Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-02-01 / 5. szám
HÉT I S Z EM L E“ (5 ik szám) A posta-takarékpénztár főkép a nép javára van. A nép tehát ismerje fel saját érdekét s karolja fel az ezt biztositó fontos eszközöket. A postatakarékpénztár nem csak tőkegyűjtésre alkalmas, hanem a takarékosság fejlesztésére a gyermekekben is. A szülők tehát ragadják meg e fontos nevelési eszközt s talán gyermekük jövendő jólétét biztosítják vele. X. Egyesült ellenzék. Azt az aknamunkát, melyet évtizedeken keresztül folytatott nemzetünk önállósága, a polgárság jogai és vagyona ellen a liberális kormány, eddig úgyszólván tétlenül néztük. Jelentősebb mozgalom nem támadt a nemzet lelkében, mely útjába állva a hatalom túlkapásainak, féket vetett volna a nagy liberális érdekszövetkezet nyakába. így történhetett meg, hogy bekövetkezett a mai állapot, az élet halálharcz az alkotmány sir- halma felett, midőn az önzés feltámadt a nemzeti génius ellen, s azt vakmerőségében végleg meg akarta alázni. Ezért a hitszegésért, melyre saját fiai vállalkoztak, nem csekély súlya háramlik a felelősségnek magára a nemzetre is. Nem gyakorolta azt az ellenőrzést, mely kötelessége lett volna önmaga iránt. Nem törődött a polgár a politikával, elegendőnek találván arra a kis körre szorítkozni, melyben él, s melyben mindinkább kellett tapasztalnia, hogy napról napra nehezebb megélni. Ennek sem fürkészte az okát, belenyugodott, hogy talán nem is lehet másként. Arról a nagy klikkről, mely csak úgy könnyedén bánik a milliókkal, midőn a polgárság zsebéről van szó, százezereknek talán fogalmuk sem volt. Mit érdekelhetik őket az ország ügyei, igy gondolkoznak sokan, elég nekik a magok bajok, amazt elvégzik náloknál okosabb emberek. Némelyik jóformán azt sem tudja, mire való az a képviselőválasztás. Látja ugyan, hogy rendkívül nagy becsben van ilyenkor, paroláznak vele a nagyságos urak, enni inni is kap bőven, amennyi csak belefér, de arról fogalma sincs, miért van ez a nagy tisztesség. Egy voks az egész, az ugyan busásan meg van fizetve, ha hétszámra kosztolják érte az embert, sőt szavazáskor még napdi- jat is nyomnak a markába. A népnek ezt a tudatlanságát el kell oszlatni, azokat pedig, akik fölvilágosodot- tabbak, de nincs meg bennök a kellő aka- raterély, össze kell tartani, meg kell edzeni, hogy döntő pillanatokban a nemzet ügye ne legyen esélyeknek kitéve. Ez a szerep az ellenzék vezérférflainak kötelessége. Hogy varosunkról szóljunk, vétkes mulasztást követett el az ellenzék minálunk is, hogy nem gondoskodott arról, ami az ellenzéki szellemű férfiakbon az összetartozandó- ságot erősítse, nem gondoskodott egy körről, melyben a rokonérzelmüek napról-napra találkozzanak, hol az a szellem, melyet pénzzel, erőszakkal és puskatussal oly sokszor és keményen döngetnek, felvértezhesse magát minden esetleges támadás ellen. Mert higyje el bárki, hogy azt az egyént, a ki napról-napra szint vall társai előtt, sokkal nehezebben fogják megtéveszteni, mintha csak minden öt esztendőben egyszer kérdezik meg tőle, hogy tulajdonképen hova is tartozik hát. Ha jól szervezett az ellenzék, soha sem merülhet fel akkora koczkázat, mint nálunk az utolsó választásnál történt, midőn hazánknak egyik oszlopos alakja, Ugrón Gábor maradt ott legyőzve a harcztéren. Fel kell tehát karolni az eszmét, mely egy ellenzéki kör megalakítását czélozza. Régen pengettük mi ezt. Valóságos melegágya lesz az ellenzék erejének, hatása eredményeiben kiszámíthatatlan. Könnyen megtörténhetik, hogy a közel jövőben, talán még a tavaszon képviselőválasztás lesz. Épen azért nem kellene kése- edelmezni a dologgal. Vessünk számot magunkkal, hányadán vagyunk. Ilyen válságos időben, ilyen kormány ellen az ellenzék minden árnyalatának tömörülni kell, mert csak igy csavarhatja ki a hatalmat azok kezéből, akik oly görcsösen ragaszkodnak hozzá. A haza közös ellensége ellen közös erővel kell küzdeni. Lebegjen szemeink előtt az erszág- gyülési képviselők példája, kik minden pártszempontot félretéve egybeolvadtak azon elv zászlója alatt, hogy a mai rendszert gyökerestől ki kell vetni a nemzet testéből. Ez bölcsészet, a természettudományok mezején, a politikusok és szépirodalom művelői is előszeretettel keresik és érintik a vallás-tudományi kérdéseket, az apologetikus ismeretek a papra és vallását szerető értelmes világi emberre nézve nélkülözhetlenek. A franczia és német theol. irodalom a hitvó- delem terén több jeles termékkel dicsekszik, Schvarcz, Gutberiet, Veisz, Hettinger apológiái nálunk is ismertek, magyar nyelven is több jeles ilynemű könyvünk van, de mégis páratlan e téren Kováts munkája. Egy apologia Írása nagy tudást, nagy készültséget igényel, ha az teljes, egész és mindenek felett korszerű akar lenni, már pedig ilyennek kell lennie és Kováts munkája ilyen valóban. Találunk benne ismert, tanult dolgokat s igy feleleveníti tudásunkat, de sok uj ismeretlen dolgokat is tárgyal, melyeket koránt sem ignorálhat se pap se világi katholikus. A bevezető részben a hittudományok formalencyklopediáját és methodologiáját adja a szerző; a propedeutikus ismeretek e tárgyát tudtommal a hazai papnöveldékben nem is érintik az egyes szaktárgyak tanításában, annak rendszeres tanítását ugyan én adott küzdelmüknek erőt, melytől a siker már nem mesze esik. Azt hisszük, épen ez a körülmény érlelte meg városunk egyes vezető politikusainál azon eszmét is, hogy a függetlenségi árnyalatokat egy pártba kellene egyesíteni. Ideális gondolat, de azt hiszszük, hogy megvalósítása sok nehézségbe ütközik. De arra igenis vállalhatnak a pártok solidaritást, hogy amely kerületekben ellenzéki jelöltnek liberálissal kell küzdeni, az illető kerület többségének elve szolgáljon zsinórmértékül, melynek a kisebbségben levő ellenzéki páriárnyalatok hódoljanak, s közös jelöltjüket közös erővel támogassák. Ha ez az elv volt volna irányadó az országban a múlt választásokon, minden erőszak és vesztegetés czára sem szenved akkora vereséget az ellenzék. Ily értelemben szeretnők mi városunkban létrehozni azt az ellenzéki kört, hol az összes pártárnyalatoknak találkozója legyen s veszély esetén mindannyian sorakozzanak egy zászló alá, melyet a többség lobogtat kezében. Ez csak vélemény, nem lehetetlen, hogy az események meg fogják hazudtolni, s országosan létrejön a nagy unió, mely csak egy ellenzéki pártot fog ismerni. Ez sem lesz ellenére a hazának. De addig is, inig ez az idő bekövetkezhetik, egyengetni kell az utakat, s ellenzéki körök alakítása által közelebb hozni egymáshoz a különböző árnyalatokat. Megszívlelendő, figyelemre méltó tehát az a mozgalom, melyet az ellenzék vezérfiai városunkban a napokban megindítottak, s kívánatos, hogy azon a népgyülésen, mely vasárnaphoz egy hétre van tervezve, minél tömegesebben vegyen részt a polgárság. Hire k. Pád. szent Antal szobra megérkezett, rövid idő alatt föl lesz állítva a székesegyházban s beszenteltetik. Az impozáns (178 cm. magas) szobor, karján a gyermek Jézus elragadó kedves alakjával, — művészi alkotás. Nem az asceta holt nyugalma, lemondása, nem a contemplativ keresztény szenvtelen arca, nem az imádkozó áhitat szelíd se kívánom, de legalább megismerkedni ez ismeretekkel a papjelölteknek szerintem nem közönyös dolog, a komoly munkásságra, az önképzésre, okos tájékoztatást, hasznos utasítást meríthet belőlük a törekvő ifjú; egy tekintet az egyes fejezetekre azt hiszem igazolja szavaimat: A theologia valóban tudomány, a hittudomány haladásképes, a hittudomány a legfőbb tudomány, a hittudomány feladata manapság stb. a módszertanból : Egyetem vagy szeminárium ? a the- ologiai oktatás tannyelve, a tanítás módja, mit kell a theologusnak tanulnia, önképzés olvasás, könyvbeszerzés stb. Távolról sem akarom terjedelmesebb, tudományos ismertetését adni a könyvnek, ez a szakfolyóiratok kritikusának a dolga, csak figyelmet és megórdemlett érdeklődést akarok iránta kelteni. A tulajdonképeni hitvédelmi részben a hitvédelem történetével és annak számos ellenfelével megismerkedve találjuk a természet vallásbölcseleti és történeti védelmét, mindkét rész nagy munka, nehéz feladat, melynek nagy sikerrel felelt meg a szerző ; a vallás eredetét és történetét, a természetÉljen ! felkaptuk a görnyedt testet a gordonka mellől, úgy csókoltuk azért a leiekért, mely kibérelte. Most már megyek, mondta az öreg. Ohó! olyan nincs. Elértem, a mit vártam, most nem kenyérért, de szívért játszottam. De maradjon öreg. Nem; megyek. Tartottam erősen, hogy el ne menjen, ott volt a kezünk közt—mégis elment. Azt sem mondhattuk neki, várjon öreg, hiszen mi is oda megyünk: emberek, emberek... Egy jó könyv. Egy jó könyv, azt mondhatom egy nagyon jó és okos könyv Kováts Sándor legújabb munkája: Hitvédelem és alapvető hittan. Irta Kováts Sándor theol. tanár I. kötet: általános bevezetés a hittudományokba, 2. a természet vallás védelme. Temesvár. 8-r. 428 lap. Ára 2 frt. 75 kr. E. e. s. A hitvédelmi irodalom egykorú az egyházzal, mindig szükség volt rá, a mai kor szánalmas vallási tévedései közt azonban, midőn a sok igazi és talmi tudós a
