Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-08-30 / 35. szám

..HETI SZEMLE“ (35 ik szám.) közigazgatási bizottságnál felszóllalhatnak. Hár­mán Mihály polgármester. A VigadÓ-épitésre vonatkozó közgyűlési határozatot 28 bizottsági tag formai és egyéb okok alapján megfellebbezte. Pósa-estély. Kevés ember van az or­szágban, akit oly általános szeretet, ragasz­kodás övezne körül, mint épen Pósa La­jost. Az a mindennapi bohém társaság, amely a Pósa-asztal körül csoportosul, ma talán iga­zabban és melegebben ünnepelte azt a költőt, aki szivének melegével, minden érzésével a jövő nemzedékének dalol; a serdülő ifjúságot akarja hazaszeretetre tanítani, azoknak a még romlatlan, ártatlan gyermekeknek tiszta fogé­kony leikébe óhajtja belevésni a hazaszeretetei, hogy ebben serdüljenek fel s az anyatejjel, a gyermekjátékokkal együtt szívják magukba nemzetiségünk tudatát, varázsát. A szellem­emberei ünnepelték a mese-királyt, s mi­alatt az aranyos serleg kézről-kézre járt, hogy mindenki ürítsen az ő egészségére, az alatt a Radnót dombtövében, egy kis fehérre meszelt házikó pitarajtajában egy tisztes, öreg asszony: az „édes anyám“ bámul a végtelen­ségbe, nézi a tova futó fellegeket, a repülő madarakat, a szemére állomfályol borul s ő álmodik tündér világról, aranyos kastélyról, arany trónusról, a hol az ő költő fia ül s előtte hódolnak a többi óriások. S postás kopogása zavarja meg álmodozásában, aki levelet hoz sürgős, nagy levelet, abból a nagy faluból, ahol az ő fia él s a levélben azoknak az óri­ásoknak üdvözletét találja . . . Poharak csen­genek . . Az arad-gyorok-ménesi szőllő bir­tokosok ajándéka, a tüzes piros bor feltüzeli a vigadókat, a Blaháné és Küry-Klára bokrétá­ját hamarosan szétszedtük s mikor a hangulat a tetőpontra ért, emelkedett fel Barabás Béla országos képviselő s tolmácsolta az aradvidé- kiek üdvözletét és átnyújtotta az aradvidék tanító egyesület díszoklevelét, melylyel a disz- tagjának választja. Pósa hálás szívvel köszöni meg az üdvözletét s a jó bort, majd elszavalja uj költeményét, egy Kossuth Lajost dicsőítő allegóriát. Dr. Fechtel János az „Ezres“ nevé­ben üdvözli Pósát, mint diszelnököt. Szép, ha­tásos beszéde zajos sikert aratott. Sipulusz óriási derültséget keltett a Pósa Antal króniká­jával. Józsa Antal és Dingha Béla Pósa édes­sóknak. Ennek az alaknak neve „Anyám­asszony“, különben egy barátságos és sok tavaszt látott öreg tyuk, ki már unokáinak az unokáját is szemlólheté egy, az udvar közepén jókedvűen kukorékoló büszke kakas képében. „Anyámasszony“ sok kiváltsággal birt, a többi között zavartalanul járhatott ki és be a konyhába anélkül, hogy valaha meg- rovási kalandban részesült volna. Ez az „Anyámasszony“ változtatta át az eddigi vig- játékot tragoediává. Már féltizenkettő felé járt az idő s mi javában a temérdek szennai légyről, a nagy- zalacskai uj harangokról s az ubrezsi leg­utolsó jégesőről beszélgettünk nagy hévvel, miközben nem vettük észre, hogy „Anyám­asszony“ felszármazván az ablak közé, nem hétköznapi étvágygyal fogyasztá ugyancsak gyors tempókban a grizes galuskának szánt mixtum compositumot. Éppen kellemes fog­lalkozásának befejezéséhez közeledett, a mi­dőn Miska bátyám véletlenül az ablakra pillantott. Az arczára kiült hirtelen sápadság, ajkainak remegő vonaglása és mély szótlan­sága, hirtelen összecsapott kezei azt gyanit- tatták velem, hogy az öreg rosszul van. Kétségbeesve friss vízért akartam rohanni, anyját éltette. Roppant tetszést aratott Papp Lajos gör. katb. lelkész szép hazafias beszédé­vel. A külön kis alkalmi lap, a „Pósa asztal és Vidéke“ megjelenése, Feszthy Árpád, Konti József, Lányi Géza, Lörincz György stb. fel­köszöntői után á hamarosan összeverődött úri banda pompás nótái mellett világos hajna­lig maradtunk együtt s nemcsak azt tapasztal­tuk, hogy a szatmáriak kitettek magukért, ha­nem éreztük egyszersmind a Pósa-asztal s különösen Sipulusz rendkívüli szívességét. Ifj. Jékei Károly. A Csererdőn levő tűzifa árakat a bizott­sági közgyűlés a következőkben alapította meg: I. oszt. hasáb tűzifa 8 korona II.-od oszt. hasáb tűzifa 7 kor. 20 fillér. Botfa 4 kor. 80 fillér s egyúttal megengedte, hogy a most kitüntetett faárak a helyszínén az erre a tanács által kijelö­lendő erdőőr kezeihez fizettessenek. Folyékony szénsav, dr. Raydt-fele, vegy­tiszta 10 és 20 kgos aczél tartályokban a ma­gyarországi vezérképviselőnei Darvas Józsefnél Budapest, Gyár-utcza 31. Bővebbet lapunk mai hirdetésében. A social-demokraták múlt vasárnap d. u. a Vigadóban ismét gyűlést tartottak a párt szer­vezése végett, az ismert szónokokkal és tár­gyakkal. Meglopott rendőrbiró. Aradon mulatságos lopás történt. A kárvallott Joó Béla rendőral- kapitány, kihágási biró, aki a múlt héten valami betörés dolgában tárgyalást tartott hivatalos helyiségében. Amig a kihallgatás tartott, a ren- dőralkapitány észrevette, hogy kilopták a zsebé­ből a pénztárczáját, melyben tekintélyes összeg pénz volt. A meglopott alkapitány biztosan tudja hogy a tárgyalás közben vitték el a pénzét. Vidék. Nagy-Károly. A helybeli Kölcsey­Egyesiilet képviselői, Nagy László elnök, N. Szabó Antal a társadalmi bizottság elnöke, Poór János az irodalmi bizottság elnöke, kikhez még Balázsy József csatlakozott Er- Körtvélyesről, f. hó 24-én Kölcsey Ferencz halálának évfordulóján Csekébe utaztak, ma­gukkal vive az egyesület díszes babér ko­szorúját, melynek nemzeti szinü szalagján e de alig hogy megindultam, az én Miska bátyám a kezeügyében levő laskanyujtót nagy erővel csapá az ablak felé, melynek egy pár táblája csörömpölve hullott ki, mig „Anyámasszony“ nagy lármával illant tova, otthagyván az ablakon az ezerdarabra tört tál szánalmas romjait. Eszembe jutott leg­utolsó álmom, miközben félve pillantottam Miska bátyámra, ki a heves műtét után végre fájdalmasan igy szólt: — Atkozott tyúkja; — vége a grizes galuskának! — Aztán egyet gondolt, vette a kabátját s reám bizva a konyhát, szaladt mint' egy nyúl a boltba grízért, mivelhogy a kamara kulcsát magával vitte a háziasszony. Azonban a baj nem jár magányosan soha. Lelkiismeretesen ügyeltem egy dara­big én is mindenre, de egy közbe jött kö­rülmény engem is megzavart. Hatalmas morgással vegyes dühös ugatás hallatszott az udvarról s én, mint az „állatvédő egye­sület“ rendkívüli tagja, rohamléptekkel ig\ekeztem kifelé. Megható jelenet követke­zett! A vén Bundást valami idegen kollegája támadta meg teljes hévvel olyan patáliát idézvén elő, hogy kénytelen voltam valami erős kézbeli alkalmatosság után nézni ér­vényt szerzendŐ a jog, igazság és törvóny­nek. E kulyamanipuláczió alatt a mártás és leves kifutott, a pecsenye meg a káposzta odaógett. Botrányos illat üté meg szaglási szer­vemet, midőn a konyhába léptem. A sors rideg csapása alatt megtörve húztam félre a lábosokat s hogy hibámat legalább némileg jóvá tegyem egy alapos adag vizet öntöttem a megmaradt levesbe. Szerencsémre vagy szerencsétlenségemre éppen ekkor lépett be Miska bácsi kiizzadva s a sietéstől ugyancsak lihegve, — Ha már grizes galuska nem is lesz de lesz bőven a levesben griz — szólt be­jövő félben, aztán hirtelen megállóit. —Meg­érezte a vegyes illatot. Szerencsétlen ember, mit tettél ? Most már csakugyan végem van. — Mondott ő még egyebet és mást is, mit tanácsosabb elhallgatni. Annyi biztos, hogy soha életem- ban úgy nem drukkoltam, mint akkor, mi­kor nagy, kék, haragvó szemeit reám szegzé. — Meg voltunk semmisülve ; én is, ő is s reménytelen hallgatásba merültünk. Bárhova tekintettem, csak romlás, pusztulás — Istenem mi lesz ebből ? — Tudod öcsém — törte meg a mély csendet Miska bácsi — lesz, a hogy lesz, fölirás volt : „Kölcsey Ferencz emlékének a n.-károlyi Kölcsey Egyesület." A küldöttsé­get a penyigei állomásnál Luby Géza orsz. gy. képviselő fogadta. Nagy-Árban töltött rövid pihenő után Csekóbe kocsiztak, hol a vendégszerető Kende család fogadta. Egy óra tájban volt a síremlék megkoszorúzása, mely egész csöndben folyt le, a küldöttség, a házi gazda családja, vendégei és az oda gyűlt falusiak jelenlétében. Bncsn-estély. Folyó hó 19 én, Nagy Ta­más p. ü. titkárnak körünkből M.-Szigetre történt eltávozása előtt kartársai és barátai a régi kaszinó éttermében barátságos vacso­rát rendeztek, a melyen városunk egész in- teligencziája képviselve volt. Esküvő. Viczenty Gyula földművelésügyi miniszteri számtiszt f. hó 22-én esküdött örök hűséget Balika Erzsiké kisaszonynak, Balika Sándor pénzügyi titkár kedves és szép leá­nyának. A róm. kath. templomban az uj párra Rácz Pál nagybányai prépost-plébános, a menyaszony nagybátyja adta rá az egy­ház áldását. Tűz. Folyó hó 23-án két helyen is tűz volt városunkban. A Kaufman testvérek gőzmalmában reggeli 4 órakor a tengelyt fedő deszka tüzet fogott-, a melyet azonban a munkásoknak sikerült eloltani — Ugyan e napon reggeli 3 óra után Fleizs János fény-utczai deszkaszinje leégett. Fögymnasium Beregszászon. A val­lás és közokt. minisztérium felhívta Bereg­szász városa polgármesterét, hogy a szeptem­ber hóban megnyitandó V. gymn osztály elhelyezését készítse elő. Marmaros-Sziget. Mihálka Lászlóné szül. Hatfaludy Mária, Mihálka László volt máramarosi alispán özvegye f. hó 12-én Al- só-Apsán a családi birtokán életének 75-ik évében elhunyt. Az elhalálozott matróna egy kiterjedt családnak volt anyja, példás életű és jótékony nő. Temetése nagyrészvét mel­lett e hó 14 ón volt, melyen Lázár László gk. román esperes románul, Schubert Győző rk. plébános pedig magyar nyelven megható szavakban emlékeztek meg az elhunyt nő kiváló erényeiről. Fehér-Gyarmat. A rk. plébánia temp­lomában pompás kivitelű, kellemes hangú, masz-

Next

/
Thumbnails
Contents