Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-09-27 / 39. szám

VIII. évfolyam. 39-ik szám. izatmár, 1899. szeptember 3^. HETI SZEMLE. POLITIKAI ES TÁRSADALMI HETILAP. ELŐFIZETÉSE ÁRAK: Egy évra — — — —--------------------------3 frt — kr. Fé lévre---------------------------------------------- 1 frt 50 kr. Ne gyedévre-----------------------------------------frt 75 kr. Ta nítóknak és kézmüiparosoknak egy évre 2 frt. Egyes szám ára 7 kr. Felelős szerkesztő BÁTHORY ENDRE. A lap kiadója : A „PÁZMÁNY-SAJTÓ.“ 'A szerkesztőséget és kiadóhivatalt * illető összes „küldemények, pénzek, hirdetések, stb. a „Pázmány- sajfó“ czimére küldendők, (Deák-tér Í9. szám.) Hirdetések jutányos árban vetetnek fel. Nyilttér sora 20 kr. A hl]> megjelenik miiiOe» szerdán. Jandrisics János 1837-1899. A:- szatmári'' közönségnek-mon d- hatiii-rajongásig szeretett plébánosa, Jandrisics János ott fekszik már bol­dogult hívei közt a temetőben, hon­nan nincs többé visszatérés, mig az Ember Fia fel nem nyitja a kopor­sók zárait. Örökre elnémult az az ajk, melyen mindig oly lelkesedés­sel csüggött a hallgatóság, valahány­szor megeredt róla a méznél édeseb­ben folyó, választékos beszéd, kihűlt keblében az a lángoló szív, mely szeretettől, lelkesedéstől, s oly sok nemes ámbitiótól eltelve nem közön­séges hévvel lüktetett egyházának, hazájának és embertársainak bol­dogságáért. Az a dólczegalak, melyen gyönyörrel révedezett a szemlélő tekintete, az az élettől és erőtől duz­zadó szervezet, melyről egy évszá­zad tekintett reánk, összeroskadt a halál vaskarjai közt, s élettelenül hanyatlott sírjába. Zokogva ál lőttük körül ravata­lát, mely ama fenkölt szellem, érzelmeiben és szeretetóben páratlan ritka szív porladó hamvait fedte el előttünk. Szinte nem tud az ember belenyugodni, hogy Jandrisics nincs többé az élők között. így van ez, valahányszor a társadalomnak egy jeles alakja dől ki, m$rt az az érzé­keny csapás, mely ezreket lesújt, az a végtelen ür, melyet embertársai közt maga után hagy, mintegy visz- szaköveteli őt az életnek. Hogy mi volt Szatmárnak Jand­risics, annak kidomboritásához gyön­ge az én toliam. Hogy egyénisége a maga valódi nagyságában emel­kedjék ki azon férfiúnak, kit a köz­vélemény „aranyszáju“ melléknévvel tisztelt meg, kinek nemcsak ajaka, de szive is szinarany volt, ínelylvel magához vonzotta a közönség min­den rétegét, ahhoz az ékesszólás­nak olyan hatalmára volna szükség, minővel a boldogult rendelkezett. Közöttünk nőtt fel, közöttünk élte le életét, úgy szólván Szatmár városa nevelte magának. Ismeri őt itt a tár­sadalom minden osztálya, jobban mint ahogy én festeni tudnám. Első fellépésével a tanári széken az ifjú­ságot hódította meg, melynek keb­lében oltárt állított az Istenség és hazaszeretet eszméjének. Ezen az oltáron áldozott naponkint negyed­századon át, ennek az oltárnak szer­zett nemzedékről nemzedékre elszánt bajnokokat, kik az általa hirdetett igének apostolaivá lőnek. Elvezette az ifjúságot a múltak dicső emlé­keihez, hol az idők mesterének vi­lágánál lángra lobbantotta sziveikben a bonszerelem tiizét, megismertette velük a magyar költői és szónoki világ műremekeit, hogy nemzeti nyelvünk szépségeiben gyönyörköd­ni, érette lelkesedni tudjanak. S ezt a feladatot, mely a magyar nyelv és történelem tanárára vár, talán soha senki nem volt képes szebb eredmény nyel megoldani mint Jand­risics. Tanítványai a mesterrel egy­ütt hevültek a nemes ezélokért, azok a lángoló szavak, melyek megcsen­dültek ajkain, magokkal ragadták a hallgatóság zsenge csapatát, s ne­mes törekvései számára mindig biz­tosítva volt a győzelem. Az a sze- retetremóltóság, mely egész lényén elömlött, magához lánczolta a szi­veket, minden tanítványa rajongásig szerette, s a legmélyebb tisztelettel közeledett hozzá. Tanár korában aratta az első babérokat a szószéken is. Tömege­sen tódult a közönség a templomba, ha hírét vette, hogy Jandrisics beszél. A szív embere volt, a szívhez tudott legtalálóbban szólani. A fájdalom könyét facsarta ki a szivekből, vagy odavarázsolta az arczokra az örömnek, a lelkesedésnek mosolyát, — a mint beszédének tárgya magá­val hozta. Ereje a szószéken ellen­állhatatlan volt, Majestatikus alakja már a megjelenés perczében impo­nált. Beszédeinek tartalmához a gyö­TAROZA A spiritizmus. A budapesti hír. tudományegyetem hittudományi karától a Horváth-fe'le díjjal jutalmazott pályamunka. Irta dr. Wolkenberg Alajos. Szatmár. Azon elismerő bírálat után, melyet a budapesti tudományegyetem hittudományi karának két tekintélye hozott Wolkenberg könyvéről s azon legnagyobb dicséret mel­lett, mely a pályamunkát abszolút becsű műnek mondja s a jelentékeny pályadijra érdemesíti, valóban felesleges is talán egy laikus ismertető tárczája egy vidéki lap ha­sábjain. Hogy mégis megírtam s lapunk köz­zétette, annak egyik oka az, hogy az említett birálatnem forog közkézen ; a másikjoka pedig, hogy minket szatmáriakat a szerzővel való személyes viszonyunknál fogva tudományos búvárkodásának s lelkiismeretes szorgalmá­nak gyümölcse közvetlenebbül érdekel, mint másokat. Aztán meg a helybeli lapokban a nyomtatásban való megjelenést hirdető pár soros közleményeken kívül nem olvastam olyan ismertetést, mely az érdemes dolgo­zatra erősebben felhívta volna a figyelmet, A hivatalos bírálat a mű beosztásának ismertetése után röviden összefoglalja szerző következtetéseit s végül a következőket mondja: „Pályázó tervének kivitelében tár­gyát kellő beosztással összefüggőleg fejti ki; az e téren nagy szorg;1 ’ gyűjtött ide­vágó forrásokat önálló Ítélettel értékesíti; a mit külföldi miveit elmék e kérdésekre nézve felmutattak, megvan benne önnállóan feldol­gozva; tüzetes rószletező'elemzóssel fog min­den kérdés megoldásához, a nélkül, hogy száraz untató lenne előadása. A spiritizmus dogmatikai, erkölcstani, bölcseleti, fizikai szempontból való tárgyalásában otthonossá­got árul el, mint a ki gondolkodni s Ítélni tud; fejtegetéseiben gondolatmenete szigorú következetes; fogalmai világosan meghatá­rozottak, bizonyítékai velősek, a szakavatott kéz biztonságával veri vissza az ellenveté­seket; midőn oly dolgokat is bevon, melyek a szóban levő kérdéssel távolabbról vannak kapcsolatban, azok is az egésznek*köunyebb és teljesebb megértését segítik elő. Az iro­dalmi pontos forrásidézés pedig ellenőrzésül szolgálhat arra nézve, hogy önnállóságot ta­núsító módon használta fel a jelzett helye­ket. Méltán mondhatjuk a dolgozatot abszo­lút becscsel birónak s ezen ágban a tudo­mányt előbbre vivő irodalmi terméknek. Nálunk igazán hézagpótló kellemes olvas­mány. Nyelve mindenütt magyaros, folyé­kony, választékos, az egész munka a müveit világi olvasó közönség által is könnyen ért­hető s igy a kitűzött jutalomra érdemesnek Ítéljük.“ íme a birálat szavai. A mi e tárczában ezu­tán olvasható, az már nem bírálat, csupán egy laikus olvasó beszámolása azon tájékozódás­ról, melyet a jelen könyv olvasása folytán szerzett magának. A kath. egyház nem zárkózhatott el már attól, hogy a spiritizmus bírálatával fog­lalkozzék. Nem azért mintha az egész rend­szer megérdemelné, hanem azért, mert az túllépve a kuriózumok határát, most már UHUK JÓZSEF polgári, papi és egyenruha üzletében, Szatmár Deáktér, városház épületben a legjobb szabású polgári és papi öltö­nyök, reverendák a legjutányosabb árért készíttetnek.

Next

/
Thumbnails
Contents