Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-07-26 / 30. szám
HETI SZEMLE“ (30-ik szám.) 5 emléke előtt is, melyen, mint a szabadságharc eszméjének legideálisabb megtestesítője, Petőfi áll az első helyen ; körülötte a győzelemre rohanó honvédsereg, melynek diadalmámora Petőfi arczán verődik vissza. Petőfi emléke e kép : a nagyszebeni csata-körkép („Petőfi Bem táborában“). A művészek ecsettel hirdetik rajta Petőfi dicsőségét, a kép előtt pedig Petőfi iró kortársai emelnek szót: Jókai Mór, Szász Károly, Gyulai Pál, Vadnay Károly stb., hogy elmondják emlékezéseiket Petőfiről. A körképtársaság ugyanis emlékezetessé akarva tenni e félszázados fordulót, a legtökéletesebb Edison- féle fonográfon megszólaltatja Petőfinek még élő minden irókortársát, kik őt személyesen ismerték s a kik e czélból Írott, Petőfi-emléke- zéseiket bemondták a fonográfba. Kettős czélt ért el ezzel. Előemlékeket gyűjtött Petőfiről s megörökítette azok hangját is, kik maguk is a nagy időknek nagy tanúi, irodalmunk legjelesebbjei. Ez élőszó-gyűjtemény aztán a Petőfi- ház ereklyéi közé kerül, hogy késő unokáink is hallhassák e napjaink szavát, a mint Petőfit magasztalják. E gyűjtemény már most is a közönség rendelkezésére áll s a körkép látogatói minden nap díjtalanul hallhatják az említettek szavát. S hogy a külső keret is megfeleljen a nagy időkre való visszaemlékezéseknek, gr. Kreith Béla nagyértékü 48-as ereklyemuzeu- mának szinét-javát a körkép épületeben helyezte el s ezeket a körkép látogatói szintén díjtalanul tekinthetik meg. Hogy pedig mindenki, a köznép is áldozhasson e helyütt Petőfi s a nagy idők emlékének, a körképtársaság 50 krról 30 krra szállította le a belépődijat s ennek is egy részét a Petőfi-ház javára ajánlotta föl. Végezetül Petőfi és Bem képmását feltüntető emlék érmeket veretett a körképtársaság, melyek árának egy része szintén a Pe- tőfi-ház javára esik, hogy a közönség ez indirekt adományozásával is minél előbb fölépíthesse az áldozatkész magyar nép azt a Házat, melybe azért fogunk zarándokolni, hogy ott Petőfi ereklyéinek láttán lelkesedést, haza-és szabadságszeretetet tanuljunk Petőfitől. Gazdák adója. A gazdaközönség, különösen a kisgazdák évek óta panaszkodnak a miatt, hogy adójukat augusztus 15-ig feltétlenül be káli fizetniük, különben végrehajtást vezetnének ellenök. A panasz alapoka tulajdonképen az, hogy a gabonát rögtön az aratás után kénytelen a gazda a piaczra vinni, mert egyébb pénzforrása nincsen. így önkénytelenül is hozzájárul mindig ahhoz, hogy a gabona ára csökkenjen. Lukács László pénzügyminiszter segíteni akar e bajon, s most bahatóan tanulmányoz- tatja azt a kérdést, hogy mily módozatok mellet lehetne az adóbefizetés határidejét esetleg későbbre kitolni. Ha a pénzügyminiszter ezt az üdvös szándékát keresztül tudja vinni, nagy szolgálatot tesz az ország gazdálkodóinak. Az ipartestületek meddősége. Hegedűs Sándor kereskedelmi miniszter most kibocsáj- tott körrendeletében fölhív minden egyes kereskedelmi és iparkamarát, hogy kerülete összes ipartestületeire kiterjeszkedve, tegye beható tanulmány tárgyává azon kérdést, hogy e testületeknél általában — egyes szórványos eseteket kivéve — az iparfejlesztés tekintetében észlelhető meddőségnek mik az okai, s a mutatkozó hiányok mennyiben orvosolhatók ; jelentéseben a kamara ne tartózkodjék egyes testületek konkrét orvosszereinek fölemlitésétől sem, hanem világítsa meg az egész kérdést a maga valósagában ; terjeszkedjék ki minden oly részletre, mely a viszonyok kedvezőtlen alakulásának oka s azok kedvezőbbé fejlődhetésére alkalmas. A fentiek szem előtt tartásával szerkesztendő jelentés legkésőbb folyó évi deczember hó 31-dikéig terjesztendő a miniszter elé. Az ipartestületek ugyanis az ipartörvényben körülirt feladatoknak, melyek őket az iparoktatás, a szakképzés, szövetkezetek alakítása és általában a képesítéshez kötött kézműipar fejlesztésének terére utalják, vajmi' csekély mértékben, mondhatni csupán szórványosan tesznek eleget és részben e körülmény oka annak, hogy az érdekelt iparosoknak még mindég jelentékeny százaléka idegenkekik ily testületek alakításától, melyeknek körén belül szakmabeli érdekeit eléggé érvényre jutni nem látja. E sajnos állapotokat akarja a miniszter megszüntetni. Vide li. Nagy-Károly. A Kölcsey-Egyesület igazgató választmánya julius 22-én, szombaton gyűlést tartott a Petőfi-ünnepély ügyeben. Elnök Nagy László alispán örömmel konstatálta, hogy a kirándulásra szükséges aláírás begyült. Elhatároztatott, hogy Kalocsai Zsigmond szatmári vendéglőssel a szerződés megköttetik a már előzetesen megbeszélt föltételek meliert. A rendezésre egy bizottság választatott, melynek tagjai helyben Bornemissza Géza, Demidor Ig- nácz, Erdődön Rébay Dezső, Domokos Ferencz. E rendezőség fog a vasúti menet dolgában és az emléktábla ügyben intézkedni. Innen vasárnap, 30-án reggel a Szatmár felé menő vonattal indulnak : Gilvácstól külön vanaton mennek. A program a következő lesz. 1. A dalárda éneke. 2. Elnöki megnyitó tartja Nagy László 3. Baudisz Jenő felolvasása Szendrey Júliáról. 4. Poór János költeménye „Gondolatok az er- dődi várban“ szavalja Andrássy Ilona kisasszony 5. Nagy Sándor felolvasása Petőfiről. 6. Demidor Ignácz szavalja Petőfinek egy költeményét. 7. A dalárda éneke. Ezután jön az emléktábla leleplezése. A felolvasások lehető rövidre lesznek szabva. Nagy-Bánya. Serényen, munkásán folyik az élet a nagybányai müvésztelepen. A Hollósy-iskola és Hollósy mester barátai részben tanulmányok festésével, részben több nagyobb kép befejezésével vannak elfoglalva. Maga Hollósy szorgalmasan dolgozik régebben megkezdett Rákóczy-képén. Az összes vázlatok és előtanulmányok immár elkészültek s Hollósy most már magán a nagyméretű képen dolgozik. Thorma János a Márczius tizenötödike czimü hatalmas méretű képét festi, rr.ig Fe- renczy Károly a virághegyen, az erdő smaragdzöld színének reflexei közt fest egy hegedűt pengető parasztfiut, akit egy szép parasztleány andalogva hallgat. Grünwald Béla történeti kompoziczión dolgozik : az Isten kardját festi. A Hollósy-iskola ez évben ismét jól van képviselve Nagybányán. Ott dolgozik Zichy gróf, Speck báró, von Voss, Harrer báró, Bellányi, Hradil, Szalay, Plechl a régiek közül. Az újabb tanítványok közt néhány külföldi festőnő is van. Képviselve van ott egész Európa: jöttek Lü- beckből, Odesszából, Münchenből, Párisból, Milánóból, Madridból, van lengyel, angol stb. Nagybánya városa több műtermet szándékozik saját költségén építtetni s erre a czelra éven- kint 6000 forintot szán. Hir szerint hat kényelmes, minden tekintetben modern műterem vár az odaérkező művészekre. Munkács. Darányi Ignácz m. k. töldm. miniszter látogatásáról kiadott programon szerint a miniszter hétfőn az éjjeli vonattal érkezett Zányka állomásra, ott meghált a vasúti kocsiban s 8 órakor reggel a Kasonyicza és Plaj havasi telepekre indult. Ugyanitt volt a 28 Az adószedő azonban szemfüles. Megtudta ezt a vagyonszaporulatot is és 8 frt luxusadót vetett ki a püspökre. El is ment a végrehajtó a pénzért. Nogáll azonban szörnyen indignálódva fogadta. — Micsoda, ón 30 év óta kinlódom a ti gyermekeitekkel. Most már nem bir a lábam, hát vettem egy konfortáblit és ti ezt luxusnak tartjátok ! ? Nem fizetek. És eladta a konflist. A püspök — aki tudvalévőén éppenséggel nem törődött a ruházkodásával — nemrégiben Nagy Kígyóson, a Wenkheim grófok kastélyában töltött egy forró nyári hónapot. Gróf házigazdája serdülő leánykájával s a nevelőnővel sétálgatott dólutánonkint az árnyékos parkban, ahol órákon át elgyönyörködött a madarak dalában. Sótaközben észrevette egyszer, hogy a kontessz sűrűn ösz- szemosolygott a nevelőnővel, aki alig tudta türtőztetni a nevetést. Az öreg ur hirtelen megállt, egy ut kanyarulatánál, aztán szeretetreméltó hangon, színlelt szigorúsággal fordult a grófkisaszonyhoz: — Te lány, azt mondom neked, ne figurázz velem. Most rögtön mond meg, mit nevettetek az imént ? A kontessz pirulva, zavarodottan sütötte le a szemét, de azután nem késett a válasz- szal — Hát, hát — suttogta félőn — azt nevettük, hogy, hogy rongyos a bácsika reverendája. Nogáll János végig nézett a ruházatán, de úgyis tudta, hogy a lila szegély lefeslett a reverenda elejéről. És ő is felkaczagott jóízűen : — Tyü, mordizom adta! Hát aztán ugyan mennyibe kerülne, ha ón ezt most raegvarratnám ? — Istenkém, tán egy forintér meg várják — felelt immár jobb kedvüen a grófi kisaszonyka. — Hm, egy forintért? Hát száz rongyos reverendát ugyan mennyiért? — faggatta a püspök, akinek nagy kedve telt a gyermek lányka csacsogásában ? — A kontesz gyorsan, fürgén felelt, mintha valami számtani feladványt fejtett volna meg. — Száz reverendát száz forintért. —• ARfiiát akkor az a száz forint jó lesz a szegényeimnek, temeg. lányom, hamar hozz ide tüt, cérnát, hadd lássam tanultál-e várni ? És a püspökiéül a gyergyánfapadra, a kontessz szépecskén összevarrta a reverenda zsebét, másnap pedig száz forintos utalvány érkezett Nagy-Kigyósról a bölcsőde-egylet címére. * Bécsi pap korában annyira szétosztotta mindenét a szívjóságát ismerő és azzal nem egyszer visszaélő szegények között, hogy bár jól dotált állásban volt, egy szellős, vékony kabátban találta a tél közepe. Egyik rokonának megesett a lelke a hiányosan ruházkodó papon s meglepte őt egy pompás, téli kabáttal. Nogállal csak nagy rábeszélés után lehetett elfogadtatni az alkalmi ajándékot. Két .napig pompázott a díszes téli felöltőben . . . akkor, egy kriminális hideg estén, lakása kapujában egy elgémberedett, félmeztelen öreg embert talált. Bevitte a félig megfagyott Lázárt lakására, fölmelegi- tette, ellátta pénzzel — és téli kabáttal . . . Ő ismét téli kabát nélkül maradt. ./Tiszántúl“
