Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-02-08 / 6. szám
,.H E __T I S Z E M L E“ (6-ik szám) 3 mé lyéből a föld színére. Top, lop . . . Súlyos léplek hangzanak közelebb s közelebb az őrszoba felé. Most kilárul az ajtó, és belép egy emberi alak hosszú, fehér ruhába öltözötten, lámpással kezében. Egy elhalt aknafelügyelőnek szelleme volt, ki, mig e földön élt, sokszor meglepte az őröket. Most, holta után is szemlére jött. Szigorú arczczal széttekintett a szobában és, miután az őrt ébren találta, szótlanul távoz. tt. Nagy zajt ülő léptekkel visszament az akna szájához és ott a gépezet kötelén a gondolat gyorsaságával ismét leszállt a több száz méter mélységbe. Azt a szegény éjjeli őrt megölte az ijedség. Még haza tudott vánszorogni, de egy láz mindjárt ágyba döntötte és két. héi múlva meghalt. Mélyen tisztelt közönség 1 A jelen ér zéki valóságon túl minden idők meggyőző dése szerint van még egy szellemvilág is, melynek létfeltételeit és törvényeit azonban még a mai tudomány sem bírta eddig feld i riteni. Voltak és ezután is lehetségesek bt zonyos természetfeletti látások, szent elragadtatások, tulvtlági szellemek megjelenései, ismert fizikai törvényeink alapján megfejthetetlen okozatok és eredmények. Sőt azt mondhatjuk, hogy a keresztény vallás ama titokzatos jelenségekben való hittel együtt áll, vagy dől, mert a szenttrás, mint egyik forrása a keresztény vallásnak, olyanokról majdnett minden lapján tartalmaz félreérthetetlen fel jegyzéseket. Itt tagadni semmit sem ér, sőt nem is illik egy mai tanult emberhez, akt nagyon jól tudja, hogy még az anyagi természet körében is megfejthetetlen tüneményekkel találkozik, — hogyan érthetne nmg tehát a szellemek világának rejtett törvényeit, titkos erőit, érzékfeletti jelenségeit? Isten dicsősége és észszerű tisztelete, a lelkek üdve és egyáltalán az erkölcsi jónak szent ügye ama kísérők, melyeket keresnünk kell, ama kellékek, melyek szerint vizsgá lódnunk szükséges az oly megfoghatatlan jelenségeknél, melyek az anyaggal semminemű összeköttetésben lenni nem látszanak. Akkor legalább mégis könnyebben tájékozódhatunk az olyan jelenségekkel szemben, melyeket különben is hasztalan iparkodnánk megfejteni, ha azok valamely anyagi összefüggésből csakugyan kimaoryarázhatadanok . Azonban, ha tényeknek bizonyultak, kénytelenek vagyunk tudomásaink közé besorozni azokat, mint akár a legnyilvánvalóbb ismereteket. Mindnyájan tudjuk, hogy egy része azoknak a kísérteties eseteknek egészen költött dolog. A másik részök valami alappal bir ugyan, de a mindenféle hozzáadásokkal válnak belőlük olyan kísérteties históriák a nép ajkain. Egy másik részök végre valóságos tények, melyeket azonban figyelmes körültekintés után közönséges természeti okokból meg lehet magyarázni, mert egyszerűen az úgynevezett halluctnácziók, vagyis káprazatok, érzékcsalódások forognak fenn, a milyenek iránt ma középiskoláinkban már 15—16 éves tanulók kellőleg tájékozva vannak. Ezek a káprázatok t. i. érzékszerveink működésének sajátságos és rendkívüli módjai Ébrenlét alkalmával minden küiső, érzéki behatás nélkül pl. hangot hallunk, pedig sem beszéd, sem más valami zengés nem üti meg füleinket. És a hallás káprázatai igen gyakoriak. Kis harang csengése a távolban, lódobogás és vízeséseknek zúgása igen közönséges káprázatai hallóérzékünknek. gy orvos beszélte nekem nem régen, hogy egy, különben egészséges fiatal ember a következő kéréssel rohant, be hozzá: segítsen rajtam doktor ur, mert megőrülök ; folytonosan erős kocsidübörgést hallok, ha szekér nem is jár az utczán. A szemnek is vannak káprázatai, vagyis külső tárgyak teljes hiányában érzéki képek jelennek meg előtte. így pl. látunk bizonyos sötét karikákat, egy-egy pillanatra minden tárgyat sárga, vagy zöld színben. Beteges, izgatott állapotban, gyenge idegzettel, heves laz, vagy ijedség alkalmával azok az érzéki káprázatok aztán tiszta öntudat mellett is nagyobb mértékben jelentkezhetnek, ugyany- nyira, hogy az illető egyének a képzeletet a valósággal egy-egy időre összecserélik, vagyis úgy tetszik nekik, mintha valóban látnának és hallanának, pedig csak a vérkeringés játéka, vagy az idegzetnek kisebb- nagyobb mértékben rendellenes működése idézi elő azt a képet, azt a látomást bent a szemben, és a hang érzetét a fülben külső, érzéki benyomások nélkül is. Egy betegségem alatt történt. Magas fokú láz gyötört, de mindig teljes öntudatnál voltam. Körülbelül egy hétig minden este 8 óra tájban elszunnyadásotn idejéig egy hosszú fehér palástfélébe burkolt vékony magas emberi alakot, láttam elfödött arczczal ülni az ágyam mellett. Ápolónőmnek, aki különben nem szokott volt oda mellém ülni, nem szóltam semmit a látomásról, mert tisztában voltam azzal, hogy puszta érzéki csalódás vagyon jelen. Egyszer azonban egy olyan alkalommal mégis kiszaladt ajkaimon a kérdés, hogy : hányán vagyunk itt most a szobában ? Persze, hogy csak ketten voltunk. Hasonló látomás, ha az illető beteg élőktől elkülönítve egyedül van és hirtelen nagy ijedség szállja meg, még erősebb káp- rázattá válhatik, — és mindjárt kész a kísérteties eset a maga minden sajátságával és következményeivel. Az az említettem éjjeli őr is már előzőleg lázas beteg lehetett és egyébként élénk fántáziával biró ember. Egyedül virrasztott. A szellemek órájában kísérteties történetek jutnak eszébe. Idegzetének lázas játéka káprázatnak képét jeleníti szemében. Megborzad, elveszti nyugodt megfontolását, ijedsége nőttön-nő, felgyűlt képzelete százszorosán nagyit, — és előáll a rémes látomás, a hazajáró léleknek megrázó kísértető. Tudnivaló még, hogy valamely vidék természeti sajátságai is okai lehetnek részben az olyan rémes és kisérteties mondáknak és babonás hiedelmeknek. Nyilt, sik föld kevésbbó kedvez az olyanoknak; mig a hegyes vidék rengeteg erdőkkel, rémséges barlangokkal, várromokkal és bányákkal inkább látszik alkalmasnak ama mindenféle kísértő szellemekről és félelmetes szörnyetegekről szóló elbeszélések keletkezésére. Sokszor pedig valamely veszedelmes helytől való elrettentésül is gondol ki a nép egy-egy rémalakot. És biztosra lehet venni, hogy az az említettem karmoló szellem is a gyermekek elijesztése végett lett elszállásolva abban a tárnában. Mert különben a kis fiuk oda bementek volna, és az ilyen felfedező expediczióknak igen könnyen gyászos következményei is lehettek volna. Ide illőleg jut eszembe egy szép hely Schiller német költőnél. Teli Vilmos megyen a kis fiával. — Apám, igaz-e az, kérdi a kis fiú, Kurta azélet! Kúria bízón es keserves. Ennek a jelszónak az igazságát szó noru m érzi mindenki és mégis senki sincs, akt nem szeretné ezt a kurta életet, hacsak valamicskével is meghosszabbítani. Az emberek sokban telhetetlenek, a nők újabb és újabb tótietekben, divatos kalapokban, jó kávéban és krémben a férfiak-vén és fiatal-kedvderttőben, de egyben sem annyira mint az élni szerelésben. S ha valaki váltig erősiti is, hogy megunta az életet s vágyik az örök nyugalom után, ne higyjünk neki, mert hasonlít ő akkor rucaháti pater gvardiánhoz, a ki a főnökválasztás előtt kijelentette, hogy ő reá ne gondoljanak, mert a reá eső választást semmiképpen sem fogadja el. S mikor aztán más lett a gvardtán, éktelen dühbe jött s igy menydörgött: ha százszor megesküszöm is, nem kellett volna tennetek. Hogy a gyarló ember a földi nyomorúsághoz, ehhez a vendégfogadóhoz mily görcsösen ragaszkodik, példa reá a nemrég 99 éves korában elhunyt öreg Pista bácsi, egyházmegyénk volt nesztora. Mikor mar a végelgyengülés tünetei mutat koztak s az orvos olyasvalamit mondott utolsó napjának estéjen, hogy as ember éjfél előtt is elin- du hat hosszú útra, Pista bácsi megilletődött s így szólt: Hát ha a jó Istennek úgy tetszik nem bánom, de kedves jó doctorkám, nem tudná e úgy csinálni, úgy igazítani a dolgomat, hogy ha tovább nem lehet, legalább reggelig kihúzzam, hogy üdvözölhessem utoljára a felkelő fényes napot. Nem érte meg. A hosszú életet az emberek mindig Is- ren különös áldásául tekintették. A hosszú élet jutalom, melyet Isten az ó- és uj szövetségben a szüleiket tisztelő gyermekeknek Ígért. A hosszú élet oly nagy kegyelem, hogy Jehova megdicsérte Salamont, midőn a böl- cseséget és nem a hosszú életet kérte. Az igen magas korúak esetei mindig felkeltették az emberek bámulatát. Róma és Athén az évkönyvekbe jegyezte a százévesek neveit. Az igen magas kor, philosophiai szempontból tekintve a dolgot, nem a véletlen játéka vagy a halál feledékenysógónek eredménye. Ez gondvtselósszerü 1 Isten az őregek reményét is fen akarja tartani egy még reájuk váró hosszabb életben. Minden öreg ember előtt még nála idősebb emberek vigasztaló példája áll. Mivel minden nyomorúság mellett és alatt szép az élet, az emberek mindig azon törték a fejüket, mimódon lehetne mesterségesen meghosszabbítani az életet, vagy főnix madárként az elvesztett fiatalságot visszaszerezni. Mert hiába, a fiatalság már egy magában imponál, minden rangnál, minden kincsnél többet ér. Hej hányán adnák oda pónzeszacskóikat, rendjeleiket egy szelíden szökni kezdő bajuszkáért, leányos első ábrándokért! ? A nők örökké 25 évesek akarnak maradni, a 30-an túl egyáltalában nem mennek a világ szemében. A legudvariatlanabb ember az, ki elég vakmerő egy hölgyet, jó Ízlésű társaságban a 30-an tulsegiteni. 30 éven túli hölgy uraim, most sincs, — nem létezik. Én erősen hiszem és loyalisan vallom, hogy a nők sohasem lesznek 30-asokká, — legalább lélekben, — mert mindig bájosak, kedvesek, szeretetreméltó poézisei a szép, nemes után rajongó örökifjú társadalomnak. — De hát mit elménczkedünk a
