Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-07-26 / 30. szám
2 HETI S Z E M L E“ (30-ik szám.) latinak látszó bántalomra azonnal fellázad és kész az ellenszegülésre. Azt ép észszel és igazságos érzettel bizonyára nem fogja kétségbe vonni senki, hogy az a törvény, mely a vasárnapi munkaszünetet elrendeli, nem bölcsen alkottatott. Legfellebb az önérdek vonhatná kétségbe. Rendkiviil sok méltatlanságot szűntetett ez meg, melynek a munkások a munkaadók részéről ki voltak téve. Egyrészről tehát, hogy a paritás meglegyen, másrészt, hogy az állam mint munkaadó a a saját munkásaival, a tisztviselőkkel szemben is gyakorolja azon méltányosságot, melyet más munkaadóktól követel, felette kivánatos, hogy a vasárnapi munkaszünetről szóló törvény hatálya mindenkire egyformán kiterjesztessék. így meg lesz szüntetve minden külömbség az ellenőrzők és ellenőrzöttek között, nem vághatja szemébe senki annak a birónak, hogy igazságtalanságot.cselekszik, midőn a törvény nevében Ítéletet mond. Tehát nemcsak a tisztviselők á[tal végzett nehéz munka, nemcsak az egészségi szempont, nemcsak a humanitás elve, hanem a kormányzati prudentia is amellett szól, hogy az érintett törvény alól kivétel ne legyen. De amit legelőször kellett volna említenünk; — azon körülmény, hogy a tisztviselők vasárnapokon is munkára vannak utalva, gátolja az illetőket vallási kötelességeik teljesítésében. Pedig a tisztviselőnek itt is jó példát kellene mutatni. Nincs éberebb őre a törvénynek, mint a vallásos érzület. Ha ezt sikerülne megerősíteni a nép között, nem tanúskodnának annyi gaztettről a tárgyalási termek. A tisztviselői kar jó példája e tekintetben kétségkívül igen szép eredményre vezetne. Igaz, hogy előleges bejelentés mellett szabad templomba elmenni, de már magában véve ez a körülmény is nagyon sokat visszatart, különösen ha látja, hogy sok hivataltársa vagy épen főnöke ezt a szép jogot vagy egyáltalában nem, vagy csak a legritkább esetekben szokta igénybe venni. Itt megszorítást tenni nem szabad. A legcsekélyebb megszorítás magát az egész ügyet veszélyezteti. Sőt korunkban az sem ritkaság, hogy az illetőt gunymosoly vagy éretlen megjegyzések kisérik, ami minden bizonynyal nem kis mértékben van reá deprimáló hatással. Mindezek az érvek, melyeket most teljes tárgyilagossággal, a nemes czél iránt érzett rokonszenvből felhoztunk, minden komolyan gondolkodó egyént meggyőzhetnek arról, hogy csatlakozzék azon mozgalomhoz, mely legújabban épen a tisztviselők között ez irányban megindult, mert ez részükről nemcsak jogos kívánság, de az állami rend érdekéből is oly fontos követelmény, mely, elől kitérni nem lehet. Épen azért reményünk van hozzá, hogy vasárnapokon rövid idő múlva zárva lesznek a bíróságok és állami hivatalos helyiségek ajtói. Vallásos munkákat ltjaink kezébe. Dr. Fibiger Sándor az ungvári kir. kath. főgymn. hittanára a „Kath. Paedagogia“ most megjelent 6. számában ezen czim alatt: „Szervezzünk vallásos könyvtárakat középiskoláinkban, nagy figyelemre méltó értekezést irt. Kifejti ebben ,a vallásos müvek olvasásának rendkívüli hatását a nevelésben s talpraesett gyakorlati tanácsot is ad ép úgy a müvek kiválasztására, mint a különböző szellemű középiskolákhoz képest a vallásos könyvtár létrehozásának módjára nézve. Az értekezés első sorban ugyan a középiskolai ifjúság nevelésének vezetőihez, kivált a hittanárokhoz van intézve, de a kérdés az általános nevelés és közművelődés szempontjából is annyira fontos, s kivált a szülők előtt, a kiknek hatása az ifjak jellemének kifejlesztésére a legnagyobb, oly méltó az érdeklődésre, hogy Apró történetek Nogáll életéből, Gyenge test, nagy lélek. Dr. Schlauch Lőrincz megyés püspök bibornokká creálása alkalmából történt, mikor Pápa 0 Szentsége külön követe, gróf Canale átadta a birétumot a bibornoknak. Dr. Nogáll János felszent, püspök gyengélkedett, de azért magára vállalta, hogy a káptalan tagjainak élén üdvözölni fogja az uj bibornokot. A papság attól félt, hogy nem birja ki az ünnepség és üdvözlés fáradalmait, hisz azt hitték, minden pillanatban összerogyik a kiváló főpap. És mikor elkövetkezett az üdvözlés pillanata, mintha felsőbb akarat szállta volna meg, Nogáll alakja kiegyenesedett s érczes hangon, a nála megszokott klasszikus magyarsággal ékes beszédben üdvözölte a bibornokot. A kik látták ezt a jelenetet, nem felejtik el soha. A szemekben, a bibornoké- ban ép úgy, mint a hallgatóságéban könnyek csillogtak a fenkölt lélek és nagy szív egyesült érzéséből fakadt s a mély hazafi- ságtól ragyogó ékes beszéd alatt. azzal épen legdrágább kincsüknek, gyermekeiknek érdekében nekik is foglalkoztok kell és a nevelésnek ezen kiszámithatlan eszközét fölhasználtok. Hiszen mi a legfőbb oka az ifjak igen nagy részénél a későbbi elzüllésnek a más oldalról leggondosabb nevelés daczára is, ha nem az, hogy a legfontosabb oldal, a vallási benső meggyőződés kialakítása, megszilárdítása, elha- nyagoltatik. És mi által erősödhetik meg jobban a vallásos meggyőződés, mint a korhoz mért vallásos ifjúsági iratoknak olvasása által. Rendkívüli, mondhatni az egész életre kiható nagy ereje van sokszor csak egyetlen megragadóvallásosmű olvasásának is a fogékony, még eszményi törekvésű ifjú lélekre. Vájjon méltatta-e eddig arra a nagy figyelemre, a melyre teljesen méltó, a nevelés ezen fontos eszközét az iskola, a szülői ház ? Nagyon sajnos, hogy ezzel igen kevesen törődtek: sőt a mulasztásban hibás maga a magyar vallásos irodalom is. íme ez a fő oka annak a megdöbbentő jelenségnek, a mely alapjában mételyezi meg a magyar társadalmi és hivatalos életet, hogy épen az értelmiség között, — a mely a nemzetnek alapjellegét, szellemét tükrözi vissza s jövőjét alkotja, —- a lelkiismeretesség, a kötelesség teljesítésében a hűség, az élet küzdelmei között a lelki erő, kitartás, annyira fogyatékos és oly mindennapivá vált az élet emez alapfeltételeinek hiánya következtében a sikkasztás, élvezetvágy, önfeláldozás, jellem hiánya, a családi kötelékek és kötelességek meglazulása, drámák, öngyilkosságok, melyekkel telvék a lapok. Pedig értelmi műveltség hiányáról nem lehet panaszkodni. Sőt még sok is, a mit manapság a ifjú már megismer. ^Rendkívül sokat olvas otthon és az iskolában, már igen kora fiatalságától kezdve. Már korán bújja a napi lapokat. Az otthon, a családban található valamennyi könyvvel már korán ismerős, mert elméje újságok után vágyik, ismeretköre tágul s tudnivágyódását mohon iparkodik kielégíteni. Az iskolában szervezett ifjúsági könyvtárt hamar kiolvassa. Tapasztalatból tudjuk, igen sok ifjú még ezzel sem elégszik meg, egymástól kölcsönözik az érdekes müveket, s ezek olvasásába annyira belemerülnek, hogy miattok tanulói kötelességüket is elhanyagolják, sőt a tanórákon is lopva olvasnak. Az én ácsmesterem. Egy időben igen vagyonos ember volt Nagyváradon Erdélyi György ácsmester, ki a püspökségi és káptalani uradalmaknál dolgozgatott. Hanem egyszer került-fordült a koczka és Erdélyi Györgyöt csapások látogatták meg. Szeme világát elvesztette s igy a mesterséget nem volt képes folytatni. Felesége pedig Erdélyiné Mikes Róza, ki az irodalomban is jó hírnevet vívott ki magának s a helybeli lapokba „Öreg néni“ álnév alatt Írogatott, ott hagyta a tönkrement embert. Szegény szerencsétlen polgártársán segítendő Kugler Albert kereskedő meglátogatta Nogáll püspököt s elbeszélte neki Erdélyi szerencsétlen sorsát. Az áldott szivü főpap végig hallgatta a siralmas történetet, de nem válaszolt semmit. Másnap azonban Kugler Albertet magához hivatta s felkérte, hogy a vak Erdélyi Györgyöt vezesse udvarába, ahol holtáig helye lesz. A vak emberrel szinte barátilag bánt a püspök s vigasztalta keserűségében. Egy- izben tatarozták a nagypréposti lakást s amidőn látta, hogy az ő lakosztályán dolgoznak a mesteremberek, igy szólt hozzájuk : tetőn és onnan tekintgetnek körül vidáman. 7 órakor szent mise. V2l0-kor katekizmus a gyermekek számára. 10-kor ott van a kocsi és indulok haza, Norwood, Ignatius Church felé. Erre az egész héten keresztül szobámban dolgozom, készülök a sz. beszédekre, a májusi és böjti beszédekre; gyóntatok, betegeket látogatok, tanítok stb. stb. Az én kápolnám egyszersmind iskola is! A katholikus nép szegény. De még is egy szép kápolnát akarok építeni és kell épitenem. Már kezdek pénzt gyűjteni. Remélem, hogy szent József, a kinek tiszteletére lesz szentelve, majd segitni fog. Ha volna nekem 300 font sterlingem, biztosítva volna vállalatom. Ezek, Méltóságos Úr, egy hithirdetőnek gondjai és aggodalmai. Most télben vagyunk, azért mégis rózsák viritnak szerteszét, a föld zöldül, narancsok aranyozzák be a fákat, csak egy jó eső és a temperatura olyan, a milyen Szatmáron április elején. Oh bár mindig ily örök tél lenne. P. Peifer S. J.
