Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-07-05 / 27. szám

„HETI SZEMLE“ (27-ik szám.)

A fő mindenesetre az, hogy a város a vállalkozóval biztosítsa már kezdetben több évre terjedőleg a befektetett vagyonnak legalább tisztes kamatját. Fő dolog, hogy a város az építkezési vállalat kiadásánál teljes felelőségével biztosítsa mindenesetre a közönséget, hogy az előirányzott összegen semmi túllépés nem történik.

Mert nekünk nem annyira vigadóra van szükségünk, mint a vagyonunk jövedelmezőségére. Ez a fő őzéi, és ennyiben igaza van az ellenzéknek. Hiszen tény az, hogy nem követeli azt általános szükség- érzet. Meglevő vendéglőink ez időszerűit eléggé megfelelnek a szükségnek. Sok hasonló rangú város még ilyenekkel sem rendelkezik. A nyári és melegebb idők mulatságaira bőségesen elég lenne úgy is a szintén nagy költséggel és fényesen berendezni szándékolt Kossuth- kert. Luxuskiadás tehát az uj vendégfogadó. Igaz. Nem az egész közönség szükségletének felel meg. Ez is igaz. Ámde az egész közönség feltétlen érdeke, hogy a közvagyon jól jövedelmezzék.

Álljon elő az ellenzék, mutassa ki, bizonyítsa be, mely más vállalkozás nyújt biztosabb jövedelmet. És mi hozzá fogunk csatlakozni. Itt a puszta negatio nem ér semmit. Positiv tervek és indítványok szükségesek.

Mi nem lelkesülünk a luxuskiadásokért. Sőt azt tartjuk, hogy a város nagyon is csak anyagias és fényűző irányban halad és ideje volna már megállania e téren és a jövőnek is hagyni valamit a munkából. Azt tartjuk, hogy ideje volna már nemcsak a felsőbbek kényelméről gondoskodni, hanem a szegény nép jóllétének emeléséről is, —■ IV. Henrik franczia király politikáját követve, a ki nem nyugodott addig, mig minden alattvalójának vasárnapon tyuk nem főtt a fazekában. És épen azért a hatósági politika legfőbb feladatának tartjuk a nép terhének, a nagy pótadónak, minden lehető módon leszállítását.

De épen ezen szempontból vagyunk azon vállalat mellett, a mely a közvagyon jövedelmezésére legtöbb kilátást nyújt; kilátást arra, hogy e jövedelemmel, — melyet minden más újabb vállalat mellőzésével — épen a népterheinek kö- nyitésére óhajtanánk fordítani — csökkeni fog a teher s igy ez a luxus-kiadás, bár közvetlenül csak a felsőbb osztályoknak válik kényelmére, — végelemzésben az általános közjót fogja előmozdítani. x.

áz iskola-kérdés.

A néppárt, mely a Bánffy-kormánynak példátlanul erőszakos és jogtalanul üldözőrendszere alatt mozogni is alig tudott, — az ellene vívott diadalmas harczában pedig reá nem is ért a népgyülések tartására, a megtisztult kormányzati légkörben mind szabadabban bontogatja ki szárnyait és egymásután tartja fényes sikerrel ezrekre menő néptömmegekkel népgyüléseit.

Ezek. a népgyülések, melyek a legpél- dásabb rendben és a nép lelkesedése mellett folynak le, valóságos politikai nevelő iskolái a népnek. Hatalmas szónokok, kiváló férfiak, keresztény főurak, papok, a kér. sajtó kipróbált munkásai világosítják fel a népet kér. társadalmi kötelességeiről, a valódi hazafiság mibenlétéről, politikai jogainak helyes gyakorlásáról, gazdasági anyagi jólétének előmozdítása módjáról stb.

Legutóbb a kormánynak mindinkább kibontakozni kezdő államosító törekvéseivel szemben a néppárt programjához hiven nagyon hetesen felvette, a népgyülések tárgyai közé az iskola-kérdést is.

.A legutóbb 5000-nyi néptömeg előtt Soroksáron gr. Zichy Aladár képviselő elnöklete alatt tartott népgyülésen e kérdésről Robitsek Ferencz plébános mondott népszerű lelkes beszédet, melyet actuális voltánál fogva kivonatosan im itt közlünk mi is.

Fontos kérdés az iskola-kérdés, mert arról van szó, ami legdrágább előttünk, gyermekeiről, a haza jövendő oszlopairól. Nagyon jól kell ezt a dolgot megvizsgálni, megnézni minden {oldaláról, megfontolni.

Mi a felekezeti iskola? Olyan iskola, ahol a vallásnak megvan a maga becsülete. A tanító

a gyermek vallásán van s a tanításnak és a nevelésnek alapja Jézus Krisztus. A nevelés, a vallásosság szigorú elvein alapuló nevelés, együtthalad a tanítással. Ez a felekezeti iskola s ilyen iskola volt nálunk mind 1868-ig. Tekintsünk vissza Magyarország múltjára; hosszú sorozatát látjuk a nagy embereknek, a hősöknek jeleseknek. Ezek felekezeti iskolából kerültek ki. Mi ezzel szemben a felekezetnélküli iskola ? Olyan iskola, ahol nem néznek a vallásra, olyan iskola, ahol zsidó is taníthat. A hittan elmarad s degredálják közönséges tantárgygyá s a tantervben olyan szerepe jut, mint. akár az írásnak, meg a számtannak, de a nevelésnek nem alapja. Hol van ilyen iskolában vallásunk szent szimbóluma, a kereszt ? A falak üresek, állatok képei vannak rajtuk, de keresztet a szem nem láthat sehol. És imádkoznak-e ottan ? Óh igen, de mit ? Nem a mi örök szép imánkat, az Ur imádságát, hanem egy másikat, melyet egy tudálékos ur rótt össze üres, tartalmatlan szavakból, melyek nem hatnak a szívre, csak a fület csiklandozzák. (A Csá/cy imája! Nagy derültség!)

Gyönyörűek azok az elvek, amelyek szerint ott tanítanak. íme, a gyermek példaképet kellene, hogy lásson tanítójában. Vájjon csakugyan mintaképet fog látni olyan emberben, ki vallásról egyáltalán nem beszél neki, vagy ha igen, úgy, hogy a gyermek azonnal megsejti, hogy tanítója nincs áthatva annak igazságától, amit mond. Mert manap nem vallásos, hanem „becsületes“ emberekre van szükség. Hát látott valaki valaha becsületet vallás nélkül5 — Tekintsünk vissza az ó-korba, a pogányok idejére, és akkor megtanuljuk, lehet-e becsület valásos- ság nélkül. A felekezetnélküli iskola, annak rendszere — ami nincs — ellentmond a keresztény felfogásnak. A felekezetnélküli iskolákban csak tanítanak, de nem nevelnek, mert vallás nélkül nem lehet nevelni. Tanítanak; de arra, hogy a tanult dolgokat jól és becsületesen használják fel, arra nem oktatják a gyermekeket. Ha a növendék jól tud Írni, az még nem nagy dolog; a váltó hamisítók is jól tudnak írni, meg a rajta élősködő zsidó újságok, kik szidják Jézus Krisztust. Számolni nem nagy tudomány, az uzsorások, is jól tudnak számolni. (Perczekig tartó nagy derültség.) A legerősebb nevelési eszköz a vallás. A jó tanitó, ki hivatása nagyszerűségétől át van hatva, az igazság és az erény magvát, melyet e fogékony talajban a jó anya ültetett gondosan ápolja s együtt a pappal magasra növeli. így van-e ez a felekezetnélküli iskolában ? Ott ilyenKrisztus szentséges szivének, minőt évszázadok még nem láttak! Oh mi boldogok, kik a mai napot megértük, a Megváltó és szeretettel teljes isteni szive legfőbb diadalának napját. Ezt a dicső napot,' a melyen néhány perez múlva ő felsége ami legke- gyelmesebb urunk, országunk legkedvesebb atyja is körünkben lesz, hogy velünk gyermekeivel magát az egész világgal egyetemben az isteni szívnek szentelje.

Hogy azonban ezt a felajánlást szivünk teljes meggyőződéséből, nemcsak pillanatnyi lelkesedésből, hanem legbensőbb meggyőződésünkből tegyük, a mennyire az idő rövidsége engedi, Isten segítségével meg fogjuk fontolni, hogy az emberiség fölajánlása Jézus szt. szivének : hitbeli meggyőződésünk nyílt bevallása; reményünk és bizodalmunk örvendetes kifejezése, az Isten és igy felebarátunk iránti kiváló szeretetünk megnyilatkozása.

Az összes emberiség ünnepélyes felajánlása az isteni szívnek

a) Először a hitbeli erős meggyőződésünkről, szilárd, rendületlen hitünkről tesz — bizonyságot. így fogja fel ezt mindenekelőtt maga szentséges atyánk XIII. Leo pápa

legutóbbi máj. 25-én kelt körlevelében, mely által az összes emberiség fölajánlását kihirdeti, világosan kimondja, hogy azzal mire czóloz, mit akar; hogy ezen felajánlás állal mit tegyünk, mit akarjunk mi. Mit, tesz : magát Jézus isteni szivének fölajánlani ? Mit tesz, nem csak egymagát, hanem az összes katb. keresztényeket, sőt mi több ; nemcsak a kat- holikus híveket, hanem fölajánlani mindazokat, kik a keresztsóg, szentségét fölvették ugyan, de az igazság útjáról letértek ? Mit tesz tehát: az isteni szívnek fölajánlani tőlünk elszakadt testvéreinket, fölajánlani nem csupán a hívőket, hanem a hitetleneket is ; tehát fölajánlani Jézus szivének az istengyilkos népet is, melynek utolsó maradványait a mindenható kezében tartja, ama keresztények fenyítésére, kik Krisztustól elszakadnak, Krisztus istenségét elismerni nem akarják sem a nyilvános, sem a magán életben ? Mit jelent, Jézus szivének fölajánlani azt a millió meg millió embert, kik Mohamedet ismerik el Isten egyedüli prófétájának ? az Ur Krisztusnak fölajánlani az emberiség többi részét is, mely még a sötétségben és a halál árnyékában ül ? hozzáadva a millió meg

millió szegény pogányt? Mit jelent ez? Mit akarunk ezzel ? Mi hiszünk Jézus Krisztusban a mi Urunkban, az Isten egyszülött fiában. Ha ő az Isten igaz fia, akkor ő Isten Istentől, világosság világosságtól, igaz Isten igaz Istentől, akkor ő a mi Istenünk, kit dicsérnünk, imádnunk kell mind örökké. Ha ő az Istennek emberré lett Fia, akkor ő az egész világ, az egész emberiség, az egész angyali világ központja, közteremtmónye; akkor ő a dicső, csodálatos eszménykép, mely szerint alkottatott minden, ami teremtetett. Akkor ő a mi Urunk és Istenünk, a Mindenható, akié minden ember, első szüléinktől kezdve az utolsó emberig, aki talán az utolsó napon a világra jön. Akkor ő az egész emberiség ura és királya és atyja uralkodói hatalmával rendelkezik. Akkor teljes joggal mondotta : Nekem adatott minden hatalom ! nincs hatalom, mely Jézus Krisztus az Isten-ember hatalmában meg nem volna. Ha Isten-ember ő, akkor minden egyes ember az övé, akkor az övó minden család, minden község, minden állam, minden ország uralkodóikkal együtt. Nincs semmi, a mi nem volna Jézus Krisztusé, az Isten-em-