Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)
1899-06-28 / 26. szám
HETI SZEMLE“ (26-ik szám.) törni az orra alá az ilyen romlott gyerek késő vónségére. Nem tizedrangu kérdés tehát, hogy mit csináljanak a gyermekek odahaza a szülei háznál, s minthogy most repülnek szót az iskola falai közül, épen aktuális. Tanulniok természetesen nem kell annyit, mert ez az idő a szellem pihentetésére van szánva, mely azt tiz hónapi munka után joggal meg is kivánja. Első kötelesség, hogy tartson mindegyik helyes életrendet, mint ahogy az iskolai év folyamán kívánták kosztadói és tanárai tőle. Feküdjék és keljen korán. Ne ónyá- logjon füstös szobák légkörében, ne bújjon a felnőttek társaságába különösen mulatozás közben, mert itt gyakran sok olyan szó esik, amit gyermeknek épen nem tanácsos hallani. Foglalja el magát a nap minden szakában testedző és lélek üdítő játékkal, többet mozogjon mint üljön, tartson helyes diétát az evés és ivásban. Soha se engedtessék meg neki olyan játékmód, mely mellett naphosszant gubbaszkodik, mért amilyen káros ez a test egészségére, amilyen romboló hatással van az idegzetre, épen annyira lélekölő, épen annyira tompítja a szellem frisseségét. És amire legnagyobb gondot kell fordítani a szülei háznak: legyen a fegyelem állandó. Sohasem szabad megengedni, hogy a gyermek akarata érvényesüljön szüleivel szemben. Sőt akaratának egyáltalában nem is szabad lenni. Atyjának vagy anyjának parancsszavára azonnal mozduljon, sőt úgy kell fegyelmezni, hogy igyekezzék eltalálni a szülőknek gondolatát is. És ne gondolja senki, hogy mindehhez drákói szigor vagy éppen lelketlen- ség szükséges. A szeretetteljes, de komoly fellépésnek mindig megvan a maga hatása,' mely ellentmondást neki az Isten, mely mindent eltűr, mindent elnéz s parancsolás helyett csak kérni tud Még most is szereti, még most is érte és leányukért dolgozik s még jó, hogy a munkában vigaszt és enyhítést talál. Pedig nem szorult reá;ő is szórakozhatna ; elég nagy gazdagságuk. Egyedüli öröme csak abban áll, hogy neje néha meglátogatja a leányával. Ha legalább ott hagyná leányukat, de mindig magával viszi a bálba, színházba, az ismerősökhöz, mindenüvé. Most Menyesre hajtott. Látni akarja azon helyet, hol tizenöt évvel ezelőtt dolgozott, mert sokszor gondolta már, hogy sokkal boldogabb lenne, ha megmaradt volna postás kisasszonynak. Most majd összehasonlíthatja helyzetét a helyszínén. Eddig családos ember volt a postás, az nyerte el ő utána, de most ismét kisasszony vezeti, mert a közönség nem volt megelégedve vele s maga kérte, hogy ismét kisasszony kapja meg a postát. Cseresnyés Piroska, az uj postás kisasz- szony, éppen az ablak mellett ült s rovan- csolt, midőn a szép fogat megállott a posta előtt. Hírből, látásból már ismerte Voltay- nét, hamar körül nézett, hogy minden rendben van-e : eldugta a portörlőt, megigazinem tűr. Hiszen a gyermek inár az iskolában megszokta tanárainak utasításait tisztelettel fogadni, azokat a legnagyobb készséggel teljesíteni. Ezt az erényt — az engedelmességet — a szülei háznak tovafejleszteni nem leend nehéz feladat. Mig ha az ellenkezőt teszi, lerombolja azt is, amit az iskola ópitett, mert minden gyermekben megvan a hajlandóság arra, hogy a dolognak könnyebb végét fogja, ha lehet. És ha a szülők megtűrik az engedetlenséget, lassankint oda fejlődik gyermekük, hogy az iskolában nem fognak vele bírni, s lesz belőle egy semmiházi naplopó, kiben se Istennek, se embernek semmi gyönyörűségé, De amit legelőször kellett volna mondanunk, követeljék meg a szülők, hogy a gyermek a templomba pontosan eljárjon, s ott a szent hely méltóságához illően viselje magát. Imádkozzék oda haza is mindennap, mikor annak ideje van. Reggel, délben és este nagyon alkalmasan lehet őt kérdőre venni. Vallásosság nélkül nincsen erkölcs, — az erkölcsnek ez az egyedüli és biztos alapja. Ezeket tartottuk szükségesnek elmondani az iskola-szünet kezdetén, szívleljék meg a szülők és cselekedjenek akképen, akkor nem lesz okuk idővel bánkódni azon ezerek után, melyeket gyermekeik iskoláztatására költöttek. tóttá a díván vánkosát; több ideje nem is volt, már kopogtattak. — Bocsánat, hogy az irodába fogadom nagysádat; ha csak sejtettem volna e szerencsét, befüttettem volna a másik szobába. Sebaj, sebaj, nincs már hideg s jól fel vagyunk öltözve, de azért levetjük a felsőt. Gyönyörű bársony ruhába gyönyörködhetett a szegény kisasszony. Milyen most a posta rend? mikor jön az első, mikor megy ki az utolsó posta ? milyen nagy a forgalom? tudja, engem azért érdekel minden, mert mint talán már hallotta is, én vezettem ezelőtt tizenöt évvel e postát. Látod leányom ez az a posta, amit anyuka vezetett. A szegény vén leány, kinek vonásai elárulták, hogy valamikor ő is szép volt. csöndes megnyugvásai mondát — Az első posta már hajnalban itt van Árokközről, annak anyagát hamar fel kell dolgoznom s továbbítanom a fővonal fele. Tizenegykor kaptam . . . Az iroda ablakán kopogtatott valaki. .. Kisasszony 1 kérek két bélyeget, de sürgősen. A kisasszony folytatni akarta, de a fél türelmetlenkedett s Voltayné is kérte, csak adja ki a kért bélyeget. mint a lápczszem, összefűzve, a legnehezebb kérdések egyike. Egy törvényjavaslattal csak úgy köny- nyedén megoldani teljes lehetetlen, a com- binativ törvényjavaslatok egész sorát hívja maga után, az intézkedések, rendszer mélyreható reformját tételezi föl helyes megoldása. Az alkotmán os aera szabad szele leseperte a földről a lidércznyomást, a feudális kor maradványait, — szabad embernek szabadon termé meg gyümölcsét a jószág. Szabad lett a föld. De ez a szabadság csak egyike lett azon frázisoknak, melyekkel a mai korszak oly annyira bővelkedik. Nem lett szabad a föld, — csak bókókat cseréit. Vagy nevezhető-e szabadnak az, a mely a súlyos terhek és bilincsek alatt majdnem összeroskad. Terheknek nevezem a naponkint fokozódó adó mennyiséget, a különféle utón naponkint súlyosodé adósságokat, — bilincseknek a szokások, a szenvedély, a könnyelműség, velünk született pazarlás bókóit. Így nem csuda, ha földbirtokaink mind ijesztőbb mérvben kerülnek dobra s idegen kézre, s az agrar-kérdés beköszöntött a maga rideg követelményeivel. Mindkét irányban, a terhek könnyítése és a bilincsek szótszaggatása végett sokat gondolkodtak, terveitek nemzetünk jobbjai. Egyrészt olcsó hitelintézetek felállítása, az uzsorakérdós megoldása, a mezőgazdaság okszerűbb kezelésének meghonosítására alakult gazdasági körök és szövetkezetek, gazdasági tanintézetek, e téren mind sűrűbben megjelenő gazdasági munkák élénken bizonyítják, hogy a hajlam és akarat megvan a kibontakozásra. Általános a jelszó, hogy a terheken könnyíteni elodázhatatlan szükség, ha tönkre nem akar jutni a nemzeti vagyon. Mert ijesztő az az arány, amely a föld mennyisége és a rajta jelzálogilag betáblázott teher között van. És az a szomorú a dologban, hogy e terhek nem gyümölcsöző befektetések — s productiv czélokból származnak. Általános szokás az nálunk, úgy venni birtokot, hogy a vételárnak csak kis része Mszogazdaság és életbiztosítás. Azon sok kérdéshez, melyek kisebb- nagyobb nyomokat hagyva magok után, átjárják a nemzet közgondolkodását, az utóbbi időkben mind nagyobb hullámokat kezd verni egy, amelynek megoldása hovatovább elodázhatatlan, mert a nemzeti jólét és jövővel a legszorosabb összefüggésben áll. Ez az „agrar“-kérdés, a földbirtok, a mezőgazdaság kérdése. És e kérdés, mely oly sok mással van^ — Tizenegykor kapom — folytatá visz- sza térve, az utolsót s néha olyan sok csomag és újság jön, hogy már nem sortirozhatom azokat, mert elnyom az álom, pedig korán reggel már továbbítanom kell a mellékágak felé. Megint kopogtattak az iroda ablakán : kisasszony, utalványt hoztam. — Jobb lesz, ha átmegyünk az irodába, mondá Voltayné, kin hideg borzongatás futott át, amint elgondolta, hogy mindezen terhes éjjeli munkát neki kellene végeznie, ha nem kérte volna meg Voltay. Lám e kisasz- szony is szép lehetett valamikor, de mert szegény, senki sem kérte meg. Érezte, hogy kellemetlen élesztő szag van az irodában, látta, hogy most sokkal nagyobb a forgalom, mint régen volt, sokkal több a munka s sajnálta a szegény leányt. Miért fogadta el ezt a nehéz állást, hiszen ön, mint hallom, jó családból való s szülei is élnek. Úgy van, de elszegényedtünk s más menedék nincs számunkra, a nővérem is a postánál van. Valami különös érzés fogta el Voltay- nét. Lehajolt gyermekéhez s a fülébe súgta : mondd csak leányom, szereted te apuskát ? A gyermek elbámult, még sohasem hallotta ezt a kérdést anyjától.
