Heti Szemle, 1899. (8. évfolyam, 2-52. szám)

1899-05-03 / 18. szám

„HETI S Z E M L E“ (18 ik szám.)

katholikust érdekelni fognak azon mozgalmak és tárgyalások, a melyek kath. autonómiánk megalkotása ügyében megindultak; azért elhatároztuk, hogy szives olvasóink tájékoztatása végett a mai számmal a fenti czimen állandó rovatot nyitunk, melyben összefoglalva előadjuk az ügyben történteket. *

A kath. autonómiai congresszustól kiküldött 27-es bizottság Szapáry Gyula gróf elnöklete alatt ápr. 18 án tartotta gyűlését, hogy megbírálja a y-es bizottság munkálatát.

Rakovszky István az első felszólaló bejelenti, hogy tudomása van a kormánynak egy munkálatáról, mely a 9-es albizottság munkálata alapján készült. Kérdi, van-e erről tudomása az elnöknek s ha van, hajlandó-e azt a bizottság tudomására hozni, hogy már az általános vitánál ismerjék azon álláspontot, melyet a kormány az autonómiával szemben elfoglal. Szapáry elnök csak egy előadói tervezetről tud, a melyet nem kérhet át.

Ugrón Gábor köszöni az elnöknek, hogy nem Bánffy alatt hivta össze a bizottságot; most az uj rendszer alatt több reményünk lehet a sikerre. Azt véli, hogy előbb mi állapítsuk meg az autonómia alapelveit s csak ha a kongressus ezeket helyben hagyta, akkor érkezett el az ideje, hogy a kormány7 szándékait kutassuk. A püspöki kar a maga álláspontját szintén a bizottság és kongressus kebelében érvényesítse, nem külön munkálatban. Ha czélt akarunk érni, akkor egyháziaknak és világiaknak egyesült erővel kell küzdenünk a magyar kat- holikusok jogaiért. Szerinte a 9-es bizottság munkálatába kevés van, a mi elfogadható.

Sághy Gyula, Hortoványi József, Molnár János egy véleményen vannak Ugronna). Molnár szerint nem az a kérdés, hogy a kormány mit akar megadni, hanem hogy mi mit követelünk. A főkegyúri jog gyakorlására nézve afőkegyur elhatározására van szükségünk és nem a kormányéra.

Apponyi Albert gróf előbb szeretné ismerni a püspöki kar és kormány előterjesztéseit.

Zichy Nándor pr. Apponyival szemben kijelenti, hogy az ő elhatározását a miniszter nézete nem befolyásolja s azt is helyesli, ha

ma még a püspöki kar állást nem foglal.

*

Apr. 20-án megindult az általános vita a 9-es albizottság munkálata felett. E munkálattal senkisem volt általában megelégedve.

Hortoványi József szükségesnek tartja, hogy a munkálatba vétessék be a magy. kath. egyház tulajdonát képező összes alapok és alapítványok átvétele a kormány kezelése alól s szabályoztassék abban az önálló kezelés.

Ugrón. G. a deeentralisatió mellett szólal fel, mert az egyházi kormányzat zöme a püspöki egyházmegyékben van letéve s az autonómia egyik feladata a hívek kellő szervezése, a hitbuzgóság felélesztése első sorban az egyházmegyékben fejlődik ki. Az iskolai ügyszervezet is a világi hívekkel egyházmegyénket történhetik. Az országos központba csak az általános közérdekű ügyeket vigyük. Ellene van az indirect választásnak is.

Sághy Gyula az 1870—71-i munkálatot óhajtja alapul venni. Nem fogadja el a közvetett választást. Figyelembe kell venni az erdélyi kath. status szervezetét; az álta- lok birtjogoknál kevesebbel mi sem elégedhetünk meg. A világi kath. képviselők száma nem szállítandó le.

Zichy Nándor gr. örömmel látja, hogy a felszólalókat mind a kath. szellem és szeretet vezeti. Az autonómia egyik főczélját abban látja, hogy azok a felekezetien törekvések, amelyek az iskolákban érvényesülnek, onnan kiküszöböltessenek s a kath. szellem fokoztassék. Nem igaz az, hogy mi a legfőbb kegyúri jogokat korlátozni vagy megosztani akarjuk, hanem azok gyakorlatában csak a közegekre nézve kérjük a változtatást. 0 Felsége nem ruházta e jogokat a kormányra, ezeket bírta és gyakorolta a király az egyházban mindig.

Györffy Gyula az autonómiát az önvédelem eszközéül tekinti. Elfogadja a közvetett választást. Főtörekvés a szervezetben a kath. világi elem bevonása.

Timon Ákos szerint első teendője a 27-es bizottságnak, hogy tüzetesen állapítsa meg, hogy a főkegyuraságban foglalt jogosítványok közül melyeknek gyakorlásában és milyen határok közt kívánja a részvételt az autonómia hatóságai és közegei részére biztosítani. A püspökmegyei gyűlések szervezését kívánja Ugronnal együtt; az espe- rességi szervezetet is szükségesnek tartja, valamint az iskolák mikénti kezelése és az azok feletti rendelkezési jog raegállapitását.

Az indirekt választást óhajtja széles alapon. *

Az ápril. 21-iki gyűlés hosszabb vita után 19 szóval 4 ellen a 9-es bizottság munkálatát a részletes tárgyalás alapjául elfogadta. További vitatása a május 2-iki gyűlésen történt.

Hírek.

at

Szamélyi hir. Öméltósága a püspök ur pénteken este Máramaros-Szigetre utazott Hámon József kanonok és Szabó István püspöki titkár kíséretében, hogy az elhunyt Schönherr Ágoston apát-plébános temetését személyesen végezze. A szombat délelőtt tartott gyászmisén is részt vett, melyet Kozma Béla kerületi esperes mondott. A következő napot is Szigeten töltötte a püspök ur, s ezt alkalmul használta fel arra, hogy a hívekkel főpásztori szavait hallassa. Délelőtt a buzaszentelósen, délután az első májusi áj- tatosságon intézett szent beszédet a jelenvolt nagy közönséghez.

Katonai előléptetések. Pacor Vilmos tábornok, a II. honvéd gyalogdandár altábor- nagyává, Habrovszki József ezredes a helybeli 78-ik honvéd gyalogdandár valóságos parancsnokává lett kinevezve. Nagy Lajos főhadnagy II. oszt. századossá, Marsó Béla hadnagy főhadnagygyá lépett elő.

Püspök ur székfoglalójának a múlt szombaton volt 11 -ik évfordulója. Ez alkalomból a székesegyházban ünnepélyes szent mise volt, melyet Szabó Norbert apát-kanonok végzett, melyen az összes kath. intézetek növendékei is megjelentek tanáraik és tanítónőik vezetése alatt.

Schönherr Ágoston. A máramaros-szi- geti róm. kath. egyházat súlyos veszteség érte. — Buzgó lelkipásztora Schönherr Ágoston mózkuti ez. apát, máramarosi főesperes, zsinati vizsgáló múlt hó 27-én hosszas be- tegeskedós után elhalt. Méltán vesz részt a fájdalomban az egész egyházmegye papsága, mely önzetlen jó barátot, az egyház ügyeiért lelkesedő bajnokot, az öregebbek nemesszivü kollegát, az ifjak tanácsadót és példaképet gyászolnak benne. Mint lelkipásztor első

sorban tartotta szem előtt híveinek lelki gondozását, Isten hajlékának díszítését. Az ő buzgalmának és fáradozásainak köszönhető, hogy a m.-szigeti templom belseje res- taurál tat ott és díszes festményekkel lett ellátva. Jeles egyházi szónok volt, habár testi egészsége meg volt rendülve, még életének utolsó éveiben sem kimélte magát, hogy hiveit oktassa, atyai jó tanácsaival ellássa, A szegények iránt könyörületes szive volt, mindig készséggel sietett azok nyomorát enyhíteni. Máramaros megyei életében is tevékenyen működött mint bizottsági tag és állandó tagja a közigazgatási bizottságnak. Halálhíre gyorsan futott végig városunkban is, s mindenki a legnagyobb részvéttel fogadta, itt is ismerték a derék plébánost, mert városunkban egy ideig mint a papnövelde aligazgatója működött. Temetése szombaton történt a kerületi papság, M.-Sziget intel ligeti fiájának és nagyszámú közönségnek jelenlétében. A temetési szertartást maga a püspök ur végezte, ki e czélból Hámon József kanonok és Szabó István titkára kíséretében utazott Szigetre. Úgy a kér. papság, mint a család gyászjelentést adtak ki. Életrajzi adatai s következők : Láposbányán született Szatmár megyében 1836. aug. 28. Iskolai tanulmányait Nagy-Bánj7án és Szat- máron, a theologiát szintén Szatmáron végezte. Tanulmányait befejezvén mint nevelő működött gróf Zichy Herman családjánál. 1858. szept. 25-én áldozópappá szenteltetett, s Máramaros-Szigetre küldetett segédlelkésznek, majd 1864. febr. 1-én sugatagi lelkész lett, 1869. okt. 1-én szatmári székesegyházi hitszónoknak és a kath. iskolákban hitoktatónak neveztetett ki, innen azonban visz- szakivánkozott elhagyott plébániájára, melyet a következő évben csakugyan vissza is nyert. 1877. augusztus havában a szatmári püspöki papnevelő-intézet aligazgatójának és egyházmegyei segédtanfelügyelőnek neveztetett ki, 1880-ban szentszéki tanácsos, 1881. ápril 11-én Máramaros-Sziget róm. kath. egyházának plébánosa, 1882-ben a rnárama- ros-szigeti kerület esperese, 1883-ban Máramaros vármegye főesperese lett, 1887. jan. 19-én Ő felsége mézkuti czimzetes apátnak nevezte ki.

Jótékony alapítvány. Hampel János, ungvári nyug. főgymn. tanár áldozárságának 50 éves jubileuma emlékére 1000 korona alapítványt tett az egyházmegye czéljaira a következő értékpapírokban : a szatmárnémeti első gőztéglagyár két részvényét illetve annak kamatait az egyházmegyében foganatosítandó egyházi szent missiók költségeinek fedezésére, másik két gőztéglagyári részvényt az elöregedett és munkaképtelenné vált egyházmegyei papok sorsának feljavítására tett le. E részvények egyenkint 200 korona nóvérték- kel bírnak. A „Pázmány-sajtó“ egy részvényét a szatmári növendékpapok alapja javára, egy másikat a „Szatmáregybázmegyei Irodalmi körnek adományozta. E részvények 100 korona névértékűnk.

Hymen. Polyánszky Oreszt divatáru kereskedő vasárnap tartotta esküvőjét Varga György törvényszéki iktató leányával, Berta kisasszonynyal. — Hoczmann István ügyvédjelölt jegyet váltott Komoróczy Hedvig kisasz- szonynyal.

Jótékonyság. A püspök ur magánpénz- tárából a komárommegyei gútai tüzkárosul- taknak 100 forintot adományozott.

A Széchenyi-Társulatnak a múlt szerdán tartott közgyűlésén Majos Károly aligazgató kegyeletes szavakkal emlékezett meg Tabajdy