Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-11-22 / 47. szám
2 „Alig szükséges mondanunk, mily kedves előttünk és mennyire helyeseljük a katliolikusok e nembeli törekvését, kivált midőn arról értesültünk, hogy őket sem a nehézségek, sem a fáradalmak, sem a költségek feltett szándékuktól el nem rettenthették. Ami nagyon helyesen történt; mert semmi sincs napjainkban, mire igyekezetöket akár korszerűbben, akár hasznosabban fordíthatnák; oly ügy forogván fenn, mely mind az egyház és vallás javával, mind a katholikus hit épségével a legszorosabban van egybekötve. Valóban, minthogy oly nagyra nőtt már a tévelyek sokasága, naponta látjuk, mint tétetik ki a katholikus ifjúság oktatása a legnagyobb veszélyeknek, amiért, ha valami biztos menedék nem nyílik számukra, nagyon félni lehet, nehogy az igazságtól elvonattassanak és katholikus hitük kárát vallják.“ Örömmel üdvözöljük azért a magyar kath. egyetem felállítására a pécsi püspök nagyérdemű körlevele óta nagyobb mértékben megindult mozgalmat, melyet vajha országos mozgalom, főleg áldozat- készség támogatna. Mert csak. kath. egyetem teremthet hitbuzgó, bátor kath. értelmiséget, a mely kész síkra szállani vallása és egyháza megtámadott érdekeiért. Iyen kath. értelmiség nélkül a papság működése és védelme kevés hatású lesz; s egy újabb támadó harczban még meglevő jogaink és intézményeink is veszedelemnek vannak kitéve. És hogyan akarunk erőteljes autonómiát létesíteni és működtetni buzgó, kiképzett kath. értelmiség nélkül. A kath. mozgalom elsőrendű czélja és törekvése legyen tehát, mielőbb előteremteni az eszközöket a kath. egyetem létesítésére. Számos módja kínálkozik ennek a dusva- gyonnal bírók áldozatos adományán kívül is. Miért ne lehetne például egyöntetű megállapodással keresztülkincstár a mostani templom alapkövét letetette s 1804 ben teljesen felépült. A megrongált templomban egyedül egy Mária-kép maradt teljesen épen, daczára exponált helyzetének. E kép előtt — mely mint mondják, a mária-poc-i kegykép hasonmása — 1797-ben egy csudálatos gvógyulás történt. Ismét a kisasszonynapi búcsúra gyűltek össze. Az összesereglettek között volt egy Angyelszki János nevű, körülbelül 14 éves fiúcska, ki gyermeksége legelső éveiben megvakult, a kit most a búcsúra Tirsch Frigyes nevű 54 éves varga vezetett. Miután az isteni tiszteletet a legnagyobb áhítattal végig hallgatta a gyermek, kérte vezetőjét, vezetné el őt a Szűz Anya képéhez, hogy ott imádkozzék. A varga készséggel teljesitó a fiú kívánságát, ki hosszú ideig térdepelve imádkozott a kép előtt. Elvégezve imádságát, hozzá lépett vezetője, hogy majd a lépcsőkön segítségére legyen. Ekkor történt, hogy a fiú visszautasitá a feléje nyújtott kezet, mondva: ő lát, s vezetőre többé nem szorul. És valóban visszanyerte látóképességét. Mindezt később maga Tirsch Frigyes vinni, s az illetékes fórumoknál kieszközölni, hogy a megüresedett püspökségek és kanonoki állások jövedelmei egy kath. eg3retem felállítására fordittassanak. Ha ez megtörténnék, rövid idő alatt állani fog a kath. tudományosság szentelt csarnoka, melyből uj élet, uj fény, uj dicsőség fog áradni a magyar katholiczismusra. Felhívás a magyar nemzethez! Nemcsak a magyar Helikon, de a világirodalom sem mutat fel oly magasra kiemelkedő költői alakot, a minő báró Eötvös József. A kiben a lángész egyesült az aesthe- ticussal, a ki született főnemes volt és Istentől hivatott népbarát, a kinél az idea 1 is- mus éltető elmét képezte a gyakorlati reform- törekvésnek. Mi, a kik fiatal szívvel olvastuk nagyrégen Eötvös költői műveit, akkor a gyönyörű ábrándokat bámultuk azokban ; most, midőn újra elolvassuk e müveket, megdöbbenünk rajta, hogy ezek az ábrándok megannyi profécziák voltak, a mik csodamódon beteljesültek, Akkor sirtunk rajtuk, most triumfálva tapsolunk nekik. Báró Eötvös Józsefnek minden regénye korszakot jelző phenornenalis alkotás volt: a Karthausi, a Falu jegyzője, a Magyarország 1514-ben. Az eszmék gazdagsága, a szív mély érzelmei elfeledtetik az olvasóval, hogy ezek irány regények; de maga az irány, a kitűzött ezé) is oly isteni eredetű: a rokonszenv az elnyomott nép- osztály, a kitaszított vallásfelekezet iránt; hivatkozás az emberiségre a szabadság, az egyenlőség igazai Végett. És mindezen eszméknek a győzelmét megérte, sőt kivivni segített az államférfi, a miket mint költő odarajzolt az égre, odavarázsolt a délibábra. A Fata Morgana álompalotái köve váltak : a költő megérte saját apolheozisát a nemzeti átalakulás korszakában. Azért fokozott érdeküek báró Eötvös József müvei most, a midőn azokat mint kivívott győzelmek történeteit olvassuk: beszélte el a plébánián összegyülekezett piarista tanárok, a környékbeli róm. és gör. kath. plébánosok s a rónaszéki bányafönök jelenlétében ; kijelentvén egyszersmind, hogy ő jóllehet lutheránus, kész ezen nyilatkozatát bármikor esküvel is erősíteni. így van ez megírva azon sárgult okmányon, melyet levéltárunkban találtam, melynek külső hajtásán e szavak olvashatók. Testimonium super eo, quod Joannes Angyelszki mirabiliter visum receperit post peractam orationem suam ante Iconem B. Y. M. in Ecclesia Bocskavieusi. Belül a fentebb leirt esemény, aláirva a fentebb említettek nevei. A kép hosszú időn át az uj templom egyik oltárán volt elhelyezve, most pedig a szószékkel szemben a szentély és hajót elválasztó fal kiszögellésén a lourdi szobor mellett áll. Ma is szívesen keresik fel a hívők e képet s ki tudná megmondani, hányán nyernek vigaszt buzgó imáikban. Isten keze nem rövidült meg. Azok a meg-megnyilatkozó köztudomásra jutott csodálatos jótétemények , melyeket Isten fiának szt. Anyja által osztogat a szenvedő, de erősen bízó lelkeknek, Jcöltöi szépségeik a mai kor teljes világításában még jobban kitűnnek. De versenyeznek a költő müveivel politikai munkálatai, a mikben a költő mint ember, mint philosoph, mint hazafi emelkedik ki messze magasra a mindennapiság gőzköróből. Ezeket úgy olvassuk most mint az evangéliumot. Báró Eötvös József munkáinak nem szabad hiányozni egy müveit, egy előkelő magyar család asztaláról sem. De el kell azoknak foglalni a maguk helyét annak a nóposztálynak a házában is, mely felszabadulását, emberi és hazafiui jogainak meg- adatását ezen müvek hatásának köszönheti. Ha egy gazdának sok az az ár, álljanak össze hárman négyen; cseréljék ki a műveket. A mely háznak a mestergerendáján báró Eötvös József könyve ott fog állni, arra a házra áldás száll az égből. Óhajtandó, hogy ne legyen Magyarországon egyetlen társaskör, egyetlen iskola, egyetlen család sem, melynek könyvtárában Eötvös József munkái föltalálhatok ne le gyenek, kívánatosnak tartanók, ha többen abból a czélból is megrendelnék Eötvös József munkáit, hogy azokat szegényebb iskolák könyvtárainak adományozzák. A nagy költő, mint államférfi, mint a magyar kormány tagja, a lelkületének megfelelő munkát végezte: a vallás, a közművelődés minisztere volt. Fő gondja volt a néptanítók ügyének emelése. Ez az osztálya a magyar társadalomnak az, melynek hivatása Magyarországot másodszor is meghódítani, s melynek jutalma ezért — az életfogytig tartó szegénység — fogadalom nélkül. A néptanítók sorsát enyhíteni még holta után sem szűnt meg a magyar közművelődés vezére. Resunvxit. A holt betűk feltámadtak, jótékony meleget adni a magyar haza mostoháinak. És ez igy történt. Atyjának szelleme megihlette méltó örökösét báró Eötvös Lórándot, a ki e hallhatatlan nagyság minden munkájának tulajdonjogát az Eötvös-alapra ruházta át azzal a jólelkű gondoskodással, hogy a teljes kiadás jövedelméből a Budapesten és Kolozsvárott felállítandó Tanítók Házában magyar tanítók és professzorok gyermekei —- felekezeti és Viski apróságok. — Dunay Jánostól. — Mindenek előtt kijelentem, hogy már többször voltam Visken, ismerem nagyon jól, de e sorok után nem megyek soha Viskre, mert tudom, hogy a beregi Ilosváig meg nem állítanának. Azt el nem árulom, hogy város-e Visk, vagy falu, mert nagyon megzokolnának érte, elég az, hogy nevezetes hely, melynek bizonyságára szóljon e toll. csak elenyésző csekély része azon nyilvánosság elé soha nem jutott jótéteményeknek, melyeket azok, kik részeseivé lettek, szivükbe zártak. Talán ez okozza, hogy a korszellem titkon lappangó törekvése: gyöngyiteni és nevetségessé tenni minden bizalmat s ha lehet kiölni minden hitet a szivekből, hiú és hasztalan erőködése a megtóvelyedett elméknek; mert a tisztelet és szeretet mélyebben a szív redőiben rejtőzik, ha sikerül is egy ideig elnyomni, megölni soha s mihelyest alkalom nyílik a lelkesedés öntüzétől nyerve erőt, annál hatalmasabban fellobog, Károlyi.
