Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-01-11 / 2. szám
3 „HETI SZEMLE“ (2-ik szám.) Jótékonyság. Szabó Norbert és dr. Kádár Ambrus kanonokok a papi nyugdíj alap gyara- rapitására 100—100 frtot adományoztak. Érdekes döntés tanügy terén. A vall. és közokt. miniszter megengedte, hogy Bodnár György és Nagy Károly kir. tanfelügyelőségi tollnokok a nyelvészeti szakcsoportból a helybeli Mr. kath. tanítóképző intézet tanári karából alakított szakbizottság előtt felső nép és polgári iskolai tanitóképesitő vizsgálatra bocsáttassanak. Kinevezle a vizsgáló bizottságot is, melynek elnöke dr. Keszler Ferencz kanonok, pápai praelátus, alelnöke dr. Steinberger Ferencz, a képzőintézetek igazgatója, társelnök Ko- váts Béla kir. tanfelügyelő, szakbiztos Jas- kovits Ferencz, kir. kath. főgymn. tanár. Vizsgáló tagok: a hittanból Tóthfalussy Dániel tanitóképzőintézeti hitoktató; a bölcseleti előtanból dr. Steinberger Ferencz igazgató; a nevelés és tanitástanból, a paedagó- gia történetéből és a magyar nyelvből Bodnár Gáspár; a német nyelvből dr. Wolkenberg Alajos; a történettudományi tárgyak köréből Lengyel József képzőintézeti tanárok. A polgári leányiskolában tartandó próbatani- táshoz: Castelli Kornélia a polgári leányiskolában vezető tanítónő. Érdekesnek nevezzük e tényt azért, mert a tanítóképző intézeteknek a 68-iki törvény által biztosított eme joga a gyakorlatban most érvényesül először. Eddig az ifjúság kizárólag a budai paedagogiumra volt utalva, képző intézetekben felsőbb nép és polgári iskolai képesítésről oklevelet nem állítottak ki. A szatmári képzőé a dicsőség, hogy ezt a lépést jellegének legszigorúbb megtartása mellett a minisztériumnál megtette, s jövőre nézve döntvény által is biztosította eme jogát a képzőintézeteknek. Hymen. Csordás József államvasuti tisztviselő szombaton tartotta esküvőjét Becsek Ilona debreczeni tanítónővel, Becsek Sándor szatmári ev ref főgymn. nyugalm. tanár leányával. — Orünvald Béla festőművész ma esküszik hűséget Bilcz István nagybányai gör. kath. esperes lelkész leányának, Irén kisasszonynak. Ä miniszter köszöneté. A foldmivelési miniszter Csehticzki József tibai esperes plébánosnak és Tahy Abrahám nagy-zalacskai plébánosnak elismerő köszönetét nyilvánította azon közhasznú tevékenységűkért, melyet mint állandó gazdasági tudósitók a közügy érdekből kifejtettek. Katonai elŐléptetéS.*Gíi%en Sándor tart. tiszthelyettest, Nagy Sándor és Kertészffy János tart. tűzmestereket O felsége tart. tüzérhadnagyokká nevezte ki. Kegyes adományok. A szatmári egyházmegyében régibb idő óta szokásban van éven- kint különböző kegyes czélra gyűjteni a papság és hívek között. Ezen gyűjtés eredményeként a múlt 1898.-évben a következő összegek küldettek be az egyházmegyei hivatalba : A központi papság: a püspök ur ő méltósága és ns. káptalannal az élén 802 frtot, A vidéki papságbólszatmári kerület 26 frt és egy 5 frtos aranyat, a fehér gyarmati 19 frt 50 kr, a n-károlyi 44 frt, az erdődi 39 frt, 50 kr, a n-bányai 28 frt, a beregi 26 frt. 50 kr, n szigeti 41 frt, a huszti 13 frt, az ugocsai 19 frt 10 kr, a felső ungi 28 frt, a közép ungi 28 frt, az alsó ungi 24 frt, összesen 336 frt 60 krt és egy 5 frtos aranyat. — A kath. hívek közül; Akna-Sugatag 7 frt 70 kr, A-Szlatina 1 frt,JBárdbáza 1 frt, Eör-Darma 1 frt 50 kr, F-Bánya 24 kr, F- Remete 1 frt 29 kr, K-Polyána 3 frt 22 kr, Kálmánd 11 frt 14 kr, Királymező 11 frt, Márokpapi 61 kr, Munkács 11 frt 10 kr, N-Bocskó 1 frt 10 kr, N-Zalacska 1 frt. 45 kr. N-Mokra 11 frt, Sárköz 4 frt, Szinyér- Váralja 3 frt 80 kr, Tiba 4 frt, Tövisfalva 1 frt 90 kr, Ubrezs 6 frt 75 kr, Ungvár 10 frt. Vinna 1 frt 95 kr, összesen 260 frt 75 kr. Az afrikai rabszolgák felszabadná ára külön adakoztak: a központi papság 57 frtot, a világi hi vek a szatmári kerületből 19 frt. 95 kr, a f.-gyarmati 8 frt 17 kr, a n.-károlyi 80 frt 91 kr, az erdődi 26 frt 05 kr, u.-bányai 11 frt 31 kr, a beregi 10 frt 64 kr, a szigeti 17 frt 25 kr, a huszti 20 frt 01 kr, az ugocsai 8 frt 95, a felsőungi 36 frt 86 kr, a középső ungi 24 frt 43 kr, az alsó ungi 16 frt 68 kr, összesen 338 frt 21 kr. Fennebb kimutatott többi adományok a következő czólok szerint oszlanak meg: szeretetfillér a pápaő szentségének 551 frt. 44 kr, a szentsir őrzésére 88 frt 97 kr, a keleti keresztények egyesüléséért 55 frt, ezen kívül a lepántó templomnak 54 frt, Jézus sz. gyermekségetár- sulatának 114 frt 24 kr, az oltáregyesületnek 57 frt, a fitanitóképezde alapjára 52 frt, a papok nyugdíjalapjára 232 frt 71 kr, a sz. László társulatnak 132 frt 49 kr, Hám püspök emlékszobrára 9 frt. 50 kr. Ehhez járul az Irsik-alapitványból az afrikai rabszolgák, felszabadítására 50 frt, |szeretetfillérü' 50 frt a szentgyermekség társulatnak 50 frt, a Jasztrabszky-alapitványból szeretetfillérül 65 frt, — s így az évi adományok összege: 1952 frt 56 kr. Országos hirii bűvész időzik városunkban, az öreg Brückner Ferencz keresztény szocziálista apostol személyében. Tegnap tisztelgett ő méltóságánál a püspök urnái, majd meglátogatta a tanítóképző intézetet. Sok jót cselekedett életében, — a keresztény egyesületek hálával fogják emlegetni nevét, melyeknek czéljaira 50 éves büvészi pályafutása alatt több mint 25 ezer forintot szerzett. Számos kath. legényegyesület noki köszöni léteiét. Az öreg Brückner bácsi előtt, nyitva áll a főranguak ajtaja, József és Frigyes főherczegek szívesen gyönyörködnek mutatványaiban. Azon alkalomból, hogy városunkat meglátogatta, üdvözöljük őt, ki a kereszténység érdekében oly sok jót cselekedett. Az Ezres bálja, most már végleges megállapodás szerint február 11 én lesz. Kétségkívül a farsang egyik legkellemeseb mulatságának ígérkezik. Az Ezres ma már keblére öleli úgyszólván városunknak egész társadalmát. Szívesen áldoz ennek czéljaira mindenki. A nagyszabású, vármegyére tervezett mulatságon minden bizonynyal fényes közönség lesz jelen, hol nemcsak a talpaié való, hanem a szellem, a kedélyes humor is részt fog magának követeli a vidám és emlékezetes perczek megteremtésében. Ekkor jelenik meg az „Ezres és Vidéke“ 3-ik száma, mely dr. Fodor Gyula szerkesztésében már két alkalommal bemutatkozott, s igen kedves csemege gyanánt kínálkozott a fogyasztó közönségnek. Most mint halljuk, a harmadik számban a szellemességnek netovábbja nyilatkozik meg, feszült várakozással nézünk elébe. éjszaka is, ha nem a hold, hát a mécs sápadt világánál. Legelhagyatottabb csak úgy lehetett volna, ha soha senki sem néz felé, ha talán még a madár is kerüli, — mert az is az Istennek énekel az erdőben. Bekövetkezett ez talán ? Egyszer majdnem. Beborult a zöldhegy. Talán megtudta, mit akar a kis nyárfa ? Nem. Tulajdonképen zöld maradt a hegy, de a szegény bányászok szeme borúsnak látta, mert könyeiken át nézték. Kifogyott a zöldhegy kebelében minden ér, nem lehetett igy benne aztán vér, a szép sarga arany. A hol nincs, ott ne keress. A bányászok összecsókolták a szobrot és egymást, aztán Isten tudja, hová mentek. A szobor csak úgy nézett utánuk. Jaj; már senkim se lesz a földön. Én leszek a legelhagyatottabb szobor a világon. De ha igy sóhajtott is, — megvigasztalta magát! csak az Isten, ő lesz velem; az Istennel jó lenni. De ember tervez, Isten végez. — Egy kis leány a legközelebbi bányász faluból fehér kendőcskében, kék ruhácskában és szép piros kis kötőben mindennap ott imádkozott a jó Istenhez. Még télben is a piros kötőjével úgy szalad végig a fehér havon, mint a Az elhagyott szobor. Édes anyám mesélte . . . Oh, ő úgy tudott mesélni. Elhallgattam még ökölnyi koromban is, — elhallgattam a bölcsőtől a sírig; az én bölcsőmtől az ő sírjáig. Volt valahol — most is megvan bizonyára — a Zöldhegy. Úgy hívták a bányászok azt a hegyet, melynek kebelében ők fúrták, faragták valahol az aranyat. Ennek a hegynek tövében és egy patak mellett olyan szép két szál nyárfa nőtt, hogy mesébe is beillett. De azért megvan az a két nyárfa — valahol. A két nyárfa egymás mellett állott, olyan szépen, mint két templom-torony. Szent is volt az a hely; nekem, az ma is. Mert a két nyárfa nem volt egyedül: közte szépen egy kis szoborral kápolnát épített magának nép. sz. János szent emlékezete. Milyen szép is az a szent emlékezet ! — hogy ilyen szép kápolnát épített magának. Úgy állott az a kápolna, mintha mindig ott állott volna az emlékezet, mintha oly természetes volna, mint a két nyárfa. De ez a kápolna-szobor azért egészen más volt, mint a két nyárfa. Mert még természetesebb volt, mint a két nyárfa. Miért ? A két nyárfa — az egyik kisebb, a másik nagyobb — mindig azon törte magát, hogyan nőhetne annyit, hogy olyan magas legyen mint a Zöldhegy. Ha a zöldhegy tudta volna, bizonyára rájok szakad. De szerencséjük volt: nem tudta meg. De a két nyárfa nem birt egy éjjel sem annyira nőni mint a zöldhegy; sőt az egyik annyira sem birt felnőni, mint a másik, mindig kisebb maradt. Hát a nép. János szobra? Talán nem is kellene róla beszélni, mit kívánt? Azt szerette volna, hogy ő legyen a legelhagyatottabb emberi szobor az egész, világon. Ez érthetetlen kívánság egy szobortól, hisz a szobrok főczélja a nyilvánosság. De ez szentnek volt a szobra, a szentek pedig, — alázatosak. No ilyet!? Hisz az könnyű; elhagyatott lehetett az erdőben. Hány szobor van ilyen még a nagy városokban is ! — gondolja valaki. Pedig dehogy volt könnyű — az erdőben. A bányászok mindig ott tették, szedték szerszámaikat; ott imádkoztak még T
