Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-10-25 / 43. szám

HETI SZEMLE“ (43-ik szám.) nak az alkotmányos élet kijátszá­sára, mi jót lehet akkor más tereken is reméllni. Ne hintsenek az urak port az ország szemébe, hanem játszszanak nyílt kártyával, mint Bánffy cselekedte. Az igaz, hogy az brutálisabb, de mégis lovagiasabb eljárás, mert ott a közönség lega­lább tudta, hogy ellenséggel áll szemben s védelmezhette magát és az ország jogait. Nincs annál veszedelmesebb, mint elaltatni a közvéleményt, hogy aztán a kívánt időben kényök ked­vek szerint rajta üssenek. És ez a Bánffy bukása óta félig meddig el is van érve. Jó darabig mi is abban az illúzióban ringattuk magunkat, hogy a gyökeres rendszerváltozás ideje bekövetkezett. Az oroszlánkör­mök csakhamar itt is, ott is kibúj­tak a zsákból. Ma már világosabb körvonalakban kezd kidomborodni a jövő látképe. Nem kell tehát összetett kézzel nézni az ellenzéknek az idő futását, jó lesz készen lenni arra a nem re­mélt eshetőségre, hogy a készfizeté­sek épen úgy napirendre kerülnek, mint hajdan. Csak épen a czime lesz más. De ez nem sokat változ- tata dolgon. Jó lesz azzal is leszá­molni, hogy a hivatalos pressio szin­tén forgalomba kerül, lehet, hogy nagyobb titokban és több taktikával. Cj kJ az elpetyhüdt, elkopott organismust. Tiszta vért kívánnak belé juttatni és meg akarják erősíteni azon szálakat, melyek hivatva van­nak közöttük és a parlament között az össze­köttetést fentartani. Mi örömmel üdvözöljük úgy Heves, mint Szolnok-Doboka megyének indítványait. Heves megye a községenkinti szavazást óhajtja. Ez véget vetne a válasz­tók személyazonossága czimén gjmkran elő­forduló visszaéléseknek, másrészt megszün­tetné a fuvarozás czimén fenyegetőleg sza­porodó választási költségeket. Szolnok-Doboka megye azt indítvá­nyozza, hogy minden terület a saját kebe­léből jelöljön ki ismert, érdemes és a kerü­let ügyeiért lelkesülni tudó egyéneket. Ez az indítvány kiveszi a jelölő monopóliumot, a központ kebeléből és kizárja a parlament­ből az iparlovagokat. Szatmár város és vár­megye választó közönsége is többször pa­naszkodott már, hogy milyen lealázó az, hogy a központból küldenek reánk, előttünk ismeretlen, bennünket, viszonyainkat és ér­dekeinket nem ösmerő egyéneket. Most te­hát, midőn alkalom kinálkozik a bajon se­gíteni, a város és a megye bizonyára nem fogja elszaiasztini azt és támogatni fogja Szolnok-Doboka indítványát. Heves megye indítványát szintén ma­gáévá kell hogy tegye a város és megye törvényhatósága, hiszen ezen indítvány ke­resztül vitele első lépés volna az eszmény felé. Ismételj ük az első lépés. Oda, hogy a parlament hü képe legyen az ország köz­véleményének, hogy benne lüktessen a nem­zeti élet ütőere, szükséges volna : a kerüle­tek beosztása a választók számarányának megfelelőbbenr a titkos szavazás, a képvi­selők felelőssége a választók előtt. Különö­sen ez utóbbi égető szükséglet. Hol a kapocs, mely a törvényhozást a szavazókkal össze­köti, ha a ma ellenzéki programmal megvá­lasztott képviselő, holnap vagy holnap után átléphet a kormánypártba. No de, ha az első lépést sikerül meg­tennünk a javulás utján, a többi könyebben megy. Mikor már a megyék maguk óhajtják a reformot, reményünk lehet, hogy keresz­tül fog menni. Két Indítvány. A mai parlament — azt mondja egy jeles iró — a társadalom minden letűnt és mos­tani elemeinek fokonkinti visszahatásából fejlődött Organismus. Nagyszerű feladata volna ennek a szervezetnek. Heggeszteni a társadalom sebeit, támogatni az üdvös tö­rekvéseket; előmozdítani az államban az anyagi és erkölcsi haladást, megvédeni az egyéni és társulati szabadságot s a haza al­kotmányát. De a mai parlament képtelen hivatásának megfelelni. És most a társada­lom elemei maguk törekesznek megjavítani Felhívás a Keresztény Szövetkezeti ügy barátaihoz. Ez év február havában alakilottuk meg Isten segítségével, lelkesedéssel szivünkben, a Keresztény Szövetkezetek Országos Központját, hogy előmozdítsuk a keresztény szövetkezeti ügyet Magyarországon, hogy segítségére sies­sünk a már létező és létesítendő szövetkezete­inknek. Beszámolni kívánva mindarról, amit ez idő óta tettünk; megbeszélni kivánva teendőinket a jövőre nézve, f. évi november hó 9 én Országos Keresztény Szövetkezeti Kong­resszust fogunk tartani Budapesten, melyre tisztelettel meghívjuk a központhoz csatla­kozott keresztény szövetkezeteket, Magyar- ország minden keresztény alapon álló szö­vetkezetét s a keresztény szövetkezeti ügy minden barátját. A keresztény központhoz csatlakozott szövetkezetek küldjenek mennél több kép­viselőt erre a kongresszusra, a keresztény szövetkezeti ügy barátai jelenjenek meg mennél nagyobb számmal a mi kongresszu­sunkon, hogy tanúságot legyünk a keresz­tény szövetkezeti ügy iránt érzett lelkesedé­sünkről, hogy közös lelkesedéssel beszéljük meg teendőinket, melyek e nagyfontosságu ügy terén reánk várakoznak. A kongresszusra jelentkezni lehet f. évi október hó 30 áig a Keresztény Szövetkezetek Országos Központjának irodájában j(Budapest, IV' Molnár-utcza 11., Kath. Kör.) A részletes programmot a résztvevőknek idejekorán fogjuk megküldeni. Kedvezmé­nyes utazási jegyekről, elszállásolásról stb. a központi iroda fog gondoskodni. A keresztény szövetkezeti ügy jövőjé­nek, haladásának, felvirágozásának egyik nagyfontosságu ügyéről van itt szó. Ez ügy édes mindnyájunké, kik igaz barátai vagyunk a keresztény népnek, kik óhajtjuk népünk boldogulását, anyagi helyzetének javulását. Karoljuk fel tehát ezt a fontos ügyet mind­nyájan és jelenjünk meg mennél nagyobb számmal a Keresztény Szövetkezeti Kongresz- szuson. Isten velünk ! Budapest, 1899. október 7. Giesswein Sándor Gróf Zichy Aladár Major FerenCZ a Keresztény Szövetkezetek alelnökök. Országos Központjának elnöke, Gyürky Ödön ideigl. igazgató. pillanat múlva elfoglaltuk kényelmes hely­ünket. Természetes, a borravaló nem ma­radt el. Szivére kötöttem a bácsinak, hogy ide aztán halandó lény be ne tegye a lábát. — Azt csakjtessék rám bizni, szólt ön­érzetesen. — Vén róka vagy, kezdte meg a be­szédet Janika. Még sem járja, hogy mig má­sok össze vannak zsúfolva s czudarul izzad­nak, addig mi hárman kivételt képezünk. — Barátom, válaszolám, szemesé a vi­lág; más is tehetett volna esetleg igy s ak­kor mi izzadnánk. Különben, ha nem tetszik, állj be te is a többiek közzé izzadónak. Persze ehhez meg neki nem volt kedve. — No komám, vette fel a szót Csontos Tóni, ki már elhelyezkedett az egyik szeg­letbe, eddig csak megvagyunk valahogy; de mi lesz akkor, ha majd növekedni fog az utazók száma. — Mi lesz? Bízzátok csak reám. Olyan sírást, rivást fogok itt megcselekedni, hogy akár melyik gyermeknek is becsületére fog válni. Alig hogy e szavakat ki mondtam, egy megkésett utas hatalmasan kezdte döngetni befüggönyözött s bezárt ajtónkat. Menten egy kis sirásra gyújtottam. A hatás nem maradt el : Az idegen rémülten futott tova ; alighogy letette lábát a földre, a vonat megindult s ő lemaradt: két barátom nevetett, szomszéd lakóink meg kíváncsian vonultak ki a folyo­sóra s iparkodtak hozzánk bekukkintani, de a függönyök meghiúsították szándékukat. Biztonságban érzevén magunkat Csontos barátunk filozófiai előadást kezdett tartani „az élet idegéről.“ Magasztos eszméinek hatása alatt Janika csendes szendergésbe merült, én meg jóakaratulag pislogtam akár­csak mint valami miskolczi kocsonya. A megálló helyeken én vettem át a vezérszere­pet sírván bőgvén olyanokat, hogy vala­mennyi utas elkerülte a fülkénket azon biz­tos htszemben, hogy abban valami vásott s elkényeztetett gyermek türelmetlenkedik. így robogtunk már három órán át. A leszálló öreg nap még egyet pislantott le e rögös földre, aztán behunyta álmos szemeit. Enyhe lett a lóg, jótékonyan hatott reánk a még vi­ruló határ; a sik rónaság kisebb-nagyobb pocsolyáiban büszkén lépdegélt a jó gólya ma­dár. Őrült gyorsasággal tűntek tova a ta­nyák s a lombos akáczfákkal körülültetett uradalmak, mig végre egy nagyobb állomásra érkeztünk. Ama tiz percznyi szünetet, melyet a M. A. V. nekünk kiutalványozott, oly lelki­ismeretesen sírtam keresztül, hogy Csontos komám kénytelen volt bevallani, miszerint valódi élő siró automata vagyok. Egyedül Janikát nem érdekelte a dolog, olyanokat horkolt, mintha órákat vett volna a horko­lásból. Felőle ágyuzhattak volna, nem hall- lott ő semmit. A sok sírástól berekedtem s ez aggodalommal töltött el, kivált midőn kissé félre huzva a függönyt azt vettem észre, hogy rengeteg utas készül felszállani. Hanem azért sírtam napszámba. A kocsi fo­lyosóján jó ideig tartott a sürgés forgás, végre úgy ahogy az emberek elhelyezkedtek, kivéve egy fiatal tisztet. Ez megállt a fo­lyosón s erősen figyelt a sirásra. Kezdtem drukkolni. Amint a vonat a nyílt pályára ért, abba hagytam műkedvelői szerepemet. Megpihentem, de vesztemre. A fiatal tiszt árgus szemekkel kisérte fülkénket: szeget üthetett a fejébe, hogy különös az mégis, ha a vonat mozgásban van, siri csend ho­nol odabent, ha meg megállani készül, kiáll- hatatlan sirás kezdődik.

Next

/
Thumbnails
Contents