Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-11-22 / 47. szám
4 HETI SZEMLE“ (47-ik szám.) lángoló szeretethez, melylye! életében nagy királynéját körülvette. — Szent mise után a kir. hath, fögymnáziumban gyászünnepély volt, melyen dr. Feehtel János tanár megható emlékbeszódet mondott. — A tanitónöképzö intézetben vasárnap délelőtt tartatott meg az ünnepély a következő programmal : 1. Erzsébet királyné emlékezete Hackel L.-től éneklé a növ. kara. 2. Nov. 19-én alkalmi dolgozat felolvasása. 3. Melodráma, szav. Szentgyörgyi E. kisérte Váradi G. 4. Trauermarsch Chopintől zongorázta Ciszág M. és Glanzer M. Végül dr. Steinberger Ferencz kanonok, az intézet igazgatója intézett beszédet a növendékekhez, melyben a megdicsőült királynét mint a női erények mintaképét állította a növendékek elé. — A tanítóképző intézetben tegnapelőtt 11 órákkor volt az ünnepély, melynek kezdetén és végén az ifjúsági énekkar gyászdalokat adott elő, Ölti Antal szép alkalmi beszédben örökitette meg a királyné emlékét, Schorn Károly mély érzéssel adta elő, „Erzsébet királyné“ czimú költeményt, Schmied Ferencz tartalmas alkalmi felolvasása és Müller Lajos ügyesen előadott praeludiuma megérdemlik a teljes elismerést. Végül Báthory Endre tanár a boldogult királynét, mint a magyar nemzet géniusát állította az ifjúság elé, buzdítván őket, hogy nagy királynénk emlékét ápolják mindig kegyelettel. — A polgári leányiskolában szintén gyászünnepély tartatott a köv. tárgysorozattal: 1. „Gyászinduló“ Hermann Popitczlól, zongorázta Krúdy Erzsébet. 2. „Erzsébet“ Sajó Sándortól, szavalta Szolo- májer Katalin. 3. „Komor felhő borong“ énekelték a polg. isk. összes növendékei. 4. „Erzsébet királyné élete“ felolvasta Muzsay Karolin. 5. „Eltávozál“ énekelték a polg. isk. összes növeudékei. 6. „Melodráma Erzsébet királynénk halálára“ Karády Győzőtől szavalta Deutsch Piroska. 7. „Gyászhangok“ Szentiványi Dánieltől zongorázta: Deme Irén. —■ A r. k. elemi fiiskola tanítótestülete és növendékei tegnapelőtt reggel 8 órakor tartották az ünnepélyt a következő programmal : 1. „Kölcsey-bymnus“, hartnoniumkisé- rettel énekelték a tanulók. 2. „Meghalt a királyné“ Pósa Lajostól, szavalta Kapitány Ist. VI. o. tanuló. 3. Alkalmi beszéd, tartotta Mondik E. tanító. 4. „Könyörgés“ szövegét melyen, ha kicsi, könnyű átgázolni, de ha nagy ? Bizony bajos ! Tanácsülést tartottak s határozatba ment, híddal kötjük össze a két partot s a költségvetés felét az egyik, felét a másik parti lakók viselik. Igen ám, de ők is építtetik külön külön a felét! Ámde az egyik part jóval lejjebb lakott, hát az hamar elkezdte a munkát jól lenn. A másik part néz! Ahá, nem fogtok ki rajtunk s elkezdik a munkát jóval fellebb. A fél hid mind két oldalon elkészült, egyik sem engedett a maga igazából s a lakosság nyugodtan ment a maga hidján, a középen le a vízbe a másik hidig, arra fel s úgy a másik oldalra. Talán még ma is úgy van. Vándor-uton. Sokáig volt távol. Most a végtelennek látszó utón egyedül bandukol haza. Vájjon merre van az otthona? A város egy csöndes zugában él az öreg anya s két testvére, mint kél pacsirta. Dalolnak nappal, este, dallal üdvözlik a hajnalt s az a dalok ma- lódiáját kipirult arczczal édesen hallgatja. Az a vén anyóka kérges tenyerével naponként munkálkodik, hogy a két kis pacsirtának legyen kenyér. A harmadik nem tudja merre, hol jár, anyai szive keserűségét a irta Mozi István, harmonium kísérettel énekelték a növendékek. 5. „Királyasszony kertje“, Havas 1st.-tói, szavalta Juhász Kálmán III. o. tanuló. 6. „Emeljetek szobrot“ Kutnyánszky J.-tői, szavalta Bretán S. IV. o. tanuló 7. „Szózat“, harmonium kísérettel énekelték a növendékek. Az ünnepélyen az isk. hatóság és szülők is jelen voltak. 9. órakor a székesegyházba vonultak a gyermekek tanítóik vezetése alatt az ünnepélyes gyász istenitiszteletre. — A kereskedő tanoncz- iskola szintén kegyelettel ünnepelte meg a királyné gyászosemlékü névnapját. Az alkalmi beszédet Osváth Elemér ev. ref. főgymn. tanár tartotta, inig egy tanoncz alkalmi költeményt szavalt. Kanonokok beiktatása. Tegnap délelőtt iktatták be Nagy-Váradoi az uj nagy prépostot Vinkler József válás ;tott püspököt és a három uj kinevezett kanonokot, névszerint Kucsovszky Lajost, Qrócz Bélát és dr. Stein- beryer Ferenczet méltóságaikba. Az ünnepélyes aktus a kir. kinevezés és a püspöki megerősítés felolvasásával vette kezdetét, ezután a beiktatatást teljesítő kanonok beszédet intézett hozzájuk, végül az uj kanonokok nevében a legidősebb mondott köszönetét. Délben a nagyprépost diszebédet adott, melyre hivatalosok voltak a káptalan összes tagjai. Dr. Steinberger Ferencz tegnapelőtt reggel utazott el Nagy-Váradra és valószínűleg ma este fog visszaérkezni. Ezután még huzamosabb ideig körünkben marad részint azért, mert sok teendő elintézése várakozik reá, de meg Szatmárió), — melyhez annyi kedves emlék, baráti és rokoni kötelék fűzi, igen nehezen esik a megválás. Véglegesen a legnagyobb valósziuüség sze- szerint januárban vagy februárban távozik el. A beiktatás napján a kir. kath. tanitóképez- dén ott lengett a nemzeti zászló, hirdetvén, hogy az intézetnek nagy ünnepe van. Úgy egyesektől mint testületektől számos távirat ment Nagy-Váradra. Tudiunkkal táviratot küldöttek: A kir. kath. tanítóképző intézet tanári kara, a tanitónőképző intézetek tanári kara, asztaltársai, a kir. kaik. tanítóképző növendékei, a kir. kath. főgymnásium tanárai, a szatmáregyházmegyei irodalmi kör, a róm. kath. iskolaszék, a rk. elemi fiúiskola tantestülete, Majos Károly és családja, köny lemossa s lelke oda repül a vándor útja felé, hogy megőrizze ott a rossz fiút, a vándort. A vándor megy tovább. Az ut, mellett pipacsos búzák között egy kis kereszt áll, a Jézus keresztje, üdvözli kalaplevéve ó, a ki az öreghez, meg a kél kis testvérhez vezeti őt. Már fáradt, csak a város messze s elérni a leghőbb vágya. A kék búzavirág itt bólingat felé. Az alkony piros arczczal köszönti, s ő a két kis árva dalára gondol. Elképzeli a kis fehér házat, a melynek nyugalmát a város zaja meg nem zavarja. Elképzeli az ablakban a muskátlit, a kalitkában az örökké jó kedvű kis pintyőt, látja az öreg anyókát, az édes anyát, a mint a kis apró árváknak mesél egy eltévedt fiúról. Köny özönlik a két kis árva szemébe, az öreg is elérzékenyül. S a vándor úgy fájlalja a lelkét. Megbánja, hogy a miért elment. Lelkét beborítja azaz esti pir, a mely a kis árvák dalán fakad s úgy megremeg belé ez a rongyos vándor. A búzatáblák már elmaradtak. Reménykedve halad az utón az ifjú. Lelkét az a kis zug édes boldogsággal tölti el. Eszébe jut a gyermekkor szép álmaival; látja az ut- czát, a hol a többi apróságokkal együtt daPapolczy Gyula törvényszéki biró és még többen jó barátai közül. Az alispán jubileuma. Nagy László alis-, pán október hónapban töltötte be alispáni szolgálatának 10 ik évét. Ez alkalomból, mint már jeleztük, a vármegye ünnepelni készül. A végrehajtó bizottság nov. 30-át tűzte ki az óvátiók napjául. Az ünneplés lelkes, inpozáns leend, hogy a fegyelmi vizsgálatot elrendelő miniszteri határozattal szemben félreismerhetetlenül dokumentálja a vármegye bizalmát első tisztviselője iránt. Lapunk múlt számában közölt programm annyiban szenvedett változást, hogy a közgyűlés szónoka nem Isaák Dezső, hanem Luby Gáza lesz, a fáklyás menetnél Ilosvay Aladár fog beszélni. landrisics emléke. Régebben jeleztük már, hogy Jandrisics János volt tanítványai mozgalmat indítottak, hogy sirhantja egy díszes emlékkővel jelöltessék meg. A szép és dicséretreméhó eszme a megvalósulás stádiumába lépett, mert a Szatmáron levő volt tanítványok holnap, csütörtökön délután értekezletre gyűlnek össze mintegy 80-an a városháza közgyűlési termébe, hol a legközelebb megteendő lépéseket fogják megállapítani. Jandrisicsot volt tanítványai oly tisztelettel és szeretettel vették körül, hogy közülök bizonyára mindegyik a legnagyobb buzgalommal karolja fel az ügyet. Hymen. Penkert Mihály dr. székelyhídi gyógyszerész szombaton esküdött örök hűséget Lükö Sándor takarékpénztári hivatal- főnök leányának, Mariska kisasszonynak. — Juhász Károly m. kir. honvéd százados jegyet váltott özv. Gödé Györgyné, szül. Kofranek Erzsébet úrnővel. — Szilágyi Ambrus m. kir. honvéd főhadnagy jegyet váltott Fanko- vics Antal munkácsi gymn, igazgató leányával, Vilma kisasszonynyal. — Czumbil István, kisvárdai polgári iskolai tanár, a szatmári kir. kath. tanítóképző intézet volt jeles növendéke jegyet váltott özv. Jurácskó Dánielné leányával, Emma kisasszonynyal. Az egybekelés a székesegyházban e hó 2ő-én szombaton délutáu 4 órakor lesz. — Kruppa Mihály nagykárolyi tanító nőül vette özv. Kolonics Jenőné, szül. Holczinger Eleonóra úrnőt, ugyanekkor vezette oltárhoz Holczinger István néptanító a menyasszony fivére lolva játszotta el gyermekéveinek legszebb játékait. Erre is újra érzi az anyai szeretet melegét. Megbánta már ezerszer, hogy a világ hiú örömeiért ott hagyta azt a kis fészket, a mely. olyan édes otthona volt az apa nélküli családnak. Tiz év! ... Mennyi hoszszu esztendő veszett a semmiségbe a mióta nem látta a kedves kis kunyhót. Most már az anya vénebb, elaggott a fáradságos munka mellett, a két kis daloló madárka felnőtt, szárnyára bocsátotta a mama. Eltűnt mögötte régen a zöld vetés; még ugyan piros- lik az a csomó pipacs ott a láthatáron vagy talán az esti pir utolsó sugara benne az. És éled a vándor, közeledve a czél, az édes otthon. Úgy feldobog a szive az ifjúnak. Mi van édesebb a világon mint az anyai csók és a boldog család kedves otthona? Csak tovább, csak tovább ! Szive hangosan dobog, a mint meglátja a falucska karcsú tornyát. Megremeg a gondolattól, hogy most ő haza az édes kis fészekbe megy, a hol örömmel várják. Felé viszi az esti szél a késő este harangszavát s ima kél a vándor ajkán. Lelke száll a magasságba, a hol a vándorlás megszűnik, a hol a lélek megpihen s a hol nincsen bánat, csak öröm és szeretet, véghetetlen szeretet. S a mint
