Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-10-18 / 42. szám

„II KT !3 Z L E“ (42-ik szám.)

lommal igen szép óvátiokban részesítették az ősz főpapul. A főpásztor külön iratban nyilvánitá elismerését „azon fontos és hasznos szolgálatokért, melyeket az egyházmegyének félszázadon keresztül buzgón teljesített.“ Sziget kath. közönségének legelőkelőbbjei nagyszámú aláírással ellátott iratban üdvözölték feledhetetlen volt lelki vezérüket, ami kivájó bizonyítéka ama benső ragaszkodásnak, melyet sem az idő, sem a távolság nem vala képes csökkenteni. Megengedte az Isten, hogy elérje áldozópapságának 60 éves jubileumát is, melyet 1897. aug. 24 én egészen visszavonulva, de nagyszámú tisztelőinek Írásbeli üdvözletével ünnepelt meg. Pár héttel ezelőtt ágyba fektette a betegség, végre e hó 14-én éjjeli 1 órakor meghalt a halotti szentségekben ájtatosan részesülvén.

Temetése a múlt vasárnap délután nagy közönség jelenlétében történt. A szertartást dr. Keszler Ferencz praelátus kanonok végezte. Másnap délelőtt lelkiüdvéért szent mise áldozat mulattatott be a székesegyházban. A székes káptalan által kibocsátott gyászjelentés következőleg szól:

A szatmári székeskáptalan fájdalmas szívvel jelenti szeretett tagtársának, Nagyságos és főtisztelendő Pohl Károly éneklő kanonoknak, sághi prépostnak, gyémánt- misés áldozópapnak, a szatmár-egyházuiegye Nestorának stb. folyó hó 14.-én éjjelt 1 órakor élerének 85., áldozópapságának 62. évében a végső szentségek ájtatos fel vétele után végelgyengülés következtében történt halálát. A boldogultnak hült tetemei folyó évi október hó 15.-én vasárnap délután 4 órakor fognak a Széchenyi-utczai 3. sz. kano- noki házból a hidontuli temetőbe örök nyugalomra tétetni. Az engesztelő szent mise-áldozat pedig az elhunyt lelki üdvéért a székesegyházban folyó hó 16.-án hétfőn 9 órakor fog a Mindenhatónak bemutattatni. Szatmáron, 1899. október hó 14.-én Az örök világosság fényeskedjék neki 1

Az őszi közgyűlés.

Vármegyénk törvényhatósága e hó 12-ón tartotta meg csekély érdeklődés mellett őszi rendes közgyűlését. Elmúltak már azok a régi jó idők, midőn párduczos Árpád fiai nemes lelkesedésből, önzetlenül léptek oda a

egy-egy lampiomos cantantis csolnak, egy közülök itt vesztegel közvetlen a terassó előtt és énekelnek szebbnél szebb dalokat. Szembe a gyönyörű „Salute“ temploma, melyre itt,-ott bengáli fényt vetnek az arra menő gondoláról ; balra az Isola s. Giorgió görög stilü szép temploma, arra tart minden gondola, mert ott lesz a tűzijáték; jobbra végül a holdvilágitotta Canal grande meseszerü, szürke palotáival — van-e ennél szebb költészet ! ?

Szerettem Veneziat gyermekálmaimban, szerettem, a mikor megpillantottam, de amikor 5 nap múlva elváltam tőle, akkor rabja lettem örökre.

Mozaik.

Jandrisics J. ay>át-plébánosról- (T. JJ

Szónoklataira mindig gonddal készült. Sohasem volt rögtönző szónok. Ha tiz szól kellett is mondania, azt előbb leirta magának.

A szószékről az volt az elve: Qui ascendit sine laboré, descendit sine honorej (Magyarul: Ki nem munka után lép fel, az nem jő le tisztességgel.)

*

küzdők porondjára, hogy jogaikat életükkel és vérükkel is megvédehnezzék. Hajdan önérzetes férfiak szónoki felléptétől visszhangzottak a vármegyék közgyűlési termei, ; ma leszámítva egy pár geretri csalód ivadékát, kik előtt most is ott lebeg az elődök példája, a szavazásra berendelt választottak kortes hangjainak akkordjától szégyenkezve pirulnak el a falakon függő nagynevű ősök képei. Ha választás nincs, a választottak is elmaradnak. Jobb is volna igy. A szavazógépek korszaka lejáró félben van, az ilyen organizáiióval szervezett kormányzó publikumra semmi okunk sincs büszkeséggel tekinteni" A főispán lendületes beszéde nagy hatást tett, s örömet keltett az a passusa, mely kilátásba helyezi a kormánysegélyt a vármegye közúti misériáinak javítása czél- jából. Legfontosabb határozata volt a közgyűlésnek, melylyel a betegápolási pótadót megszavazta. Nagyon fázott ettől a vármegye közönsége. És nem ok nélkül. Dehát ezen túl vagyunk. A kormány követeli a 30 ezer forint hátralékos összeg törlesztését. Ellenesetben behajtja ő. Ily körülmények közt nincs egyéb hátra, mint adós, fizess. Ezen alternativa elé lévén állítva a közgyűlés, kénytelen volt engedni, mert ő a gyengébb fél.

Jékey Mór a költségvetéssel nincs megelégedve, mert 6 ezer forint deficitet mutat,,; ha igy haladunk, beállhat azon helyzet, hogy „non possumus“. Hatezer forint deficit nem tréfa dolog, sem az alispán magyarázata, sem a kilátásba helyezett póthitel nem képes kedvezőbb színben tüntetni fel a jövő látképét.

A Henczi-ügy, mely Luby Géza indítványa folytán került napirendre, nem vert olyan nagy port, mint amilyet egyesek vártak. Tanulságot csak az alispán vonhatott le belőle, kit Jékey Mór alaposan meglecz- kéztetett. Egyebekben Lubynak azon indítványát, hogy fejezze ki a vármegye rossza- lását, hogy Hentzi szobra előtt a magya r zászlót tisztelgésre kényszeritették, egyszerűen tudomásul vette a közgyűlés.

Nevezetes újítás, mely Luby Géza indítványára ment határozatba, hogy a vármegye törvényhatósága ezután nem két, hanem négy rendes közgyűlést tart évenkint és pedig február, május, augusztus, és október hónapokban.

A más vallásuak iránt a legszelídebb türelmet tanusitá, de jól esett neki, ha szive mélyén gyökerező egyházias érzületét méltányolták.

Valamikor ifju-tanár korában heves hírlapi vitája volt a Jézus társasági szerzetesek miatt egyik helyi lapban. Asztal mellett sokszor elmesélte ennek a történetét s tetszelegve emlegette:

— Bizony, barátom, mikor plébánosnak pályáztam, azt mondták rám Németiben: — Nem kell az a jezsuita.

*

Mint tanár, bálványa volt a tanuló ifjúságnak. Érzelmes színezései, gyújtó lelkesedéssel előadott történelmi magyarázatai örökre bevésődtek az ifjú nemzedék szivébe. De valódi atyja is volt növendékeinek ; jó szive minden diákcsinyre talált mentséget, a kon- ferencziákon mindig ő volt a delinquens védő ügyvéde, de azért a diákkal szemben tekintélyének hódolatparancsoló erélyét mindenkor fenntartotta.

Egy öreg úrtól hallottam a következőket.

Nyolczadikos diák koromban nagy divat volt az osztályban, hogy leczke óra előtt valamelyik baleket közrefogtuk a padban s hátunkat neki feszítve préseltük irgalmatlanul. A pácziens persze ordított, ebben állt a mulatság.

Válly Árpád a községi pénzkezelés szigorúbb ellenőrzését kivárna, amennyiben a községi jegyzők némely része kihasználja azon körülményt, hogy a képviselő testületek nem birnak elég értelmi fejlettséggel az ellenőrzés kellő gyakorlására. Indítványa értelmében utasittatott az alispán, hogy a főszolgabíróknak szigorúan tegye kötelességükké a községi költségvetések, számadások és pénztárak gyakori megvizsgálását, egyúttal egy kimutatás készittessék, melyben részletesen soroltassák fel, hogy a vármegye egyes köz„ geiben az állami adó hány százalékával lett kivetve a községi pótadó.

A közgyűlés dicséretre méltó bizonyítékát adta annak, hogy a sajtó működését méltányolni tudja. N. Szabó Antal indítványára elismerését fejezte ki Baudisz Jenőnek a vármegye hivatalos lapja, a „Szatmármegyei Közlöny“ ügyes szerkesztéséért azon alkalomból, hogy a lap ez évben tölti be fennállásának 25-ik évét.

Az alispán indítványára a vármegye üdvözlő feliratot intéz Lukács László pénzügyminiszterhez az adóreform megindításáért.

Ezután az alkotmányos fuvardíjak megállapítása került napi rendre, melyet 5 zónára osztottak, 7 kmig 2 frt, 14 kmig 3 frt, 21 kmig 4 frt, 28 kmig 5 frt, és 28 kmen túl 6 írtban állapítván meg a fuvarpénzeket azon kikötéssel, hogy egy fuvaros legalább is három választót köteles szállítani.

A vármegyei pénztár megvizsgálására egy bizottság küldetett ki, mely Domahidy Sándor, dr. Csánk István és Bródi Lajos tagokból állott. A bizottság nyomban megkezdte működését, melyről még a közgyűlés folyama alatt jelentést is tett. A pénztárak rendben voltak.

A szakbizottságokat következőleg egészítették ki:

Az állandó választmányban üresedésbe jött tagsági helyekre megválasztattak : Domahidy Viktor, Gellért Endre, és Róth Károly.

Az igazoló választmány tagjai lettek : Elnök: dr. Serly Gusztáv, választottak: dr. Serly Gusztáv, Balásü József, Cservenyák Antal, Luby Géza, dr. Adler Adolf, Debre- czeni István, kinevezettek : dr. Áldor Adolf, Róth Károly, Papp Béla.

Ezután a közigazgatási bizottság és köz_ _ __3

Eg

y ilyen veszett lármára nyit be egy nap Jandrisics tanár ur.

— Mi van itt? — kiált, csengő hangjával tulharsogva a zajt.

Halotti csönd lett.

A megkinozott diák szepegve szól.

— Az urak itt préseltek. . . .

_ Mit, urak?! — kiált közbe Jandrisics. _ Simplex haszontalan ripőkök 1 Lehordta az egész classist.

Ha má

s tanár szid ilyen titulusokkal, az önérzetes nyolczadosztályos nem tűrte volna el semmiképen, de Jandrisics ura volt sziveinknek.

*

Nehezen mozdult ki otthonából, egy- egy utazására hetekig készült.

Az utóbbi években sokszor biztattuk: Utazzék, idegen vidékeket látva felüdül kedélye.

Keserűen mosolygott s azzal felelt:

— Fiatal korában mindenki idegen földeket vágyik látni, az én koromban már

szívesebben nézném a magam földét 1 *

Gyönyörű fajtehenei voltak.

Roppant szerette őket; a jámbor állatok is tudták ezt s bizalmasan siettek hozzá az udvaron. Megsimogatta homlokukat s czukorral traktálla őket. A Zsófi nevű tehenéről azt. tartotta: Olyan okos szeme van, mint egy egyetemi tanárnak.