Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-10-25 / 43. szám
HETI SZEMLE“ (43-ik szám.) nak az alkotmányos élet kijátszására, mi jót lehet akkor más tereken is reméllni. Ne hintsenek az urak port az ország szemébe, hanem játszszanak nyílt kártyával, mint Bánffy cselekedte. Az igaz, hogy az brutálisabb, de mégis lovagiasabb eljárás, mert ott a közönség legalább tudta, hogy ellenséggel áll szemben s védelmezhette magát és az ország jogait. Nincs annál veszedelmesebb, mint elaltatni a közvéleményt, hogy aztán a kívánt időben kényök kedvek szerint rajta üssenek. És ez a Bánffy bukása óta félig meddig el is van érve. Jó darabig mi is abban az illúzióban ringattuk magunkat, hogy a gyökeres rendszerváltozás ideje bekövetkezett. Az oroszlánkörmök csakhamar itt is, ott is kibújtak a zsákból. Ma már világosabb körvonalakban kezd kidomborodni a jövő látképe. Nem kell tehát összetett kézzel nézni az ellenzéknek az idő futását, jó lesz készen lenni arra a nem remélt eshetőségre, hogy a készfizetések épen úgy napirendre kerülnek, mint hajdan. Csak épen a czime lesz más. De ez nem sokat változ- tata dolgon. Jó lesz azzal is leszámolni, hogy a hivatalos pressio szintén forgalomba kerül, lehet, hogy nagyobb titokban és több taktikával. Cj kJ az elpetyhüdt, elkopott organismust. Tiszta vért kívánnak belé juttatni és meg akarják erősíteni azon szálakat, melyek hivatva vannak közöttük és a parlament között az összeköttetést fentartani. Mi örömmel üdvözöljük úgy Heves, mint Szolnok-Doboka megyének indítványait. Heves megye a községenkinti szavazást óhajtja. Ez véget vetne a választók személyazonossága czimén gjmkran előforduló visszaéléseknek, másrészt megszüntetné a fuvarozás czimén fenyegetőleg szaporodó választási költségeket. Szolnok-Doboka megye azt indítványozza, hogy minden terület a saját kebeléből jelöljön ki ismert, érdemes és a kerület ügyeiért lelkesülni tudó egyéneket. Ez az indítvány kiveszi a jelölő monopóliumot, a központ kebeléből és kizárja a parlamentből az iparlovagokat. Szatmár város és vármegye választó közönsége is többször panaszkodott már, hogy milyen lealázó az, hogy a központból küldenek reánk, előttünk ismeretlen, bennünket, viszonyainkat és érdekeinket nem ösmerő egyéneket. Most tehát, midőn alkalom kinálkozik a bajon segíteni, a város és a megye bizonyára nem fogja elszaiasztini azt és támogatni fogja Szolnok-Doboka indítványát. Heves megye indítványát szintén magáévá kell hogy tegye a város és megye törvényhatósága, hiszen ezen indítvány keresztül vitele első lépés volna az eszmény felé. Ismételj ük az első lépés. Oda, hogy a parlament hü képe legyen az ország közvéleményének, hogy benne lüktessen a nemzeti élet ütőere, szükséges volna : a kerületek beosztása a választók számarányának megfelelőbbenr a titkos szavazás, a képviselők felelőssége a választók előtt. Különösen ez utóbbi égető szükséglet. Hol a kapocs, mely a törvényhozást a szavazókkal összeköti, ha a ma ellenzéki programmal megválasztott képviselő, holnap vagy holnap után átléphet a kormánypártba. No de, ha az első lépést sikerül megtennünk a javulás utján, a többi könyebben megy. Mikor már a megyék maguk óhajtják a reformot, reményünk lehet, hogy keresztül fog menni. Két Indítvány. A mai parlament — azt mondja egy jeles iró — a társadalom minden letűnt és mostani elemeinek fokonkinti visszahatásából fejlődött Organismus. Nagyszerű feladata volna ennek a szervezetnek. Heggeszteni a társadalom sebeit, támogatni az üdvös törekvéseket; előmozdítani az államban az anyagi és erkölcsi haladást, megvédeni az egyéni és társulati szabadságot s a haza alkotmányát. De a mai parlament képtelen hivatásának megfelelni. És most a társadalom elemei maguk törekesznek megjavítani Felhívás a Keresztény Szövetkezeti ügy barátaihoz. Ez év február havában alakilottuk meg Isten segítségével, lelkesedéssel szivünkben, a Keresztény Szövetkezetek Országos Központját, hogy előmozdítsuk a keresztény szövetkezeti ügyet Magyarországon, hogy segítségére siessünk a már létező és létesítendő szövetkezeteinknek. Beszámolni kívánva mindarról, amit ez idő óta tettünk; megbeszélni kivánva teendőinket a jövőre nézve, f. évi november hó 9 én Országos Keresztény Szövetkezeti Kongresszust fogunk tartani Budapesten, melyre tisztelettel meghívjuk a központhoz csatlakozott keresztény szövetkezeteket, Magyar- ország minden keresztény alapon álló szövetkezetét s a keresztény szövetkezeti ügy minden barátját. A keresztény központhoz csatlakozott szövetkezetek küldjenek mennél több képviselőt erre a kongresszusra, a keresztény szövetkezeti ügy barátai jelenjenek meg mennél nagyobb számmal a mi kongresszusunkon, hogy tanúságot legyünk a keresztény szövetkezeti ügy iránt érzett lelkesedésünkről, hogy közös lelkesedéssel beszéljük meg teendőinket, melyek e nagyfontosságu ügy terén reánk várakoznak. A kongresszusra jelentkezni lehet f. évi október hó 30 áig a Keresztény Szövetkezetek Országos Központjának irodájában j(Budapest, IV' Molnár-utcza 11., Kath. Kör.) A részletes programmot a résztvevőknek idejekorán fogjuk megküldeni. Kedvezményes utazási jegyekről, elszállásolásról stb. a központi iroda fog gondoskodni. A keresztény szövetkezeti ügy jövőjének, haladásának, felvirágozásának egyik nagyfontosságu ügyéről van itt szó. Ez ügy édes mindnyájunké, kik igaz barátai vagyunk a keresztény népnek, kik óhajtjuk népünk boldogulását, anyagi helyzetének javulását. Karoljuk fel tehát ezt a fontos ügyet mindnyájan és jelenjünk meg mennél nagyobb számmal a Keresztény Szövetkezeti Kongresz- szuson. Isten velünk ! Budapest, 1899. október 7. Giesswein Sándor Gróf Zichy Aladár Major FerenCZ a Keresztény Szövetkezetek alelnökök. Országos Központjának elnöke, Gyürky Ödön ideigl. igazgató. pillanat múlva elfoglaltuk kényelmes helyünket. Természetes, a borravaló nem maradt el. Szivére kötöttem a bácsinak, hogy ide aztán halandó lény be ne tegye a lábát. — Azt csakjtessék rám bizni, szólt önérzetesen. — Vén róka vagy, kezdte meg a beszédet Janika. Még sem járja, hogy mig mások össze vannak zsúfolva s czudarul izzadnak, addig mi hárman kivételt képezünk. — Barátom, válaszolám, szemesé a világ; más is tehetett volna esetleg igy s akkor mi izzadnánk. Különben, ha nem tetszik, állj be te is a többiek közzé izzadónak. Persze ehhez meg neki nem volt kedve. — No komám, vette fel a szót Csontos Tóni, ki már elhelyezkedett az egyik szegletbe, eddig csak megvagyunk valahogy; de mi lesz akkor, ha majd növekedni fog az utazók száma. — Mi lesz? Bízzátok csak reám. Olyan sírást, rivást fogok itt megcselekedni, hogy akár melyik gyermeknek is becsületére fog válni. Alig hogy e szavakat ki mondtam, egy megkésett utas hatalmasan kezdte döngetni befüggönyözött s bezárt ajtónkat. Menten egy kis sirásra gyújtottam. A hatás nem maradt el : Az idegen rémülten futott tova ; alighogy letette lábát a földre, a vonat megindult s ő lemaradt: két barátom nevetett, szomszéd lakóink meg kíváncsian vonultak ki a folyosóra s iparkodtak hozzánk bekukkintani, de a függönyök meghiúsították szándékukat. Biztonságban érzevén magunkat Csontos barátunk filozófiai előadást kezdett tartani „az élet idegéről.“ Magasztos eszméinek hatása alatt Janika csendes szendergésbe merült, én meg jóakaratulag pislogtam akárcsak mint valami miskolczi kocsonya. A megálló helyeken én vettem át a vezérszerepet sírván bőgvén olyanokat, hogy valamennyi utas elkerülte a fülkénket azon biztos htszemben, hogy abban valami vásott s elkényeztetett gyermek türelmetlenkedik. így robogtunk már három órán át. A leszálló öreg nap még egyet pislantott le e rögös földre, aztán behunyta álmos szemeit. Enyhe lett a lóg, jótékonyan hatott reánk a még viruló határ; a sik rónaság kisebb-nagyobb pocsolyáiban büszkén lépdegélt a jó gólya madár. Őrült gyorsasággal tűntek tova a tanyák s a lombos akáczfákkal körülültetett uradalmak, mig végre egy nagyobb állomásra érkeztünk. Ama tiz percznyi szünetet, melyet a M. A. V. nekünk kiutalványozott, oly lelkiismeretesen sírtam keresztül, hogy Csontos komám kénytelen volt bevallani, miszerint valódi élő siró automata vagyok. Egyedül Janikát nem érdekelte a dolog, olyanokat horkolt, mintha órákat vett volna a horkolásból. Felőle ágyuzhattak volna, nem hall- lott ő semmit. A sok sírástól berekedtem s ez aggodalommal töltött el, kivált midőn kissé félre huzva a függönyt azt vettem észre, hogy rengeteg utas készül felszállani. Hanem azért sírtam napszámba. A kocsi folyosóján jó ideig tartott a sürgés forgás, végre úgy ahogy az emberek elhelyezkedtek, kivéve egy fiatal tisztet. Ez megállt a folyosón s erősen figyelt a sirásra. Kezdtem drukkolni. Amint a vonat a nyílt pályára ért, abba hagytam műkedvelői szerepemet. Megpihentem, de vesztemre. A fiatal tiszt árgus szemekkel kisérte fülkénket: szeget üthetett a fejébe, hogy különös az mégis, ha a vonat mozgásban van, siri csend honol odabent, ha meg megállani készül, kiáll- hatatlan sirás kezdődik.
