Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-12-06 / 49. szám

6 eredeti távirat dijának iU részét kell fizetni. Budapest, 1899. október 18-án. A hivatalos másolat hiteléül Hodvék. Tanügy. A szatniíir-egyliázmcgyei rom. kath. Tanító-egyesület megalakításóhoz. Nem hittem, hogy az eszme: megalakí­tani a szatmári egyházmegyében is a róm. kath.jtanitó-egyesületek szövetségét, oly nagy ér­deklődést fog kelteni. Látszik, hogy azon korban élünk, mi­kor az egyesülés erejétől minden téren sokat — úgyszólván — mindent várnak! De megnyugtatására a mélyentisztelt kartársaknak, (kik leveleikkel kerestek fel) ki kell jelentenem, hogy az alakulás ténye előtt még bizonyos előmunkálatokat kell vé­geznünk, mert ezek nélkül a szövetkezés nem nyugodhatnék szilárd alapokon. Ez elő­munkálatok folyamatban vannak. Nevezetesen jól meg kell fontolnunk és jelölnünk a szövetség czélját, feladatát, működésének terét — és pedig a mai egy­házmegyénk speczialis helyzeteit véve tekin­tetbe. E czólból tanulmányunk tárgyává tet­tük az egri, győri, kalocsai egyházmegyék szövetségének szervezetét, ezek kitűnő tám­pontokul szolgálnak munkálatainkban. Mindenki természetesnek fogja találni, hogy a szervezést nem lehet alaposan ke­resztülvinni, ha nem ismerjük az egyes tanitó egyesületek benső, intensiv életét. E czélból összeköttetésbe kell jönnünk az ung, beregmegyei, mármarosi kath. tanitó-egye- sületek képviselőivel. A mármarosi egyesület megalakításáról van ugyan tudumásunk, de hogy működését tényleg megkezdette-e, valójában nem tudjuk. Ugj. halljuk, hogy ott a „fuvar“ kérdés okoz nehézségeket a működés tényleges megkezdésében. Ezt az ügyet tehát előbb dűlőre kell vinni. Alapos értesüléseket kell továbbá arról is szereznünk, hogy vájjon az egyes esperest körök működtek-e vagy csak nóvleg létez­nek-e? Mert ha az egyházmegye már létező esperesi tanitó köreiben nincs élet, hogy kép­zeljük el az általános szövetség pezsgő éle­tét? Ha a tagok bénák, tehetetlen lesz maga a nagy szervezet is. És itt módjával szerével nekünk egy régi és megcsökönyösödött balvélekedést kell eloszlatnunk. Sajátságos, de még mindig vannak, a kik ha a tanító-egyesületeknek nem is ellenségei, de azok iránt közönyösek, azoktól mit sem várnak. Azt mondják, evés- ivásból áll az egész működés, hogy ott csak a tanitók sérelmeit tárgyalják, hogy jegyző­könyvből, meg hivatalos akták felolvasásá­ból telik ki a gyűlés. Bocsánatot kérek, de a kik s igy gon­dolkodnak, igy tesznek, azok már réges-régen vagy egyáltalán nem voltak a mi gyűlé­seinken, vagy egyáltalán nem kisórik fi­gyelemmel az ellentábor harczi modorát és nem tudják, hogy mindazon eszmék, melyek forrongást idéznek elő a tanügy terén, me­lyek kopogtattak az országgyűlés ajtaján és úgyszólván ráültek a közvéleményre: mind ott bugyogtak elő a tanitó-egyesületi élet­ből. Hát mi katholikusok az összetartásban rejlő erőt ne használjuk fel saját érdekeink megóvására, tehetségűnk izmosodására, lel­künk ébrenlétének, állhatatosságának meg­őrzésére. H E T I SZEMLE (49-ik szám.) Fel is használtuk. Igen tiszteletre-móltó munkát végeztünk, ezt a főpásztori elismerés is konstatálja, de maguk a tagok tehetnek bizonyságot arról, hogy vájjon a gyűléseken nyertek-e elég szellemi táplálékot? Vájjon a befektetett idő, pénz és fáradság meghozta-e a szellemi kamatot? Hogy a fárasztó szellemi munka után mi is eszünk és módjával iszunk is, azt senki zokon nem veheti. Mint püspök atyánk ő méltóságának szivesen látott vendégei, itt Szatmáron pl. bizony csinos kis társas ebédre gyűlünk össze, hol megjelenik a város pol­gármestere, a kir. tanfelügyelő, és más elő­kelőségek. És örülnek, hogy derék munkát végeztünk, mert rendesen szem- és fültanui voltak ám a gyűlés lefolyásának is, nem csak az ebédnek. Megesnék bele, hogy mert a vármegyei gyűlések, meg a papi koronák után is társas­ebédre gyűlnek össze, hát azt mondanák, ezek a gyűlések sem érnek semmit, evés- ből-ivásból állanak. De ezt nem mondhatja okos ember. Épen azért van reményünk, hogy le­győzvén a báli téleteket, a még mindig avagy már régen szünetelő esperesi körök működését, is megindíthatjuk. így elkészülvén a részek rendbehozásá­val, hozzákezdhetünk az általános, egyház- megyei szövetkezés létesítéséhez, melynek egyik legfőbb feladata leend — ezt már most is kijelenthetjük — az egész egyház­megyében egységes tanítást létesíteni, az uj re­videált — kath. elemi iskolák számára — megerősítés alatt álló tantervnek a gyakorlati életbe való átvivésénék keresztülvitele. Íme, mélyentisztelt kartársak, a szövet­ség ügye jelenleg iiy stádiumban ven; re­méljük, hogy nemsokára a vármegyei kath. tanító egyesületek elnökségével a tárgyalást megkezdhetjük. Nagyon szivesen vennők, ha a tanitó urak ez ügyhöz röviden, de ve­lősen hozzászoknának. Szatmár. 1899. nov. 28. Bodnár Gáspár központi elnök. S z i ii h á z. Amilyen biztatóan hangzik classicus nyelven, hogy: in magnis etiam voluisse sat est! oly visszatetsző magyarán : ha va­laki nagy fába vágja a fejszéjét és az benn szorul. Mit mondjunk a Macbeth-esíéről? (nov. 28.) Theorikban dicsérő elismerést szavazunk a directornak, hogy ily nagy dolgokat akar nálunk bemutatni, tényleg azonban vajmi siralmas volt az előadás. A felvonások rém- regény címei, a zenével kisért molodramali- kus deklamálások, a boszorkányok érthetetlen recitálása, az önmagukon álmélkodó hősök, sötét színpad előtt a karmesteri lámpa szem- vakitó fénye, — vetekedtek a publikum feszé- lyezésében. Csak az egy Rakodczayn lát­szott meg a komoly törekvés és tanulmány ; csinált is a Banquo szellem előtt olyan föl­dönfetrengést és fuldoklást, hogy már sok volt. Kevés, de értelmes közönség nézte vé­gig a hosszú előadást s több Ízben tapsok­kal tüntette ki a kitűnőket. A hót szenzácziója: Szulamith, Jeruzsá­lem leánya? Keleti opera Goldfaden Ábra- hámtól, mely a Kisfaludy-szinházban 100, a Magyar színházban 50 előadást ért; nálunk e héten négyszer (nov. 30. deczemb. 1. 3. 5.) került színre, mindig telt ház előtt. A bu­dapesti reklámok, a pörlekedő zeneszerzők után a publikum már jól ismeri ezt a kü­lönleges darabot, melyet nálunk érdekessé tett az a körülmény is, hogy a főszerepet ugyanaz az Érczkövy éneklé, ki a Kisfaludy - szinház mind a 100 estélyén. Node remekül is sikerült. Érczkövy Absolonja valóban mű­vészi alkotás, melynél jobbat színpadunkon ő még nem adott. Feledi (Szulamit) és Tar- nay (Abigail) szintén kedvesen énekeltek, az utóbbi kifejezésieljeson játszott is; de már Nagy Gvula a Kol Nidret sajnálatosan tönkretette. Pompásak voltak Gulyás, Köm- ley és Fényessy, mini. kérők, Novak J. Guti és Szegedi mint játszó szüzek. (Ezt az ug- rabugra tánezot elhagyva, az ifjúság is nagy haszonnal és élvezettel nézhetné meg ezt a korhű darabot.) Ha Paiugyai a dajka rövid szerepében nem oly megrázóan drámai, ha a vadmacska és kút meséje nem oly poeti- kus, még kevésbbc méltányolnók azt a furcsa befejezést, hogy a szeretett és sze­rető nő feloldja férjét a hitvesi köteléktől s visszaküldi első röpke szerelméhez, kivel ez boldog lesz. Ehhez napkeleti szív és észjá­rás kell. Nov. 29-én. Egy magyar huszárkáplár Bécsben üres ház előtt rosszul ; decz. 2-án az Aranykakas félhaz előtt kitünően, decz. 4-én a Próbaházasság gyengén sikerült. Ny ilttér*) Elismert kiváló jó minőségüknél fogva legna­gyobb elterjedtségnek örvendenek Gróf Keglevich István utódai pronsontori ezég c o § n a c - j a i. Bevásárlásoknál kéretik ezen ezég teljes sző vegére figyelemmel lenni, hogy esetleges ha­misítványoktól őrizkedhessünk. Az *, **, ***, Extra,, **** és V. S. O. (fine Champagne d. Hongrie) jelzéssel ellátott gyártmányok mindenütt kaphatók. POLGÁR SÁNDOR egyetem, gyakorlott orvosi mü- és kötszerósz Ajánlja dúsan felszerelt raktárát saját gyárt­mányú orvos- sebészi és betegápolási tár­gyakban. Saját gyártmányú, m. k. szaba­dalmazott Polgár—féle sérvkötő, haskötő, görcsér elleni gummiharisnya, órt- hopaediai készülékek, műlábak s kezek stb. Valódi franczia különlegességek F. Bergtt- erand fiis párisi gyárából. Utánzás ellen védve 16302. sz. a. Részletes képes árjegyzék ingyen és bór- mentve. *) Az e rovat alatt közlőitekért nem vállal fele­lőséget a Szerk.

Next

/
Thumbnails
Contents