Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-09-20 / 38. szám
2 „H E TI SZEMLE“ (38-ik szám.) lesebb körben felébresztessék, ime közöljük azt a lelkes felhívást, melyet Nagy László alispán mint az ünnepélyt rendező nagy károlyi Köl- csey-egyesíilet elnöke a vármegye közönségéhez intézett: Meghívás. A Petőfi-Társaság a Nagykárolyi Köl- csey-Egyesületet a szeptember hó folyamán Szatmár vármegyében tartandó Petőfi-ünne- póly rendezése végett keresvén meg, mely Petőfit, a szerelem dalnokát, lenne hivatva ünnepelni ; ez ünnepély a Petőfi-Társaság és a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület közös megállapodása szerint Nagy-Károlyban folyó évi szeptember hó 24-én fog megtartatni, mely ünnepélyre a vármegye közönségét és az ünnepély iránt érdeklődőket a Petőfi-Társaság és a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület nevében ezennel meghívjuk. Abból a fényözönből, mely Petőfi költeményeiben az egész országot beragyogja, Szatmár vármegyének is jutott egy kis fénysugár, s bizony a miénk nem volt az utolsó. Legmagasabban szárnyaló szerelmi dalai itt születtek meg vármegyénkben. Erdőd, Kohó, Szatmár, Nagy-Bánya, Nagy-Károly, Cseke, Nagy-Ar, Berencze, Sáros-Magyar- Berkesz, Nagy-Peleske és Nagy-Majtény időtlen-időkig összeforrtak a költő dicsőségével. E dicsőség emlékét akarjuk megünnepelni mi is, midőn a Petőfi-Társaság által rendezett Szatmár vármegyei ünnepség alkalmából a Nagy károlyi Kölcsey-Egyesület. elhatározta, hogy azokat a helyeket, melyek Nagy-Károly városban Petőfire nézve emlékezetesek, emléktáblákkal jelöljük meg. A vármegye említett többi helyein elhelyezendő emléktáblák felállítása pedig a jövendő feladatát kópezendí. Reméljük, hogy akkor, midőn oly nagy irodalmi nevű emberek, mint Jókai, Bartók, Pósa, Ábrányi Emil, Bársony István, Bodnár Zsigmond, Rákossy Viktor stb., ünnepük a nagy szellemet vármegyénkben, az egész vármegye velünk fog érezni e napon I — Jöjjenek azért minél nagyobb számban, hogy a vármegye ünnepe méltó legyen a költőkinyorosabb, rakonczátlanabb, leleményesebb jelenségnek, mint a milyet Nagy Ella kisasszony mutatott be nekünk. A biztos szereptudás és elfogulatlan otthoniasság őt tették a színpad föltétien urává. Méltó partnere volt Neuvirth Alfréd ur, a ki Harkay nagy és meglehetősen nehéz szerepét úgyszólván a művészihez közel álló erővel és tudatossággal oldotta meg. Kellemes, fesztelen elegáns megjelenés, előkelő, könyed hanghordozás, az okos és. belátó világfi uralkodó modora, természetes vidámság, bohémé felületesség, bácskai du- hajság, a mámorban sem túlzó választókosság, nemesebb érzelem által megérintett férfi szív természetes elkomolyodása, nyugalom és biztosság jellemzik alakítását. Általában abban az illúzióban voltunk, hogy egy jeles hivatásos színész játékát élvezzük. Tombori Emma k. a. (Gyurkovics Sári) és Poszvék Miczike k. a. (Gyurkovics Ella) kisebb szerepeikben kedves és csinos megjelenésükkel, helyes és otthonos mozgásukkal szintén előmozdították az előadás összhangját. Oláh Miklós ur (Radványi ezredes) a komoly katonát s az udvarlóvá, majd férjjé előléptetett gyámapát sok humorral személyesítette. rályhoz! Mikor őt ünnepeljük, magunkat tiszteljük meg ! Hazafias üdvözlettel Nagy-Károly, 1899. szeptember 8. A Petőfi-Társaság és a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület nevében : Nagy László. a Nagykárolyi Kölcsey-Egyesület elnöke. A falusi jólét előmozdítása. Legutóbb Szegeden tanácskoztak az arra hivatott gazdák a megingott falusi jólét biztosításáról s ez alkalommal is, mint a közel múlt évek tanácskozmányain erősen kidomborodott a szövetkezeti eszme. És helyesen. Mert társaságokba lépnek egymással még a nagytőkék tulajdonosai is, és nagyipartelepet szerveznek ; pénzintézeteket, bankokat létesítenek : miért ne lenne szabad és miért lenne üldözendő, vagy elnyomandó cselekmény, ha kisemberek és munkások értékesítő és fogyasztó szövetkezeteket szerveznek maguk között ? Hisz a szabadelvüségnek magának is egyik főtana: a szabad ipar, szabad kereskedés, a szabad verseny. Vagy talán a spekulánsokat, a nagyiparosokat külön kastoknak tekintsük és őket mint czéhtagokat kiváltságokkal ruházzuk fel? Miért lenne tilos a kistőkének is társulni, midőn a kapitálisták szövetkezése meg van engedve. A szövetkezetek igenis állíthatnak fel biztositó társulatokat, raktárakat ; szövetkezeti módon nyithatnak hitelintézeteket és fogyasztási üzleteket. A találékonyságot, a szakismereteket meghozza a tapasztalat, a a gyakorlat. És ki fogja előre tagadni, hogy a szövetkezetek becsületesen és olcsón fogják vezetni ügyeiket ? Ügybuzgó, áldozatkész és szemes emberek mindenütt találkoznak, kik a közügyet önzetlenül szolgálják. A földmivelési miniszter azt mondta nem régen: „kevesen vann ik, kik egész életüket, annak minden önzetlenségét, minden fáradságát és ambitióját egy ügynek szentelik.“ Mi azt hiszszük, sokan lesznek ilyenek, mihelyt elnyomjuk a korruptiót és a vallásnak visszaadjuk a társadalomban és a törvényekben a kellő tiszteletet. ViHaller Ferencz az együgyü Radványi Gidá- ból kaczagtató alakot teremtett, mely a közönséget már megjelenésével megnevettette s mindvégig jó kedvben tartotta. Dobosy Endre ur (Sándorffy Mihály) a báli éj jelenetében igen ügyesen alakított. Walter Béla ur mint a Gyurkovicsók inasa, később mint a selypitő élhetetlen kérő, és Ferenczy Gusztáv ur mint az együgyü Gyurkovics-ro- kon komikus maszkjukkal és variált beszédjükkel kis szerepeikben is nagy hatást keltettek. A három kis Gyurkovics leány sze- mólyesitői : Kovács Leona, Tombori Aranka és Borbola Emma gyermekszerepeiket kedvesen és kifogástalanul játszották le. A közönség az első estén zsuffulásig megtöltötte a színházat, s a második estén is nagy közönség élvezte az elsőnél okvetlenül sikerültebb előadást. Minden játszó kitűnő hangulatban volt s mindent elkövetett, hogy a publikum feledhetetlen impressiók- kal távozzék. — Méltó elismerés illeti Löwy Miksáné úrnőt és Toldy István urat, kik a jegyek elárusitásában buzgón fáradoztak. Műkedvelők a viszontlátásig! Dr. Fodor. rágzó szövetkezeteink mutatják és bizonyítják, hogy vannak lelkiismeretes egyének elegen, kik örömmel és készséggel állanak a szövetkezetek élére és azokat biztos kézzel vezetik is. A méltatlanok, ha ilyenek furakodnak oda, csakhamar ki fognak szorulni. A nép százszemü Argus, és több szem többet lát. Fölfedezik és meglátják az önzőt és csalót vagy az olyant, ki csak hiúságból és szereplési vágyból tolakodik a szövetkezet tisztségeibe. A kisbirtokosok és munkások jövedelme úgyis kevés, azt tehát senki józanul és emberséges gondolkodással nem kívánhatja, hogy a munkások, kisbirtokosok és kisiparosok jövedelmük javát a közvetítőkhöz hordják és a nagy tőkét a kis emberek keresete növelje. Hiába szaporítjuk az iskolákat, hiába oktatjuk a népet az alkotmány tanra és hiába beszélünk neki a birtokos osztályok czóljairól és szükséges voltáról, ha a szegény dolgos népnek rovására akarják gazdagítani a milliomosokat. A munkásnak jogos ama kívánsága, hogy mások ne vegyék el keresetét. Ne avatkozzunk be zavarólag az ő körébe : engedjük meg neki, hogy segíthessen magán amint ereje és életrevalósága engedi; azaz hadd szövetkezzék saját boldogulására mások sérelme nélkül. A nép majd megtalálja vezéreit és ösz- szegyüjt annyit, miből a szövetkezeteket meg alakotja. Azon aggodalommal hozakodnak sokan elő a szövetkezetek ellen, hogy nincsen a népnek elég barátja és nincsen akkora összeg kezei között, hogy szövetkezeti áruhelyet nyithasson. Ez hamis és gyanús vélekedés, melylyel eleve útját akarják vágni a szövetkezésnek. Kik igy beszélnek, azok nem a nép érdekeit viselik szivükön, hanem a spekulácziót féltik. A nép felébredt európaszerte : meggondolja, hogy hol vásároljon és miképen értékesítse saját czikkeit, hogy háztartását takarékosan rendezze be. Eljött az idő, hogy a társadalom társadalmi módon segítsen magán és gyógyi'sa bajait. Az élet idege. Eső csepp esett a mély tengerbe s meghúzódott a tenger fenekén és elkezdett gondolkodni: mi vagyok én?— így kezdődik egy szép mese. A ki tudja tovább, mondja. Csak hasonlatnak hoztam fel: csepp az ember, ha tenger az élet. Ugy-e igy van 1 ? Eső csepp esett a tengerbe s meghúzódott a tenger fenekén s elkezdett gondolkodni: mi vagyok én? Ez a csepp az ember, én vagyok. De te is az vagy, ő is az. Emberek vagyunk. Mindnyájan meghúzódunk a tengerben, az életben és külön, külön kezdünk gondolkodni: mi vagyok én, ember? Én az vagyok, a mi te vagy és a mi ő. Ha végig nézek az embereken, azt mondom, ideg az egész és semmi más; az ember az élet idege. Ha én az élet idege vagyok, te is az vagy, ő is az; ideg az egész én-te-ö. Bizonyára én ideg vagyok, érző ideg
