Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-11-22 / 47. szám

2 „Alig szükséges mondanunk, mily kedves előttünk és mennyire helyeseljük a katliolikusok e nem­beli törekvését, kivált midőn arról értesültünk, hogy őket sem a nehéz­ségek, sem a fáradalmak, sem a költségek feltett szándékuktól el nem rettenthették. Ami nagyon helyesen történt; mert semmi sincs napjaink­ban, mire igyekezetöket akár kor­szerűbben, akár hasznosabban for­díthatnák; oly ügy forogván fenn, mely mind az egyház és vallás javával, mind a katholikus hit épsé­gével a legszorosabban van egybe­kötve. Valóban, minthogy oly nagyra nőtt már a tévelyek sokasága, na­ponta látjuk, mint tétetik ki a katho­likus ifjúság oktatása a legnagyobb veszélyeknek, amiért, ha valami biztos menedék nem nyílik szá­mukra, nagyon félni lehet, nehogy az igazságtól elvonattassanak és katholikus hitük kárát vallják.“ Örömmel üdvözöljük azért a magyar kath. egyetem felállítására a pécsi püspök nagyérdemű kör­levele óta nagyobb mértékben meg­indult mozgalmat, melyet vajha országos mozgalom, főleg áldozat- készség támogatna. Mert csak. kath. egyetem teremthet hitbuzgó, bátor kath. értelmiséget, a mely kész síkra szállani vallása és egyháza megtá­madott érdekeiért. Iyen kath. értel­miség nélkül a papság működése és védelme kevés hatású lesz; s egy újabb támadó harczban még meglevő jogaink és intézményeink is vesze­delemnek vannak kitéve. És hogyan akarunk erőteljes autonómiát létesí­teni és működtetni buzgó, kiképzett kath. értelmiség nélkül. A kath. mozgalom elsőrendű czélja és törekvése legyen tehát, mielőbb előteremteni az eszközöket a kath. egyetem létesítésére. Számos módja kínálkozik ennek a dusva- gyonnal bírók áldozatos adományán kívül is. Miért ne lehetne például egyöntetű megállapodással keresztül­kincstár a mostani templom alapkövét le­tetette s 1804 ben teljesen felépült. A megrongált templomban egyedül egy Mária-kép maradt teljesen épen, daczára exponált helyzetének. E kép előtt — mely mint mondják, a mária-poc-i kegykép hason­mása — 1797-ben egy csudálatos gvógyulás történt. Ismét a kisasszonynapi búcsúra gyűltek össze. Az összesereglettek között volt egy Angyelszki János nevű, körülbelül 14 éves fiúcska, ki gyermeksége legelső éveiben meg­vakult, a kit most a búcsúra Tirsch Frigyes nevű 54 éves varga vezetett. Miután az isteni tiszteletet a legnagyobb áhítattal végig hall­gatta a gyermek, kérte vezetőjét, vezetné el őt a Szűz Anya képéhez, hogy ott imádkozzék. A varga készséggel teljesitó a fiú kívánságát, ki hosszú ideig térdepelve imádkozott a kép előtt. Elvégezve imádságát, hozzá lépett ve­zetője, hogy majd a lépcsőkön segítségére legyen. Ekkor történt, hogy a fiú visszautasitá a feléje nyújtott kezet, mondva: ő lát, s vezetőre többé nem szorul. És valóban vissza­nyerte látóképességét. Mindezt később maga Tirsch Frigyes vinni, s az illetékes fórumoknál ki­eszközölni, hogy a megüresedett püspökségek és kanonoki állások jövedelmei egy kath. eg3retem fel­állítására fordittassanak. Ha ez megtörténnék, rövid idő alatt állani fog a kath. tudományos­ság szentelt csarnoka, melyből uj élet, uj fény, uj dicsőség fog áradni a magyar katholiczismusra. Felhívás a magyar nemzethez! Nemcsak a magyar Helikon, de a vi­lágirodalom sem mutat fel oly magasra ki­emelkedő költői alakot, a minő báró Eötvös József. A kiben a lángész egyesült az aesthe- ticussal, a ki született főnemes volt és Is­tentől hivatott népbarát, a kinél az idea 1 is- mus éltető elmét képezte a gyakorlati reform- törekvésnek. Mi, a kik fiatal szívvel olvastuk nagy­régen Eötvös költői műveit, akkor a gyö­nyörű ábrándokat bámultuk azokban ; most, midőn újra elolvassuk e müveket, megdöb­benünk rajta, hogy ezek az ábrándok meg­annyi profécziák voltak, a mik csodamódon beteljesültek, Akkor sirtunk rajtuk, most triumfálva tapsolunk nekik. Báró Eötvös Józsefnek minden regé­nye korszakot jelző phenornenalis alkotás volt: a Karthausi, a Falu jegyzője, a Ma­gyarország 1514-ben. Az eszmék gazdag­sága, a szív mély érzelmei elfeledtetik az olvasóval, hogy ezek irány regények; de maga az irány, a kitűzött ezé) is oly isteni eredetű: a rokonszenv az elnyomott nép- osztály, a kitaszított vallásfelekezet iránt; hivatkozás az emberiségre a szabadság, az egyenlőség igazai Végett. És mindezen eszméknek a győzelmét megérte, sőt kivivni segített az államférfi, a miket mint költő odarajzolt az égre, odava­rázsolt a délibábra. A Fata Morgana álom­palotái köve váltak : a költő megérte saját apolheozisát a nemzeti átalakulás korsza­kában. Azért fokozott érdeküek báró Eötvös József müvei most, a midőn azokat mint kivívott győzelmek történeteit olvassuk: beszélte el a plébánián összegyülekezett piarista tanárok, a környékbeli róm. és gör. kath. plébánosok s a rónaszéki bányafönök jelenlétében ; kijelentvén egyszersmind, hogy ő jóllehet lutheránus, kész ezen nyilatkozatát bármikor esküvel is erősíteni. így van ez megírva azon sárgult ok­mányon, melyet levéltárunkban találtam, melynek külső hajtásán e szavak olvashatók. Testimonium super eo, quod Joannes Angyelszki mirabiliter visum receperit post peractam orationem suam ante Iconem B. Y. M. in Ecclesia Bocskavieusi. Belül a fentebb leirt esemény, aláirva a fentebb említettek nevei. A kép hosszú időn át az uj templom egyik oltárán volt elhelyezve, most pedig a szószékkel szemben a szentély és hajót el­választó fal kiszögellésén a lourdi szobor mellett áll. Ma is szívesen keresik fel a hívők e képet s ki tudná megmondani, hányán nyernek vigaszt buzgó imáikban. Isten keze nem rövidült meg. Azok a meg-megnyilatkozó köztudomásra jutott csodálatos jótétemények , melyeket Isten fiának szt. Anyja által oszto­gat a szenvedő, de erősen bízó lelkeknek, Jcöltöi szépségeik a mai kor teljes világításában még jobban kitűnnek. De versenyeznek a költő müveivel po­litikai munkálatai, a mikben a költő mint ember, mint philosoph, mint hazafi emelke­dik ki messze magasra a mindennapiság gőzköróből. Ezeket úgy olvassuk most mint az evangéliumot. Báró Eötvös József munkáinak nem szabad hiányozni egy müveit, egy előkelő magyar család asztaláról sem. De el kell azoknak foglalni a maguk helyét annak a nóposztálynak a házában is, mely felszaba­dulását, emberi és hazafiui jogainak meg- adatását ezen müvek hatásának köszönheti. Ha egy gazdának sok az az ár, állja­nak össze hárman négyen; cseréljék ki a műveket. A mely háznak a mestergerendá­ján báró Eötvös József könyve ott fog állni, arra a házra áldás száll az égből. Óhajtandó, hogy ne legyen Magyaror­szágon egyetlen társaskör, egyetlen iskola, egyetlen család sem, melynek könyvtárában Eötvös József munkái föltalálhatok ne le gyenek, kívánatosnak tartanók, ha töb­ben abból a czélból is megrendelnék Eötvös József munkáit, hogy azokat szegé­nyebb iskolák könyvtárainak adományozzák. A nagy költő, mint államférfi, mint a magyar kormány tagja, a lelkületének meg­felelő munkát végezte: a vallás, a közmű­velődés minisztere volt. Fő gondja volt a néptanítók ügyének emelése. Ez az osztálya a magyar társadalomnak az, melynek hiva­tása Magyarországot másodszor is meghó­dítani, s melynek jutalma ezért — az élet­fogytig tartó szegénység — fogadalom nélkül. A néptanítók sorsát enyhíteni még holta után sem szűnt meg a magyar közművelődés vezére. Resunvxit. A holt betűk feltámadtak, jótékony meleget adni a magyar haza mos­toháinak. És ez igy történt. Atyjának szelleme megihlette méltó örökösét báró Eötvös Lórándot, a ki e hall­hatatlan nagyság minden munkájának tulaj­donjogát az Eötvös-alapra ruházta át azzal a jólelkű gondoskodással, hogy a teljes kiadás jövedelméből a Budapesten és Kolozsvárott felállítandó Tanítók Házában magyar tanítók és professzorok gyermekei —- felekezeti és Viski apróságok. — Dunay Jánostól. — Mindenek előtt kijelentem, hogy már többször voltam Visken, ismerem nagyon jól, de e sorok után nem megyek soha Viskre, mert tudom, hogy a beregi Ilosváig meg nem állítanának. Azt el nem árulom, hogy város-e Visk, vagy falu, mert nagyon megzokolnának érte, elég az, hogy neve­zetes hely, melynek bizonyságára szóljon e toll. csak elenyésző csekély része azon nyilvános­ság elé soha nem jutott jótéteményeknek, melyeket azok, kik részeseivé lettek, szivükbe zártak. Talán ez okozza, hogy a korszellem titkon lappangó törekvése: gyöngyiteni és nevetségessé tenni minden bizalmat s ha lehet kiölni minden hitet a szivekből, hiú és hasztalan erőködése a megtóvelyedett el­méknek; mert a tisztelet és szeretet mélyeb­ben a szív redőiben rejtőzik, ha sikerül is egy ideig elnyomni, megölni soha s mi­helyest alkalom nyílik a lelkesedés öntüzétől nyerve erőt, annál hatalmasabban fellobog, Károlyi.

Next

/
Thumbnails
Contents