és fontossága van, hogy egyebeket mellőzzünk, a heti, napi sajtónak, folyóiratoknak, szóval a hírlapirodalomnak egy nemzet gondolkodásirányára és egész életére. Rendkívüli, mondhatni ellenállhatatlan hatása az iskolázatlan népre kézzelfogható. A népnek nincs sem kifejlett bíráló tehetsége, sem tapasztalata, sem olvasottsága. Nem gyanakodó egyszerűségében vakon hiszel mindent, amit olvas. Nem nézi, minő, talán, rejtett czéllal van Írva, — igaznak tartja, mert hiszen — szerinte -- tudós, tanult emberek Írják. De vájjon a műveltebb osztály — általában véve, —- man!ve van o a sajtónak, esetleg káros hatása alól? Burán állíthatjuk, hogy e tekintetben alig különbözik a néptől. Talán nem hisz ugyan el mindent. „Add nekem Iván, ur leszel. — Nem adom. — Iván, én boldog voltam ; a menyország az enyém, úgy gondolnám, mert szeretett a férjem. Iván, ha nem adod nekem azt a kost, én boldogtalan vagyok. Iván te, engem a gróf küidött, ne jöjjek el a négy- szarvu kos nélkül, — azt. mondta. Iván egy kost ón ériem.“ — Az életemet is oda adom a méltó- ságos asszonyér . Vigye a kost. Mikor az asszony elvitte a kost, akkor eszmélt fel Iván. Leszúrta horgos juhász botját a földbe, rátette széles karimáju kalapját s megtette a botot Ivánnak s ő elébe állott, — ő a gróf. — Iván, hol a négyszarvu kos? Maga felelt a kalapos bot helyett: — Elveszett méltóságos uram. — Hát miért tanlak ón téged? kérdezte a kalapos botot. — Nem jó a kifog is, felelte Iván, Kezdjük élőről 1 —■ Iván hol a négyszarvu kos? — Megdöglött méltóságos uram. Hát hol van akkor a bőre és a négy szép szarva, kérdezte Iván.
